Képesség: 

• Hosszabb élettartam: tized olyan lassan idősödik, mint egy átlag ember
• Víz alatti légzés
  • víz alatti életmód: könnyen dehidratálódik és hosszabb ideig nem élné túl szárazföldön. Ha hosszabb ideig víz nélkül lenne, akkor a tüdeje összeomolna és megfulladna. Illetve még előtte a bőrük rendkívülien száraz lenne és irritált lenne. Ez a normál sellőknél nem ilyen durva. 
• Gyors úszás
• Alakváltás: emberi és sellő alak között, de a fajtájánál ez rendkívülien fájdalmas folyamat. Sellővé változáskor tűhegyes fogakat növesztenek, a bőrük ezüstszürke pikkelyekké változnak. Kezei karmokká változnak és hátúszókat növesztenek és lábaik összeolvadnak sellőuszonnyá. A mélyvizi sellők a normál sellőkkel ellentétben erre csak sós tengervízben képesek. 
• Emberfeletti erő
• Szirén: Képes szó szerinti értelemben elbűvölő énekhang-szerű hangot kiadni, amivel magához csalogatja az áldozatát
• Ez ugyan már nem szuperképesség, de remekül tud testbeszédből és mimikából dolgokat olvasni, mivel hogy mélyvizi társaival legfőképpen ezeken keresztül kommunikált

Tulajdonság:

• Introvertált és zárkózott
• Naiv
• Az ösztön hajtja, ha veszélyt érez, menedékbe húzódik vagy támad - szerencsére ez nem fordul elő sokszor
• Jó emberismeret
• Jó színész
• Aki kiérdemli, azzal rendkívül segítőkész és kedves
• Rettentően törődik az állatokkal
• Nem érti a vicceket
• Nem érti (még) az emberi érzelmeket
• Akaratos és makacs
• Lusta
• Kleptomániás
• Szórakozott, sokszor mereng el
• Figyelmetlen

Család: 

• -

A mélyvízi sellők élete teljesen más a megszokott, Ariel–féle hableányokétól. Emberi részük sokkal visszamaradottabb, természetük a vízben inkább a cápáéra hasonlít; tehát ragadozó vadállatok. Emiatt rettentő ritkán kerülnek kontaktusba az emberekkel vagy más sellőfalkákkal (utóbbiak tartanak tőlük, előbbiek nagy része pedig létezésükről sem tud). Ez az emberi fejletlenség megmutatkozik abban, hogy beszédképtelenek, mimikából, testbeszédből és saját jelnyelvükből értik meg egymást – a kolóniák vezetője, az alfa képes hangullámokkal jelezni a falkája tagjainak, erre egyedül ő képes. Szirén létük révén gyönyörű, elbűvölő – szó szerint – hangjuk van, ezzel a táplálékukat maguk felé tudják csalogatni.
Egy ilyen sellő Syrena is, aki boldogan élt fivéreivel és nővéreivel a kis kolóniájukban. Fajtájához képest visszafogott és kedves teremtmény, állati ösztönei viszont neki is jelen vannak. Syrena volt a falkája óvatlan és merengős típusa, sokszor került veszélybe a vízben is, testvérei nem győzték minden helyzetből kimenteni. Imádja a csillogó, fényes tárgyakat, s egy ilyen változtatta meg örökké az életét.
Éppen táplálékra vadásztak, mikor a távolban meglátott egy aranyló fényt. Úgy tett, mintha egy finom halat talált volna magának, tudta, ha elszökik, nagy bajba kerül, ám kíváncsisága nagyobb volt az értelmességénél… Megvárta, amíg biztos távba kerül a kolóniától, majd villámsebességgel kezdett úszni a tárgy felé. Amint a kezébe foghatta a kis, aranyból készült teacsészét, egy egyre szűkülő háló került a teste közé. Ijedten sikoltozott, kapálózott, próbálta hegyes fogaival elrágni a hálót, ám mind hiába. Sokkal erősebb hatalom kerítette kezei közé, mint amivel el tudna bírni.
  Eme erő választás elé állította a lányt: az élete vagy kémkedés valami ismeretlen dolog ellen. Syrena fiatal szirénnek számított, nem akarta csak úgy eldobni magától az életét, az információszivárogtatást pedig nem ismerte, nem tudta mekkora dologgal áll szemben, így rögtön beleegyezett a dologba. Azt hitte, így visszakerülhet családjához, elrablója azonban kinevette és a hálóban a Pylm Enclave sziget melletti lagúnához szállította és egy titkos helyen partra vetette. Elájult a hirtelen környezetváltástól, s félig a parton, félig a vízben feküdt, ahol Troy Currian talált rá. A fiú először megijedt a furcsa sellőtől, ám megesett rajta a szíve, látván vérzik, alig lélegzik és kezd kihűlni. Míg a lány alvó állapotban volt, Troy a saját rajához szállította, de ott már nem fogadták ilyen nagy szívvel. Tengeri ketrecbe rakták a lányt, tudták mekkora veszélyt jelenthet számukra.
Mikor Syrena felébredt, megijedt az új környezettől, ezért nem is támadt. Legalábbis rögtön. Mikor meghallotta, hogy egy ismeretlen helyen ki akarják dobni és otthagyni, eszeveszett csapkolódásba kezdett, majdnem összetörte a ketrecet a felszabaduló nagy adrenalintól. Troy testvére és anyjuk jelenlétében megegyeztek, hogy a legjobb dolog mégis az lenne, ha beraknák az Akadémia falai közé, ahol a megfelelő felszerelésekkel meg tudják fékezni és szemmel tartani. 
Mivel Syrena eddig sosem változott emberré, rettentően nagy fájdalommal járt, mikor átváltozott. Törések, roppanások hallatszódtak és egy kis időre újra elájult. Az új életvitelt nehezen vette be a gyomra, nehézkesen, de elég gyorsan megtanult járni, beszédkészége viszont még mindig elég csekély. Megérti, amit mondanak neki, és remekül ki tudja olvasni az emberek érzemeit, révén sellőtársaival ugyan így kommunikáltak. Teste még mindig nincs hozzászokva az emberi élelmekhez, így külön ételt kap: nyers halat és rákot.
  Mivel ha sokáig nem érintkezik vízzel, teste száradást produkál, ezért kiengedik a vízbe, nem akarják megölni. Általában ilyen esetekben találkozik elrablójával és minden fontos és haszontalan dolgot elmond neki.
Az iskola falain belül eléggé antiszociális, nem szeret azzal foglalkozni, hogy megértesse magát másokkal, hamar felidegesíti ez a dolog, ám Troy Curriannel még akkor is lóg, ha a fiúnak egyáltalán nincs ideje pesztrálni a lányt.