|
Témaindító hozzászólás
|
2020.10.01. 17:25 - |
Sebastian Parks& És a diákjai |
[27-8] [7-1]
 Jaj, de bújjuk azt a mappát. Elébb még a szarosok seggét stírölte. Pfft.
Nem véletlenül álltam meg előtte, és végül álltam bele a testnevelő tanárba. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez a visszakérdezés arra utal, mégis mennyire nem érti mit beszélek vagy csak azt hitte ettől borzasztó kemény.
- Mindent feltétles módban mondtam, így nem, nem érdekel - válaszoltam komolyan a kérdése második felére.
A szemöldököm felszaladt az egekbe az ízléstelen próbálkozáson. Mit akar nekem megmutatni? Hogy lehet azt megmutatni, hogy valaki mennyire biszex? Rajtam nem tudja ezt reprezentálni.
- Néztem már melegpornót. Melyik fiút tetszett kinézni, hogy bemutassa, hogy biszexuális? - forgattam ki a szavait. - A heteroszexualitását mellesleg, hogy bizonyítaná? Melegpornót néz és fintorog, hogy de mocskos buzik? - néztem rá kérdően. - Amúgy nem hiszem, hogy szaladnék apucihoz. Ezt melyik műből emelte át a szókincsébe? 365 dni vagy az Ötven Árnyalata trilógiából? Következő a "szentbasszantyú" lesz, illetve "Én nem szeretkezem, hanem baszok. Durván."? - kérdeztem rá ironikusan. - Gondolom sokat olvas, ha már irodalom tanár és a szókincsét tekintve ilyesmi könyveken szocializálódhatott... Vagy reménykedjek abban, hogy mindezt a pornóból szedte és ilyen destruktívan hatott a nyelvhasználatára?
Komolyan kezdtem megszokni, hogy senki se normális. Ehhez lehet Kieran kell és a tömény, amit mindig behoz a suliba. Én ezt ép elmélvel képtelen vagyok felfogni.
Miután kiadtam magamból a felgyülemlett frusztrációt, egyből kaptam is a visszavágásnak nevezhető valamit. A fejemet vakartam meg, majd válaszoltam:
- Szerintem nem nagy a fejem - szólaltam meg. - Igen, valóban szeretek kritizálni, főleg, ha ennyire könnyű préda a kiszemeltem és minden egyes megmozdulásába, mondatába bele tudok kötni - vontam meg hanyagul a vállamat. - Amúgy minek választotta a tanári pályát, ha maga körül mindent és mindenkit gyűlöl? Hm, ha engem kérdez, akkor saját magát is gyűlöli. Az ilyen emberek viselkednek ennyire borzalmasan - ekkor visszatekertem a fejembe az elhangzott beszélgetéseket, majd folytattam. - Nem, nemcsak a hozzám hasonló őszinte diákokat nézi le. Például a viháncoló bagázs inkább tűnt üres fejűnek, ahogy azok a lányok is, akik maga előtt szaladgáltak. Nem vagyok vak, láttam, hogy nézi azokat a formás, friss, pihe-puha seggeket. Mondja, nem történt olyan, hogy annyira elkalandozott és véletlenül erekciója lett? Az öltöny emiatt is eléggé kényes, mert jobban látszódik a pénisz erektált állapotban. Az sem utolsó, hogy kényelmetlenebb, mint a farmer. Viszont szerencséje van abban, hogy a mappáját az ágyékához tudja emelni, talán azzal tudja leplezni, hogy mennyire felizgult pár női fenékre.
Ki akartam húzni nála a gyufát. Szívesebben ültem volna az igazgatói előtt, és könyörögtem volna az igazgatónak, hogy kerítsen másik tanárt nekem.
A röhögés határán voltam, amikor visszakérdezett, hogy mi közöm van a tanítási módszeréhez... Már, ha ezt lehetett annak nevezni.
- Ez tanítás? Amúgy a példamutatásról papoltam, hiszen ezt kellene mutatni, nemde? Így ne csodálkozzon, ha lesznek olyan "okoskodók", mint én. Akinek van egy kis esze az felszólal ez ellen.
Jaj, nekem, felemelte a hangját és a diákok ránk figyelte. Milyen kár, hogy legtöbbször szerettem a középpontban lenni.
- Most összedőlt egy világ bennem, hogy a tesi tanárom nem akar velem randizni! - mondtam hozzá hasonlóan jó hangosan. - Milyen kár, hogy jobb jegyért nincs esélyem kézimunkázni magán! A pótvizsga ezt takarja amúgy? - fejeztem be ezzel a tanár égetését.
Na tessék, megkaptam a jégkirálynő szikrázó pillantásait is. Ó, Istenem, mit vétettem? Rendesen megfagyott a vér az ereimben. Nem, éppenséggel nem. Csak jobban szórakoztatott, hogy egymásra fognak találni. Igen, ez kicsit olyan, mint a PindurPandúrok. Én voltam, a professzor, hozzáadtam egy kis szarkasztmust, egy kis iróniát, de belekerült a kotyvalékba az X-vegyszer, ami nem más, mint az összeesküvés. Így született meg a csodapáros.
A más eszközökre, és Sigrid rákérdezésére megint a nevetést kellett visszafojtanom. Csak nekem egyértelmű?
- Válaszolok rá, bár tudom, hogy nem kellene az orromat beleütni. A más eszköz valószínűleg szexuális szolgáltatásra utal jobb jegy fejében. Magyarán az óra végén, ígyis-úgyis karó lesz a vége. Én maradok annál a karónál, amit tintával írnak be, illetve az E-naplóba pötyögjék be, minthogy lássam Mr. Parks nemi szervét. Sajnos a büszkeségem és a morális nézeteim köteleznek - jelent meg féloldalas mosoly az arcomon. - Viszont, neked Sigrid lehet nem ártana ez a bizonyos szexuálitás, amit a tanár úr esetlegesen felajánl a jobb jegyért. Érzem a kémiát. Ott a terem végén a szertár. Ó, igen, mint egy rossz zs-kategóriás pornófilm - adtam elő magam. - Bocsi Sigrid, de ahogy rád nézek, eléggé frigidnek tűnsz. Ha orvos lennék, akkor felírnék egy F-tablettát... Természetesen nyeleset, orálisan is alkalmazhatót, de lehet kúpot is ajánlanék.
Ezután vártam a reakciókat, hogy vajon melyikük akad ki jobban. Már úgyis mindegy volt, mert mindkettőjükkel megutáltattam magam. Legalább ezen szórakozzak jól, ha már ilyen borzasztó osztályt és tanárt kaptam. |
 Egy pillanatig sem gondolta volna, hogy egy igazi műsorral fog kezdődni az óra, vagy legalábbis, hogy nem azzal, hogy Ő és a tanár hajba kapnak azon, hogy mégis miért nem engedelmeskedik. Felhúzott szemöldökkel figyelte az ezüsthajú lányt, amit éppen kielemzi a tanárt teljes átéléssel. Szellemes megjegyzései voltak, ezt Siri sem tagadhatta, de a stílusa... Sebastian szinte tökéletesen megfogalmazta. Habár a férfi megnyilvánulásain kissé meglepődött, a tanárok itt a Földön általában nem voltak ennyire szókimondóak. De hát ez sem volt egy átlagos iskola, szóval nyilván a tanárok sem azok.
