Egy mutáns angyal és egy istennő szerelmi szálából szövődött Maeve. Hogy miként hozta őket össze a sors és valójában milyen szerelemről volt szó, azt már senki se tudja, talán a szülők is alig emlékeznek rá vagy túlzott szép emlékként él. Utóbbi igaz apjára, aki még mindig rajongással gondol gyermeke anyjára.
Maeve nem is emlékszik a nőre, hiszen a lehető legkorábban került apjához. Így, hogy szinte nem volt mellette anya, apjával hihetetlen erős kötelék alakult ki, akire mindig számíthatott. Igaz, nem mindig volt egyszerű anya nélkül felnőni, azonban a rengeteg kérdés után belenyugodott a lány abba, hogy így alakult, s ilyen család „jutott” neki.
Warren borzasztóan elkényeztette és óvta egyetlen lányát, miután iker gyermekeit elveszítette. April volt a szeme fénye, s mindenből a legjobbat akarta neki. Ennek ellenére a lány nem vált kényeskedő egykévé. Barátkozott, ismerkedett, tanult, mondhatni átlagos életet élt, annyi extrával, hogy apjával képességei birtokába került és azokat fejlesztette. Az apa remekül elkülönítette a lányával töltött idejét a munkától, viszont adódtak olyan alkalmak, amikor több napra, akár egy hétre is el kellett utaznia. Egyszer, amikor Maeve betöltötte a tizennegyedik életévét, álmában megjelent édesanyja. Nyomasztó volt az egész és máig nem tudja elmondani mi volt pontosan az az álom vagy, hogy történhetett az egész. Apjának se mert róla szólni.
Nem sokkal később, Maeve osztályába új fiú érkezett, akivel rögtön egy hullámhosszon voltak. Remekül kijöttek, végül egy pár is lettek. Szokásos tini pár voltak, civakodtak, megbántották a másikat, utána sírva kértek bocsánatot egymás szavaiba vágva. Különös boldogság járta át a lányt, amiért tudta, hogy mellette van ez a fiú. Hiú ábránd, mégis akkor úgy gondolta, hogy vele fogja leélni az egész életét.
Aztán egyik napról a másikra nem jött iskolába a fiú. Nem válaszolt a számtalan SMS-ek egyikére se, a hívásokat se fogadta. Viszont akkor érte hatalmas csapás Maeve-et, amikor a ház, ahol lakott a család, eladóvá vált. Sehol egy árva lélek nem volt. Tárcsázta az ingatlanközvetítő irodát, akik küldtek egy embert, azonban nem számítottak arra, hogy egy kislány várakozik a háznál. Kisírt szemekkel kérdezősködött, leírhatatlan fájdalom mart szívébe. Megsajnálta az ingatlanügynök, ezért megengedte, hogy szétnézzen odabent. Elképedve nézett végig a lány a lakáson. Szinte minden bútor ott volt, csak a fényképek hiányoztak. Úgy festett az egész, mint egy lélek nélküli ember. A fiú szobájába remegő lábbakkal lépett be, ahol szintén minden fellelhető volt. Az asztalon egy szál sárga nárcisz hevert. Őrült kutakodásba kezdett Maeve, hátha talál még valamit, de olyan sírógörcs és elveszettség fojtogatta, hogy elájult, később pedig már otthon találta magát, saját ágyában.
Attól a naptól kezdve fél évig teljesen magába fordult a lány, nehezen lehetett mosolyt csalni az arcára. Warren is gyötrődött, hiszen fájt neki így látni lányát, viszont a költözés szóba sem jöhetett a vállalkozása és munkája miatt. Ekkor döntött úgy, hogy elküldi az Akadémiára, ahol olyan emberekkel van körülvéve, mint ő.
April nem lázadott a suli-váltás ellen, csak az szomorította el, hogy így ritkábban fog találkozni édesapjával. Ahogy bekerült, az lebegett szemei előtt, hogy tökéletesítse képességeit. Titokban járt párszor az iskola pszichológushoz is, eleinte csak csendben ücsörgött vagy össze-visszahadovált, végül kissé megnyílt. A teljes történetet így se fedte fel, de ezek mind segítettek valamelyest túllendülni a traumáján. Nemutolsó sorban jelentkezett D.Ö.K. képviselőnek, aminek meg is választották az évfolyamában.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés