Bár úgy tűnik, hogy egészen kijön az apjával, ez nincs így, mostanra már egyfajta gyűlölet alakult ki benne, amit csupán egy gyerek érezhet a szülője iránt.
Nem nagyon emlékszik az anyjára, de mégis a jelenléte hiányzott neki, ezt pedig igyekezte másoknál megkeresni a félistenek, illetve istenek között. Tény, Aphrodité néhány alkalommal rálesett, hiszen gyerekként se volt csúf, de nem nála találta meg a pótolhatót. Az egy féltestvére volt, ez nem más volt, mint Ophy. Talán meglepő lehet, hogy akit jogosan becéznek hisztikrálynőnek, törődött az egyik rokonával, akikkel általában pusztán versenyezni tudott, a fiúban tényleg csak egy kölyköt látott, akinek szüksége volt valakire.
Ahogy felnőtt, Apollón egyre jobban magához karolta, hisz látta benne a potenciát. A tehetségét az íjászatban fejlesztette, majd hasznosította is. Könnyebb volt úgy eljárni az ügyekben, hogy valaki érezte is ezeket a hazugságokat. Így Netar játszotta sokszor a bírót és a kivégzőt édesapja ügyeiben. Amilyen jól végezte el ezeket, annyira nem is élvezte. Ő mindössze a húgával szeretett volna le, Zanaval, fel akarta volna venni komolyan az idősebb bátyus szerepét, de a munka legtöbbször közbe is szólt. Még mindig félig ember volt, így egy kissé a bűntudata mardosta azok iránt, akiket megölt, de valahol örült, hogy fontos szerepe van.
Idősebbként, ez valahogy nem tudta érdekelni. Nem kívánta ezt az életet, inkább a szabadságot választotta volna, így is megnehezítette az életét az, hogy könnyen felismerte mások hazugságait. Kizárólag élvezni akarta volna az életét. Ezt párszor meg is mondta az édesapjának, aki nem fogadta olyan jól ezt a hírt, és ahányszor ez fel lett hozva, az istenség annál jobban mérges is lett. Végül úgy döntött, hogy a fegyverét magába a fiúba zárja el, így nem is képes tőle megválni, sohase. Ez volt az a csepp a pohárban, aminél eldöntötte, hogy őt már nem érdekli mit csinál az istenség, csupán hagyja békén.
Ezután történtek a fogadott testvérei versengéseik, akármennyire nőtt hozzá Ophyhez, most a fogadott bátyjának adott igazat, hiszen nem látta annak értelmét, hogy valaki Apollón kedvében járjon. Khevet se értette ugyan, hogy lehet még mindig mások kedvence, de igaz, inkább őt pártolta.
Jobban nem folyt bele ebbe a csatározásba, inkább hajszolta az élvezeteket. Faunok és nimfák mellett töltötte a legtöbb idejét, aminek persze az isteni szülőjének nem tetszett, de ez őt nem tudta zavarni, annak ellenére, hogy emiatt pár alkalommal még fizikai büntetés is járt. Nem azt a hatást érték el ezzel, amit szerettek volna, Netar szívében csak nőtt az utálat.
Aztán megtörtént a nagy változás, Khevos lelépett, a nővérünk pedig egy halandó férfit hozott fel. Erről csak akkor értesült, amikor az apja egyik jósnőjét hallotta suttogni, hogyha Demios öröklétű lesz, akkor esélye lesz találkozni még Dionüszosz fiával. Ő pedig kíváncsi lett, segített a férfit félistenné tenni, azzal, hogy Ophy nem hazudott, tényleg szereti a férfit.
Azonban nem maradt örökké nyugalmas az élete, a nimfák közt nem csak pizsamapartikat tartott, így sikerült egyet teherbe is ejtenie. tudván, hogy apja akár meg is ölheti a gyerekét. Ezért is jött jól, amikor a húgával kieszelték, hogy az akadémiára jöttek, így az anyát is, illetve a kislányt is a SA védelme alá tudta helyezni.
Bár nincs nagy kapcsolatuk velük most, a nővel nincs is remek kapcsolata, de a lányát még így is, távolról is szereti. Bántja, hogy nem láthatja most, hisz csak egy éves.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
No one's ever gonna hurt you, love