Alethea
Alethea
|
FC: Madeleine Liljestam
Becenév, titulus: Lea, Thea, Sötét Árny
Magasság: 168 centi
Kor: 29 év kinézetre
Szexualitás: pánszexuális
Hős/Gonosztevő? : Semleges
Faj: dark fae/sötét árny
Szint: -
Poszt: civil
|
Képesség:
-
Telekinézis – bármilyen dolgot manipulálhat az elméjével
-
Atmokinézis – képes kontrolálni, manipulálni az időjárást
-
Klorokinézis/Terrakinézis – képes manipulálni, irányítani a növényeket, a talajt és annak elemeit
-
Átváltoztatás – át tud változtatni másokat legyen az tárgy, állat, vagy ember, bármilyen alakba
-
Szárnyak – képes repülni, támadásra és védekezésre is fel tudja használni
-
Gyors gyógyulás
-
Természetfeletti erő, kitartás és ellenállóképesség
-
Halhatatlanság
Tulajdonság:
-
intuitív
-
megfontolt
-
határozott és magabiztos
-
talpraesett
-
kitartó
-
őszinte
-
titokzatos
-
különc
-
magányos
Család:
-
Liviah – anya (halott)
-
Alrik – apa (halott)
Egyszer volt, hol nem volt...
Származását tekintve a mai Svédország és Norvégia területén született valamerre, sok-sok évvel ezelőtt. Fajtája abban az időben még igencsak elterjed volt a Földön, nem fenyegette őket semmilyen veszély. Mindig is békés nép voltak, akik a természetben érezték otthon magukat és inkább távol tartották magukat mindenki mástól, ami nem is olyan meglepő, hiszen megjelenésük abszolút nem volt hétköznapi, a szarvaikkal és szárnyaikkal együtt. Családjával a csodás erdőkben éltek sok-sok évig, amíg az emberek el nem kezdtek fejlődni és teljesen át nem venni az uralmat. Ennek köszönhetően életterük egyre inkább visszaszorult, ennek ellenére ők boldogan éldegéltek és nem háborgattak senkit.
Az Ókorban még könnyű szerrel el tudtak rejtőzni, azonban a középkorban már sokszor akadtak össze emberekkel, akik főleg szörnyetegként kezelték őket. Azonban akadtak olyan területek, ahol tisztelték őket varázserejük miatt. Leának és családjának ebben szerencséje volt, hiszen a Vikingek a sámánjaik közé sorolták őket. Ebben az időszakban kezdődött el a vadászatuk, ami sokáig hasztalan folyt, míg az emberek rá nem jöttek, hogy a vas ezeknek a lényeknek a legnagyobb gyengéje. Thea szülei is ilyen vadászok áldozatául estek. Békés természetük miatt azonban ők sosem támadtak az emberekre, csupán csak védekezni próbáltak. Varázserejük segítségével sokszor igyekeztek beolvadni az emberek közé, azáltal, hogy szarvukat és szárnyaikat láthatatlanná tették az emberek számára, de nyilván ha tehették, akkor inkább kerülték őket. A vikingek kora után, a középkor végével fajuk eltűnt az emberek világából és csendesen, meglapulva éltek, vagy éppen köztük rejtőztek. Thea ekkor határozta el, hogy ha már így elrejtőzve kell élnie, mindig félve, akkor legalább hadd láthassa a világot, ami körül veszi, így jutott el Amerikába, még mindig rejtőzködve. Ezalatt az idő alatt folyton nőtt benne a düh és a tehetetlenség érzése és sem segített a helyzeten.
Ő azok közé tartozott, akik nem szívesen rejtik el valódi természetüket, így sokszor igen magányos volt, amit tulajdonképpen annyira nem bánt, mindig is egy kicsit magának való teremtés volt.
Szinte nyilvánvaló volt, hogy mikor jelentek meg újra, bízva abban, hogy békésen élhetnek együtt az emberekkel. Ekkortájt kezdődtek meg a boszorkányüldözések és fajuk száma jelentősen megcsappant. Azelőtt Lea bármikor egy fajtársába botolhatott az erdőket járva, mostanra azonban olyan szinten eltűntek a Föld színéről, hogy kérdéses, hogy rajta kívül maradt-e más dark fae a világon. Persze előfordulhat, hogy a nagyobb erdős részeken élnek még páran meglapulva, vagy éppen igazi megjelenésüket titkolva az emberek között találták meg a helyüket.
A világ fejlődésével azonban Lea is kénytelen volt néhanapján feladni igazi mivoltját és elvegyülni az emberek világában, ha túl akart élni, de még így is különcnek számított misztikus kisugárzása miatt, mintha valami olyasmihez tartozna, amit mások nem érthetnek. Ennek kapcsán egyre inkább kezdte őt is érdekelni az emberi természet, annak mibenléte, helyük az univerzumban és maga az élet természete úgy általában. Így lelkes megfigyelőjévé vált az emberi fajnak, annak ellenére, hogy a hosszú évek során kis híján kiirtottak a fajtáját. Ugyan mindig is volt benne emiatt neheztelés, harag is nem kevés, de ezek sosem kerültek úgy igazán felszínre, főleg, így hogy egyedül volt, csak túlélni szeretett volna. Erdő- és természetvédelmi munkakörben találta meg a számításait. Ebben a modern világban be kellett látnia, hogy nem élhet úgy, mint sok évvel ezelőtt.
Daly City környékén kötött ki végül, hiszen számára is nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a városban sokkal inkább önmaga lehet, mert ezen a helyen olyan emberek gyűltek össze, akik korántsem voltak hétköznapiak, hozzá hasonlóan. Munkája miatt és mert amúgy is ez állt hozzá közelebb, egy erdős helyen húzta meg magát, ahol nem kell olyan gyakran a megjelenésére figyelnie, ami nagyon nem volt egyszerű, mármint ilyen helyet találnia, egy ennyire beépített helyen. Az itt töltött idő alatt már volt szerencséje ellátogatnia az Akadémiára is, sokszor gondolt rá, hogy inkább ott vagy az SA Hivatalban kellene munkát vállalnia, hiszen akkor ott talán sosem kéne többé arra koncentrálnia, hogy elrejtse valódi kinézetét, de ki tudja, majd az idő úgyis eldönti, hogy mi lesz a további sorsa, amúgy sem szokta siettetni a dolgokat, főleg, hogy a világ összes ideje az övé. Ennek ellenére már dolgozott pár alakalommal az Akadémiának/Hivatalnak, amikor területeik rendben tartásáról volt szó.
|