Colten Navarro
Colten Navarro
|
FC: Pedro Pascal
Becenév, titulus: Col, Colt
Magasság: 180 centi
Kor: 135 év
Szexualitás: heteroszexuális
Hős/Gonosztevő? : Semleges
Faj: alakváltó
Szint: -
Poszt: civil (szélhámos)
|
Képesség:
-
Hosszabb élettartam, de tulajdonképpen bármilyen módszerrel, ahogy egy átlagos embert is, meglehet ölni
-
Bármilyen alakot képes felvenni, legyen az élő vagy élettelen, és ideiglenesen átvenni annak tulajdonságait
-
Kiélezett érzékek; gyors regenerálódás; átlagnál nagyobb fizikai erő, és gyorsaság
Tulajdonság:
-
Hazug, és bármiért, ami megtetszik neki, legyen az bármilyen ócska kacat is, bárkit átver
-
Morálisan egyértelműen megkérdőjelezhető a legtöbb cselekedete, és döntése
-
Laza, és bár nincs odáig a kötöttségekért, ha mégis eladja a szívét, az nem 1 kg kenyérért lesz
-
Vakmerő, kifejezetten élvezi, ha kalamajkába keveredhet
-
Minden rossz tulajdonsága ellenére egy egészen szerethető fickó tud lenni, aki rengeteget mosolyog, vigyorog, bár ez gyakran annak köszönhető, hogy szeret szivatni, és azon jót mulatni
-
Az a típus, aki soha nem marad meg egy helyben a hátsóján, főleg akkor, ha azt mondják neki, hogy maradjon a hátsóján
Család:
-
Susanne West - anya
-
Lean Navarro - apa
-
Calixta Gil - húg (halott)
-
Heloisa - unokahúg
Egyszer volt, hol nem volt...
Egy alakváltó család már önmagában káosz, Colten családja pedig merészen meglovagolta a fajtájukkal járó előnyöket, kezdve a szülőkkel. Városról városra jártak, fosztogattak, raboltak, s hol maradt a lebukás veszély, ha mások arcát öltve tették mindezt? Vagy hol maradt a lehetetlen, ha képesek voltak bármilyen kulcs alakját felölteni magukra, bármilyen eszközét, ami éppen kellett a sikerhez? Ha kellett beépültek, hónapokon át játszották a normális párt, hogy információhoz jussanak, ha kellett egy éjszakát is várt egyikük egy ébresztőóra alakjában, megvárva, amíg kora reggel a tulaj elmegy. Mindezek pedig igen csak szerény példák felhozatala abból a temérdek „munkából”, amit végrehajtottak. Sikert sikerre halmoztak hát, és büszkén, odaadóan űzték a szakmát, ha jól megfizették őket, akár másoknak is vállalták a piszkos munkát. Mindez az elszánt munkamorál alább hagyott, amikor megszületett Colten, majd nem sokkal utána húga is. Letelepedtek egy félreeső kisvárosban, és egy időre minden normális mederben folyt. Normális családnak látszottak, akik jó módban élhetnek – az összerabolt pénzből -, és nevelhetik gyerekeiket. Persze sohasem akarták végleg feladni az alakváltók legfőbb szórakozását, hogy átverjék a világot, és megkapják, amit csak akarnak, szimplán úgy határoztak, hogy amíg a két csemete nem nő elég nagyra, addig nem kockáztatnak semmit, s ha már felnőttek, akkor még több kéz áll majd rendelkezésre. A két gyermek tehát így, ebben az elhatározásban egészen normális gyermekkort élhetett át, már amennyire normálisan lehet élni, ha tudod, hogy mi vagy, és mi rejlik benned. Colten, mint az már korán megmutatkozott, idióta volt, és nem volt az a fajta, aki csendben, visszahúzódva várta az időt, amikor majd a szülők úgy határoznak, visszatérnek a szakmájukhoz, beavatva őket is. Egészen kis pisisként, az óvodában, és az iskolában is rátört a mulathatnék. Volt, hogy játékká változott, és horrorosat, meg Toy Story-sat játszott a társaival, vagy egy tanárává változott, aki éppen büntetést szabott ki rá, és úgy szivatta osztálytársait, és a többi tanárát, teszem azt egy vetkőzőshowval. De napestig is lehetne sorolni, hogy milyen elvetemült ötletekkel bombázta a körülötte élőket, hisz a lehetőségek tárháza mondhatni végtelen, amit aztán a szülei sem nézhettek már jó szemmel. Ők ugyanis egyre inkább elkényelmesedtek az átlagos, nyugodt élet hullámain, s egyre úgy tűnt, már nem vágynak vissza többé a vad életükre, amiben, úgy tűnt a lányuk is támogatta őket. Colten 17 éves volt csupán, amikor végleg lelépett a családjától, és megkezdte a saját ámokfutását. Körbeutazta a világot, és ami az útjába akadt, és megtetszett neki, azt megszerezte, valamint ő is, ahogy annó a szülei is, vállalt jó pénzért munkát. A hosszú évek alatt egyedül csak a húgával tartotta olykor a kapcsolatot, végül pedig már vele sem. Belefeledkezett a világ nyújtotta élvezetekbe, és végül a családjával kapcsolatos, tragikus hírek sem jutottak el hozzá. Amikor hazatért, csak akkor szembesült mindennel, s a legfájdalmasabb hír a húga halálhíre volt. Úgy vesztette el, hogy az utóbbi időben rá sem nézett, nem beszélt vele, és semmit sem tudott arról, hogy milyen életet is élt. Mint az utóbb kiderült, családja lett, egy lánya, Heloisa. Colten miatta döntött úgy, hogy hosszabb időre marad Daly Cityben, megismeri, talán rá is vezeti kicsit a saját útjára.
|