Nevaeh nem a szokványos módon csatlakozott az Akadémia tanulóihoz. Az ő beiratkozása nem papír alapon történt és nem is volt előre megtervezve. De ha nem akart idejönni, akkor mégis mit keres itt? Remek kérdés. Az apja elől keresett menedéket az iskola falai közt az édesanyja tanácsára. De hogy fajulhat el egy apa-lánya kapcsolat annyira, hogy a lánynak az életéért kell futnia? Azonnal megosztom veletek.
Árésznak az összes gyereke közül Maximilian volt a kedvence, ugyanis ő megtestesítette a tökéletes fegyvert. Érzéketlen, remek harcos, hidegvérű és tökéletes gyilkos. A háború istene azt szerette volna, hogyha Nevaeh is a bátyja nyomdokaiba lép, viszont az már a kezdetektől egyértelmű volt, hogy a lány teljesen más személyiséggel rendelkezik. Eden jobban szeretett a Sztüx folyóban úszkálni vagy különféle lényekkel játszani, sosem izgatták a harcművészetek, ahogy a fegyverek sem. Ebbe persze Árész nem volt hajlandó belenyugodni, elhatározta, hogy így vagy úgy, de harcost farag belőle. Nem is harcost, sokkal inkább egy fegyvert. Minden nap hosszú órákat edzett Edennel és egyáltalán nem bánt kesztyűs kézzel vele. Sokszor a lány olyan kimerült volt, hogy összeesett a fáradtságtól. Az édesanyja egy darabig tűrte, viszont miután naponta törtek a lánya csontjai, megelégelte. Árész háta mögött az Alvilágba sietett a lányával.
Nem telt el egy nap, a férfi már ott is állt az ajtóban, tajtékozva a dühtől. Közölte, hogy elviszi a Nevaeh-t. Sztüx nem akarta elengedni, de a hatalma nem ért fel a férfiéhez. Eden teljesen megsemmisülve figyelte, ahogy az apja egy rövid tőrt kap elő, amit egyenesen az édesanyja bordái közé szúr. Gondolkodás nélkül megtámadta az apját, viszont mielőtt még hozzá érhetett volna, Árész elkapta a torkánál fogva, s megemelte a földről a légcsövét ropogtatva. Mielőtt azonban elvesztette volna az eszméletet az apja ledobta a földre. Ahogy földet ért már ugrott is fel, hogy az édesanyjához siessen, viszont ekkor egy láncból készült korbács tekeredett a nyaka köré és rántotta vissza, egyenesen egy kard élébe. Az egyik tüdejét átfúrta a fegyver. Neveah a meglepettségtől csak pislogni tudod, majd mikor kihúzta az apja a kardot a mellkasából összeesett. A következő vágás a torkát érte. Automatikusan a sebhez kapott, hogy valamennyire gátolja a vér útját. Árész a hajánál fogva arrébb rángatta és eltűnt vele, mielőtt Sztüx bármit is tehetett volna.
Mindig, mikor már kezdtek begyógyulni a sérülései, az apja újra és újra leszúrta a karddal. Az egész teste vérben úszott, alig volt magánál, a légzése szaggatott volt. Haldoklott. Árész kidobta egy falu közepén, aztán ott hagyta. Ekkor Eden már nem volt magánál. A szervezete azonban továbbra is harcolt, mohón szívni kezdte a környezetében lévők életenergiáit. Mikor Neveah magához tért már a falu lakosainak fele halott volt, ő azonban még mindig farkaséhes volt. Az apja legnagyobb örömére és büszkeségére, lemészárolt minden egyes embert, aki szembejött vele. Mikor magához tért, még véresebb volt, azonban most már az áldozatai vérétől vöröslött a külseje. Körülötte mindenhol holttestek hevertek darabokban, több végtag esetében le volt tépve a hús a csontokról. Nevaeh-t sokkolta a látvány és szörnyen mardosta a bűntudat. Annyira magába zuhant, hogy még akkor sem tett semmit, mikor Árész felhúzta a földről és a palotájába vitte.
Az edzések továbbra is folytatódtak és keményebbek voltak, mint eddig bármikor. Árész nem félte megsebezni a lányát, sőt szándékosan okozott neki olyan súlyos sérüléseket, hogy más életenergiáját elszívva tudjon csak életben maradni. Különböző lényekkel kellett az életben maradásért harcolnia, azonban bárhogyan is teljesített, az sosem volt elég jó. Árész úgy gondolta, hogy a fájdalom majd kellően motiválja a lányát a jobban való teljesítéshez. Eden több száz évig ide-oda lebegett élet és halál között, amit az apja okozta a sérülések és a "szuper életösztöne" okozott. Nagyszerű kardforgató lett belőle, de a pusztakezes harcokban is remekelt. Egyre többször előfordult, hogy sikerült felül kerekednie az apján. Azonban Árész még mindig nem volt teljesen elégedett vele. Hogy miért nem? Mert a kedvességet, önzetlenséget, a jót továbbra sem tudta kiölni a lányából. Így úgy döntött, hogy az akkoriban élő egyik legkegyetlenebb uralkodó nevelésére bízza. Így került Eden III. Karóbahúzó Vlad udvarába.
Neveah napjai rettegésben teltek, ugyanis a fejedelem a legkisebb bűnökért is kegyetlen büntetéseket szabott ki. Eden eleinte a szolgálólányok egyike volt, igyekezett meghúzni magát, még véletlenül sem akarta felhívni magára a figyelmet.
Egyik este őrök rontottak be a szobájába, amin egy másik lánnyal osztozott. Kirángatták őket a hálóingükben az udvarra. Szakadt az eső, így a vékony anyag nyorsan átázott és a testükhöz tapadt. A földre taszították őket, a sárba, aztán pengét szegeztek a torkuknak. A köréjük verődő tömeg ketté vált, ahogy utat engedett Vladnak. A férfi ismertette a vádat, ami egy aranyból készült pohár eltulajdonítása volt. Ekkor Nevaeh eszébe jutott, hogy látta az említett tárgyat a lány ágyába rejtve. Nem szándékozta bemártani a lányt, viszont nem is lett volna rá lehetősége, ugyanis Raine gondolkodás nélkül Edenre fogta a lopást. További őrök jelentek meg, az egyik kezében az a bizonyos pohár volt. Közölte, hogy Nevaeh ágyában találtak rá. Eden hitetlenkedve nézett Raine-re, viszont az nem merte rá emelni a tekintetét. Furdalta a lelkiismeret, de ez nem akadályozta abban, hogy magát mentse, mást a kínhalálba küldve. Az őrök Vlad elé rángatták Nevaeh-t, aki újra a sárban találta magát. Tepes leguggolt szembe vele, az állánál fogva felemelte a fejét, s végigsimított az arcán, közben azt suttogta, hogy "Milyen kár ezért a gyönyörű bőrért." Ezután egy oszlophoz próbálták Edent kötözni, viszont ő volt erőfölényben. Az őrökkel nem esett nehezére elbánni, viszont Vlad olyan gyorsan mozgott, mint ő és fizikailag is erősebb volt. Nevaeh ekkor kezdett el hinni a férfiról terjesztett pletykákban, miszerint az éjszaka teremtménye, s emberi véren él. Tepesnek sikerült kikötöznie a lányt, azonban mikor elővette az egyik pengéjét, hogy elkezdje lenyúzni a lány bőrét, a tőr nem hogy nem sebezte meg Eden bőrét, de még ketté is tört. Egy mosoly jelent meg Nevaeh arcán, ami gyorsan el is tűnt róla, mikor meglátta az apját megjelenni és a kardját Vlad kezébe adni. Ezzel a fegyverrel már könnyedén le tudta nyúzni a lány hátáról a bőrt. Körülbelül a felénél tartott, mikor Neveah elájult a szörnyű fájdalomtól.
Egy cellában tért magához, farkaséhesen. Tepes lakosztálya felé indult, minden szembe érkező őrnek átharapva a torkát. Beljebb sétált Vlad szobájában, viszont a férfit nem találta. Ekkor hirtelen megragadták hátulról. Azonnal támadásba lendült, viszont Tepes hárította minden egyes támadását. A férfi teljesen le volt nyűgözve, hogy találkozott egy hozzá hasonlóval. Főleg akkor, mikor a lány fogai feltépték a nyaki ütőerét. Ez természetesen kevés volt ahhoz, hogy végezzen vele. Az azonban már elég lett volna, hogyha Edennek sikerül kitépnie a szívét. A keze már a férfi mellkasában is volt, az ujjaival már súrolta a szívét, viszont ekkor egy kard fúródott a hátába. Ahogy hátranézett a válla felett, Árészt vélte megpillantani, mielőtt az el nem tűnt volna. Ez a sérülés pont elég volt Vladnak ahhoz, hogy felül kerekedjen. A következő évek szörnyen lassan vánszorogtak. Tepesben vagyis Drakulában, ekkor kezdett megjelenni egy olyan gondolat, miszerint Neveah és az ő utódja legyőzhetetlen lenne. Ez a gondolat rögeszmévé változott, így addig nem nyugodott, még Eden teherbe nem esett.
A kisfiú a Dante Drakul nevet kapta, s ő lett Havasalföld örököse. Természetesen Nevaeh-nek eszébe sem volt hagyni, hogy itt nőljön fel a gyermeke, viszont segítség nélkül megszökni sem tudott. Egyik este megjelent az édesanyja előtte. Eden először nem is hitt a szemeinek, mert azt gondolta, hogy Sztüx már lemondott róla.
Ezt követően pár évszázados béke következett be Neveah életében. Minden napját Dantéval töltötte, s mindent megadott neki, amit csak tudott. Ennek a rózsaszín időszakot Árész újbóli megjelenése szakította félbe. Követelte, hogy Eden bízza rá az unokája nevelését. Neveahnek persze esze ágában sem volt beleegyezni. Sztüxre bízta a kisfiát, ő pedig egy csellel megszerezte az egyetlen fegyvert, ami a halálát okozhatja; Árész kardját. Édesanyja tanácsolta neki az Akadémiát, ugyanis ezen a helyen volt a legtöbb esélye arra, hogy ne érje utol az apja haragja. Dantét úgy védte meg a nagyapjától, hogy Pszükhé egy olyan "képességgel" ajándékozta meg a kisfiút, miszerint ameddig Neveah életben van, addig Árész nem mehet az 5 kilométeres körzetébe és semmilyen úton sem veheti fel vele a kapcsolatot.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés