|
Dorian Lynr Isaksen
Dorian Lynr Isaksen
|
|
FC: Richard Harmon
Becenév, titulus: Lynr, The Snake One
Magasság: 190 centi
Kor: meghatározhatatlan (bár azt mondják, hogy Loki gyerekei előtt született) - kinézetre 24
Szexualitás: hetero - bár senki nem látta még úgy nézni egy nőre, igazából ő se tudja
Hős/Gonosztevő? : Semleges - nem érdeklik a midgardi dolgok
Faj: jötunn
Szint: -
Poszt: szívesen besegít, ha ki kell pofozni az épületet, de nem hajlandó lakni az Akadémián
|
Képesség:
-
természetfeletti erő
-
káosz manipulálása, ha lehet annak nevezni, igazából, ha valahol van akkor olyan, mintha nem lenne hatással rá a fizika törvénye
-
asgardi mágia - csak az alapok
-
Kígyó szeme - Lynr félarcán - a bal felén - fekete kígyó pikkelyek vannak, főleg a szeme körül. A bal szeme pedig igazán visszaadja egy hüllőszem érzését, viszont nem ezért érdekes - ha valaki belenéz abba a szembe, látja a saját halálát
-
Midgardon képtelen neki ártani bármi is, Odin “ajándéka”, bár aki tudja a részleteket tudja, hogy ez átok, hisz a férfi soha nem hagyhatja el Midgardot. Pletykák szerint egy asgardi tud neki ártani
-
öröklét
-
kiváló harcos - szinte bármilyen fegyvert adhatsz a kezébe, azzal jól bánik
-
beszéli a kilenc világ összes nyelvét
Tulajdonság:
-
egy szarkeverő, ha rajta múlik, akkor kirobbantja a harmadik világháborút
-
amennyire hangoztatja, hogy egy önző lény, annyira önzetlen, társaiért bármit megtenne
-
talán ezért is tökéletes férfi a nők számára - a szívét is odaadná, ha azt jelentené, hogy a párja él és egészséges.
-
Nagyon nehezen lehet hozzá férkőzni érzelmileg, szinte lehetetlen, évekbe telne.
-
Kibírhatatlan, több szempontból is, az egyik, hogy hihetetlenül önpusztító
-
Vándor, várja, hogy Odin megjelenjen a Földön és pont ott legyen, hogy kiszúrja a másik szemét is
-
Amúgy nem bosszúvágyó, csak tudja, hogy nincs itt semmi keresnivalója és mindenki azt akarja, hogy húzzon innen
-
nem mondom, hogy kellemes társaság, de ha túl kell élned valamit, ő a te embered
-
imád mindent, ami ezüst - ha lenne hova, akkor össze is gyűjtené mindent, ami ezüstből van valahova
-
egy régi puska a legjobb barátja, ez szerint döntsd el, hogy érdemes bármit is kezdeni vele
-
általában egy félmaszk fedi az arcát, még a bal szemét is, hogy kerülje a rémült tekinteteket
Család:
-
Angrboða - anyja (nem tudni, hogy van apja, de mivel a jötunnök a káosz teremtményei, simán lehet, hogy egyetlen szülője van)
-
Testvérei - Fenrir, Hel, Jörmungandr
Egyszer volt, hol nem volt...
"Ragnarök nem az én hibám" - jelentette ki, ahogy ránézett az ősz, félszemű férfire, aki mögötte állt. Nem kapott vissza semmilyen választ, bár nem is azért hagyták el a száját a szavak, de a maró csend zavarta őt. A némaság miatt is döbbent rá, hogy az ítélet, amit kiszabtak rá, itt van, valóságos. Meg fogja élni. Meg fogja szenvedni. Már nem könyörgött, rájött milyen felesleges annak könyörögni, aki ilyesmi büntetést hozott meg. Rosszabb, mint a halál. Neki az. Sóhajtott, ideje volt elindul - az öreg úgy is arra várt, hogy lássa, ahogy egyre messzebb kerül tőle. "Még látjuk egymást, biztosítlak."
Tíz éve volt még csak Midgardon, tíz éve, csakhogy már az állához nyomott egy sörétest. Meg akart halni. Habár ez a legkönnyebb útja, hogy megölje magát egy sanyarú sorsú ember, azonban neki ez se segített. A bőrét sem sebezte meg. Pedig a férfi azt szerette volna, hogyha annyira tönkreteszi a koponyáját, hogy beledögölönj. Viszont sejthette, hogy nem fog egy könnyen menni ez. Az öreg megmondta neki. Idegesen dobta el a fegyvert a szoba másik sarkába. Remegő kézzel túrt bele a hajába, úgy érezte ki tudná tépni az összes szálat. Gőze sincs hányszor próbálta kinyírni magát, tudni kell, tudja is, hogy képtelen meghalni. Nem tehet róla, nem tehet róla....
