|
Témaindító hozzászólás
|
2018.02.11. 14:38 - |
Demetria Wayne & R. Anthony Stark |
[17-1]
 Ahogy távolodtunk az incidens helyszínéről, egyre jobban kezdtem visszatérni a természetes hangulatomba és lassan el is felejtettem, hogy valaha megtörtént. Csak én és Richie voltunk, két - fogjuk rá hogy átlagos - tinédzser az iskolán keresztül-kasul sétálnak, ...egy tanár társaságában. Nos mégsem vagyunk annyira átlagosak, amennyire azt definiálni lehet? Mindegy is, engem aztán nem tud ez most érdekelni.
Miközben fél füllel hallgattam a mellettem ballagó fiút, elgondolkodtam hogy milyen terveim lehetnek vele és az akadémián is hogy viselkedjek, hogy ne csapjanak ki. De hát szinte már ordítanak a kicsikéim törődésért és hogy máshogy mutassam ki azt, mint fitozombik készítésével és humusz szolgáltaltatásával. A vágyaim kielégítése pedig már más kérdés, ami ugyanolyan fontos lehet, de azok csak jönnek és mennek, már ha érthető mire gondolok.
- Rendben, akkor legyen a part - egyeztem bele az ötletbe egy kicsit perverz vigyorral. De nem lehetett rámfogni semmit, hiszen az is megtörténhet a parton, ahol egy híjján csak ketten vagyok...egyedül...kis romantikusan. Utóbbi nem tudom milyen és nem érzem át, de a többi az már egész élvezetes lehet. Közben a fiút figyelve hallgattam a további szavait, ahogy elmagyarázta a becenevének eredetét, hogy a képessége miatt kapta - Nagyon kedves tőled, de én nem nagyon vagyok az a páncélos típus. De ha szerencséd van, akkor láthatod majd, ahogy felveszem a saját tervezésű "páncélom" -reagáltam le bájosan a páncélos megjegyzését. Ez után jött az, hogy közel hajoltam hozzá és szórakoztatott, hogy szinte láttam a szemeiben, hogy mennyire akar, de nem mer elvenni magának. Akkor majd a parton megkapod a magadét - gondoltam magamban. Aztán a kérdéssorozatát meghallva először a szemeimet forgattam, de átgondolva azokat válaszoltam neki - Milyen gonosznak lenni? Számomra természetes és felemelő. Mármint kinek ne tetszene, hogy szinte úgy vonulhat végig, mint egy uralkodó? És isten ments, hogy valaki a mesterem legyen és talpnyalója legyek, bár egy Groot-szerű lénynek talán térdet hajtanék és ha akarod lehetek a Mestered - itt közelebb léptem hozzá és újra kezembe vettem az arcát, úgy figyeltem, mint valami koponyát ábrázoló szobrot, ami sokat érhet. Ebben a pillanatban kezdett el zavarni, hogy a srácnak milyen nagy volt a szája, mégsem mer megcsókolni se, ezért egyre közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam, ügyelve hogy ne termeljek közben a számban mérget, mert a halála (még) nem volt a hasznomra. Hacsak nem vont magához közelebb és nem mélyítette el a csókot, az most rövid és lágy volt, mintha csak arra voltam volna kíváncsi, hogy hogy csókol és hogy milyen ízű a szája (xD). Majd ahogy elszakadtunk, rögtön folytattam halkan - Látok benned potenciált. Mindkettő lehetsz a jövőben: egy kis sunyi gonosz vagy egy cuki hős. És szerintem az, hogy anyám mit gondolna rólad az nem lényeg, szóval ne érdekeljen - legyintettem is a végére. Mindeközben minden egyes lépésünk a tengerpart felé vezetett, ahova lassan meg is érkeztünk...