De amikor rá terelődött a szó, az a szemernyi jókedve is egy pillanat alatt elszállt. Mégis mit képzel ez a kis szörnyszülött? – futott végig a gondolatain, miközben végig mérte a valóban apró lányt. Előszeretettel hívta a mutánsokat szörnyszülöttnek, a legtöbben ugyanis csak ennyit értek a szemében. Hogy ezek az apró kis emberek nem tudnak a saját dolgukkal törődni… - nagyot sóhajtott. Helyben voltak. Ahogy Sebastian odalépett hozzá, teljesen fölétornyosulva tekintetét lassan ráemelte. Legszívesebben azt válaszolta volna neki, hogy „Neked csak Hercegnőm”, de ezzel nem ment volna semmire. Ez a sok tudatlan bolond sokszor még azt sem tudta, hogy ki Ő, pedig, hát elég beszédes volt a neve; „Helasdottir”, azaz Hela lánya, mi olyan nehéz ezen?! Ugyan megölni itt nem ölhetett meg senkit, hogy egy kis hatást adjon a szavainak, amitől már igencsak viszketett a tenyere, de azért egy kis kárt tehetett bennük. Ráadásul sokszor olyan egyszerű volt, még ha ilyen szörnyszülöttekkel is állt szemben, hála ellenállóképességének, mert a gyengébb képességek nem is hatottak rá, az erősebbek meg hát, hiába. Mégiscsak asgardi nemes volt, az embereknek csak Isten, nem egy jöttment kis senki. Egy szó, mint száz, széttárva a karjait, körbenézett, kissé színpadiasan előadva magát csak annyit mondott: - Én volnék. – azzal leeresztette a kezét. Türelmesen hallgatta végig a tanárt, amint felsorolta a lehetőségeit. – Nos én határozottan nem haldoklom, de egyesek lehet, hogy fognak, ha nem törődnek a saját dolgukkal. – mondta, sokatmondóan Cassandrára pillantva. Ha a pillantásával is tudott volna ölni, akkor a lány már réges-régen holtan hevert volna a tornateremben, de ilyen képességet sajnos nem tudhatott a magáénak. Mindenesetre elszakította a tekintetét a lánytól, és újra a tanárra nézett. Vett egy nagy levegőt és lassan felállt a padról. Elég magas volt, megszokta, hogy sokaknál magasabb, de ez nem így volt Sebastian esetében, a férfi sokkal magasabb volt még nála is, de ez nem sokat számított neki. Hiszen jól tudta, minél nagyobb annál nagyobbat esik. – Mik volnának azok a más eszközök? – tette fel a kérdést kihívóan a tanár szemébe nézve. Szerette tudni a lehetőségeit, és hát ebben az esetben majdhogynem bármi jobban hangozhatott annál, minthogy kötelekre másszon meg körbe körbe futkosson mint valami hülye. |
 Nagyban olvastam a mappát, amikor is hirtelen megkellett, hogy álljak mert egy fehér kis egér megállt előttem. Arrébb emelve a mappát lenéztem a kis csajszira, aki karokba font kezekkel állt előttem és magyarázta a szarságait, valamint elkezdte kritizálni az öltözékem. Hmm... kis pórba fingó. Kapott egyáltalán tanítást a jó modorra? Te jó ég milyen fárasztó egy kölyök. Ha az én fiam még élne, és ilyen lenne felkötném magam az első fára a kertben. Egy félmásodpercig átfutott az agyamon az a család, amit akkor megteremtettem. De rögtön vissza is tértem. - Neked talán beütött valami így késő délután? - Tettem fel az első kérdésem az egérke felé. - A másik, hogy ennyire érdekel téged a szexualitás? Ha már csak úgy minden nélkül biszexnek neveztél? - Néztem igen mogorva, és lenéző tekintettel. - Ha annyira kíváncsi vagy rá szívesen megmutatom neked, hogy milyen az irányom, bár ahogy elnézem futnál is haza apucihoz. - Vigyorogtam el magam, ahogy egy pillanatra elképzeltem mit csinálnék vele az ágyban. De azt hiszem a végén meg gondolnám magam. Még a sikolya is idegesítő lenne.
A másik mondanivalójára, csak hogy majdnem elröhögtem magam, de nem. Nem, nem fogom megadni azt az örömöt neki. - Nem. - Válaszoltam neki nemes egyszerűséggel a bizonyítványos dologra. - Pontosan ahogy mondod. - Tettem még hozzá, hogy igen akkor is köröket kell futnia a kripta körül. - Tudod, hogy te minek tűnsz nekem? Egy fehér kis őrjöngő egérnek, aki osztja az észt a tanításomról, és már egyből kritizálni kezd. Nem tudsz magaddal kezdeni valamit? Vagy netán ennyire unatkozol, hogy bele ütöd azt a túlméretezett fejedet mások dolgába? - Azt hiszem ennyi elég lesz egyenlőre. Nem érdekelt a csipogása, nem egy diákom volt már ilyen. Ha nem tetszik neki, majd szépen megbuktatom. - Csak az ilyen okoskodókat szoktam lenézni, amilyen te vagy. - Fejeztem be most már tényleg, aztán hagytam volna magára, hogy oda menjek ahhoz a lányhoz, aki nem törődöm stílusban ült a padon és nézett ki a fejéből.
De. Elkezdte a ruhámat kritizálni az egérke amire sóhajtva fordultam vissza a lány felé. - Hogy te tényleg mennyire idegesítő vagy. - Szólaltam meg. - Közöd van hozzá, hogy miben és hogyan tartom meg az óráimat? Nincs. Akkor lehet menni a többiekhez, vagy ha nem tetszik el lehet menni, de akkor ne csodálkozz, ha majd esetleg pót vizsgáznod kell év végén. - A hangom most már egy kicsit nagyobb volt, amire a többi diák is felfigyelt de nem érdekelt. - Még egy randira se lennél jó. - Fejeztem be a mondatomat.
- Azt majd én eldöntöm, hogy mit kezdek vele de köszi a tippet. - Válaszoltam a legutolsó kérdésére. Odaléptem a padon ülő lányhoz, majd a mappán megnéztem a nevét. - Sigrid igaz? - Ezt nem szántam kérdésnek, de ha a lány bólintott vagy válaszolt akkor nyugtáztam magamban. Nemrég róla olvastam. Sötétség és a halál hercegnője. Ezen jót röhögtem magamban, de persze nem nézem le az ő képességét sem. Tetszett a lány külseje, és az is hogy harcos. Egyszer szívesen megnézném a harc tudását hátha én is tanulnék tőle egy-két dolgot, ami nem nehéz számomra. - Nos Sigrid. Talán nem érzed jól magad, van valami baj esetleg vagy csak benéztél mint Cassandra is. - Tettem fel a kérdésem. - Ha az utóbbi, mind kettőtök óráját egyesre fogom lezárni, ha nem dolgoztok össze a többiekkel. Vagy nyúlhatok más eszközökhöz is. - Néztem mind kettőjükre. - Melyik legyen? - Ha nem fognak dolgozni, az sem érdekelt különösebben. Nem fogok könyörögni, hogy dolgozzanak. Unom már a mai napot. Úgyhogy alig várom hogy ennek az órának vége legyen. |
Eljött a testnevelés óra, amit világ életemben utáltam. A sípszótól az agyamba nyillalt a fájdalom, de legtöbbször a tanár is egy irritáló kretén volt. Kedvencem közülük, akik lassan gurultak akkorák voltak, de engem kritizáltak, hogy miért nem bukfencezek. Mert hülyeségnek tartom?
A terveim szerint pár hétig fogok vinni felszerelést, utána valahol megbújva átvészelem ezeket a förtelmes órákat. Lehet néha suttyomban használom az erőmet is, hogy több időm legyen elrejtőzni a tanár szemei elől. A régebbi iskoláimban ezek működtek, akkor itt miért ne működhetne?
Fekete bárányként üldögéltem a sarokban, miközben a lányok vihorásztak, ahogy öltöztek át. A vihogásokat hallva, egyből zenét kezdtem el hallgatni. A magam nyugalmában merengtem mindenféléről, amikor a csapat megindult. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, és követtem őket.
El kezdtem keresni a tekintemmel, hogy mégis ki lehet a testnevelő tanár, de csak egy öltönyös ipsét láttam. Ekkor esett le, hogy ő lesz a tanárom. Ó, Istenem, komolyan?
Néhány lánnyal és fiúval várakoztunk még, mert a tanár el volt foglalva a régebbi diákokkal. Nem kellett sok, hogy belássam, megint ugyanott vagyunk. Ismételten egy kretén tesi tanár. Ez olyan, mint az amerikai filmekben az idegesítő, tudálékos és arrogáns katonák és rendőrök?
Összefontam a mellkasom előtt a karjaimat, és már tudtam, hogy ezt a tanárt utálni fogom. A szimpátiámat azzal nyerte el, amkor lehusizott minket. Testnevelés és irodalom? Ennyire prolin még nem láttam megnyilvánulni egy tanult embert sem. Érdekes művészlélek... Vagy mi fene.
Ekkor észrevettem, hogy a közelben ül egy lány. A szemöldökömet felvontam, és azt hittem a sarokba hányok. Elég volt ránézni, hogy be tudjam sorolni a spanyolviaszt szarók közé. Van itt olyan ember, akinek a kisugárzása nem taszít?
Ilyenkor fel tudtam nézni az apámra, mert képes volt elviselni az ilyen egyéneket. Lehet titkon nyugtatót szedett, hogy valamennyire el tudja viselni ezt a fertőt.
- Ez a husizás eléggé szexista, noha tudom, hogy a fiúknak is szólt - nyitottam ki a számat, és már kötekedtem is az új tanárral. - Bár nem mintha problémám lenne, ha esetleg a tanár úr biszexuális és a fiúkat is örömmel látja az ágyában. Bár eléggé visszás diákokat kihasználni, hiszen gyakran vonunk párhuzamot a tanár és a moralitás között, mert a tanárok is egyfajta iránymutatók a fiatalabb generációnak - magyaráztam teljes átéléssel, majd széttártam a karjaimat. - Másik észrevételem: ha netán haldoklom, akkor beírhatom az ellenőrzömbe, hogy haldoklom és kérek egy felmentést, vagy ez is nyafogásnak számít? A temetésemen büntetésből köröket kell futnom a kripta körül? - kérdeztem szarkasztikusan. - Illetve ez a fajta megnyilvánulás, hogy a diákjait mindenféle szarosnak hordja le nem éppen a magas intelligenciára utal, hanem inkább a borzasztó nagy arroganciára, valamiféle elnyomott komplexusra, hogy másokat megalázzon.
Szerintem ezzel megástam a síromat, de majd megoldom a képeségemmel. Úgy sincsen senki se tisztában az erőmmel, maximum a rajztanárom tud róla. Ő pedig szerencsére jófej, szóval miatta nem aggódom.
Ekkor eszembe jutott, hogy mibe köthetnék bele. Én suta, hiszen az öltöny is milyen felszerelés testnevelés órára?! Legalább a gömböc tanáraim egy mackónadrággal megtisztelték a diákokat, ez a tanár még arra sem képes. Bár mit is várok egy olyan embertől, aki lehusizza a diákokat, netán mindenféle szarosnak lehordja.
- Tanár úr, milyen gyakran gondolkozott a példamutatáson? Csak mert az öltöny korántsem testnevelésre való szett. Hamarabb jutna eszembe egy randevú, mint egy testnevelés óra, ahol verejtékben tocsogó diákokat kínoz a jobbnál-jobb gyakorlatokkal.
Kicsit elhallgattam, ám mielőtt válaszolhatott volna, azért a számomra antipatikus diáktársnőmet is belevontam a beszélgetésbe. Nehogy ő is kimaradjon az ekézésemből, mert a végén mély depresszióba esnék, hogy neki nem oszottam lapot.
- Amúgy Ms. Lenézemazosztálytársaim-nak is fog szólni? Olyan szépen ücsörög ott a padon - biccentettem a fejemmel a diák irányába.
Nem tehettem róla, borzasztó undort keltett bennem, ahogy mindenkit végigmért a tekintetével, mintha darab szarok lennénk. Nekem senki se fog dirigálni, főleg nem ilyen arrogáns senkik. Akkor fogok némi tiszteletet tanúsítani, ha én is megkapom a kellő tiszteletet. Ez ilyen egyszerű. Nem érdekelt az sem, ha ezután az igazgatóiban kötök ki, mert ilyen nagyszájú vagyok.
Szóval egyelőre elvárhatja Mr. Parks is, hogy fussak neki pár kört. Pfft. A maradék kedvemet is elvette a viselkedésével, hogy picit törekedjek megfelelni a tanár elvárásainak. |
Gyűlölte ezt az egész helyet, olyan szoros korlátok közé volt zárva, hogy legszívesebben felrobbant volna. Ízig vérig uralkodó volt, ehhez aztán abszolút nem volt hozzászokva, legszívesebben leigázta volna először az egész iskolát, majd szép sorban az egész Földet. De persze itt senkit nem ölhetett meg, neeem, azzal csak maga alatt vágta volna a fát, szóval türtőztetnie kellett magát. Szobája ablakából gyakran pillantott fel az égre abban reménykedve, hogy megpillantja a Bifrost-öt, hogy Heimdál valamiért mégiscsak visszaviszi őt Asgardba. De ez sajnos egyik nap sem történt meg és Sigridben egyre csak nőtt a düh emiatt, már ha lehetett ennél is dühösebb.
