|
Témaindító hozzászólás
|
2017.07.17. 19:13 - |
Delaney Ella Prince & William Vosburg |
[14-1]
[ Admin által - utólag - lezárt kör ] |
 Amilyen kedves és ártatlan "szürke kisegér" első benyomása volt, annyira idegesített, hogy egyik pillanatból a másikba logikátlan és flegma kijelentéseket tett. Konkrétan ellent mondott saját magának egyes kijelentéseivel és ráadásul teljes mértékben félreértelmezte a szavaimat. Mintha már szándékosan keltette volna a drámát, hogy lássa, hogy mindenhogyan jófej vagyok-e. Viszont valahol tudtam, hogy a szavaiban van 1% igazság, miszerint lehet átléptem azt a bizonyos határt, amit (még) nem kellett volna. Lehet meg kellett várnom, míg egy kicsit több időt tölt a sulihoz, hogy egy kicsit jobban hozzászokjon az itteni élethez és a stílusomhoz és csak utáni adni magam. De nem tudok változtatni a személyiségemen, hiába van tele zavaró tényezőkkel. Mondták már rám, hogy túlságosan közvetlen és nőfaló vagyok, ami egyébként igaz, de attól még mindenki tudja, hogy el tudom végezni a nekem szánt munkát. És ez a lényeg, nemde?
- Na azt elhiszem, de mi van ha rád raknak egy olyan bilincset vagy bármilyen kütyüt, ami elnyomja a képességeidet? Tehát egyik pillanatban még ott a szupererő, másikban pedig olyan vagy akár csak egy egyszerű ember. Na ahhoz majd mit szólsz? - kérdeztem tőle egy fokkal flegmábban és már szigorúbban, mint egy tipikus szigorú férfi tesi tanár - Ezen kívül pedig teljesen félreértelmeztem, amit mondtam. Nem azt mondtam, hogy azt kell csinálnod, amit mondok. Hogy ha azt mondom, hogy szaltó, akkor szaltó van. Hanem azt csinálsz, amit akarsz, ahogy neked kijön, aztán én meg segítek, hogy hogy tudsz jobb lenni. Például szólok, ha egy mozdulatodnál instabil helyzetbe kerülsz és az ellenfeled mondjuk ki tudna gáncsolni vagy bukfencezve gurulsz majd az aszfalton, miközben egy nukleáris ember dobálja a nukleáris tüzét a közeledben - mondtam egy kicsit drámaiabban a kelleténél - És most komolyan? Korábban még nem volt semmi bajod a képességfelméréssel, sőt örültél volna, ha felmérnélek - majd ahogy kitépte a hajgumit és már kapkodta fel a cuccait, hogy kimentem, én is elindultam a sajátomhoz és úgy voltam pár percig vele, hogy leszarom, nem fogok idegeskedni egy lány miatt. Majd mivel mégis volt bennem valami tartás, ezért amint lenyugodtam és láttam, hogy még megvárja, hogy talán én is elköszönök tőle, megszólaltam -Várj! Oké, beismerem átléptem egy határt, amikor meghallottam a gondolataidat és fejedben le is reagáltam. Csak még diákkoromban rám ragadt egyfajta stílus, és már reflexből csináltam. Lolitha miatt pedig muszáj volt számára nonverbálisan. Illetve akiket tanítok már egy ideje, azokat már nem tudja már zavarni a közvetlenségem és a többi. Ezért elnézést kérek és ha úgy akarod, soha többé nem fogom használni a kis sunyi telepátiát veled szemben. Oké?
Miután elmondtam a dolgot és vártam a lány reakcióját, felkaptam a telefonomat, ami már az egyik mondatom közepén pityogott egyet. Nem meglepetésemre az emlegetett szamár írt egy szokásos üzit, mire forgattam a szemeimet, mert tudtam, hogy számíthatok egy fokkal rosszabbra is. Három...kettő...egy... |
To Mr. Vosburg: Már most le szeretne csapni a friss húsra? Rossz kis nephilim!
To Ms. Prince: Bármit mond, csak meg akar fektetni... |
Mintha felfedeztem volna valamiféle érdekes kialakuló kapcsolatot. Na jó,ez igazából annyit takart hogy tudtam hogy gondol rólam valamit,mert mindenki gondol valamit arról,akit éppen megismert,vagy akivel éppen szemben áll. De idegesített hogy nem tudtam mit. Régen egy normális iskolába jártam,ahol a pénz volt az úr,és mindenki a sznob libákat szerette. Elképesztő hogy mennyire hirtelen haragú lány voltam, bárkinek neki mentem vagy vissza szóltam. Hazudoztam,rossz dolgokba keveredtem,de mindig is érdekelt mit gondolnak rólam mások,hiába mondta mindenki hogy ne foglalkozzak vele. Egyetlen szerencsém volt,hogy az anyám mindig is óriási inspiráció volt számomra,és ez megmentett attól hogy megöljek valakit a képességeimmel. Amikor idejöttem az iskolába megfogadtam hogy megváltozok,de nem mindig tudom elnyomni a nagy számat,és az Amerikai „bad queen bee” stílusom ami rám ragadt az évek alatt.
- Ez hülyeség. – szaladt ki a számon,amivel még nem is lett volna baj,ha minden más nélkül itt megállok,és örökre hallgatok mint a sír. De sajnos,én nem ilyen voltam. – Mármint, megtudom magam védeni ha kikerülök az iskolából. Egy,szupererőm van,kettő harcolni is tudok,három pedig… nekem senki nem mondhatja meg mit csináljak. Hogyan üssek,hogyan forduljak,hogyan tegyem ezt,hogyan tegyem azt. Iskola ez,vagy fegyenctábor? –horkantottam fel. – Azért jöttem ide hogy tanuljak,tény,hogy kordába tarthassam az erőmet,de azt hittem hogy segítséget kapunk,nem konkrétan megmondják mit csináljunk. Lehet túlreagálom,de ez történik,éppen most is. Amúgy meg, képesség felmérés? Komolyan? – ingattam a fejemet. –Ne haragudj,de azután hogy a fejemben kommunikáltál velem,valahogy ez elég perverznek hangzik. – kitéptem a hajgumit és hátraráztam a hajamat,majd felkaptam az időközben hanyagul ledobott pulóveremet és elindultam kifele,de javítván az így is valószínűleg rossz benyomáson amit keltettem benne, megálltam az ajtóba és visszafordultam hogy ne tűnjek teljesen bunkónak. – Viszontlátásra tanár úr. – vigyorogtam rá gúnyosan,de ott maradtam hogy megvárjam amíg ő is elköszön. |
Fejemet ingattam halvány mosollyal a képemen, amikor Della elbizonytalanodott a kezdést illetően. Pályafutásom során nem sok ilyen tanulóval találkoztam, beleértve azt az időszakot is, amikor jómagam is az iskolapadban ültem. A legtöbben csak ösztönből támadnak vagy éppenséggel mennek fejjel a falnak, mert ez legalább egy olyan tantárgy, ahol kiélhetik a bennük lévő állatot és kiadhatják a bennük feszültséget. Illetve nem mellesleg ez a normális sulik tesijére egy alternatíva, csak sokkal jobb. Mutánsoknak és egyéb nem normális lényeknek meg kifejezetten hasznos, mert biztos van odakint olyan szervezet, ami nem nagyon szívlel minket. Főleg ha a gonoszabbik alágunkról van szó, akik bántanak ártatlan embereket és rossz dolgokra használják az adottságukat. Azok meg főként hasznosítják a harctudásokat vagy csak egyszerűen rohannak, mint valami gyáva nyúl.
De visszatérve a lányra, mielőtt megszólalt, azelőtt is folyt köztünk a nonverbális kommunikáció. Vagyis az verbális volt, de...mindegy. Miután meghallotta a szavaimat a fejében, elkezdett rám meredni. Majd csak full kussban tettük a dolgunkat. Vagyis ő bemelegített, én meg volt amikor őfeléje pillantottam és elgondolkoztam pár dolgon, de egyébként meg átnéztem egy papírt, leráztam a végtagjaimat és ilyenek. Majd amint beálltunk egymással szemben, akkor szólalt csak meg.
