Hogy erejét honnan kapta, még maga sem tudta kideríteni, de Gustaf mindig tudta, hogy valami nem normális vele kapcsolatban. Mikor óvodában olyan dolgokat látott, amit egy egyszerű ember nem, a szülei rögtön orvoshoz vitték, aki megállapította, hogy a kisfiú szemében hatalmas és fejlett elváltozások vannak, amivel látja az infravörös fényt, röntgenlátása van, és a sötétben is kiválóan lát.
Már középiskolás volt, amikor naponta szédült és ájult el, homályosan látott néha, vagy pedig egy pillanatra elfeketült minden. Aztán jöttek a kivizsgálások, gyógyszerek, kezelések, és már ott tartottak, hogy megműtik a fiú szemét, mikor egyik napról a másikra megjavult minden, sőt, egy új képességgel is megáldotta az ég: a mikroszkópikus illetve teleszkópikus látással.
Gustaf mindig is érdeklődött a matematika, a fizika, de legfőképp a robotika iránt, így nem volt meglepetés, mikor a szülei robotterveket találtak a szobájában. Megesett rajta a szívük, aminek az lett a következménye, hogy az Akadémiára került. Vihették volna a legjobb, legdrágább iskolákba, egy fülesnek hála megtudták, hogy annál fejlettebb nincs.
Így történt, hogy Gus beilleszkedve a többi különleges szerzet közé kiváló eredményekkel végezte el az iskolát. Olyannyira kimagasló munkát aratott, hogy a vizsgája után vigyorogva kérdezték meg tőle, hogy a nyáriszünet után találkoznak–e az iroda keretein belül. Soha nem érzett magában nagyobb örömöt, mint akkor.
Le is húzott jó sok évet a mérnökök között, otthonában azonban egyetlen egy dolog érdekelte. Az akkori legfejlettebb robot, ami úgy néz ki és úgy viselkedik, mint egy ember. Tudta, hogy ha rossz kezekbe kerülne, azzal hatalmas katasztrófa venné kezdetét, plusz nem tartotta még olyan fejlettnek a külvilágot, hogy egyáltalán megértsék a robot létezését.
Ugyanebben az évben, mikor elkészült a mesterséges intelligenciával megáldott robottal, megszületett öccse lánya. Gustafnak sosem adatott meg a szerelem és a családalapítás, nem is hiányzott neki ez az egész. Az iroda, a munkája, nemsokkal később pedig a robotja volt a saját kis családja. Azonban, mikor a kezébe fogta unokahúgát, első látásra beleszeretett, és egy héten többször is meglátogatta őket. Szoros kapcsolat alakult ki a kislány, CNNR00 – aki végül a Connor nevet kapta – és Gus között. Akármikor a szülei nem értek rá, mert elmentek színházba, vagy egy szülinapi buliba, Gustaf, Connor, vagy mindketten a lánnyal voltak.
Ezért is tudták könnyebben átvészelni, mikor egy részeg fiatalokat magában tartó autó beléjük szaladt. Azon az estén is együtt voltak, Bran és Leticia a kis hétvégéjükről jöttek haza, mikor ez megtörtént. Gustafot a kórházból hívták fel, ő pedig vitte magával az androidrobotot és unokahúgát. Talán Gus volt a legjobban elszomorodva, a kicsi még nem értette mi lesz ezután.
Így éldegéltek még évekig, titokban, a lánynak nem volt szabad arról beszélnie, hogy kicsoda Connor, vagyis inkább, hogy micsoda. Tizennégy volt, mikor az androiddal az iskolából hazafelé mentek és megszólalt a vészcsengő a kocsiban. A robot bezárta a lányt az autóba és otthagyta az utcán, de mire hazaért, Gustafot már levadászták, a robotokról készült összes papírt pedig magukkal vitték.
Szerencsére ilyen esetekre tartogatott egy segítséget Gus, érezte, hogy ez egyszer úgyis kiderül, így az iroda alkalmazottjai még aznap levadászták az elkövetőket, velük viszont a papírok is elégtek. Connor azonban kikapcsolódott és évekig egy raktárban tartották, mivel nem tudták, hogyan aktiválják.
Mikor a lány elvégezte az Akadémiát, megfejtette a kódokat, és követve nagybátyja pályáját, a Mérnökök közé csatlakozott.
Aktiválta a robotot, akivel megannyi év után újra kapcsolatot tudott kiépíteni. Megengedte, hogy az Alfa–csapat hasznára legyen, és hogy tanulmányozzák annak érdekében, hogy több androidot is el tudjanak készíteni, de csak azzal az egy követelményekkel, hogy Connorhoz csakis ő nyúlhat, és a kísérletekben, kutatásokban és fejlesztésekben ő is részt vehet.

Önálló reagra senki sem alkalmazhatja! Mindenki csak njk-ként szólaltathatja meg a reagjaiban.