Réges régen, valahol messze, egy másik dimenzióban létezett három, erős energiaáramlás, amik egymás körül keringtek. Eme három lény szövetsége alkotta meg Genedát, Genedan’quil Skyvon, Daimun’akher Oberon és Veikyr’libran Oberon. Egy adta a testet, egy fénnyel árasztotta el, és egy megalkotta az energia egyensúlyát, ezzel pedig megszületett a később genedai néven ismert faj őse. Legalábbis így szól a genedaiak teremtése, ám hazugság lenne azt állítani, hogy ez fedi a valóságot és az igaz történteket. Három helyett négy volt, s míg a három egymásra talált és képes volt látni a másikban a szépet és a lehetőséget, addig a negyedik elveszetten és magányosan bolyongott, miután a három eltaszította. Nem volt szükség a világukban sötétre, az ürességre és nem volt szükség arra, amit mindezek magukkal vonzottak: éhséget, félelmet, gyűlöletet, vad és ösztönös érzelmeket. Így Tenebrea hosszú, hosszú időkön át járta az Univerzumot, átjárt dimenziók között és sok-sok világot látott megszületni, pusztulni, éhsége pedig egyre nőtt és nőttön nőtt, mígnem már csillapíthatatlanul mardosta és végül elnyomott benne minden más érzetet. Később már csak úgy volt ismert, mint a végtelen sötétség, ami mindent elnyel, ami az útjába kerül, s a legenda úgy szólt, a legjobban a hármakra és a kis világukra feni a fogát. Ez a pillanat pedig el is érkezett, s a bolygó minden lakójának fertőzni kezdte elméjét, beitta magát lényükbe majd elengedte a kezüket és figyelte, mint fordulnak egymás ellen. Az első apokalipszis bekövetkezett, amikor Genedát Veikyr elaltatta és Daimun felperzselte a felszínét, hogy elpusztítsanak minden életet, minden egyes genedait az utolsó szálig, ezzel elűzve Tenebrea-t a világukból, aki elveszítette érdeklődését egy élettől megfosztott bolygó iránt. Győzedelmesen vonult ki Genedáról, tudván, hogy energiatestvérei mindent elvesztettek amit egykoron létrehoztak és aminek teremtéséből egykoron őt is kizárták. Mindezt követően is folytatta hadjáratát további világok, további fajok ellen, egészen addig, amíg meg nem érezte az egyensúly megerősödését és rá nem jött, hogy Genedát újraformálták, sőt erősebbé vált, mint valaha és nem utolsó sorban is energiában gazdag volt, túlcsordult. A történelem kész volt megismételni önmagát, ahogy Tenebrea is kész volt elpusztítani mindent, amit a három teremtett és amire annyira büszkék voltak. Nem számított rá, de ebben a segítségére lett egy Heion’kyr Oberon nevű energialény, aki egy ősi rituáléval elpusztította Daimunt, ezzel pedig akarva akaratlanul is kapcsolatot létesített közötte Tenebrea között. Az egyensúly azonban megroppant, ahogy a hármak egyik örökre eltűnt és csillagát erővel máshoz kötötték. Tenebrea, bár bejuthatott végül Genedára, maga is meggyengülni látszott. Most, hogy megtudta Veikyr is a Földre ment, ő is úgy döntött meglátogatja azt a bolygót, hogy rájöjjön, miért nem tudja az erejét kihaszálni.