Réges–régen, mikor a fénylő nap sugarai beborítottak zöld legelőt, az ég megnyílt s a hófehér Olümposz aháttérben csak ragyogott. Egy gyönyörű nő lépett ki a felhők öleléséből és apró mosollyal mérte végig a terepet. Nem gyönyörködhetett sokáig, hangos villámlás csattant, s egy fénycsőva csapott le nem messze tőle. A megrémült nő ugrott egyet, majd mindenféle ránctól mentes kezét a szívére tette, s nagyot sóhajtott. Mosolyogva fogadta a szőke férfit, kinek kék szemeivel egyik Olümposzi sem vetekedett. Csodálkozott is párszor a meseszép hölgyemény, hogy egy ilyen barbár nép istenei, mint a vikingeké, hogyan nézhetnek ki ilyen gyönyörűen. Maga Afrodité is szerette hallgatni a bókokat, de akkor nem volt helyük ezeknek az udvarlásoknak. Épp egyezséget kötöttek, s mivel a felhőország hírvivőjét akkor pont senki nem találta, a nő pedig éppen unatkozott, rögtön jelentkezett, hogy ő beszél a villámlás istenével, hiszen úgyis olyan jóban vannak. No, meg egymás ágyasai voltak, már amikor tudtak találkozni. Egyikük sem szerette volna az időt húzni, azonban mégis elkábultak egymás utáni vágyódásuk miatt, s még aznap egy ágyba kerültek. A rózsaszín köd, mely’ szemüket elvakította a hiány miatt, egy gyermekkel ajándékozta meg a két istent. Mindketten, Afrodité és Thor is megállapodtak, egyiküknél sincsen biztonságban, és attól, hogy teljesen isteni vér folyik a kicsi ereiben, ugyan úgy kell bánni vele, mint a félisten ivadékokkal. Afrodité inkognitóban, egy munkásasszonynak öltözve tért be egy fiatal pár viskójába, akikről megtudta, nem lehet gyermekük. Rájuk bízta a kislányt, mondván nem tudja eltartani, beteg, ráadásul a férje üldözi, mivel elvitte tőle a kicsit. A nőnek borzalmas bűntudata volt, hiába áldotta meg már a világot megannyi félisten poronttyal. De ez volt a helyes döntés.
Nevelőszülei gondosan és szeretettel nevelték, azonban kezdett feltűnő lenni, hogy anyja barna hajú, apja pedig fekete. Abban az időben – ami ráadásul a francia forradalom időszaka volt – nem volt nagy divat az örökbefogadás, így titokban tartották, ám a helyiek azzal vádolták az asszonyt, megcsalta férjét. Még rosszabb lett a helyzet, mikor elkezdtek mutatkozni a lány képességei. Minden fiú és férfi megfordult utána mesebeli szépsége miatt, néha pedig hirtelen villámok dörrentek, mikor a sok lány a faluban bántotta őt féltékenységből. A lány megtudta, nevelőszülei nem a szülei, s nem sokkal később felfedezőútra indult. Manon mindig is talpraesett volt. Nem okozott neki gondot a fizikai munka, s nem szégyellte származását, habár néha ábrándozott egy gyönyörű bálon való táncról. Sokáig utazott, nem is figyelte az időt. Csak akkor vette észre, hogy mégtöbbet nem tud, mikor visszatért régi falujába, s a lányok, akik piszkálták őt, már unokákkal rendelkeztek. Megütközött, mikor rájött, valami varázslat van a dologban. Anyja pedig ezt megérezte, s Afrodité álmában meglátogatta lányát, s elmondta neki az igazságot. Manon ezután erőt vett magán, megígérte magának, hogy habár nem tud méltó helyet foglalni az istenek között, az embereknél maradandót alkot.
Utazott, festett, verseket írt. Megpróbálta nem felfedni magát, így egy kis varázslattal eltűntette a nyomait a föld színéről. Nagyon sokáig Párizsban élt, az irodalommal foglalkozott, no meg a divat vette körbe. Számos esemény, megnyitó fontos résztvevője volt. A leghíresebb festők készítettek róla portréka és jó barátságot ápolt költőkkel. Nem csak a szép és humán dolgok érdekelték, sok időt fektetett apja ágán szerzett képességei megértésére, így a fizika világába is beleásta magát.
Lysanora Chasseur egy párizsi vakációján találkozott a nővel, kinek szépsége az évszázadok elmúlásával sem lankadt. Lysanorának ismerős volt az arc, talán egy festményen láthatta. Nem akarta direkt módon megkérdezni, az ott töltött egy hónapja alatt egy jó barátságot épített ki Manonnal, s megmutatta neki, hogy vannak képességei, s férjével egy iskolát vezetnek. A nő kis hezitálás után igent mondott a tanári állásra, mondván ezt még nem próbálta ki és lehet hogy jó muri. Összepakolt, s az Akadémia falai közé költözött, ahol irodalmat, fizikát és franciát tanít, szabadidejében pedig szakkört vezet olyan diákoknak, akik jobban bele szeretnének kukkantani a franciák sokszor bizarr, de rettentő elegáns világába.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés