Amióta csak az eszét tudja, Montgomery-ben mindig is nagyerőkben munkálkodott a gonosz. Eleinte nem értette, hogy mi okozhatja ezt, mint ahogy félelmetesnek találta testének abnormális fejlettségét is, kortársaival összevéve. A középkorban persze mindenre volt valami jól kieszelt bölcselet, babona, vagy egyéb ostoba mese, így a kis faluban hamar híre ment, hogy a fiú maga a sátán... Ha tudták volna mennyire közel jártak a valósághoz. Természetesen a kisfiú csak értetlenkedve szemlélte az eseményeket, ahogy anyját nap, mint nap meghurcolták, valamint a nép szájára vette a nőt, akit szajhának neveztek, a fiát pedig elátkozottnak, mivel két évnyi özvegység után, képes volt teherbeesni úgy, hogy halott férjét életében egyetlen gyermekkel sem ajándékozta meg.
Sokáig így élték az életüket, míg egy szépnek aligha mondható napon Monty anyjának élete végéhez ért... Minden akkor kezdődött, mikor a fiút a szokásos módon zaklatni kezdték a falubeliek, azonban a tojással és egyéb életmaradékokkal történő dobálást már nehezen viselte. Nem is kelett több, a már akkor is eléggé rossz személyiséggel rendelkező fiatalnak, hogy vérfürdőt rendezzen, majd amint ráébredt tettének súlyosságára, azonnal el is menekült a tett helyszínéről, és meg sem állt hazáig. Az anyja, látva véres ábrázatát, nem kérdezett semmit, csak magába roskadva sírni kezdett... Zokogott, mert tudta milyen sors vár fiára.
Az inkvizíció és a boszorkány vadászoknak nem sok időbe telt, mire porigégették a viskót, amiben laktak, a két lakót pedig nyílvános kivégzésre ítélték. Monty szívesen szembe szállt volna velük, azonban megrémítette anyja szótlansága, a tény, miszerint szinte rá se néz, a megtörtsége és a tudat, hogy anyja valóban várja a halált teljes felkészültséggel. Ez benne is megtörte a küzdőszellemet, és elfogadta sorsát, egészen addig fel sem támadt benne az élni akarás, amíg egy nagyváros terére ki nem hajtották őket, anya lábai alatt, pedig meggyújtották már a máglyát, míg a vele foglalkozó hóhér hozzá nem érintette nyakához a végzetes pallos jeges fémét. De nem a saját vesztének közeledte, hanem a nő halál sikolya volt az, ami ráébresztette őt arra, hogy küzdenie kell. Hatalmas vérfürdőt rendezett, de mindhiába, mire anyjához ért volna, addigra ő már a lángokba veszett...
Élete ezt követő részében magányosan tengette életét, könyörtelenül meggyilkolva mindenkit aki csak az útjába került, ide-oda vándorolva a nagyvilágban, önmagát és életének értelmét kutatva. Természetesen idővel megtudta, hogy mi ő, hogy milyen szörnyeteg, azonban ez számára nem hogy megdöbbenést nem okozott, de megelégedéssel töltötte el...
Végül aztán túlesett lázadó korszakán, az idő elszállt, ő pedig már nem gyilkolászott akkora élvezettel. Amerikába települt, az első telepesek közt érkezve a kontinensre. Új szórakozást keresett, új célokat akart találni, és végül sikerült is neki.
A modern civilizált élettel egyébként nem gyűlt meg a baja, sőt kifejezetten élvezte a pörgő életet, valamint azt, hogy az emberek már kevésbé hittek a babonákban, így ő szabadon garázdálkodhat, az csinál, amit csak akar, sőt szinte még az is elfogadottá lett, hogy őt egy ördög nemzette. Tanulni kezdett, majd a művészetek irányába terelődött, egészen addig, míg be nem szippantotta a zene világa. Kiváló előadóművész lett belőle, habár énekhangja nem angyali csengéséről lett híres, de tény volt tehetsége, azonban lévén, hogy sosem volt igazán kibékülve a halandókkal, nem indult el a hírességek életét követve, helyette inkább elfogadott egy állás ajánlatot, majd tanítani kezdve megállapodott Pylm Enclave szigetén épült akadémián, tanári posztot betöltve.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés