Időszámításunk előtt 1640 után kezdődik a történet, amikor a keleten és délen is jócskán gyarapodó egyiptomi birodalom székhelyéül már Théba városa szolgált, az uralkodók pedig a Királyok Völgyének szikláiba vájt templomokba temetkeztek, valamint kialakult Pahet istennő kultusza is, akit az "asszonyok ereje"-ként ismertek és jellemeztek. Tevékenysége azonban csak nagyon szűk körben nyilatkozott meg igazán, mikor Hatsepszut és III. Thotmesz uralkodása alatt épült templomába az istennőhöz betért egy fiatal, de már özvegy gyalogos katona, aki Pahet áldását kérte, hogy a Kerma királyság ellen induló hadjáratban had essen el, így dicsőségben követve kedvesét a túlvilágra, azonban az istennőnek egészen más tervei voltak a férfival. Hősies halál helyett egy sokkal jobb lehetőséget kínált neki, így emelve őt tábornoki rangba, miután Unasu megmentette a fáraó életét. Ezzel pedig a férfi a társadalmi rangsor negyedik létrájáról a másodikra ugrott, habár mindez nem tette teljesen boldoggá, de hálával a szívében tért be újból a templomba, hogy áldozatot mutathasson be támogatójának, aki még ezen az estén megjelent a csillagok közül alászállva, egy újabb ajándékot kínálva Unasu számára. Természetesen a férfi rögtön megrémült a nő láttán, elvégre tudta, hogy az istenekkel kapcsolatba lépni ilyen formában csak az uralkodónak áll módjában, így jogosan feltételezte tehát, hogy elérkezett utolsó órája. Azonban amit ezután hallott, attól teljesen elképedt. Ugyanis a nő egy gyermeket kínált neki, kettőjük gyümölcsét, mely ezután okot adhat a férfinek az életre, és akit a férfi teljes diszkréciójára bíztak. Ugyanis tudván, hogy a nép valószínűleg félelmében megölte volna a félisten csemetét, vagy erőszakkal szakítottak volna el apjától, hogy jóslatokról számoljon be. Így Pahet gondoskodott is arról, hogy a születendő utód ne rendelkezhessen olyan erővel, mely feltűnést keltene, Unasu pedig azt a feladatot kapta, hogy nevelje, amíg csak lehetséges úgy, mint egy átlagos gyereket.
Kilenc hónap múlva pedig Pahet ismét megjelent a férfi előtt karján közös sarjukkal, akit átadva ezután soha többé nem jelent meg a férfi szemei előtt. A leányt, mert ugye leánynak született a kis apróság, az apja Nenet-nek nevezte, ami annyit azt jelenti, hogy "spirituális és isteni személy", majd az uralkodó elé vitte, hogy megmutassa, hogy az éven mennyire kegyes volt hozzá a Nílus és biztosítsa, hogy az éven eszerint bőséges termés várható majd. A fáraó persze örömmel fogadta a jó hírt sőt, ajándékként átengedte a férfinek az elsőszülött fiánál segítkező dajkát. Ezt követően a kisasszony szép hajadonná fejlődött, a jó anyaság és házvezetés mellett pedig zenét is tanulhatott sőt, rengeteg királyi ünnepségen is részt vehetett így, apja legnagyobb büszkeségére, azonban így hamar fel is hívta magára, nem csak a palota és a nemesebb kör figyelmét, de még a fáraó vagyis már II. Amenhotep két ifjabb fiának figyelmét is felkeltették látszólag, ugyanis Nedzsem és Webeneszu egymásra licitálva szerettek volna neki kedveskedni, azonban Nenet-től sosem tudtak többet kicsikarni, mint egy szívélyes mosolyt. Persze erről egy jó darabig apja, s közte nem esett szó, azonban, mikor az uralkodó felől egyértelmű jelzés jött, hogy bizony valamelyik fia szeretné hitveseként látni a lányt, komoly bajba kerültek. Nenet azért, mert esze ágában sem volt apját magára hagyni, Unasu pedig azért, mert tudta, hogy mi történne, ha fény derülne leánya származására, így abban egyeztek meg, hogy a lehető legkevesebbszer fogja a lány a királyi udvart látogatni.
Arra azonban nem számítottak, hogy nem a két ifjú fog galibát okozni, hanem a vendégségbe várt utód, aki mindenféle kertelés nélkül jelezte apja s leánya számára, hogy szándékában áll Nenet-et is feleségül venni másodikként, azonban az elutasítással valószínűleg csak Unasu egy fejjel kevesebbel járt volna, míg a hölgy ígyis-úgyis IV. Thotmesz hitvesévé vált volna, így végül kénytelenek voltak rábólintani az ajánlatra, majd a felség távozása után rögtön kérte is a férfi leányát, hogy meneküljön el, mert túl veszélyes ez számára. Persze a lány erre már magyarázatot várt, hiszen számára semmi nem volt rosszabb, mint távol lenni szeretett szülőjétől, azonban ha bujdosásra kényszerül, sosem láthatják egymást újból, és akkor már inkább a házasság, azonban mikor fény derült ki és mi létére, teljesen összezavarodott. Úgy érezte túl sok ez egyszerre számára, egyszerre kellett megküzdenie a tudattal, hogy valószínűleg sosem áthatja már viszont nevelőjét, és hogy ő valószínűleg sosem, vagy csak nagyon sokára csatlakozik majd hozzá a túlvilágon. Így még azon az estén kénytelen volt összepakolni, leginkább az önfenntartáshoz szükséges hangszereit és még az időszámítás előtti 1624. évben Memphisz-be ért, majd ott is telepedett le ideiglenesen. Ezt követően meg fordult Gázában, járt Jeruzsálemben, Damaszkusz szépségeit is megcsodálta, Haleb-be, a mai Aleppo-ban is elidőzött, végül az 1245-ös hettita-egyiptomi szövetség és II. Ramszesz valamint az akkori hettita uralkodó III. Hattuszilisz leánya között létre jött házasságát követően a Hattusa és Alalah között ívelő kereskedelmi útvonalat használva a Hettita Birodalom székhelyét választotta úti céljául.
