Lazarusnak teljesen idilli gyermekkora volt, a szülei igyekeztek minél több időt vele tölteni, de mind a kettőjüknek fontos kötelezettségei voltak. Na nem mintha Arest ez annyira izgatta volna, ugyanis ha nem a szüleivel szórakoztatta magát, akkor a kutyájával, játszott, akit az első születésnapjára kapott.
Mielőtt még bárki azt hihetné, hogy teljesen átlagos gyermekkora volt, megjegyezném, hogy az otthonának a poklot, alvilágot - nevezzük, ahogy akarjuk - mondhatta. Az a bizonyos házi kedvenc pedig Orthrus volt, aki Kerberosz, Hádész háromfejű kutyájának a kétfejű testvére volt. Lazarus életének első pár évszázada valamennyire eseménytelenül telt. Ahogy nőtt, úgy kezdett egyre inkább az édesapjára hasonlítani. Az édesanyja ezt látván, igyekezett minél több időt tölteni a fiával a Földön, hogy megmutassa annak szépségeit, s hogy mire jó dolgokra képes a jóság. Lazarust lenyűgözték a természetfeletti lények, akikkel nagyon óvatosan és szeretetteljesen játszott. Ekkor meglátszott rajta az a bizonyos gyermeki ártatlanság, Perszephonéban pedig feléledt a remény, hogy a fia az ő tulajdonságaiban is bőven osztozik. Egyszer egy nimfára bízta Lazarust, akivel addig minden jól is alakult, még az volt amit a fiú akart. Mikor a nő nemet mondott valamire Ares az elmekontrollal akarta kényszeríteni, de ekkor még nem volt elég ügyes, ezért nem járt sikerrel. A nimfa közölte vele, hogy erről hallani fog az anyja, mire Lazarus szörnyen dühös lett, hogy őt ne fenyegesse senki, főleg ne egy semmirevaló nimfa, magához szólította Orthrust, akit ráuszított a nőre. A nő sikítozott, mikor a pokolkutya fogai belemélyedtek a húsába, s letépték azt a csontjairól. Arest nem hatotta meg a nimfa szenvedése, sőt, kimondottan jól szórakozott rajta. Ekkor megjelent Perszephoné, aki nem is hitt a szemeinek, mikor meglátta a rengeteg vért. A kezdeti sokk után igyekezett segíteni a nimfán, de Orthrus miatt nem fért a közelébe. Utasította Lazarust, hogy hívja vissza a kutyáját, de a fiú nem volt hajlandó. Mikor az anyja még így is segíteni próbált, közölte vele, hogy jobb ha vigyáz, mielőtt még ő is megsérül. Csupán akkor állította le Orthrust, mikor már a nimfa alig élt. Perszephoné azonnal hozzá sietett, de a nimfa már a halál tornácán volt, ahonnan csak Lazarus tudta volna visszahívni. Ő meg persze nem volt hajlandó rá. Mikor visszatértek a pokolba Perszephoné magából kitérve ordítozott a fiával, akit azonban nem hatotta meg a dolog. Csak megvonta a vállát és hátat fordított az anyjának, ekkor azonban az apjába ütközött. Na, tőle már jobban tartott, mert Perszephonéval ellentétben Hádésznek eljárt a keze. Miután Perszephoné elmondta, hogy mi történt, nem azért lett dühös, mert Lazarus széttépette a nimfát a kutyájával, hanem mert nem hallgatott az anyjára. Egy pofon csattant és már le is volt zárva a téma. Ezek után többet nem hagyta senkivel sem egyedül Perszephoné, s küldetésének tekintette, hogy megakadályozza, hogy a fia felvegye az apja viselkedését.
17. század második fele, gyarmati Amerika, Massachussetts, Salem.