Nem tehet róla, hogy erőtlen, beteges babaként jött a világra, amiért pedig Angrboða - az anyja - megszabadult tőle. Csupán gondoskodásra volt szüksége. Egy pár talált rá, akik véletlenszerűen Odin szolgái voltak. A kettő látta a csecsemőben az élni akarást és a küzdővágyat. Kitekert módon a fiút akarták adni a Mindennek Atyjának, hogy remek harcos lesz, csupán tanításra van szüksége. Végülis befogatták Asgard-ba, ugyanakkor sose volt valaki, pusztán egy egyszerű férfi, akinek rendkívüli tehetsége van a küzdelemhez. Már akkor is szerette az izzadtság szagot, így perszehogy a legjobb akart lenni, csak úgy lehet a legnagyobb káoszt kelteni.
Serdülő volt, mikor a szeme körül sötét pikkelyeket fedezett fel. Először le is akarta szedni magáról, viszont amint ezt megpróbált, a fájdalom jelezte, hogy ez nem olyan könnyű dolog. Átokra gyanakodott, sokan lehettek rá féltékenyek. Igen, viszont belül azért érezte, hogy mindez több annál. Ez nem más keze munkája. Ez az ő része. Legbelül érezte, ugyan sose fogadta el teljesen, ezért is rejtette el mágiával. Most kivételesen jól jött neki, hogy nem utasította el azokat a mágiahasználókat, akik szerették volna ellátni pár tippel az életben, meg varázsigével. A saját életét mentette meg ezzel a rég hozott döntéssel. A szeme kis késéssel változott át kígyóévá, ennek ellenére az átalakulás is kínnal járt, sőt a legnagyobbal, amit az addigi életében átélt, ez mutatta, hogy ez már nemcsak egy érzékszerv, valami sokkal nagyobbat rejtett. Most már nem volt egy egyszerű harcos, különleges volt, más, mint a többi asgardi, bár mit várunk attól, akinek maga Angrboða a szülője? Aki olyan förtelmet hozott a világra, mint Fenrir, Hel és Jörmungandr. Mind szörnyetegek, akkor ő miért ne lehetne az? Lynr rejtegette az igazi arcát, hogy véletlenül se lássák, milyen is. Sokszor maszkokat faragott talált tárgyakból, a maszk jelenlétét pedig sérülésre fogta.
Egy nap volt olyan, hogy semmi se takarta az arcát és a legrosszabb ember nézett bele a kígyószembe. Odin emiatt a saját halálát látta a szeme előtt. Bár nem a látomás idéző ölte meg, mégis veszélynek nyilvánította őt. Lynr, nem volt az, szeretett ott lenni ahol volt, hisz ezt tartotta az otthonának. Mindenkinek mindegy volt, hogy évtizedekig, talán évszázadokig volt a harcosa ennek a világnak, most pusztán egy félkígyó volt. Először halál volt a büntetése, csakhogy a fiú félt tőle. Gyerekként azt mondták neki, bármikor elérheti a halál. Hogyha ennyi évet leélt, akkor miért most kell meghalni? Szóval könyörgött. Sokat. A térdein. Megszégyenült, ó de még mennyire. Végül az ősz férfi megváltoztatta az ítéletet. Átkot szórt rá, hogy örökké a Földet fogja járni, és arról gondoskodott, hogy úgyis legyen, mert sose hagyhatja el a bolygót Lynr. Először azt hitte, hogy kegyelemezett rajta azzal, hogy sebezhetetlenné tette...
Ma már? Ma már utálja az egészet. A fegyverét ölelgetve bőgött. Nem segített az se, hogy a Pylm Enclave-on lévő Akadémián sok különccel találkozott. Hálás volt, hogy segítettek neki. Bár az Akadémiának felajánlja mindig a segítségét, nem tudott ott lakni. Haza akart menni. Honvágya volt már pár évtizede.
"Odin, ha hallasz, ölj meg, könyörülj meg rajtam, még egyszer" - könyörgött megint. A férfi, aki egyszer élni akart, most meg akar halni. Odin, látod, egy kész roncs, add meg neki, amit akar.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
