Morana az olasz műkorcsolyázóval, Michele-lel szoros kapcsolatba került. Sokáig mély érzelmeket táplált a férfi iránt a nő, és ezt a szeretője nagy szenvedéllyel viszonozta. Pár évre rá a férfival megszakította a viszonyt. Michele tele volt kérdéssel, és bő két évig nem is hallott a nő felől.
A halál istennője végül két gyermeknek adott életet, és csak később szembesítette vele Michele-t. A férfi hitlenkedve nézett a két éves kislányra és az alig pár hónapos kisfiúra, akit az ajtója előtt hagytak. Azt hitte eleinte, hogy átverés áldozata, ám egy levélben egy hazug, kitalált történetet mesélt el Morana. Eleinte a férfi árvaházba akarta őket adni, viszont tagadhatatlan volt, hogy mindkét gyerek hasonlított rá. Végül arra a döntésre jutott, ha valóban az övé a két gyerek, akkor megtartja őket és felneveli. Későbbiekben kiderült, hogy valóban ő a vérszerinti apjuk. Csupán azt nem értette, mégis miért hazudott neki a nő mindenről. Igazságtalannak találta, hogy beletaszította egy ilyen helyzetbe, és hirtelen szülővé kell válnia.
Eleinte Olaszországban kereste a nőt, hogy további válaszokat kapjon és vállalja ő is a felelősséget a gyerekekért, de nem találta.
Végül Moszkvába ment, ahol egykor találkozott Moranával. Hűséges volt hozzá, és mély szerelemmel szerette az istennőt. Ezért is volt hatalmas csalódás, amikor szakított vele.
Több éves sikertelen keresés után feladta, hogy újra megtalálja az istennőt. A gyerekekre szentelte az életét, minden szeretetét.
Oroszországban maradtak, és itt Michele edzőként helyezkedett el, ezért a fia és a lánya családnevét, vagyis az Amante-t orosz megfelelőjére változtatta. Valahol a férfi hit abban, hogy újra láthatja Moranát, noha magának ezt nem vallotta be. Ugyan a férfi nem találkozott vele, de a gyerekek igen, akik előtt felfedte az erejüket. Egy-két kamasz segített elsajátítani a képességüket (természetesen nem tudták meg, hogy a féltestvéreik a tanáraik), de a lelkükre kötötték, hogy ezt titkolják mások elől. A halál istennője nem mellesleg azért vált meg a két gyerektől, mert elementális képességekkel születtek. Számára ez alacsonyabb rendű volt, és nem akarta rájuk pazarolni az időt, pusztán távoli megfigyelő szeretett volna lenni.
A gyerekek az erejüket a feledésbe taszították, normális életet akartak élni. Így az apjuknak köszönhetően szerelmesek lettek a jégtáncba, és erre koncentráltak. A hat éves Dina és a négy éves Viktor korán elkezdtek korcsolyázni. Ahogy idősebbek lettek úgy vettek részt balettórákon és táncórákon is.
Dina és Viktor az ifjúsági páros műkorcsolya versenyen indultak Oroszország színeiben. Sok sikeres versenyt tudhattak maguk mögött, illetve több világbajnokságon dobogósok is lettek.
Öt évig együtt versenyeztek, ám Dina mentálisan egyre gyengébb lett. Nem bírt annyi a terhelést, mint az öccse. Nem vágyott már rivaldafényre, ahogy a kegyetlen, mondhatni embertelen edzésekre sem. Az edzőjük mindig kifacsarta őket testileg és lelkileg, mindezt a profizmus érdekében. Viktor nővére azért szerette a korcsolyázást, mert ezáltal tudta kifejezni az érzéseit, ám ezt a folyamatos versenyek, a megfelelési kényszerek és a lelketlen gyakorlások megölték.
Viktor viszont nem tudott a műkorcsolya nélkül élni, ez jelentetett számára mindent. Ezért a férfi egyéni mellett döntött, és így folytatta tovább csillogó karrierjét.
Húsz évesen lépett először a jégre egyéniben, majd lett ezüstérmes a világbajnokságon. Ezután eltökélte, hogy megszerzi az aranyat is. Az ezt követő három évben ugyancsak dobogós helyezéseket ért el, és szinte kudarcként élte meg a harmadik helyet. Huszonnégy évesen szerezte meg az áhított aranyérmet, de nem állt meg. Most már többszörös aranyérmes műkorcsolyázó szeretett volna lenni. Ez viszont meghiúsult, amikor egy edzés során akkorát esett, hogy agyrázkódást kapott és az ínszalagja is teljesen elszakadt. A rehabilitáció ellenére csupán részlegesen gyógyult fel a sérüléséből és eltiltották a versenyzéstől.
Már fogalma sem volt, hogy mi fájt igazán, de úgy érezte, senki se érti meg azt a lelkiválságot, amin keresztül megy. A versenyekért mindent feláldozott, a magánéletét, a kapcsolatait, csakhogy elérje az álmait. Sokszor csak némán ült vagy épp feküdt a szobájában, miközben új célt és értelmet próbált keresni az életében.
A testvére és az apja rávette, hogy járjon gyakrabban pszichológushoz, amire vonakodva, de rávette magát. Hosszas terápiák után lelkileg nagyjából helyre rázódott, és Dina unszolására elkezdte az egyetemet. Pedagógus szakon végzett, ahol földrajzra és testnevelésre specializálódott.
Így került Viktor az akadémiára, ahol tanárként kezdett el dolgozni, ami mellett a jóga szakkört vállalta be, és edzőként jégkorcsolyát tanít egy-két fiatalnak. Sosem fog igazán elszakadni a jégkorcsolyától, tudja jól, hogy ez a végzete.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