Szerintem a város neve mindenkinek elmond mindent. Nem sok olyan ember van, aki ne hallott volna a boszorkányperekről, amik során több tucat embert kínoztak meg és öltek meg. Azt azonban kevesen is tudják, hogy a boszorkányüldözés miből is indult ki. Lazarus ezidőtájt elég sok időt töltött az emberek között, a kedvenc szórakozása volt, hogy rémképeket ébreszt bennük, s az őrületbe kergeti őket. Vagy addig szórakozik az elméjükkel, még az emberek teljesen ki nem vetkőznek önmagukból. Pontosan ezt tette Salem városában is. Kezdetben nem volt célja a boszorkányüldözés kirobbantása, ő csak viccelődött (sajátos poén felfogása van), az áldozatai ennek hatására olyan viselkedést produkáltak, ami miatt a város papja azt gondolta, hogy megszállta őket a Gonosz. Amint ez Lazarus tudatára jutott, már ő ébresztett olyan gondolatokat a falusiakban, hogy Salem városában boszorkányok rontják a levegőt. Hogy bárki közülük való lehet, s bár ártatlannak tűnhetnek, de gyermekek vérét isszák és a Sátán szeretői. Az emberek egymás ellen fordultak, egymásra mutogattak, s megindultak a borzasztó kínzások, amik miatt bárki elismert bármit, csak hogy szabadulhasson a fájdalomtól. Ares az utolsó boszorkányperig a városban tartózkodott, gyönyörködött a káoszban, amit okozott. Mikor ez Perszephoné fülébe jutott, a nő olyan haragra gerjedt, mint még soha. Rengeteg mindent Lazarus fejéhez vágott, de a szavaknak nem volt ereje a fiúval szemben. Ekkor olyat tett, amire eddig gondolni sem mert. Tőrt ragadott, amit a fia szívébe akart szúrni. Ares azonban elkapta a nő csuklóját, mielőtt a tőr célba érhetett volna, így csak épphogy megkarcolta a bőrét. Ekkor az anyja ráébredt arra, hogy megpróbálta megölni a fiút, így térdre esett előtte és könyörögni kezdett, hogy bocsásson meg neki. Lazarus továbbra is fogta anyja csuklóját, amit hirtelen lángok kezdtek égetni. A nő sikítani kezdett, aztán azonban vért kezdett felköhögni, így nem sok hang jött ki a torkán. Ares szörnyen dühös volt, az elméjére vörös köd ereszkedett, így nem érezte, hogyha tovább folytatja, akkor megöli az anyját. Perszephoné életét Hádész mentette meg, aki még időben jelent meg. Lerántotta a fiát a feleségéről, s miután meggyőződött arról, hogy életben van, Lazarus felé fordult. A fiúnak persze nem sok esélye volt az apjával szemben, de nem volt hajlandó meghátrálni. Mivel Aresben nem tesz kárt a tűz, ezért az apja más módot talált ki a megbüntetésére. Olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy évtizedekig volt eszméletlen. Ez alatt az idő alatt Perszephoné folyamatosan ápolta, s aggódott érte. Akkor is a fia ágya melletti fotelben ült, mikor Lazarus magához tért. Furdalta a lelkiismeret, hogy meg akarta ölni az édesanyját, de nem kért bocsánatot a történtekért. Azóta az egész hátán húzódó
sebhely emlékezteti az apja csapására.
Lazarus viselkedése a továbbiakban sem változott. Még mindig kedvenc időtöltése a mások agyával való szórakozás. Rengeteg emberből csinált azzal szörnyeteget, hogy borzasztó tettekre vette rá őket. Ilyen közvetett módon rengetegszer szennyezte vér a kezeit. Iskolai lövöldözések, repülőgépek felrobbantása, mészárlások, terrortámadások... és hogy miért? Mert éltette a káosz, azt pedig különösen szórakoztatónak találta, hogy ártatlan embereknek annyira kifacsarta a személyiségét, hogy ilyen rémtetteket követtek el. Perszephoné továbbra sem adta fel a reményt, hogy a fia viselkedése javulhat, de egyre kevesebb ötlete volt, amivel elérhetné azt, hogy a fia levetkőzze a szociopata viselkedését. Az Akadémia az utolsó reménye arra, hogy a fia megtanuljon viselkedni. Azonban attól is tart, hogy ezzel csupán lehetőséget ad Lazarusnak arra, hogy még nagyobb szörnyűségeket vigyen véghez, hiszen ennyi különleges képességekkel rendelkező személlyel, könnyedén lángba tudná borítani a világot. Orthrust is hozta magával, aki sima
rottweilerként néz ki, egészen addig, még Lazarus utasítására fel nem ölti az eredeti alakját.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