De a hettita vendégszeretetet sem tudta pár évtizednél tovább élvezni, és inkább még azelőtt elhagyta az országot, míg az szét nem esett volna, így végül Hellászba, az ókori Görögországba vándorolt tovább, és egészen a hellenizmus végéig maradt is a hatalmas szigetvilág oltalmában, azonban a római kor kezdetével még Nyugatabbra vette az irányt, járt Rómában és megcsodálta annak minden szépségét, a rómaiak közt töltötte a kereszténység kialakulásának idejét, a legtöbb provinciát is meglátogatta. A kultúra és a művészetek szerelmesévé tette őt a birodalom, azonban annak bukását követően már nem igen tartotta számon, hogy hol, s merre járt, de azt tudja, hogy ahogy múlt az idő, neki egyre kevesebbnek tűnt az az időintervallum, melyet a modernizáció hagyott számára, hogy hozzászokjon az új dolgokhoz.
Utolsó állomáspontja Ukrajna volt, habár a kiruccanást hosszabbra kalkulálta, és az eredeti ütemtervében, nos... nem így alakult volna. 1930-ban érkezett az országba, és már az elején megragadta őt a nemzet szabadság utáni vágya, a nagy remények, amik azóta csak felerősödtek az emberekben, amióta csak megdőlt a cárizmus. Gyönyörű vidékeken járt, csodás termékeny területeken és egy átlagos földműves fiatal férfival, akivel szinte megismerkedésük első pillanatánál egymásba szerettek. Alexei nem volt tanult, vagy művelt, de cserében udvarias volt, odafigyelt arra, hogy mit mond és mit tesz, valamint híres volt becsületességéről is. Éppen csak elkezdték volna tervezgetni közös jövőjüket, ami még annál is rövidebbnek bizonyult, mint amire Nenet eleve számított, mikor egész Ukrajna területén a földek körül rengeteg katona jelent meg, elkezdve az emberek termelő szövetkezetekbe gyűjtését, és folyamatosan államosítottak minden magán tulajdont, egy "nagyobb jó" elérése érdekében. Persze választási lehetőség nem volt, vagy aláírtad a szerződést, vagy a földed mellett az életeddel is fizettél, bár talán a golyó általi halál jobb volt, mint ami utána jött.
Az az évi termés nem volt elegendő a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, így jöhetett a padlás söprés, de nem csak a gabonát, minden más élelmet elvettek és elvittek előlük, és az emberek éhezni, majd haldokolni kezdtek, hacsak nem keveredtek a szokásos "állami tulajdon lopás"-ának gyanújába. Alexei, nos ő sajnos elkövette azt a hibát, hogy kiállt az elesettek mellett, és akiket csak el akart volna takarítani a vezetőség, így aztán őt magát is le akarták lőni. Nenet-ről sosem mondhatta az ember, hogy szeretett volna feltűnést kelteni, azonban aznap mégis összejött neki, mikor az egyik katona jövendőbelijét elkezdte a falu temploma elé kivezetni, hogy ott lője agyon, de előtte még a "pajtásaival" megagyalhassák egy kicsit. Persze a többi megtört szerencsétlen már nem büszkélkedhetett akkora bátorsággal, mint Alexei, és a katonákon kívül Nenet csak egy teljesen ismeretlen férfit látott, akihez rögtön odasietett, hogy segítséget kérhessen... De bár ne tette volna. Ugyanis a továbbiakról tulajdonképpen még ma sem tud beszélni, elvégre egy csoportos nemi erőszak a kedvesed előtt... Nem éppen leány álom.
A történtek után végül anyja Pahet maga mellé vette a lányát, ápolta, és próbálta helyre állítani az összetört jellemet, miközben rendszeresen beszélt a lánynak az ókori Egyiptom varázslatainak erejéről, melyekkel képes lehet megvédeni magát, másoknak szerencsét vagy boldogságot adni, de akár átokként is lesújthat. Azonban ezek igazán nehezen kontrollálható és kiszámíthatatlan fegyverekké válhatnak, ha nem uralják azt kellőképpen. Így aztán, hogy Nenet ne süllyedjen teljesen bele saját fájdalmába, és elvonja figyelmét a gyásztól, Pahet tanítani kezdte lányát, míg mindketten be nem látták, hogy a lány teljes gyógyulásához ez kevés lesz. Így az Akadémiára esett választásuk, ami hamar felkeltette a lány érdeklődését, tekintettel, hogy egy teljesen új kontinens várt arra, hogy felfedezhesse, fel kellett zárkóznia a modernizációval szemben és ideje volt véglegesen begyógyítani sebeit, bár még nem teljes az optimizmusa, de remek lehetőségnek tartja a helyet, és már alig várja, hogy betehesse ide a lábát, aztán csak nem menekül el teljesen, mikor szembe kell néznie múltjával...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés