Képesség: 

• Angyalszárnyak – elő tudja hívni és elbújtatni
• 13 lehetőség – képes tizenháromszor feltámadni a halálból, bár a félgyógyult sebeit el kell látni, különben elveszíti az összes lehetőségét. A sebei nagyon hosszú ideig fájnak. Még 12 van hátra.
• Mágia érzékelése, elszívása

Tulajdonság:

• Önfejű, nem hajlik más véleményére csak a sajátjára, s ha elhatározásra jut, hát az meg is fog valósulni, ha belepusztul is
• Nem kultiválja az idiótákat, a neki nem szimpatikus alakokat, de azokat sem, akik szerinte túlságosan kedvesek és negédesek, konkrétan ignorálja őket, ha úgy van hangulata meg szórakozik rajtuk egy jót
• Nem könnyű lenyűgözni bármivel is, kis túlzással élve már-már lehetetlen
• Nem ad a bizalomra
• A nyílt véleménykimondásra annál inkább, akkor is, ha ezzel vérig sért valakit
• Minden vérengző és kellemetlen tulajdonsága ellenére is egészen kiváló társaság tud válni belőle, ha számára érdekes személlyel hozza össze a sors, sőt van, hogy elfeledkezik megromlott lényéről és képes megmutatni azt az oldalát, ami minden rossz előtt tisztán volt látható
• Elég találékony, szeret is bütykölni, szerelni, akár új dolgokkal kísérletezni, ez nem is mindig jó hír azoknak, akikkel ki szeretne szúrni

Család: 

• Priscilla Dallaire – anya

• Ismeretlen angyal – apa

 Megszületett és nem volt éppen regényes gyermekkora, amiért bármely író is koptatni akarná a tollát, kivéve persze, ha tudnák, hogy egy földre szállt angyal az édesapja; egy igazi romlott alak, ahogy az anya leírná. Nova kislányként elbűvölő volt, mondhatni igazi kisangyal - ahogy az édesanyja hívta - s a gyermek még csak nem is tudta, hogy a becenév mennyire találó, hisz félig valóban angyal volt. Ám minden elbűvölősége ellenére is, mindig volt benne valami különös, valami más. Valami, ami miatt nem úgy látta, érzékelte a világot, ahogy a legtöbb korabeli gyerek – és az sem éppen normális, ha valaki zuhanni készül a második emeletről egy ostoba játék miatt és hirtelen kipattannak a szárnyai, amiknek hála megúszta a sérüléseket -, s felnőve mindez csak erőteljesebben mutatkozott, és ütközött ki. Ez főként akkortájt teljesedett ki, amikor elérte az idegesítő, sokat kérdező tinédzser kort és kíváncsisága nem hagyta nyugodni a szülői pár hiányzó férfi tagja iránt és aziránt sem, hogy ugyan mi is ő pontosan, és miért képes olyasvalamire, ami nem szokványos, sőt, egyenesen állat szakajtó. Ez egészen addig és addig húzódott, amikor egy napon édesanyja végre leültette magával szemben az étkező asztalhoz, és elmondta neki, hogy kiféle, miféle is volt az édesapja – azon kívül, hogy méretes seggfej volt -, s hogy emiatt van az, hogy a szemében nem olyan a világ, mint egy normális ember szemében, és emiatt is képes arra, amire. De minden furcsasága ellenére, személyisége csillogása folyvást és folyvást magához vonzotta az embereket, ő pedig előszeretettel sütkérezett figyelmük fényében, akár könnyelműen a férfiakéban is. Főleg az övékben. És ez a könnyelműsége aztán hamar a visszájára fordult, amikor egy olyan személybe botlott, aki borzasztóan ragaszkodó volt, szörnyen féltékeny és nem kevéssé instabil. Nem volt kérdés, hogy Nova visszautasítja a házassági ajánlatát, ami számára teljesen abszurd volt akkori lázadó énjéhez, akinek eszébe se jutott, hogy lekösse magát bárkihez is. Ez az elhatározása pedig tartott kerek 3 hónapot, amikor is olyasvalakibe botlott, akinek egész lénye lenyűgözte és magával ragadta, ez a valaki pedig tényleg illett Nova akkori, elragadó mivoltához, ragyogásához. Az esküvőt nem sokkal ezután tűzték ki, és soha nem volt a lány életében boldogabb, felhőtlenebb időszak, mint az. De ahonnan már nem lehet feljebb menni, onnan az út csak lefelé vezet és a lány egyenesen zuhanni kezdett. Élete legszebb napjából élete legborzasztóbb napja lett, miután szeme láttára mészároltak le mindenkit, aki valaha is, akár egy kicsit is fontos volt a számára, s köztük azt is, akit akkor a világon a legjobban szeretett. Az a csalódott és instabil férfi tette, aki végül abba őrült bele végleg, hogy Nova visszautasította, és máshoz akarta kötni az életét. Hosszú, csodadszép esküvői ruhája csupa vér volt, amikor az utcára lépett, s ahogy az akkori szemtanúk leírták, arcán egyetlen érzelem sem tükröződött és a járda szélé cigarettára gyújtott, amíg a rendőrök kiérkeztek. Hiába tisztázódott a neve a gyilkosságok alól, amit akkor láttak az emberek, ahogy ott áll, a pletyka úgy terjedt tova, hogy bizonyosan az ő keze is benne volt a mészárlásban, s innentől kezdve, ahogy a hófehér ruháról sem jött le soha a vér, úgy a neve is Bloody Bride lett.
Évek teltek el. Évek teltek el úgy, hogy Nova szinte semmit sem érzékelt belőlük. Lélegzett, mozgatta a végtagjait, aludt, evett, ivott és szexelt, de mintha mindez csak elmosódott álom lett volna. És ebben az elmosódott álomban találkozott egy Jared nevű férfival, aki elsőre ugyanolyan alaknak tűnt, mint a többi; nem volt jelentősége csak volt. Idővel aztán minden más lett és mintha az álom kezdett volna szertefoszlani. Nem volt egy nagy pofon, vagy gyomros, de azért legendő volt ahhoz, hogy úgy érezze az ereiben még mindig folyik a vér és amikor reggelente kinyitja a szemét, akkor valóban felérbed. És persze, ahogy az Nova sorsában megírva vala, ez sem alakulhatott szépen. Sőt! Ez alakult a legkevésbé szépen, amikor is meghalt. Igen, meghalt. Megölték. Megölték, de mégis él. Egyre ez kattogott a fejében, ahogy ott ült, csak most a saját vérétől vöröslőn, és minél tovább gondolkodott úgy érezte az évek alatt felgyülemlett harag, gyűlölet visszafordíthatatlanul átveszi fölötte az uralmat. Attól a naptól fogva fogadalmat tett. És ez a fogadalom szülte meg a ma is jól ismert Novát. Azt a nőt, aki bármire képes a céljai elérése érdekében, azt a nőt, aki brutálisan ölt és kínzott és még csak nem is kapott tőle hányingert. Élvezte. Legalábbis egy része. Legutóbbi terve, hogy utánajárt annak, aki megölte, és nem kisebb bosszút szeretne, mint alaposan tönkretenni a férfi életét, s közben jól szórakozni. Mivel diák abszolút nem akart lenni, és szeret szabadidejében szerelni, javítani dolgokat, meg alapból viccesnek találta, hogy egy nő legyen karbantartó, gondolta, hát miért ne?