Képesség: fontos megjegyezni, hogy mindegyik képességét korlátozottan vagy egyáltalán nem is használja, az ok alább, a történeténél olvasható

• A fő elemek irányítása – a tűz, a víz, a föld és a levegő irányítása
• Empátia, érzelemmanipuláció – a teljes beleélés képessége, amivel átéli egy adott személy érzéseit, főleg azokét, akikkel érintkezik, vagy akikhez közel áll, ugyanígy képes érzéseket adni és elvenni
• Energiakontroll
• Álommanipuláció

Tulajdonság:

• elég érzékeny; néha mélabús az otthona miatt és könnyen könnyekre is fakad, ugyanakkor szeret sokat mosolyogni és van egyfajta sajátos kuncogása, amikor valamit viccesnek talál (márpedig szereti a vicceket, még az egészen rosszakon is tud nevetni)
• igényli a szeretetet és azt, hogy odafigyeljenek rá; eléggé érintésmániás
• olykor elég gyerekes és hisztis, ha nem kapja meg amit akar, de mindig tudja, hogy mikor kell valamire száz százalékkal koncentrálni és mit kell komolyan venni, teszem azt az óráin
• jó hallgatóság, szívesen meghallgat bárkit és kisegít bárkit önzetlenül, de magáról, főleg az otthonáról már nem szívesen beszél, ezért nem is érdemes erőltetni, mert bezárkózik, mint egy kagyló
• borzasztóan kíváncsi természet
• rendkívül makacs és kitartó, gyűlöli magát a feladást és ha valamit kénytelen maga feladni, vagy nem tudja tökéletesen végrehajtani az elhatározott feladatot, akkor könnyen önutálatba merül
• nehezen haragszik meg az emberekre végleg, de ha valaki mégis eléri nála ezt, akkor azzal rideggé és távolságtartóvá válik
• néha kicsit érdekesen fejezi ki magát, ez betudható annak, hogy még mindig tanulja az emberi nyelvet és beszédet
• csokoládéval és Winnie-the-Pooh-val könnyen lekenyerezhető
• szeret szórakozni és van, példának okáért előfordul, hogy a külseje miatt inkább diáknak nézik, ő pedig viccből rá is játszik erre

Család: -

 Haru életének történetéhez fontos megérteni, mit is takar a genedai, mint faj. Csak úgy hívják őket az élet álmodói és felettébb érzékeny, empatikus lények. A legegyszerűbben energialényeknek lehetne leírni őket. Valójában egy külön, zárt dimenzió lakosai, akiknek tagjai mind azért születnek, hogy egybekössék az életüket egy bolygóval, csillaggal, azok energiájával, mert csak így tudják fenntartani a saját dimenziójukat. Megálmodják a születésüket, majd együtt élik meg a fejlődésüket, a „fájdalmukat” és természetesen legvégül a halálukat, pusztulásukat is, így megőrizve a folyamatot és a körforgást, ami a saját létük és világuk eleme. Legalábbis ez így volt, amíg egy napon úgy döntöttek, elválasztják magukat az álmaiktól és így az onnan kapott energiáktól. Többé már nem álmodtak, a világuk pedig szép lassan kezdett elsorvadni. Hogy miért tették, amit tettek? Dimenziójukba elkezdett beszivárogni egy sötét energia, ami sorra megfertőzte a genedaiak álmát és elméjét, a káosz pedig egyre csak nőtt, kihalással fenyegetve a fajt. Azzal, hogy elzárták magukat ugyan megfosztották a világukat az éltető energiától; a színektől, a vágyaktól, minden jó érzéstől, mindentől, ami az életnek értelmet ad. De életben maradtak, ha csak ideiglenesen is, meghosszabbítva a szenvedésüket. Elridegülve, komoran, szürkeségbe fordulva, de élhettek. Világuk fennmaradását aztán egy vésztanácskozás keretében vitatták meg. Rájöttek, ha behozni nem hozhatnak be energiát az álmaikon keresztül, akkor majd egymás között közvetítik azt. Így esett meg, hogy kiválasztották fajuk legérzékenyebb tagjait, akiket átküldtek dimenziójuk határain. Rajtuk keresztül ismét magukba szívhatják a csodás világok energiáit és új erőre kaphatnak. És itt kezdődött el Haru története is, ő is egy lett a kiválasztottak közül, akiket megbíztak azzal, hogy táplálják világukat. Az ő áldozatuk, hogy soha többé nem láthatják a saját otthonukat, de abban a tudatban élhetnek, hogy már nincs pusztulásra ítélve. Azok miatt, akik az életük hátralevő részében energiaközvetítőként használnak. Természetesen ez a feladat lényegesen megrövidíti az életüket, hiszen testük folyamatos terhelésnek van kitéve. Emiatt a képességeivel is csak szűkmarkúan bánik, hiszen azok túlhasználata is tovább ronthat az életminőségén és azon, hogy energiát juttasson a világába.

Haru tehát az egyik kiválasztottja világának. Ő a Földről álmodott régen mielőtt elvágták volna magukat, ezért egyértelműnek tűnt, hová szeretne menni. A Földre érve emberi alakot öltött, majd találnia kellett egy helyet, ahol a legerősebbek az energiahullámok és ahol az álmai is sokkal intenzívebbek lehetnek. Az egyik ilyen hely volt a Szuperhős Akadémia, ahol plusz pontnak számít, hogy nem kell eltitkolnia képességeit és valódi személyét. Hiányzik az otthona és olykor úgy érzi belepusztul abba, hogy többé nem láthatja, ugyanakkor egyre jobban beleszeret földi életébe, amivel kapcsolatban mindenre kíváncsi, mindent megakar ismerni. Az Akadémián, mint tanár kezdett tanítani és ezt a munkáját nagy lelkesedéssel, odaadással űzi, főként a táncot, amihez gyakran merít saját fajának táncszokásaiból.