"Van egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek. Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják." - A szerelem bősége c film. Igen, Max 'sajátos' jellemének rákfenéje pontosan itt veszett el. A nevelésnél... De mégis ki akarna hibáztatni, egy ilyen angyali arcú gyermeket, kinek az apja, nem más, mint a háború istene? Nyílván mindenki, aki tapasztalta igazi természetét, és akik eme végzetes felfedezés után nem is sokáig éltek tovább. De hát nem hiába mondják, hogy a vér nem válik vízzé. Apropó vér, apa és fia is nagy kedvét leli ebben, mármint... nem biológiai szempontból, hanem vérontás szempontból.
Maximilian egy thrák asszony fattyaként látta meg a napvilágot, melyért természetesen a nő és a gyermek is életével kellett volna fizetnie. Azonban szerencsére a gyermek azzal elég időt nyert magának, hogy látván anyja halál tusáját, nevetésével végtelenül elborzasztotta az életére törő katonák mindegyikét... Hát igen, már akkor is bájos teremtés volt, ekkor azonban apja sietett segítségére, aki mellett igazán szól az a jó tett, hogy megpróbálta megkmélni a palotában lakó többi ember életét. Igen, Max anyja egy gyönyörű hercegnő volt, de mit számít az, ha az apja meg maga a megtestesült háborúzás, nem?
Szóval évszázados jócselekedetét letudva Árész csupán a fia körül álló öröket gyilkolta meg, majd felgyújtva az épületet menekülőutat hagyott a többi lakónak. Mármint elvileg némi esélyük lett volna... Igaz, egy sem élte túl, na de krízis helyzet volt, meg a szándék a fontos, nem? Tehát így történt, hogy Árész minta apaként, hősiesen megmentette fia életét, akin már akkor megmutatkoztak a tehetség csodás jelei. Valamint mi tagadás, az apa-fia kapcsolat kifejezetten idilli volt, közös programos, közös gyilkolások, háborúkba avatkozások, vagy azok szítása, csodálatosan szórakoztak együtt, milyen megható. Hát persze.
Persze az olimposzi istenek ezt nem kifejezetten nézték jó szemmel, majd Zeusz arra hivatkozva, hogy látni kívánja, valamint résztvenne unokája életében a gyermeket az Olimposzra rendelte, ahol el is töltött pár évet. A fiú borzasztóan unatkozott, és hamar rájött, hogy apja és a "bénabagázs" - ahogy a többi istent nevezte -, még csak egy lapon sem említhetőek, ha szórakozásról volt szó. Őt nem érdekelték a múzsák játéka, sem semmi más, mit a hatalmas fellegvár kikapcsolódásként kínált, összes örömét apaja nagybátyja nem túl gyakori látogatásában lelte, nem hiába, a kirekesztett istenek tartsanak össze alapon, Max hamar megtalálta az alvilág urát is rajongásával. Azonban, mint minden korszaknak ennek is vége kellett, hogy szakadjon, legalábbis az ifjú mindenképp elintézte, mikor úgy döntött, hogy meglép, de azért némi szuvenírt még magával visz, csak hogy se ő, sem vendéglátói ne felejtsenek. Így esett a választása arra a kardra, arra a nagyszerű fegyverre, melyről már annyi regét és mesét meghallgathatott, hogy ha nem érdekelte volna, se tudta volna eltéveszteni. De mivel egy pusztító és nagyhatalmú eszközről volt szó, az egyetlen dolog, ami vészjelzőként megjelent a fiú elméjében, az nem más volt, mint: "KELL".
Így szépen egy száműzést vett a nyakába, meg a lábait is, majd csupán iszkiri volt hátra, két kedvelt bátyja társaságában, akik anyjuk ellenérzetét semmibe véve kifejezetten jól kijöttek hozzájuk hasonlóan romlott kisöccsükkel.
Majd így telt el több évtized, vagy kitudja, Max járta a világot, nyomában mindenütt szenvedést hagyva, büszkén gondolva arra, hogy ekkora gyötrelmet még Pandóra sem volt képes generálni a szelence felnyitásával, nem mintha a versengés lenne a zsánere. Neki sosem számított, hogy valakitől erősebb-e vagy sem, amíg jól szórakozott. AZonban úgy tűnik újabb változás köszöntött be, mmikor Hermész, az istenek hírnöke kereste fel, és adta át nagyapja, Zeusz parancsát, amit a fiú csupán javaslatnak vett, mely szerint ha képes az emberek által működtetett létesítményben galiba nélkül 15 évet lehúzni, visszavonják kiközösítését, valamint az Olimposz Pengéjének hivatalos urává teszik. Na mit gondoltok, mi lett a döntés végeredménye, ha az isten palánta már két évet lehúzott az épületben?