- Egyelőre igen, ha valami nem jó, akkor úgy is a tudtodra fogom adni -szólaltam meg lazán egy félmosollyal. Ez után ahogy beállt egy rövid csend, én úgy vettem észre, hogy egymással szemezgetünk és egymást stíröljük, ami engem nem zavart. A tudat, hogy valószínüleg végigvitte a tekintetét a kidolgozott felsőtestemen, valahol jó érzés volt és egy lapát volt a kicsit sem minimális egomra. De hogy ne akadjunk fenn a külsőségeken, ez a csaj valahogy más volt, mint a többi, akikkel eddig találkoztam. Ez nagy szó tudom, hiszen alig ismerem és lehet pont olyan, mint a többi. Csak az első benyomása felém sokkal pozitívabb, mint az eddigi lányoké. Van egy rossz szokásom, miszerint egyes tanítványaimat is ágyba viszem, de hirtelen az az érzés fogott el, hogy Dellával ha ez megtörténne az nem azért lenne, mert egy kanos állat vagyok. Na de mindegy, hagyjuk ezt mielőtt túlságosan belemegyek ebbe a gondolatmenetbe - Ez igazából egy freestyle dolog. Amit én tanítok, annak az a lényege, hogy suliból kikerülve meg tudd magad védeni és ha közelharcos szituációba kerülné, akkor könnyed kivágd magad alóla. Tehát minden diáknak eddig azt a harcot tanítottam, ami neki fekszik. Megfigyeltem az alap mozdulatait, amit ösztönböl csinál, aztán a képességeivel és standard harcművészetekkel összevetem és a neki megfelelő irányba teregetem. De azért vannak kivételes alkalmak - magyaráztam mosolyogva a kezemmel gesztikulálva. |
Amikor meghallottam a hangját a fejemben a homlokomat ráncolva meredtem a férfira,de úgy döntöttem inkább nem foglalkozom vele,az a legegyszerűbb,de azért megjegyeztem magamban hogy jobb zárva tartani az elmém kiskapuját - meg más testrészeim kapujait is - egy ilyen helyen. A figyelmem végül elterelte a bemelegítés na meg az hogy fogalmam sem volt hogy akarok kezdeni vagy mit akarok csinálni csak megálltam vele szemben. Egy villám gyors mozdulattal felkötöttem a hajam lófarokba,majd vettem egy mély sóhajt. Kicsit összezavart a helyzet,hiszen hiába értettem a harcokhoz úgy ahogy értettem,mégis más volt az egész mint amikor még az akadémia falain kívül jártam edzésekre. Védekezésképp magam elé emeltem a kezeim ahogy azt szoktam,de hirtelen le is engedtem őket.
- Akárhogy kezdhetek? - kérdeztem végül idegesen felvont szemöldökkel,mert azért mégis bennem volt a tudat hogy épp a tanáromat készülök elnáspángolni,és lényegtelen volt hogy ő is akarja. Különös,de éreztem valamiféle apró félelmet ahogy végig pillantottam a férfin,nem mintha annyira ijesztő lett volna,mégis határozottnak tűnt,kicsit talán kegyetlennek is,és a nőcsábász külső mögött mintha egy pszichopata kisfiút véltem volna felfedezni. Na nem mintha ismertem volna hogy következtetéseket vonjak le arról ki is ő,vagy milyen is ő, mindenesetre valahogy volt bennem egyfajta feszültség ahogy ránéztem,bár lehet csak a hormonjaim szórakoztak velem. Ahogy bámultam a tekintetét,a haját és a külsejének minden egyes pontján átfuttattam a tekintetem,a belső hangom,a képességem szinte sikoltozva próbált jelezni nekem hogy vigyázzak. Egyszerre árasztott el valami kellemes érzés a társáságában,és egyszerre volt nagyon-nagyon rossz előérzetem is. Olyan volt,mintha a megtestesült boldogság és kín állt volna velem szemben. Megköszörültem a torkom. - Vagy vannak valami szabályok a harcot illetően? |
Elmosolyodtam, ahogy a lány belement a privát leckébe. De azért reméltem, hogy nem fogok az új lánykával szemtelenkedni. Bár nem nagyon volt az ellenemre. Sőt ha nem zárt ki a fejéből és nyitott könyv is volt az elméje, akkor meg is tudtam álapítani telepátiával, hogy bejöttem neki, és épp ugyanolyan dolgokon gondolkozik, mint én vele vagy más lánnyal kapcsolatban. Ha meg tudtam mindezeket állapítani, akkor csak önelégülten vigyorogtam pár másodpercig, mint a tejbetök. Viszont ennek mégsem adtam hangot, mert Lolithának mindenhol van füle. Nem mintha érdekelne vagy bárki más hitelesnek tartaná azt a pletykás vénasszonyt vagy vénembert. Nem nagyon lehet így tudni és én nem könyvelném el rögtön nőnek, mert annak érzi mindenki.
- Akkor melegíts be úgy ahogy szeretnél, aztán ha kész vagy, akkor szólj. Miután végeztünk, a teljesítményedet szívesen véleményezem. A tökéletesség miatt meg ne frusztráld magad, csak addig erőszakold meg magad amíg jólesik - mosolyogtam sármosan. Addig én még ittam még pár koryot és felkaptam a törölközőt, amit azért hoztam, mert eddig ugye nem volt rajtam poló és le tudjam törölni az esetleges izzadtságot. Mivel a lányt láthatóan nem frusztrálta a meztelen felsőtestem, nem is vettem még fel a polót, amit azelőtt lekaptam magamról. Majd ha jönnek a többi diákok, akkor felveszem, de Dellát nem zavarhatja, sőt...khm...nem mennék bele.
- Nem kell tagadnod amúgy, hogy többre tartasz a tanárodnál. És igen köcsögség, de te hagytad nyitva az elméd - üzentem bemelegítése közben telepatikusan a tekintetét keresve és halvány vigyorral, amennyiben korábban meg tudtam tudni az ehhez mondathoz vezető infókat. Ha mégis kizárt korábban, akkor ezt nyilván nem mondtam neki telepatikusan se. Bár még nem találkoztam olyan férfiak iránt (is) érdeklődő lánnyal, akinek nem jöttem volna be. De ki tudja, lehet néhányuk igazából megjátszotta magát. El kell lassan fogadnom, hogy nem én vagyok az abszolút alfahím és a világ és az akadémia közepe. Nme mindenki csodálhat engem, de ha nem is tudtam, éreztem Della csodálatát magamon.
Aztán ha készen lett, akkor intettem neki, hogy álljon velem szemben. Én férfias léptekkel beálltam támadóállásba és a lányt bámulva vártam az első mozdulatát, mert korábban elhangzott egy "Ess nekem!" megszólalás, amit érthetett akárhogy. Végül is valakit úgy is le lehet fegyverezni, hogy letepered. Abból pedig nem fogok rosszul járni, ha leteperjük egymást, mert senki se foghatja erotikára, ha az a harcnak (is) a része. Közben már kíváncsi voltam, hogy hogyan kezd és milyen mozdulatsorok követik a támadását. Nekem voltak már olyan mozdulataim a tarsolyomba, ahonnan már ha valaki rosszat mozdul, akkor már csak sakk-matt lesz. |
Pár percig teljesen értetlenül meredtem magam elé. Olyan furcsa volt mindent hirtelen feldolgozni,az új környezet,az új tanár,minden új és más volt. Vettem pár mély levegőt,maj körbe pillantottam a helyiségben,és mindent alaposan szemügyre vettem. Az ablakokat,a plafont,a falakat,a padlót,aztán a tanárúrra emeltem a tekintetem és óvatosan bólintottam.
- Örülnék ha felmérne. - mosolyodtam el halványan,miközben magamban megpróbáltam leküzdeni beteges vonzódásomat az előttem álló férfi iránt. Nem mintha alapból nem tudtam volna elképzelni az oldalamon,vagy akár reggelente magam mellett,vagy esetleg magamon,de a tanárom volt,és ez mindennek keresztbe vágott. Megköszörültem a torkom. - Jó lenne tudni mit gondol a tanárúr a teljesítméyemről. - bólintottam ismét,aztán rájöttem mennyire félreérthetően fogalmaztam,legalábbis nekem félreérthető volt tekintve az előző gondolatmenteimet. - Mármint új vagyok,és igen,izé tudja,fontos hogy jó legyek,úgy neveltek hogy mindenben a legjobbat nyújtsam,bár tudom nem szégyen elbukni,meg amúgy nem is vagyok olyan rossz a harcművészeteket meg ilyeneket tekintve,de ha valamit mégis rosszul csinálok azt inkább most tudjam meg magától mint később mástól. - hadonásztam a kezeimmel,majd összefontam őket a mellkasom előtt. Csak ne csinálj hülyeséget Della. |
Első benyomásra cukinak tartottam a lányt, a kisugárzása, a zavart és talán kicsit frusztrált viselkedése miatt is. Megint ha én nem én lennék, akkor most értetlenkednék azon, hogy miért jönnek körülettem zavarba a hölgyek, de hát tudom magamról, hogy ördögien jóképú vagyok és így tudom kiváltani a legtöbb hölgyből a reakciót. Ha valaki nem ismerne azt hinné, hogy most viccelek, de hát ez nem igaz.
