Utáltál valamit annyira, hogy képes voltál az egész életedet is a kukába dobni? Nos, ez az ismeretlen megakarta tenni. Végre is hajtotta volna, a dühe irányította, nála az nagy úr. Az akadémiát vette célba, sikerült is volna, hacsak nem állították meg volna.
SA Iroda néhány ügynöke volt az, akik megtudták akadályozni a tervet.
Természetesen az egyik cellába került ezután, mit sem tudva ki ő vagy mit akar. Eddig egy szót se hallottak felőle, adat meg pláne nem volt. Egy kész rejtély volt, egy megoldandó feladat, ami igazán veszélyes is volt. Idegesítővé is vált a folytonos dúdolásával, meg az állandó beszédével. Addig jártatta a száját, amíg valaki meg nem hallgatta...
2017. május 6.
- Na végre! Azt hittem magammal fogok beszélni egy jó ideg - szívére téve a kezeit, úgy fújta ki a levegőt, nem törődött azzal, hogy a másik mit is szeretne, hogy van már neki is egy kérdése. - Szóval van egy szervezet...
- Ki maga? - a kérdés beékelődött a férfi monológjába, amire neki az arca komorabb lett. Hogy megsértődött vagy nem akarta hallani ezt, azt csak is ő tudja.
- A mikulás! - nevetett fel, úgy vette az egészet, mintha egy normális baráti beszélgetés lenne. - Tudom, túl fiatal vagyok - mutatott az arcára, elhúzva a száját. A kérdező erre pedig megfordult - Hé! - ezzel pedig elhagyta a szobát. - Uram atyám, de modortalan!
2017. május 8.
Bár a cellája kissé unalmas volt az átlag számára, a rejtélyes ember el tudta magát szórakoztatni, meséket talált ki, megszámolta a kedvenc dolgait. Ezer és egy dologgal szórakoztatta magát, látni lehetett, hogy hozzászokott ahhoz, hogy egyedül van. Kivételesen örült annak, hogy nincs tükör a közelében, így a nyakán lévő számsort se láthatta: R-105. Mert eredetileg csak ennyi volt, egy szám, egy eszköz valami sokkal többre, valamire, amiről nem hajlandó beszélni.
Felcsillant a szeme, ahogy meglátta azt, akivel tegnapelőtt beszélt. - Szia! Hajlandó vagy meghallgatni? És ne add nekem azt a "ki vagy" dumát! - grimaszolva és gúnyolva az ember hangját, úgy adta elő magát. Ezzel se nyert, ugyanis megint egyedül maradt. - Kedvesebbnek kéne lennem? Lehet... - mégis megrázta a fejét. - Nah!
2017. május 13.
Megint beszélt, követelte, hogy hagyj adjanak neki még egy egy esélyt. Persze, senki nem volt oda ezért, de őt nem zavarta. Volt egy célja, amit elakart érni mindenáron és ha ez azt jelentette, hogy ehhez meg kell változnia, megcsinálta. A célért mindent, az a legfontosabb. Más ember állított be hozzá, mint az elmúlt napokban, mégis elmosolyodott.
- Van egy alkum - szólalt meg a fogoly, míg az álló felvonta a szemöldökét. - Tudtam, hogy ez érdekelni fog! - tapsolt egyet, mintha egy kisgyerek szelleme költözött volna belé. - Szóval... én mindent megteszek nektek, én leszek a legjobb kutyusotok, elmondok mindent arról a szervezetről, ami engem készített. Én is idegesítő vagyok, de ők... ők uralni akarják a Földet! - nevetett fel. - Segítsetek tönkretenni, és én is segítek nektek, bármiben.
2017. május 20.
Az alku másik felén állók, belementek. Persze, nem adtak neki teljes szabadságot, erősen ellenőrzik állandóan, ha pedig egy rossz lépést tesz, visszatér abba a cellába, ahol egy jó darabig könyörgött nekik. Mégis, ennek is örült.
- Hm... R-105 kicsit túl gépies hozzám... a John Doe túl unalmas. Megvan! A nevem Silas Doe - mosolyodott el.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés