Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 
Információk
Adminok: Anne, Solar, TakaaChan (katt ide)
Téma: Szerepjáték (csak évre pontos RealTime)
Műfaj: fantasy, sci-fi, akció, kaland, thriller(?)
Címkék: szuperhős/szupergonosz, iskola, tanulás, képességek, pletyka, harc
Nyitás: 2017. 08. 02.
Zárás: 2021. 04. 06. (ha nincs itt senki)
Az oldalon található tartalmak a szerkesztők és a további játékosok szellemi termékét képezik, másolni tilos. Bármiféle tartalmi (nem szerkezeti) egyezés más oldalakkal a véletlen vagy a játékosok műve.
Oldalunk legfőbb forrásai a Marvel- és a DC világa és a különböző népek mítoszai, a világunkba beépíthető képregények, könyvek, sorozatok és filmek információival megfűszerezve.

 

 
Látogatók
Indulás: 2017-06-18
 
Játéktér
Fórumok : Pylm Enclave sziget : 8. Tengerparti polaritás [Lezárt kör] Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Hokedli

2018.09.05. 11:32 -

Kieran E. T. Wentworth & Saol Nevermore

[22-3] [2-1]

Hokedli Előzmény | 2018.09.05. 11:59 - #2

Mindig is megbabonázónak találtam a vizet, a tengert. Volt benne valami mágikus, ami magához vonzott. Talán, az, hogy tele van élettel, ami ugyan nem mindig látszik, ha csak a felszínt nézzük, de ha mélyebbre merülünk benne, akkor nyüzsgő halrajok és színpompás korallok világa fogad. Legalábbis a könyvekben ezt olvastam, meg láttam, és az emberek is ezt mesélték. Én magam azonban még sosem vetettem magam a habok közé, de még csak a lábam legkisebb ujjával sem érintettem soha, a hatalmas víztömeget. Úgy gondoltam, csak beszennyezném. Meg aztán a csodálat mellé egy gyomortépő félelem is társult, hiszen amennyi energiát és életerőt tud adni, némely élőlényeknek, annál sokkal többet megfoszt ezektől és ekkor jövünk mi a képbe. Nekem szerencsém volt, sosem kellett egy fuldokló, vagy hajótörött, esetleg cápatámadást szenvedő emberhez kimennem terepre, hogy aztán kihúzzam belőle a testébe kapaszkodó maradék lélekcsomót is. Azonban sokat meséltek nekem róla a társaim, rendszerint a legrosszabb rémálomnak leírva a haldokló számára, és valóban. Amikor elmész egy kellemes nyaralásra, hogy kikapcsolódj, nem arra fogsz számítani, hogy az lesz életed utolsó néhány órája.
Levettem cipőimet, amiket kezembe fogva sétáltam végig a parton, talpamat mélyen a homokba süllyesztve, hogy az apró szemcsék átjárhassák lábujjközeimet, miközben a vizet és a halványuló napot fürkészem. Valamiért a legtöbben gyűlölik, ha a homok a legapróbb zugokba is bejut a lábfejükön, de én imádtam. Intenzív volt, és éreztem, hogy létezem, vagyok, és most mások is így gondolják rólam, hiszen rajtam van a karkötő.
Nem tudnám már megszámolni, hogy mióta az akadémián vagyok, hányszor jöttem ki a partra. Valószínűleg egyszerűbb lenne azokat a napokat összeszedni, amikor nem. És mégis, hiába játszottam el a gondolattal, minden egyes alkalommal, hogy akkor én most, bátor és kemény leszek, bemerészkedem a vízbe, legalább bokáig, vagy, hogy egy egészen kicsikét nedves legyen a talpam, sosem tettem meg végül. A félelem nagyobb volt.  Azt hiszem, nem igazán létezhet nálam szánalmasabb teremtés az egész univerzumban. Hiszen, semmi bajom nem lenne, meghalni nem tudok, és ha hirtelen elkapna egy óriáskalmár, vagy valami emberevő szörny, akkor is felépülnék egy héten belül. Max lenne néhány extra hegem, de a fájdalom nem lenne olyan rossz. Mármint, az első „emberi napomhoz” képest. Ott is inkább a lelki része volt megterhelő. Amiben csak az a vicces, hogy a suliban, mindig azt, mondták, nekünk nincs lelkünk, így nem is érezhetünk. Én mégis érzek. Elég sok mindent, ami azt illeti. Biztos defektes vagyok, és ez valami örökletes fogyatékosság a mi világunkban, mint itt, a treacher collins szindróma. Csak tőlem nem elvett a természet, hanem pluszba adott. És bár, én szerencsésnek érzem magam emiatt, ott, ahonnan én jövök, ezt inkább nyűgként és óriási problémaként kezelték.
Mindig ilyeneken agyaltam. Nem volt olyan nap, hogy ne marcangoltam volna a saját elmémet hasonlókkal, pedig már jó párszor megfogadtam, hogy végre megtanulom, szeretni és elfogadni magamat és pozitívabban állok majd mindenhez. Ebben sokat segít ez a hely. Az akadémia, a sziget, és az itteniek is. Na, nem mindenki… Meg ez a tengerpart. Jó kiszellőztetni az űrt a fejemben.
Miközben elmerengve sétáltam, egyszer csak egy férfi alakjára lettem figyelmes a távolban. Kicsit közelebb sétáltam, ám egyszer csak megálltam és azon kezdtem agyalni, hogy vajon mi történne, ha most odamennék hozzá. Vajon megzavarnám? Lehet, hogy ő is a problémái elől menekült ki ide? Vagy nem baj, ha odamegyek? Párszor már láttam távolról, de sosem beszéltünk. Tétován lépdeltem egyik lábamról a másikra, egyhelyben, miközben alsó ajkamat enyhén beharapva filóztam. Pont most döntötted el, hogy nem elszel, egy kis nyuszi kuki! Saol! Menj oda, hozzá! 


Hokedli Előzmény | 2018.09.05. 11:32 - #1

Kieran E. T. Wentworth & Saol Nevermore


[22-3] [2-1]

 


Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!