Nagy ritkán eljárt órákra, csak, hogy elüsse az időt, de akkor is csak a terveit szövögette. Az ideje nagy részét lógással töltötte, és számár sokkal hasznosabb dolgokkal töltötte, mint a harcművészet gyakorlásával. Most is valami ilyesmi történt, vagyis, hogy betévedt egy órára. Egy teremben találta magát, pontosabban a tornateremben. Ezt is gyűlölte, mint olyan sok másik tárgyát is; gyakorlatilag az összeset. Mert hát mégis, ők mint földi haladók, hogy jönnek ahhoz hogy parancsoljanak egy asgardinak, főleg egy asgardi nemesnek, a Halál Hercegnőjének.
A teremben sok éretlen hülye gyerek viháncolt, amikor bement. Megvető pillantást vetett rájuk, alatvalóknak is silányak - futott át a fejében, majd egy gonosz félmosoly kíséretében figyelte, ahogy a tanár elküldi őket futni büntetésként. Mondjuk ő valami sokkal rosszabbat képzelt el már eleve büntetésnek, de hát nem szabad megfeledkeznie róla, hogy ez egy iskola.
Habár szimpatikus volt neki a tanár stílusa, tudta, hogy vele is ugyanígy fog beszélni, szóval már előre fortyogott a dühtől. Addig is, amíg nem foglalkozott vele fogta magát és leült a padra és esze ágában sem volt megmozdulni. Unottan hallgatta végig, amit magyarázott a tanár, majd ugyanezzel az unalommal nézte, ahogy a többiek elkezdenek bemelegíteni. Igazán szófogadóak, ha az oldalamra tudnám állítani őket... - merengett. De itt úgysem jutott volna semmire, szóval ezek csak üres gondolatok voltak, mégis jólesett néha erről fantáziálnia, hogy végre sikerül átvennie az uralmat. Siri továbbra sem mozdult, kezdett elege lenni abból, hogy itt az összes, de legalábbis a legtöbb tanár azt hiszi, hogy parancsolhat neki, vagy hogy egyáltalán így beszélhetnek vele. Eléggé bicskanyitogató volt, szó szerint, mert sokszor fordult elő vele, hogy kezében tőrt manifesztált, amit jobb híján a tanár mellett a falba vágott, csak, hogy kicsit levezesse a dühét és, hogy az illető tudtára adja, hogy mégis kivel beszél. Volt egy olyan érzése, hogy ez a mai nap sem lesz másként, de hát még ki kelett várnia a végét. |
A mai nap folyamán volt ma összesen 5 órám amit meg kellett tartanom. Már tököm ki volt az egésszel, ugyan is van pár diák akik azt hiszik nagy macsók és itt tehetik magukat a lányok előtt az eszüket az én órámon. Heh... csak is én tehetem magam itt hiszen én vagyok a főnök az órán akár tetszik nekik, akár nem. De mindenek ellenére jól indult a reggel. Szokásosan korán reggel felkeltem, hogy neki lássak a megszokott futáshoz. Ilyenkor az erdőt szoktam megcélozni, csendes és nyugodt. Kissé hűvösen indult a nap de nem igazán zavart. Amikor megvoltam a futással és vissza értem a szobámba neki álltam a zuhanyzásnak és a reggeli monoton teendőkhöz.
Felkaptam valami öltöny féleséget, hogy még se egy csövesnek nézzek ki. Szeretek stílusosan öltözködni. Mintha benne lennék egy maffiában, és úsznék a pénzben. De sajnos helyette itt kell nevelnem a sok idióta diákot. Oké, oké ne kövezetek meg persze nagyon sok diák normális és van bennük elegendő tehetség a túléléshez vagy akár a való élethez. De akivel nem lehet szót érteni, az meg sem érdemli hogy normálisan kezeljem a viselkedését.
Az első órám irodalom volt. Utána követezik két testnevelés óra, újból egy irodalom és ismét tesi. Annyiban jó volt hogy néha alig kellett órát tartanom.
Elég lassan telt el az idő amíg le járt az első órám. Emlékszem még mikor körülbelül ennyi idős voltam mint ők, gyűlöltem az irodalmat. Sőt, az egész tantárgyat is utáltam. De ahogy az itt lévő pályafutásom alatt ezt kell tanítanom egész jól kijövök vele, és meg is tetszett. Amit nem gondoltam volna. De talán azért is, mert segített elterelni a gondolataim a sok vers olvasása közben, vagy amikor a tantárgyat kellett előkészítenem a diákoknak. Na a dolgozatok javításáról ne is beszéljünk. Néha a fejemet fogom, hogy némelyik mennyire nem érti a kérdéseket. De hát ez van... majd jól megbuktatom őket.
