Képesség: 

• Alakváltás (bármelyik személy alakját képes felvenni, akit valaha látott)
• Kaméleon-bőr (fel tudja venni közvetlen környezete színeit a jobb beolvadás érdekében)
• Hangutánzás (képes személyek, állatok, egyéb hanghatások tökéletes utánzására)
• Fémek megérzése és irányítása (bizonytalan, még fejlesztés alatt van)
• Magas intelligencia (139-es IQ-val rendelkezik)
• Fejlett empátiakészség
• Rendkívül pontos memória és megfigyelőképesség (hosszútávon és rövidtávon is egyaránt felejthetetlenül tud emlékezni olyan dolgokra, amit megfigyelt, illetve könnyen idéz fel eseményeket a múltból)

Tulajdonság:

• optimista - az apokalipszis kellős közepén is képes meglátni a jót
• barátságos, segítőkész
• megbízható - amit egyszer elmondanak neki, az nála is marad
• érzékeny lelkű - nehezen viseli a konkrét bántásokat, sokat rágódik ilyenkor azon, hogy hol rontotta el a dolgokat
• maximalista, ebből kifolyólag elég jó tanuló
• kitartó, húsz próbálkozás után is belevág a 21.-be
• tömeg nyomására befolyásolható
• reméli, hogy egyszer valamikor megismeri a nagy Őt, bár volt iskolájában a szerelmi életét igen erőteljesen háttérbe szorította, nincsenek tapasztalatai
• igényli a szabadságot, így bár alapvetően egy elég engedelmes alkat, nem nehéz belevonni valamiféle kisebb szabályszegésbe, kalandba
• "lelki szemetesláda" - kisugárzásából adódóan mások is könnyen megnyílnak neki
• ragaszkodó - akiket egyszer megszeret, azokat nehezen engedi el, ezért is volt számára nehéz elbúcsúznia korábbi barátaitól
• nem szeret az apjáról beszélni - számára a gyerekkor egy nehéz időszak volt, mielőtt a Xavier-iskolába került volna

Család: 

• Erik Lehnsherr/Magneto - apa
• Raven Darkholme/Mytsique - anya
• Edie Lehnsherr - apai nagymama, elhunyt
• Jakob Lehnsherr - apai nagypapa, elhunyt
• Pietro/Peter Maximoff/Higanyszál - féltestvér (apai ágon)
• Wanda Maximoff/Skarlát Boszorkány - féltestvér (apai ágon)
• Dr. Charles Xavier/X professzor - egykori mentor, jó barát

 Augusztus 22-én látta meg a napvilágot, mondhatni, egy hirtelen érzelmi fellángolás következménye képpen. Szülei kapcsolata mindig is zavaros volt, néhol viszonzott, néhol egyoldalú, néhol pedig kifejezetten ellenséges. Az Abbie születése utáni időszakra inkább az utóbbi jellemző. Anyja, Mystique nem volt hajlandó a kislánnyal foglalkozni, minden bizonnyal nyom nélkül lelépett a világ másik felére, hogy zavartalanul folytassa életét, így a gyerek nevelése szinte teljes egészében Magneto-ra maradt. Eriknek fogalma sem volt, mihez kezdjen a kislánnyal, féltette attól a világtól, amely a biztonságos falakon kívül uralkodott. Megpróbálta a legnagyobb titokban nevelgetni rejtekhelye mélyén, de a mutánsokért vívott küzdelmének folytatása nem tűrt halasztást. Nem volt mit tennie; Charles Xavier-höz fordult, és Abigailt mint számára ismeretlen, talált mutáns-kislányként vitte el hozzá. Habár ellenségek voltak, egy dologért mindketten ugyanolyan önzetlenül kiálltak: a mutánsok jólétéért és védelméért. Így hát Xavier örömmel fogadta iskolájába, ahol a külső veszélyektől védetten és biztonságban élhetett. Az évek alatt Ab és Xavier igen jó barátokká lettek, a professzor saját maga vette szárnyai alá őt és együtt fejlesztette képességeit, melyekre valójában csak a tréningek közben derült fény. Charles először igen meglepődött, mikor a lány alakváltására és a fémek iránti kapcsolatára is rájött, az első gondolatai még kapizsgálták is az igazságot, de annyira lehetetlennek tartotta, hogy hozzá egyáltalán nem illően pusztán a véletlen hihetetlen egybeesésének titulálta a dolgot. Semmit sem változtatott Abbie-hez való hozzáállásán, ugyanúgy szerette, mint előtte. A lány pedig (révén, hogy anyjáról szinte semmit sem tudott) ugyancsak újonnan tapasztalta meg az alakváltás rejtelmeit, és kíváncsiságtól vezérelve folytatta a képzéseket az önuralma fejlesztéséhez. Később a fémek irányításának fortélyait is elkezdte tanulgatni, és a Xavierrel folytatott beszélgetések mindig erőt adtak neki az újabb nekifutásnak egy esetleges kudarcos kísérlet után. A békés géniusz professzor egyfajta apafigura lett számára Magneto helyett, akit még kisebb korában valamennyire ugyan a szívébe zárt, sosem felejti el, hogy hány éven keresztül nem tudott senki a létezéséről és hogy ezalatt az idő alatt mennyire elszeparáltnak érezte magát. Igazi mentorként tekintett Xavierre, akivel a legféltettebb titkait is megbeszélhette, de apja kilétét még előtte is titokban tartotta. Idővel a tudás, mellyel Xavier rendelkezett, a végtelen nyugalom átragadt Abre, és iskolaévei alatt diáktársainak is rengeteg támaszt nyújtott, bárki fordulhatott Abbie-hez, és bár nem tudott minden esetben segíteni, mindig meghallgatott mindenkit és vigaszt nyújtott. A többiek is szerették. Legbelül azért valahol tudta, hogy ez az idilli állapot nem tart majd örökké, de mindig igyekezett a dolgok pozitív oldalát látni és a jelenre koncentrálni.