*Richie és Metria kézenfogva átsétáltak a partra*
[ Folytatódó kör ] |
 - Egy olyan helyre ahol csak mi vagyunk. A tengerparthoz mit szólsz? A testőröd tanári kiséretnek szamit nem? Kepes vagyok a hangmanipulacióra. Majd ha iskolan kivűl vagyunk akkor megmutatom hogy miért pont veszmadar vagyok. Megmutassam a paáncélt. Ha akarod neked is készithetek egyet. - valaszoltam. Mikor közel hajolt azt hittem hogy mentem lesmarolom. Istenem milyen gyönyörű ajkak. - Neked mindig szolgalatra készen allok. Amugy milyen gonosznak lennik. Van mestered vagy valami ilyesmid akinek engedelmeskedned kell valamien szinten? Én is lehetnek gonosz vagy tul jó fius vagyok ahhoz? - bombaztam szegény lanyt a kérdéseimmel. - Szerinted anyád birna engemet. Milyen elvarasai vannak? |
Megforgattam a szemeim, mikor a szavaim és a tetteim is mintha a falhoz beszéltek volna. Richie-nek mintha egyik fülén be és a másikon kiment volna a hang. Dagwood pedig visszaszólt, úgy látszik, túl gyenge dózisban juttattam a szervezetébe feromont. Már szóltam volna vissza a magam negédes módján, amikor Richie lereagálta helyettem is a dolgot. Viszont valahol ez is szórakoztatni tudott, legalább most már tisztában vagyok vele, hogy tényleg hűséges tudna lenni hozzám és ráadásul forrófejű is. Majd ilyen tipikus felsőbbrendű bitch fejet vágva fogadtam újra a kezét és ahogy ő is tette pár perccel ezelőtt, én is rászorítottam, de én ilyen birtokló kisugárzással tettem, hogy mindenki tudja, hogy Richie az enyém. Félreértés ne essék, nem úgy kell értelmezni, hogy féltékeny tudnék lenni, hanem hogy már az én tulajdonomnak számít, ha a fiú mindenképpen velem szeretne "járni".
- Dagwood! Téged még egy növény is undorodva fogadna el humusznak - kiabáltam hátra neki a hátam felett és elkezdtem gyengén húzni Richiet, hogy most már menjünk innen. Bármennyire is élvezném ennek a nyomoréknak a fitozombivá alakítását, sajnos abból egy hetes teljes izoláció lenne, az pedig nem jó. Főleg ha új játékszerem is van Richie személyében. Majd ahogy rákérdezett, hogy mi az a pánszexualitás, tudattam vele, hogy már megkérdezte egyszer és nem mondom el még egyszer. De a többit azér lereagáltam, ha már az enyémnek mondhatom, akkor tarthatom valamennyire, nemde? - Neked bármikor, aranyos is tőled, hogy ennyire védelmező voltál az imént - mondtam közelebb hajolva hozzá és az ajkainkat csak pár centi választotta el, amikor az utolsó pillanatban elhajoltam tőle - Gaia, szerintem pont illik hozzám. A Vészmadár honnan jött? Mert nem egészen értem, hogy milyen értelemben illik hozzád - folytattam a társalgást, miközben folyamatosan sétáltunk, de aztán végül feltettem a legfontosabb kérdést - Amúgy hova menjünk? - mondtam úgy, hogy tudja, hogy úgy válaszoljon, hogy bármit csinálhassunk ott. Mr. Zarovskival pedig nem kell törődni, mert valamennyire sakkban tartom valamivel, amiről senki sem tud. Így max. akkor lép közbe, ha nem kopik le rólam a vörös köd, már ha érthető mire célzok. |
Hallotam ugyan Demetria hangját de nem figyeltem rá. A fiuta figyelt a ki a kezemben vergődöt.
- Te mit szólsz bele te kurva? - kérdezte a fiu. Erre a valaszara elengedtem és orrba vágtam. A földre eset. Megfogom a nyakánál fogva és az asztalra hajitom.
