Képesség: 

• Varázslás mesterszinten
• Tündérvarázslatok ismerete és tündenyelv
• Boszorkány-, és egyéb nem-tündéri varázslatok ismerete 
• Boszorkányeszközök használata
• Repülés, teleportáció
• Gyógyítás
• Fejlett hallás
• Hazugság felismerése
• Hosszú élettartam - amíg a varázslat létezik, addig ő is
• Természetmanipuláció

Tulajdonság:

• Segítőkész és önfeláldozó
• Naiv
• Kedves és jótékony
• Mindenkiben próbálja a jót meglátni
• Okos és nagy a tudásszomja ennyi idő után is
• Ha valami rosszat tesz, szörnyű bűntudat és lelkiismeret furdalás gyötri, amíg le nem zárja, meg nem oldja a dolgot
• Lelkiismeretes tanár és szeretné, ha a diákjai a lehető legjobban kitanulnák a varázslást és biztonságosan hasznlnák
• Figyelmes és empatikus
• Mindig felismeri, ha valaki hazudik, és ezért rettentő haragtartó tud lenni
• Precíz a munkájával kapcsolatban
• Felelősségteljes és mindig fel tudja mérni, hogy mi történik/mi fog történni
• Kitartó, még ha a diákjai nem is mindig azok

Család: 

• Természet - szülő
• Számos tündér testvér

 Nem mindenkinek alakulhat könnyen az élete, s ezt Maelyssa tudja talán a legjobban.
Minden jó volt, a Tündérudvarban született, szerető testvérek, állatok és növények vették körül. Azt gyakorolhatta, amit a legjobban szeret, ez pedig a másokon való segítség. Mindig precízen végezte el a rá kiosztott munkát. Eltanulta az összes tündérvarázst, minden területen tudott dolgozni és ha ideje volt rá, más varázslatokba is belekóstolt, azzal a céllal, hogy mégtöbbet tudjon segíteni. Feltett szándéka volt a világot jobbá tenni, hatalmas szívét azonban csúnyán kihasználták.
 Egy zugvarázslónak önmagát kiadó kitaszított tündér elcsábította a fiatal lány szívét. Maelyssa sosem gyanakodott, sok igét tanult az együtt töltött idő alatt a férfitól. A lázadás azonban egyre jobban közeledett, Tündérudvarhoz pedig maga Mae volt a kulcs. A nő semmit sem sejtett az egészből, pedig a zúgolódás jeleit észre kellett volna, hogy vegye. Utólag ezt mondta magának, naivitása és buzgó szeretete azonban elvakította és egy óvatlan pillanatban a Kitaszítottak bár újra az Udvarban jártak s pusztítottak. Ugyan Maelyssát megkötözték ezidő alatt, s fizikailag nem is ő juttatta be a lázadókat a tündérek lakhelyére, a legvégén ő is meglett hurcolva. A Tanács és a Főtündér megegyezett a sorsáról, s hiába mondta a lány, hogy neki semmi köze az egészhez és átverték, figyelmetlensége és megbízhatatlansága vezette oda, hogy szárnyait letépték, megvonták tőle a tündérport, eltörték pálcáját. Csak a csöpp varázsereje, a hatalmas tudása és a nagy szíve maradt meg, amit ezentúl próbált eltakarni.
 Nem tartott sokáig, amíg a bánakozásból eltökéltség alakult. Maelyssa elhatározta, hogy utazni és tanulni fog, lehetőleg a legjobbaktól. Elindult hát, s majdnem száz év alatt körbejárta a földet. Sámánoktól és szerzetesektől tanult, ismertségeket kötött neves boszorkákkal és varázslókkal, kitanulta az asztrológia csínját–bínját, megismerkedett szinte az összes vallással és azok varázslataival, így az egyszerű mezei – szó szerint – tündérből egy nagyhatalmú, okos mágus lett. A tanítóitól azonban nem csak hókuszpókuszolni tanult, de emberileg is sokat fejlődött, mindig tudja mi a helyes és mi a legjobb az emberek számára.
 Amikor a Tündérudvar és a Szuperhős Akadémia egyezséget kötött, hogy segítik és támogatják egymást – főleg a varázsolni tudókat –, a Főtündér agyába villámcsapásként jutott a gondolat, hogy talán rosszul járt el Maelyssa ügyében. A szárnyait csak nehézségek árán adhatta volna neki vissza, de ismerve a nő tudásszomját és eltökéltségét, tökéletes tanárnőnek képzelte Maet. Rögtön kapcsolatba is lépett a lánnyal, s egy hosszú beszélgetés, sorozatos bocsánatkérés után a Főtündér fel is ajánlotta a tanári állást. Kis hezitáció után a volt tündér elfogadta és boldogan lépett be az iskola kapuin, immáron tíz éve. Megfogadta, hogy a varázserővel megáldott gyerekeket a lehető legjobb útra terelni és megtanítja őket használni is erejüket.