A feyeket akár mondhatnánk a tündérek rokonainak is, hiszen sok mindenben hasonlítanak, de mégsem ugyanazok. Nem élnek békében az emberekkel, elraboltak és a megöltek megszámolhatatlan mennyiségben, így nem mondhatnám, hogy zavarta őket a más nyugalma. Bár valahol a Földön van a lakhelyük, élő személy nem találta meg még a pontos helyét, csupán az úgy nevezett tündérkörökkel képesek belépni, ahol először meleg fogadtatás várja, aztán vagy holtan vagy rabszolgaként végzi.
Sylvan is hozzájuk tartozik, az Öreg Fűz alatt született meg, Damhán alla királynak, mint az első szülött fia. Hercegként elég nagy mennyiségű kiváltsága van, de annak örülhet, hogy az ereje nagyobb, mint a többi fajtársának.
Igazán idős, a szülei egész fiatalon adták a fejüket a gyerekre, így a fiú már a kétezres éveit tapossa, mégis sokszor ugyanaz a gyerek, mint azelőtt volt.
Tény, hogy az eredeti terv az volt, hogy az első éveit a halandókkal tölti, befogadva a helyére egy emberi gyermeket, hisz a királyi pár ezt tervezte el, hogy lássa is milyen a másik világ, de az anyja szíve nem engedte, amikor erre került volna sor, túlságosan szerette a fiát ahhoz, hogy el is engedje őt. Így változott az, hogy az alacsonyabb rendűek még mindig tartják ezt a szokást, ők elvetették ezt, fura pillantásokat is kapva.
Ebből ő maga szinte nem is érzékelt semmit, játszótárs emberek voltak, mégse vette észre ezt a különbséget. Ahogy abba a korba lépett, hogy maga tudjon magáról gondoskodni, illetve saját döntéseket hozzon, egyre többet tartózkodott a mi világunkba. Csalt, lopott, hazudott, ezeket meg másokra kente, a háttérből figyelte a mindig születendő káoszt. Élvezte, kinevette az ostoba parasztokat. Néhány alkalommal elgondolkozott, hogy elvisz magának egy kölyköt, de tudta, hogy a szülei ennek nem örülnének. Nem teljesen gonosz, ami azt illeti, sok esetben megállította a társait, hogy kivégezzék a halandókat, vagy csupán beledobják a Mélybe. Neki biztosan van szíve.
Talán ez is keverte őt bajba, hitt másoknak. Egy beteg férfit fogadott be magához az itteni lakhelyén, a 2000-es években, gondolva, hogyha majd felgyógyul, akkor kérhet tőle is szívességet. Viszont amint talpra állt a másik, lerohanta, mágiával szándékozott volna kitépni a szívét, ami öröklétet adott volna számára. Ebben az esetben Sylvan képtelen volt cselekedni, mindössze azért könyörhött, hogy valaki mentse meg őt. Ami meg is történt, az egyik kisebbik húga, Forsythia mentette meg, aki gyanakodott bátyja kisebb eltűnésén. A fiú ezután kezdte el inkább gyűlölni az embereket, elfelejteni se tudta volna, hisz az ujjnyomok még mindig ott vannak a bőrén.
Ezután képes volt őket többször ölni, nem is törődve velük. Felbosszantotta, illetve még mindig bosszantja az a tény, hogy az egyszeri kedvességét így kihasználták. Egy alkalommal felelőtlenül támadt egy látszólag tudatlan civilre, aki válaszul levágta a félszárnyát. Ezután inkább nyugton maradt, és élvezte az itteni világot, talán nem is törődik azzal, hogy egyszer le kell váltania az apját.
Egyetemeket végzett, a legutóbbi a tanári szak miatt volt, hogy itt lehessen számára munkahely, érdekelte, hogy talán van itt más fey is, vagy az egyik mágiahasználóban meglát valami különlegeset. Már három éve itt tanít, mint minden diák "kedvenc" matematika tanáraként.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