- Megöllek ha mégeszer lekurvázod. Demetriának van igaza. Arra sem vagy méltó hogy szarrá verjem a képedet. - mondtam és még egy monoklit hagytam utánam. - Gyerünk el innen. Igazad van nem éri meg miatta büntibe kerülni - fordultam a lányhoz és ujra megfogtam a kezét.
- MEGDÖGLESZ Stark! - mondta. Csak felnevettem hangosan
- Előbb leszek pápa mint hogy engem megölj. Előbb üsd át a páncélomat - mutattam fel neki az alkaromon lévő páncél kart. Sajnos nincs még kész a karja. Nem tudom használni mivel nem jó az elektronika. - Demetria mi az a pánsex? Életemben nem hallotam még ilyet. Amigy köszi hogy megprobálsz segiteni a prolyektben. Amugy Vészmadár a másik becenev. Neked van valami gonosz beceneved.? |
- Ha már itt tartunk, én pánszex. Olyan vagyok, mint te csak én nem igazán veszem figyelembe a nemeket. Vagyis a transzik se zavarnak ilyen téren - tudattam Richievel a saját szexuális beállítottságomat mosolyogva. Minnél többet tudtam meg a fiúról, annál jobban tetszett.
Közben pedig a nekrofíliáról és ilyeneket meg sem kellett említenem, mert hallhatott róla pletykát, meg valami hülye gyerek fel is hozta belerondítva a pillanatainkba. Én egy ideig csöndben maradtam, mert hidegen hagyott, de aztán egyre jobban éreztem azt, hogy közbe kéne lépnem. Először csak ártatlan beszólogatásnak indult, ami a fiúk között szokott menni, ezért hagytam, mert azt gondoltam, csak oda-vissza szólogatnak és mehetünk tovább Richievel, de hát nem így történt. Richie szavait hallgatva eszembe jutott, hogy aki azt gondolja, hogy valaha szülök is valakinek gyereket, az hülye. Aztán amikor kezdett eldurvulni a helyzet, akkor ránéztem Mr. Zarovskira, hogy amit tenni készülök, attól tekintsen el. Tehát amikor a beszólogató konkrétan felkenődött a falra, akkor közbe léptem.
- Fiúk! - emeltem meg a hangomat, miközben elindultam feléjük - Amennyire élvezem ezt a tesztoszteron túltengést közöttetek, semmi szükség erre -mondtam mindkettőjüknek, majd a beszólogatóhoz fordultam és kevésbé feltűnően az arcába fújtam egy bizonyos feromont. Mikor már szabályosan olvadozott tőlem, megszólaltam - Ide figyelj kedves... Mi is a neved? Dagwood? - itt felnevettem - Ki nevezi el a gyerekét egy szendvics után? Na Szenya, ilyen néven ne szólogass be embereknek! Megegyeztünk? Megyeztünk - ezzel el is fordultam Dagwoodtól és Richiehez fordultam és kicsit lágyabb hangnemet vettem fel - Te pedig ha eddig le tudtad szarni a többieket, akkor ez se érdekeljen! Még ha meg is sértett valamivel és feltépett egy sebet - apám miatt volt egy két tippen arról, hogy valami van/volt az anyjával. Az apám korán elvesztette a szüleit egy utcai rablás során, a nagyszüleimet és ez a harag és bosszúvágy motiválta arra, hogy felvegye a Batman maszkot és bűnt üldözzön. Nos Richieben megláttam ugyanazt a fajta feszültséget. |
- Mondjuk ugy hogy biszex vagyok. A fiukat is és a nőket is szeretem. Mindig is szerettem a növényekről tanulni. Érdekesnek találom a témát - mondtam
- Mi van Stark már Waynel kavarsz. Nem felsz hogy halott leszel? - szólt oda az egyik osztalytarsam
- Van engedélyed hogy akkora legyen a szad mint a bécsi kapú.? Én legalabb megtehetem. Hamarabb leszek papa mint hogy neked legyen csajod buzikam - szóltam vissza a vallam felett és Metriahoz fordultam - Hogy vehetnek fel ilyen gyökereket ide.