Miután meghallottam a nevét, automatikusan felkaptam a noteszem és egy vékony ceruzavonással jeleztem, hogy Delaney Ella Prince megjelelent az órán. Az már egész más kérdés, hogy elkezdődött-e az óra vagy még van addig jó pár perc. Csak szeretem már akkor bejelölni magamnak a jelenlétüket, amikor meglátom őket, hogy aztán ne kelljen papírmunkával szöszmötölnöm. Azért megfigyeltem, hogy amikor elmosolyodott, akkor voltak neki aranyos kis gödröcskéi. Pont szépek voltak rajta, mert nem voltak túl mélyek, hanem pont jó volt. Nem tartom magam pedofilnak - és nem is hiszem, hogy az lennék -, de meg kell hagyni, hogy Delaney elég jól nézett ki.
- Akkor ez esetben üdv az akadémián Della, és örvendek, hogy megismerhettelek és taníthatlak - mosolyodtam el kedvesen, ami önkéntelenül lehet kicsit sármos is lehetett - Egyébként pedig nyugi, csak viselkedj lazán, nem harapok - vigyorodtam el bíztatóan. Khm, ha nem lenne a tanítványom lehet mégis harapnék, de nem negatív értelemben.
- Illetve ha szeretnél, már most bemelegíthetsz, annak ellenére hogy még van idő. Aztán ha van igény rá, szívesen segítek. Az előre meghatározott párosítások miatt, hogy ki kivel lesz párba, már tudom, hogy úgymond milyen "súlycsoportba" tartozol, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudsz. Szóval ha van kedved hozzá, akkor miután bemelegítesz, szívesen felmérem az erősségeidet és a gyengeségeidet egy próbaharc során. De nem kötelező, ha nem akarod - tettem hozzá az utolsó mondatot, mert nem akartam túlságosan nyomulósnak vagy rámenősnek hangzani. Én csak felajánlottam a lehetőségeket. Felőlem lehet az, hogy csendben elfoglaljuk magunkat, én további gyakorlatokat, ő meg a sarokból néz. De egy privát leckét se bánok. Bár nem tudom, hogy ehhez a titokzatos, istenverte, nyomorék Lolitha mit fog pletykálgatni... |
Zavartan megköszörültem a torkom,és feltápászkodtam a földről. Végig pillantottam rajta,majd lehajtottam a fejem,végül felnéztem rá ismét. Leporoltam a ruhám. A rendes sulimban általában pocakos,szakállas és büdös tanárok voltak,erre ide kapok egy félistent.
- Igen első nap. Delaney vagyok. - mosolyodtam el. - Delaney Prince. Bár,általában Dellának hívnak,a középső nevem miatt ami az Ella,de nem igazán szeretem, mindig a gazella jut róla eszembe,de én nem vagyok gaz,se gáz, én csak...- zavartan pislogtam mert rrájöttem hogy sokat beszélek,és hülyeségeket. - Én csak Della vagyok. |
Ahogy kivertem magamból az összes lehetséges feszültséget, gondolataimban több dolog is kavargott. Helena és újságaitól egészen Isabel és a családom gondjaiig terjedtek Nem vagyok valami büszke rá, de akármi fel tud cseszni agyilag és ha kicsit is bestresszeltetnek, már tudnék tombolni. Ezért is jó, hogy ilyenkor le tudom adni a feszültséget.
Hirtelen ötlettől vezérelve oldalról belerúgtam a kemény, henger alakú zsákba. Ahogy elfordítottam a csípőm és a tekintetem, megpillantottam egy lányt. Fiatal, sportos testalkatú, barna hajú lányka volt, aki törökülésben ült és engem figyelt. Ha én nem én lennék, akkor a csillogó-csodáló tekintetétől zavarba jöttem volna, de ez csak növelte az önbizalmam. Még pár percig tettettem, hogy nem vettem észre, csak tettem a dolgom. Aztán ahogy felkaptam a kulacsom, azzal a lendülettel felé fordultam.
- Üdv! Te biztosan egy korán érkező tanítványom lehetsz. Mivel még nem láttalak errefelé, ezért bemutatkoznék. William Vosburg, de ha keresztnevemen szólítasz, akkor inkább legyen Will. Te ki lennél? - mutatkoztam be lazán és érdeklődtem a kiléte iránt. Bár volt egy-két tippem, hogy ki lehet.
Végig néztem az arckifejezésén és végiggondoltam, hogy körülbelül mióta ülhetett az ajtónál. Figyelembe véve, hogy szinte nulla magabiztossággal jött be és nem köszönt, csak besunyiskodva csodált engem, kidolgoztam egy teóriát. Miközben próbáltam akkor elnyomni a kicsit egoista és nőcsábász énem, összeszedtem a véleményem és gondolataimat.
- Első nap az akadémián igaz? - tettem fel teljesen spontán a kérdést - Csak egy tipp! - tettem hozzá, amikor úgy éreztem, hogy kéne. |
Mint minden reggel,ez sem volt kivétel azalól,hogy 20 perccel később ébredjek mint kellene. Villám gyorsan másztam ki az ágyból,míg a telefonom folyamatosan pittyegett,szinte már üvöltött az ébresztőm. Még a szobatársam sem kaptam meg,annyira új voltam az Akadémián. A normális iskoláimból is elkestem,az egész életem egy rohanás 7 éves korom óta,és ez engem kicsit sem zavart. Na de,hogy az első napon már elkésni... Magamra kapkodtam a ruháimat,ami egy fekete nadrág és egy szürke,lenge felső volt jelen esetben,edzőcipővel. Szinte kirobbantam a szobából,végig rohantam a folyosókon,gondosan ügyelve hogy nehogy eltévedjek. Az igazgató és pár diák előző nap ugyan körbe kisért,természetemhez híven akármi kitelt tőlem. De memorizáltam végülis hogy mi hol van,szóval egész jól eltájékozódtam. Elszaladtam már jópár terem mellett,mire realizáltam hogy amúgy nem pár terem volt,hanem körbe körbe rohangálok,és ezek ugyanazok a helyiségek. Nyeltem egyet és lihegve dühösen dobbantottam. Nem adtam fel,mentem tovább,körbe-körbe. Vagy fél órán át köröztem,amíg új termeket is találtam,illetve eljutottam a konyhába is. Volt egy olyan érzésem hogy már felesleges lenne bemennem első órára,szóval megálltam,felnéztem egy kiakasztott órára,és értetlenkedve pislogtam. Annyi idő van mint amennyire beállítottam az ébresztőm. Magam elé motyogva bámultam a készüléket. Immáron lassan indultam tovább a terembe. Az anyám nyílván átállította az órámat hogy véletlenül se késsek el. eljutottam a teremhez. Nehéz volt,de megcsináltam. Új gyerek,elsőnap,és még nagy szorgalmat is tanusít,majdnem félórával előbb jár be. Ahogy beléptem,megpillantottam egy férfit,feltételeztem a tanárt. A bokszzsákot verte,a lehető legnagyobb átéléssel. Elképedve figyeltem a mozdulatait,de nem köszöntem,nem jeleztem hogy ott vagyok,csak leültem az ajtóban,és tátott szájjal,török ülésben,ölembe ejtve a kezeim,néztem a férfit. Megfigyeltem minden ütését,az erőt amit belead. Elképedtem,és csillogó szemekkel csodáltam a jelenetet. |
Reggel szokásosan az ébresztőórám ébresztett, mert előző este sikeresen fent maradtam elég késő estig, de az okát nem részletezném, mert egyrészt nem érdekel, másrészt magánügy. Kómásan csak rácsaptam a tárgyra, ami sikeresen leesett az éjjeliszekrényről. Remek! Kimentem a fürdőbe alsógatyában, mert általában úgy alszom. Lemostam az arcom, fogat mostam és egyéb ilyen nyalánkságok. Utána felöltöztem a szokásos sportos cuccba, mert ugye közelharcot és önvédelmet tanítok. Lemenve az alsó emeletre mindenkit viszonylag vidáman üdvözöltem, akivel összefutottam a konyhásnénit üdvözölve kikértem a reggelim, amit el is fogyasztottam az arra kijelölt helyen.
Ezek után tettem egy látogatót a tanáriba, ahol felkaptam az első tanórámhoz szükséges papírokat és noteszemet. Ahogy átnyálaztam a neveket, csak találgatni tudtam, hogy hogy képzeljem el őket. Egy Vosburgról nem mondaná meg egyből senki, hogy angyali család, de egy Wayne, Isley vagy Kent névre azért felkapná bárki a fejét.
Pár perc elteltével átballagtam a cuccaimmal a keleti szárnyba és befoglaltam elsőnek az edzőtermet. Mivel még volt egy csomó idő, elkezdtem magam bemelegíteni, mert véleményem szerint a jó tanár nem az, aki megmondja, mit csináljanak a diákok és egy helyben áll, hanem meg is mutatja az adott gyakorlatot. Valószínüleg az első diák, aki bejött egy kesztyüben láthatott, ahogy verem a bokszzsákot. Ez viszont nem tudott akkor érdekelni, mert azt csinálok szabadidőmben, amit akarok, nemde? |
Delaney Ella Prince & William Vosburg |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
