Már egészen kiskorában az állatok és az emberek rabul ejtették. Mindig megcsillogtatta tudását, mindig ezzel nyúzta szüleit, később tanárait. A kis Aldo mindig előre tanult, mindent tudni akart és ha valami akadályba ütközött, addig nem nyugodott, addig nem evett, ivott, aludt, amíg rá nem jött, meg nem találta a választ. Kis közösségben éltek, ahol furcsállták a gyerek viselkedését, így barátkozásra szinte alkalma sem volt. Ez megpecsételte a fiatalkorát, majd később is okozott nehézségeket. Nehezen illeszkedett be új közegekbe, bár ez is csak a szülei nyomása volt, ő teljesen jól érezte magát egyedül, a könyvei társaságában. Magasabb intelligenciája volt, mint társainak, emiatt tizenhat évesen befejezte a középiskolai tanulmányait, és ösztöndíjjal felvették a Harvardra, ahol az alap és mesterképzések után kutatóprofesszor vált belőle, mindössze huszonhat évesen.

Miután otthagyta az egyetemet, bujkálva élt évekig, senki nem tudott kísérleteiről. 1993-ban találkozott először a mutáns Alma Petterrel, teljesen levette a lábáról a férfit a képességeivel és a származásával. Két évre rá összeházasodtak, a következő évben, 1996-ban pedig megszületett fiuk, Malcolm. Azonban a szép mese nem tartott sokáig, tekintve, hogy sosem volt szép. Felesége elől is titkolta, hogy min dolgozik, össze-vissza hazudott és ámította a nőt. Azonban 1999-ben minden kísérletre fény derült, a férfit pedig a Blackgate-be szállították.

Életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélték, ám a 2001-es terrortámadási katasztrófa káoszában ő és még pár fogoly megszökött. Ám innentől kezdve már semmi nem volt menthető, hiszen Aldo teljesen megőrült a két év során. A fejébe vette, hogy az életét fogja áldozni a projektre és senki, de senki nem állhat az útjába. Ha kell, öl is érte.

A CH1M3R4 projektet újra felnyitotta, ezúttal annyival átalakítva, hogy szuperhősökkel és gonoszokkal akar kísérletezni. Egészséges nőket raboltatott el, valamint hősöket és bűnözőket, akiknek képességeik voltak. A beavatkozás során a petesejtekbe két embertől származó hímivarsejtet juttatott be. Az elfogott mutánsoknak és más személyeknek kitörölte az emlékezetéből azt a pár napot, ameddig használatba vette őket. Senki nem sejtett semmit.

A gyermekek egészségesek voltak, mikor megszülettek. Számukra ez az élet volt a normális, elzárva éltek, nem ismertek mást. Mindent megkaptak, ami csak kellett nekik – és amiről Aldo úgy vélte, nem tesz bennük kárt, nem kezdenek el kérdezősködni –, közösségben éltek, volt kivel játszani. Mikor hat évesre cseperedtek, elkezdtek tréningezni, erősödni, precízebb lenni és a képességeket használni, kiaknázni. Torres professzor mindenre kitért, semmit sem hagyott figyelmen kívül.

Ám közben az SA hivatal sem nyugodott, a végére akartak járni az ügynek. Hosszú évek keresése és kutatása után megtalálták a professzort, de mielőtt lecsaphattak volna rá, ő már mindent tudott. Elsimított maga körül mindent, a gyerekeket elhelyezte a világ egy-egy pontjára, kiürítette a raktárát. Ezután persze bevitték, a hivatalban az ügynökök ki akarták faggatni, de azon kívül, hogy bevallotta a gyilkosságokat és a személyek elrablását, nem árult el semmit. Hogy ezek után mi történt, az már titkosítva van.

Önálló reagra senki sem alkalmazhatja! Mindenki csak njk-ként szólaltathatja meg a reagjaiban.