|
Témaindító hozzászólás
|
2018.02.03. 00:15 - |
Hayden Christensen & Quinn Celestine Cabe |
[8-1]
Valami féle modorra próbáltak tanítani a dadák, akik alkalomadtán velem foglalkoztak, amíg apa robotokkal foglalkozott vagy éppen tárgyalásokra járt a világ másik végén, azonban nem sok semmire futotta nekik. Ízig-vérig Stark voltam, noha sose vettem fel a nevét, elkerülve a „hírnevet” vagy inkább a hírhedtséget. Plusz nem akartam, hogy beskatulyázzanak vagy azt higgyék, hogy azért tartok ott ahol, mert pénzelve vagyok. Szerencsére az egyetemen a kutya se volt kíváncsi arra, hogy kik a szüleim, így megúsztam mindennemű faggatást. Erre ez a kölyök egyből levágja a szitut. – Biztos, hogy nem alkalmazod azt az agyturkász képességed? – kérdeztem némileg felháborodva. Utáltam a családomról beszélni. Egy: rohadtul magánügy, kettő: szerintem senki sem büszkélkedne el azzal, hogy véletlenül becsúszott szerelemgyerek. Tony Starknak meg a nőkkel való szerelme mindig is ideiglenes volt; mi hosszabb, mi rövidebb ideig tartott. – Az apám, de örülnék, ha ezt nem terjesztenéd – morogtam szúrós tekintettel. – Megjegyeztem ám a neved és az arcmemóriám is kitűnő, szóval óvatosan a csacsogással – próbáltam fenyegetőzni, bár nem igazán tudtam mit tehetnék, ha tovább adja ezt az információt. Vírust rakok a telefonjára? Semmit nem érek vele, szóval süket duma volt a megfélemlítés. De erről nem kell tudnia, aztán hátha addigra kitalálok valami jó kis megleckéztetést.
Karórám rezgésbe kezdett, jelezvén ideje mennem és elkészülnöm az első órámra. – Órán találkozunk, Cristensen – szedtem össze a holmimat, majd a szobám felé vettem az irányt, ahol egy gyors zuhanyt vettem, végül az óráimra siettem.
[LEZÁRT KÖR] |
- Köszönöm- mondtam és lekezeltem a felém repülő labdát- Telepátia, telekinézis, gondolatolvasás és álom manipuláció a képességem. De nyugi ok nélkül nem szoktam más fejében turkálni. Meg alapból nem szoktam viccből szórakozni a képességeimmel.- te véletlenül nem vagy rokoni kapcsolatban Toni Starkkal a Vasemberrel? Van közöttetek hasónlóság.
Tudtam hogy eltaláltam a hogy informatikát tanit. Amugy biztos hogy a lány hiszen az arca olyan mint Vasemberé. Ő a kedvenc szuperhősöm. Egyszer olyan akarok lenni mint ő. Mig a válaszra vártam azon gondolkodtam hogy mit is csináljak a lyukas órámban |
Biccentettem, elfogadva bocsánatkérését. Kérdésére nem válaszoltam ugyan, nem volt szándékomban magyarázkodni. Amúgy sem maradtam volna túlzottan sokáig. – Tessék – dobtam neki a labdáját. Nem rajongtam a labdasportokért, szóval feleslegesen nem tartottam volna meg magamnak. A telefonokat szerettem begyűjteni a diákjaimtól, viszont azt is az óra végén rögtön vissza is osztottam.
Felvont szemöldökkel hallgattam okfejtését arról, hogy miért lehetnék tanár. Igaz, hogy előző mondatában letegezett, de már megszoktam, hogy diáknak is néznek olykor. – A romantikus regényekkel mellé lőtt, azonban a többi stimmel – bólintottam elismerően. Messze állt attól, hogy lenyűgözzön, viszont minimálisan növelte egomat, amiért az intelligens jelző a sorban fellelhető volt. Karba tettem kezemet magam előtt, így az okosóra is ott virított csuklómon. – Jó a megfigyelőképessége – tartottam magam a magázódáshoz – vagy valamiféle különleges képességgel rendelkezik? – Az ember sose lehetett biztos, hogy ki különc és ki nem. Mindig kétkedve álltam a diákjaimhoz, jobban mondva a különlegességeikhez. Nem tartottam senkit sem kimondottan rossz embernek, viszont az óvatosság sosem árt. |
- Bocsánat megzavartalak az elmélkedésben? Nem volt szándékos.- kértem bocsánatot mikor láttam hogy összepakol- Vissza kaphatnám a labdámat?
Igen fiatalnak dünt de eltuttam képzelni mint tanárt. Jól állt neki a hosszú fekete haj. Kiemelte az arcát és a sötét szemeit. A szemeiből áradó komolyságot és szigorúságról gondoltam hogy tanár lehet.
- Ha jól gondolom akkor maga lehete az egyik tanárom. A szemeiből áradó komolyságról és szigorról gondolom. Meg persze a magabiztos inteligens testartásról . Hayden Cristensen vagyok Gondolom sokat szokot olvasni. Inkább ezeket a komolyabb romantikus regényeket szereti. Vagy a technológia és számitógépes dolgok érdeklik. Bármibe fogadnék hogy informatikát tanit nekünk.Eltaláltam?
elég jó vagyok emberismeretből. Nem nagyon tudnak az emberek átverni. Egyaz hogy nem bizok meg az emberekben első látásra. Azt kikel érdemelniük. |
Nagy nehezen elcsitítottam a fejemben gyülemlő gondolatokat a családdal kapcsolatban. Nem akartam feleslegesen idegesíteni magam, főleg, hogy nem tudom (még) miért akar lekenyerezni apám. Bőven meg volt a magam gondja, így inkább magamra összpontosítottam.
Addig ez ment is, amíg egy labda nem gurult felém. Ki az a bolond, aki hajnalok hajnalán focizni jön ki? – szitkozódtam magamban. Hiába, hogy én is amilyen korán csak lehetett kint voltam. Nekem volt okom; mégpedig az, hogy utáltam, ha megzavarják a reggeli tornámat. Vannak fura alakok az iskolában, ez kétségtelen – főleg egy halandó szemével nézve -, azonban ilyenkor megszoktam, hogy nincsenek kíváncsi szemek, sem fülek körülöttem. Vagy nagyon jól rejtegetik magukat, viszont ez megint más tészta.
Nyújtózkodtam még egyet utoljára, aztán felálltam, hogy összepakoljak és egy frissítő zuhanyt vegyek. Nem voltam hajlandó lehajolni a labdáért, így a fiatalembert megelőztem és kissé a levegőbe rúgtam, majd elkaptam és hónom alá csaptam. Ha addigra felém vánszorgott a srác, akkor felvont szemöldökkel megvártam mit mond. Eszembe nem jutott megkérdezni, hogy hozzá tartozik-e, hiszen rajtunk kívül az ég egy adta világon senki sem mászkál idekinn.
Észrevettem kezében egy mobiltelefont is, és elcsodálkoztam, hogy ha végig dumált, akkor hogyhogy nem vettem észre, hogy valaki közeledik?! Vagy tökéletesen sikerült magamra koncentrálnom, ami dicséretes vagy éppen ellenkezőleg, hogy a környezetemre nem figyeltem és ez feléraz öngyilkossággal is. Hiába vagyunk egy Akadémián, ahol vannak szabályok, ezek semmit sem jelentettek. |
Új helyzet, új suli , új otthon. Nagyon nem voltam elragattatva a dologtól. Kiszálok a taxiból, fizetek és elindulok a szobám felé a nagy sporttáskámmal. Komótosan kipakolok az üresen maradt szekrényekbe. Felkapom a foci labdámat és gyors cipő csere után lemegyek a kertbe.
- Anya de miért kellet ide küldenetek? Minden haverom otthon van - beszéltem a kihangositott telefonba
- Hayden drágám kérlek ne hisztiz. Jó helyed lesz ott. Majd szerzel új barátokat
- De olyan fura mindenki - mondtam és észrevettem egy nőt aki éppen jógázott azt hiszem - Ja meg olyan a suli szaga mint egy öregek otthona
- Hajjj drága fiam néha kitudsz boritani. Egyezzünk meg annyiba hogy őszi szünetig ottmaradsz. Szünetben meg hazajössz.
- Rendben. Látom úgysem vissztek haza - mondom és elkezdek dekázni a labdával.
- Jó legyél és fogadj szót a tanáraidnak. Szia kincsem
- Rendben sziasztok - szóltam bele a készülékbe és leraktam. Folytattam a dekázást. |
Fárasztó napot tudhattam magam után, s valamelyest örültem, hogy visszatértem az Akadémiára. Megengedtem magamnak egy kimenőt – na, jó, azért jeleztem az igazgatóhelyettesnek, hogy lelépnék – és drágalátos édesapámmal töltöttem egy frenetikus estét. Napközben megbütyköltünk pár robotot és megmutatta az újdonságokat is, amiket tervez, végül a megbeszélt apja-lánya programra indultunk. Egy elegáns étteremben foglalt asztalt és a fényűző vacsora mellé még egy ezüst, egyszerű, de annál csinosabb karperecet is ajándékozott. Gyanússá vált, szemöldökömet ráncolva kérdőre is vontam, mire a szokásos „mi lenne? Ez csak egy ajándék” szöveggel jött. Nos, az esetek nyolcvan százalékában ez azt jelenti, hogy valamiben mesterkedik.
Viharos léptekkel hagytam el szobámat tréningruhámban. Túl korán volt ahhoz, hogy a fél iskola a folyosókon és kint bóklásszon, így azon nem kellett aggódnom, hogy valakivel összefutok. Átvágtam a pályán, a szenzációs boltív alatt, amit apró virágok díszítettek. Mindig ámultam, hogy milyen csodákra képesek ezek a kertészek. Egy nagyobb üres részen letáboroztam és nekiveselkedtem a reggeli piláteszemnek. Ha kihagytam volna valami okból kifolyólag a reggeli mozgást, biztos, hogy mufurc hangulatomban találnak, a pilátesz és jóga pedig erősen csökkentette ennek esélyét. Így sem volt garancia, hogy nem veszem el a tanulóim telefonját vagy fitogtatom a posztom általi „hatalmat”. Tudom, hogy simán elintéznek ezek a kölykök már csak annyival is, hogy rám néznek, viszont valahogy muszáj voltam felülkerekedni rajtuk, és mivel nem rendelkeztem természetfeletti képességekkel, így csak a tanári erőm maradt. Meg a hackelés, de ezzel is csak csínján, különben kirúgnak.
Kiürítettem agyamat elterelve apa ajándékáról és a nehézségekről, amikbe néhanapján akaratlanul is ütközöm. Egy átlagos iskolában is meggyűlik a bajuk a pedagógusoknak a diákokkal, azonban ez a plusz, amivel ezek a fiatalok ide kerülnek még nagyobb nyomást és terhet hárít ránk. Sajnos emberi mivoltom révén nehezemre esik megküzdeni velük és nem sok türelemmel áldott meg a jó isten… hála Stark vérének. |
Hayden Christensen & Quinn Celestine Cabe |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