- S jó anyadnak ugassál - kialtotta utanam. Eleresztem Demetria kezét és vissza fordulok
- Mit mondtal faszkalap? - rakom fel a falra a fiut - ha még egyszer az anyamat a szádra veszed kiherellek. Habbár nincs is mit levágnom mivel nincsen farkad kislány - válaszoltam. |
- Majd meglátjuk - reagáltam még le az ölős részt még egy kicsit hitetlenkedve, majd folytattam - Akkor részben te is "buzi" vagy? - vicceltem el egy kicsit. Az nyílvánvaló, hogy a csajokat kedveli, de az azért nem kizárt, hogy a srácokat is kedveli. Nem is ítélném el, mert én akár egy transzit is elfogadnék egy éjszaka erejére.
Aztán másodpercekig csak sétáltunk kézen fogva, mintha istenek vagy uralkodók lennénk. Ki is zártuk a világot, elvoltunk egymással és a fel-feltörő gondolatainkkal. Én épp azon gondolkodtam, hogy mintha ma tisztábban tudtam volna gondolkodni. Mintha mások szerint is kevésbé lettem volna...beteg
- Mivel anyámmal nőttem fel, a gépészet nem annyira az erősségem. Inkább a botanika, vegyészet és még pár természettudomány. De azért ránézek, ha gondolod - ajánlottam fel, mert ez most érdekelt. Most komolyan képzeljük el, hogy a jövőben létezni fognak Groot-szerű lények. Egyszerűen fantasztikus lenne - Viszont a másik opciót se bánom - itt megejtettem egy ilyen kacsintás félét vagy mit.
Majd később amikor meghallottam az utolsó mondatát ezzel kapcsolatban, akkor csak biccentettem elvigyorodva, mert akkor jobb - jobb szó híján - segédet nem találtam volna. Közben ha tudott jobb és jó helyet, akkor arra mentünk. Ha pedig azt akarta, hogy én vezessem az utat, akkor elkezdtem vaccillálni, hogy a kert egy eldugott részébe vezessem, ahol meditálni is szoktam a kicsikéimmel, vagy Troy helyére menjünk a parton. Végül is Mr. Zarovski tanári kíséretnek számít, nemde? |
- Igen bárkit megölnék érted ha azon múlik. Isten őriz hogy fessem a hajamat. Habár lehet hogy befestem szürkés fehérre a hajamat. Ezen már gondolkoztam. De amugy a véleményem szerint ak a buzik festik a hajukat - mondtam. Jó érzés volt mikor megfogta a kezemet. Megszoritottam a és magabiztosan fellnéztem ra. Hallotam hogy miket mondtak az emberek de nem érdekelt. Elindulok mellette. - Mivel Wayne lánya vagy gondolom értesz ugymond a haditechnikákhoz. Egy pancélt tervezek és nem boldogulok a fegyverzettem. Az electrokinaja nem műkődik rendesen.. Nem tudom mi baja lehet. Tudsz segiteni vagy mást csinalnal legszivesebben? - kerdeztem Örültem hogy megfogta a kezemet mivel tudtam hogy ő is akkar engemet. Nem érdekelt ha en leszek az alárendelt. Nem érdekelt ha itanyitani akar. - Amugy csak szólok hogy jobban szeretek alkalmazkodni másokhoz - neztem ra Soha nem voltam az a vezető személyiség. Még a tornasorban sem szerettem elől alni. Nem hogy feladatokat bemutatni. |
Elmosolyodtam gonoszan, amikor meghallottam a szavait. Láttam a szemeiben egyfajta sötétséget és most nem a kis aranyos barna színéről beszélek. Ezen kívül egy potenciált is láttam, hogy még hasznomra válhat ez az akármi, ami alakulóban van közöttünk. Csak játszunk el a képzelettel, hogy mit hozhat a világba egy magamfajta Wayne és egy Stark kombó.
