 Jó ideje hogy már itt vagyok ebben az iskolában és mit ne mondjak, egyáltalán nem örülök neki, hogy anyám itt kezdett el tanítani. Igazán választhatott volna egy másik iskolát basszus, Daly Cityben is tudott volna válogatni de akár a közeli San Francisco is simán opció lett volna. Ám nem, neki muszáj ott lennie ahol nekem is, arról nem is beszélve konkrétan az egész akadémia levágja hogy az egyik tanár az én anyám. De jó! Emiatt is pikkelek rá, bár az öcsémre is mindig pikkelek, igaz azt nem mondom nekik hogy bizony valójában minden bunkó és agresszív cselekedetem forrása az, hogy magammal nem vagyok megbékélve. Néha olyanok az érzéseim mint egy hullámvasút, akkor meg vészesen a lejtőn vagyok ha már rég nem táplálkoztam. Szerencsére félvérként jobban bírom az éhezést, ám nekem is vannak sajnos határaim. Most is pont ilyen holtponton vagyok, olyan mintha az utolsó pillanatig feszítenék a húrt az idegeimben.
Úgy döntöttem reggel, hogy mielőtt még az idegesítő szobatársamat megeszem inkább lelépek valahova. Semmi bajom Saollal, de néha borzalmasan gyerekes és eléggé félénk, sokszor alig szólal meg. Bár nem szólok neki oda durván mint az osztálytársaim többségénél, ám mégis zavaró számomra. Csak azért nem tiportam még sárba mert sajnos egész évben egy cseszett szobában kell laknunk és valahogy ki kell bírni ezt. Eleve ő el van a maga világában, neki nincsenek olyan problémái mint nekem, aki éhezik. Sajnos nem emberi ételre...inkább húsra, vagy vérre. Megint ahhoz kell, hogy folyamodjak, hogy táplálkozzak valakiből. Erre a célra inkább egy éjszakára megfűzök valakit és szex közben oldom meg a problémámat ilyen téren. Mondhatni kellemest a hasznossal alapon. A partneremnek még jobb úgy közben, hiszen plusz élvezet az neki ahogy belőle táplálkozom, én meg legalább jól lakom és egy jó ideig nem kell ilyesmire vetemednem. Aztán megint kezdődik elölről idővel az ördögi kör.
Tűnődve sétáltam a tengerparton, de rájöttem hogy nagy hiba volt ide merészkednem. Hétvége van és a diákok itt heverésznek kihasználva azt hogy nem kell az épület falai közt kuksolniuk és tanulniuk. Én meg teljesen kikészülök mert mindnek egyszerre érzem az illatát, a szívverésük pedig mintha a koponyám oldalát furná és kalapálná egyszerre. Éreztem ahogy kezdenek növekedni a fogaim a számban így sietős léptekkel inkább az erdő felé tartottam ahol végre nyugalomra lelhettem. Szerencsére itt nincsenek sokan, kevesen merészkednek ide, hiszen félnek attól, hogy eltévednek. Nekem viszont ilyen pillanatokban ez a hely a megváltás, így meg töviről hegyire ismertem a helyet. Leroskadtam az egyik fa tövébe egyáltalán nem szem előtt lévő helyen és próbáltam magam helyrehozni:
- Faszom - mordultam fel ingerülten bár ez már-már állatias morgás volt. Egyből elkapott a hányinger és az undor keveréke, főleg magamtól. Utálom hogy mindig ez történik velem és kénytelen vagyok ehhez alkalmazkodni. Ha most Cassie itt lófrálna biztosan nem tudnám magam felett tartani a kontrollt mert annyira felidegelne. Ő aztán képes kihozni belőlem az állatot a kifejezés lehető legrosszabb értelmében. Cseszi folyamatosan az idegeimet és a mindenttudó tudálékos személyisége is irritál, ahogy a nagy felsőbbrendűsége. Azt hiszi, hogy ő szarta a spanyolviaszt holott lószart sem tud. Egyszer móresre tanítanám azzal ami vagyok de biztos, hogy büntetést kapnék megint. Az egész hetemet mindig büntetésben töltöm, a tanárok már ismernek mint a rossz pénzt, gyakorlatilag törzsvendég vagyok náluk...a legnagyobb örömükre haha. Persze ott sem vagyok jó gyerek szóval lassan már kezdik feladni a megregulázásomat. A saját anyám sem képes velem bírni, majd pont ők mi?! Mindjárt röhög a vakbelem.
Az egész kóceráj egy vicc, de mégis itt kell lennem. Mint ahogy most is fa törzsénél gubbasztva szánalmasan. Lassan már lenyúznám a bőrt az arcomról annyira ki vagyok mint a szar. Sóhajtottam egy nagyot és próbáltam fokozatosan a ziháló légzésemet normális irányba terelni ami kicsit hosszú idő után de sikerült. Azt hiszem visszafele nem szabad mennem a tengerpartot érintve mert megint meg fogok hülyülni. Teljesen kikészített az a sok ember ott, egyszerűen muszáj volt elmenekülnöm mielőtt bárkinek nekiestem volna. Nagyon nem jó ez így, szóval ezzel majd kezdenem kell valamit az biztos. Mikor már nagyjából helyrehoztam magam akkor éreztem meg, hogy valaki az erdő területére lép:
- Ne már! - nyögtem fel fájdalmasan. Legalább csak egy ember és nem egy egész társaság, szag alapján többet nem éreztem. Azt hittem, hogy távolabb fog merészkedni, ám mégis felém közeledett egyre jobban ahogy hallottam a gallyak recsegését. Csodálatos! Próbáltam inkább mozdulatlan és észrevétlen maradni hátha nem vesz észre és elhalad mellettem ám ez nem jött össze, hiszen az utolsó pillanatban hátra nézett felém. Basszus!
- Helló! - intettem egy kicsit valami borzalmas üdvözlésként a lánynak. Az biztos, hogy egyáltalán nem vagyok ma formában. Jobban is tenné ha inkább haladna tovább ám van egy olyan érzésem, hogy nem fog. Kinézetre egyáltalán nem egy félénk és megszeppent kislány aki szó nélkül el is húz a másik irányba mintha mi sem történt volna.
- Khm...a vízesés arra van ha azt keresed… - szólaltam meg hiszen sokan inkább azt szeretnék itt megnézni. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