Már csak egy órát kellett tartanom, és ez a testnevelés volt. Valamilyen szinten örültem neki, hogy mindjárt átmehetek a szobámba, hogy aztán a képességemet fejlesszem egy kicsit. De ahhoz túl kell ezt élnem valahogy. Az órához nem öltöztem át, mivel háromnegyed óra után egyből húzok el innen amint lehet. Úgy hogy maradt a kedvenc öltönyöm. Áttértem a torna terembe, onnan pedig a kis irodámhoz léptem be, hogy pár dolgot megcsinálhassak mire a diákok ide érnek. Volt rá körülbelül 20 percem így el lehettem egy kicsit a munkában is. 10 perc után már hallottam is a gyerekeket ahogy betoppantak a tornaterembe. Pont egy esszét olvastam, egy másik faj irodalmi történetéről. Mindig is érdekesnek találtam mások kultúráját vagy éppen a szokásait. De nem sokáig élvezhettem ezt, ugyan is pár kölyök neki állt hülyülni a teremben és olyan hangosak voltak, hogy én tökéletesen hallottam mert hogy igen vékonyak a falak. Fel is kaptam rá a vizet, majd mérgemben felálltam lecsapva az esszét, majd a mappát a kezembe nyomva kiléptem az irodámból egyenesen a torna teremhez mentem.
- Melyik kis szaros kölyök nem bír magával? - Elég nagy indulattal morogtam el a kérdésemet az osztály felé. Ahogy körbenéztem pár srác hülyültek az egyik bordás falnál. De amint meghallottak a vér is meghült bennük, és csöndben maradtak. Elég gyilkos tekintettel fürkésztem az övékét. Gyűlöltem az ilyen kis taknyosokat. - Halkabban nem megy hölgyeim? - Szóltam be nekik, immáron csak rájuk kiabálva. - Büntetésből 20 kör futás, az iskola körül! - Parancsoltam rájuk, mire ők zokon vették ugyan is az iskola igen nagy, és megkérdezték nem maradhatnának itt nem fognak hangoskodni. Erre igen gonosz vigyor tört ki belőlem. - Nyomás. - Biccentettem az ajtó felé, mit sem hányva a szavaikra. Amint elérték az ajtót még azért megszólaltam. - Ha elmeritek sunnyogni, és nem látom hogy tényleg megcsináltátok, rosszabb büntetést szabok ki rátok. Ne felegyjétek mindenhol van szemem és fülem is egyaránt. - Szóltam oda, hogy azért tudják velem nem érdemes újjat húzni. 20 kör futás, körülbelül egy órát vesz el szóval még lesz időm rájuk is nézni ha a többiek elmentek. Amint elmentek, körülnéztem az osztályom többi tagjára. Ahogy láttam van pár új tanítvány is. Minden adatot megkaptam az igazgató úrtól, ami ebben a mappában van szóval majd át kell olvasnom őket amíg ők csinálják a gyakorlatokat.
- Jól van. Látom van pár húsi is. - Szólaltam meg, majd az új tagokra pillantottam. - A nevem Sebastian Parks. Irodalom, és testnevelés a tantárgyam. Nem tűröm az engedelmetlenséget, és a kifogásokat. Valamint a nemleges választ sem fogadom el. Nem érdekelnek a nyafogások, vagy hogy hány végtagod tört el. - Fejeztem be ennyivel, ahogy végig olvasgattam nagyjából a neveket, rájuk se nézve. - Akkor, az első feladat. Mindenki melegítsen be, tudjátok a szokásos. Aztán 5 kör futás a teremben. Ha ez mind megvolt, és mindenki teljesítette, ma a kötél mászást fogom osztályozni. - Jelentettem be, a mai óra menetét. Kezembe vettem a sípot, amit jó hangosan megfújtam ezzel jelezvén hogy elkezdődött az óra. Néztem ahogy bemelegítenek, közben néha megakadt a szemem pár formás feneken, de inkább a mappát olvasgattam az új tanoncokról. |
Sebastian Parks& És a diákjai |
[27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
