Képesség: 

• Sorvasztás: ha hozzáér valamilyen testrészhez, miközben a képességét használja, akkor az izmok sorvadni kezdenek (ez nemcsak emberek, de állatokra is vonatkozik). Nagyobb erő kifejtés esetén, az egész testre képes kifejteni az erejét.(Ez csak az izmokra hathat. A halál nem feltétlenül áll be.)
• Rohasztás: a sorvasztástól az különbözteti meg, hogy ebben az esetben minden szervre, izomra, és szövetre kifejtheti az erejét. Igazából mindenre tudja használni, ami élő, így az állatok, növények sem kivételek ez alól.  
  Konkrétan az élőszervezet szemlátomást kezd el rohadni. Olyanná tud válni az áldozat, mint egy több éve halott lény. Növények esetében kiszárad, megrohad. (Ez sok esetben halálos, viszont ezt az erejét félve használja, mert a teljes kontrollt nem tudja felette gyakorolni.)
• Öregítés: ez a képessége csak a belső szervekre hat. Lényege, hogy a szervezetet legyengíti és megbetegíti. Külsőleg semmi hatása sincs! Ezáltal egy harmincéves embernek lehet olyan érhálózata, mint egy hatvanéves szívbetegnek. Nem a leglátványosabb, de idővel könnyedén halállal járhat.

Tulajdonság:

• szorongó
• elvont
• nyitott (gondolkodás szempontjából)
• introvertált
• morbid (ez leginkább a humorán érződik)
• nehezen fejezi ki magát
• érzéketlen (de inkább csak képtelen kimutatni az érzéseit)
• álmodozó
• sóvárgó (ez a kapcsolatokra vonatkozik)
• önbizalomhiányos

Család: 

• Morana – édesanya
• Ismeretlen édesapa
• Dina Lyubovnik - féltestvér
• Viktor Lyubovnik - féltestvér

 Morana a szláv mitológiában a halál istennője. Az ő nevéhez fűződik minden, ami pusztítás és maga a vég, ezért gyakran emlegetik a tél és a fagy istennőjenek is.
Tudni érdemes, hogy Morana egy gátlástalan isten, aki falta a férfiakat és a nőket. Neki semmi sem szabhatott határt, csak ő maga.
Ezért több gyermek is életet adott során, akik vagy meghaltak a saját képességüktől, vagy túléltek a gyerekkort. A halál istennője idővel elengedte a gyermekei kezeit, és nem érdekelte tovább a sorsuk. Változó volt, hogy kit mikor engedett útjára. Volt, akit apjuk nevelt tovább, de akadtak olyan esetek is, ahol a gyereknek maga kellett megállni a lábán.
Irina más volt, mert az anyja megtanította, hogy az ereje csupán kegyes pusztításra való. Sokkal komolyabban kezelte őt, mint a testvéreit.
Nem véletlenül vetemedett arra a szülője, hogy Irina ölje meg az öccsét. Az anyja indoka annyi volt, hogy a testvére ezt az erőt a teste nem bírja. A lány csak nézett haldokló testvérére, de egyszerűen nem érzett erőt magában, hogy megölje őt. Morana csak annyit mondott: „A halál sokak szerint félelmetes és fájdalmas, de abba bele sem gondolnak az életigenlő emberek, hogy ez, az út végén lévő a megnyugvás, a gyönyör.”
Ekkor tette meg azt, amire anyja kérte és végzett testvérével. A szenvedései megszűntek létezni, és az arcán kirajzolódott a megkönnyebbülés, valamint a nyugalom.
Ezután több testvérének és embernek hozta el a halált, akár állatoknak is, akik szenvedtek.
Végül Morana szabadjára engedte Yuliya-t, amikor betöltötte a tizenhatod életévét. Büszke volt a lányára, és mind arra, amit megtanított neki.
Igaz, Irina inkább tekintett magára egy szörnyetegként, mint egy könyörületes félistenre. Az akadémián ezért sem tud beilleszkedni. Eléggé magának való, és sokszor hozza magát kínos szituációba. Talán neki is furcsa megízlelni, hogy a jeges, oroszországi tájat a sokszínű Amerika váltotta fel. Az emberek nyüzsgése elfeledtette vele a halál és elmúlás képét.
Nem véletlenül csábult el az egyik fiúnak, akivel félévig együtt is volt. Ugyan a nagy szerelmet nem találta meg, hiszen felszínes volt, de örült már annak is, hogy végre élők közt mozgott, ahol az élet szent.