Képesség: 

• abszolút tudás - anyjának hála már csecsemőkora óta tényekkel, történetekkel és tudással van ellátva
• fotografikus memória – bármit elolvas egyszer, örökre megőrzi
• nyelvi asszimiláció – érintés következtében bármilyen nyelven képes folyékonyan beszélni, így már elsajátította a nyelvek kilencven százalékát
• tudásmanipuláció – képes egy másik személy tudását elferdíteni, de ezt soha nem használja
• tudásátadás – képes hatalmas nagy információt áthelyezni másba egy meditáció keretében úgy, hogy az a másiknak is örökre megmaradjon, ám ez idő és energiaigényes
• képes olajfát növeszteni, bárhol-bármikor
• ért a közelharchoz, de személyiségénél fogva nem használja

Tulajdonság:

• szuper szuper szuper félénk
• szinte soha nem kezd beszélgetést, kivéve, ha valaki rosszul közöl egy tényt
• nehezen barátkozik, hiszen sosem voltak neki
• ezáltal nehezen is nyílik meg
• nem szereti a zsúfolt, hangos helyeket
• sok mindentől fél, aminek az erőszakhoz köze van – hirtelen zajok, felemelt hang, idegességből való ide-oda csapkodás
• tudja, hogy nem kell és nem is szabad hirtelen mindenkinek kitárulkoznia
• még nem tudja, de rendkívül segítőkész
• jó hallgatóság, és bár anyja stratégai képességeit nem örökölte, tanácsokat remekül ad
• elsőre úgy tűnhet, mint aki nem beszél, azonban, ha valaki érdekes témáról van szó, csak úgy köpi a tényeket
• ittas állapotban meglehetősen leereszt, onnan már be sem áll a szája
• ártatlan kis gombóc, szinte semmit nem tud olyan dolgokról és halálosan elszégyelli magát, ha lát/hall valamit
• mivel egész eddigi életét az anyja mellett töltötte, és szinte csak nagynéniket engedett Athéné a közelébe, így sokat tud a lányokról és könnyebben is barátkozik velük
• azt gondolná az ember, hogy egy félisten tökéletes, azonban egy rendellenesség miatt a Földön rettentő rossz a szeme, két métert alig tud megtenni, így általában szemüveget hord (lencsét csak ritkán, fél, hogy kinyomja a szemét)
• bár nehéz, mert már szinte mindent tud, de le lehet venni a lábáról új információkkal
• általában vagy házi és szorgalmi feladatokat csinál, vagy olvas

Család: 

• Pallasz Athéné – anya
• Zeusz – nagyapa
• Métisz - nagyanya
• sok-sok görög isten nagybácsi és nagynéni
• még több unokatestvér

Athéné csak nézte, ahogy testvérei, unokatestvérei, a nagybácsik és nagynénik sorra szedik össze a gyerekeket, vagy egymással, vagy egy földi halandó segítségével. Ő mindig is azon kevés Olümposziak közé tartozott, akik a kezdetek kezdetén cölibátust fogadtak. Nem érdekelte semmi testiség, ráadásul megvetette apja hedonista életmódját. Köszöni szépen, meg volt – és a mai napig meg is van – szerelmek és afférok nélkül, elég volt hallgatnia a rokonokat, hogy már megint kivel és hogyan fűzték össze a levet. Neki mindig is a tudás és Athén segítése volt a legfontosabb, mellékesen ő tette rendbe szeretett testvéreit, néha apját, ha azok éppen kellemetlen helyzetbe kerültek. A többi istenséggel ellentétben neki elég volt annyi dráma, amennyit a birodalmukban látott. (Persze néha besegített Árésznak egy-egy háborúban, révén a férfi után ő az egyik legjobb stratéga.)
Mégis egy idő után vágyott valamire, társaságra, valaki, akivel intellektuálisan is el tud beszélgetni, valakire akihez csak neki van köze és nem éli a rokonai életmódját. Látta, ahogy a rokonai gyerekeket potyogtatnak, rosszabb esetben magukra is hagyják őket az emberek birodalmában. Ő nem akart ilyen szülő lenni, sőt, nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán szülő akar-e lenni. Nem vette félvállról, tudta, hogy egy másik élet ugyan olyan fontos és felelősségteljesen kell nevelni. Évek után beadta a derekát, ekkor született meg – isteni hatalmát segítségül hívva - Theódoros.
Athéna gondosan figyelt arra, hogy még csak a közelébe se kerüljön Zeusznak, Dionüszosznak, Apollónak, vagy akármelyik másik istenségnek, akik bármilyen hatással lehetnének a kisfiúra. Ezzel ellentétben néha, pár gondosan kiválasztott istennőnek megengedte a látogatást, és pár nimfával is játszott az évek során.
Theónak különösebben nem volt izgalmas gyermekkora, nem keveredett balhékba, a tanulásnak szentelte az idejét. Az anyjával együtt járták a világot, így a fiúnak nem csak könyvekből, de tapasztalat útján is szerzett tudást.
Azonban, mint minden fiatal, ő is nőni kezdett, a véleménye sajátosan formálódott. Athéné sosem hazudott neki arról, hogy mi folyik az emberek birodalmában és hogy az istenek már nem is szólnak bele a dolgaikba, csak figyelik őket. Theódorosnak ez nem tetszett, nem érezte helyénvalónak, hogy nem kapnak meg minden segítséget. A fiú tudta, hogy olyan hatalma van, amit használni is lehet, de így, hogy eldugottan él, nem sok értelme van az ő életének.
Athéné félve, tudván Theo ki lesz téve minden olyannak, amelynek eddig soha, de beíratta az Akadémiára. A nő tudott mind az Irodáról, mind az iskoláról, a fiatal fiúnak pedig végre lett egy célja az életében – az emberek segítése a fejlődésben és a túlélésben.