- Képes lennél rá? - kérdeztem meglepődést színlelve, miközben kihívó vigyort is villantottam - Aztán nehogy túl nagy falat legyek - nevettem fel gonoszan, de még nem ördögien.
Úgy beszélt, mintha valami birtoktárgy lennék, amit csak úgy megszerezhet, pedig ennek fordítva kellene lennie. Szóval eldöntöttem, hogy ha hasznos lesz a támogatása, én se engedem majd el magam mellől. Ha pedig el merészel árulni, akkor csatlakozik a többihez.
- Attól még, hogy pasiból vagy nem jelenti azt, hogy nem tudhatod. Manapság már van olyan pasi is, aki a haját festi vagy sminkel - mondtam fintorogva. De nem azért, mert zavarnának a transzik, hanem mert konkrétan a legtöbbjük gyakorlatilag ártalmatlan vegyszerekkel szépítheznek.
Majd a kérdését meghallva elgondolkodtam, hogy milyen esélyeim lehetnek vele. A megjegyzésére félig figyelve csak megvontam a vállamat, mert egyrészt nem érdekel, másrészt pedig már tudtomra adta, hogy milyen vagyok, kívül és belül. Később akkor tértem vissza a valóságba, amikor ő is elpakolt és felszedve a cuccait felállt. Én is felkaptam a cuccaimat és feltápászkodtam a helyemről.
- Persze, miért is ne - vigyorodtam el kicsit perverzül. Majd ha Richieke hagyta, ami több mint valószínű, akkor kezet fogtam vele és kézen fogva indultunk meg valamerre. A többiek különböző reakciója pedig hidegen hagyott, felőlem akár humusszá is változhattak volna. Talán úgy több hasznuk lehet, mint amennyi kárt okoznak. |
- Akkor szerencsére nem kell embert ölnöm. Igen teszek egy kiserletet hogy elbirok e veled. Megfogattam magamban hogy megszerezlek kerüljön amibe kerül - mondtam és vigyorogtam
- Nem tudom a hajfestékek káros anyagait hisszen pasiból vagyok. - megint a melleit figyelem. Teszek egy próbát. - nem megyünk el mashova? Kezd itt nagy tömeg lenni. Egy csendesebb helyen jobban megismerhetnenk egymast.
Már elgondoltam amint egy sötét kis csendes helyen smarolunk. Hiába hogy gonosz de akkor is dögös. Nekem miért a gonosz nők a gyengéim. Ezt soha nem ertettem meg.
- Nem tudom hogy a többieknek miert van rossz véleménye rólad. Szerintem jó fej vagy. Tegyük hozza hogy dögös és bájos.
nem értem hogy az előbb is a töbiek miért ribancoszták le. hisszen nem csinált semmi olyat. Pedig én minden pletykáról eseményről tudok. Jó nem vagyok olyan aki a pletykáknak hisz. Ha hallok egy pletykát akkor utána játok. Leginkább akkor mikkor én vagy egy barátom érintett a dologban. Meg amugy is nem szeretek csak ugy vádaskodni. Az a kis problémából csak még nagyobbat csinál. Elpakolom a cucommat. A táskámat a hátamra dobom és felálok.
-Akkor velem tartasz? Nem szivesen hagynám itt a társaságodat. Főkként hogy célomvan veled. Csak akkor ha te is belemész. |
Azt hiszem kedvelni fogom a fiút, jó lesz talpnyalónak. Ha megérdemli talán többre is fogom becsülni egy kicsit. Most mindenesetre csak egy vigyort érdemelt a bókjaiért, amivel jeleneleg szórakoztatott. Nem sokan állnak szóba velem vagy bókolnak, de nem is érdekel annyira. Elégedetten is vettem észre, hogy tényleg azt nézte, amire számítottam. Nem mondtam semmit a kebleimre tett megjegyzésére, csak perverzül vonogattam a szemöldökeimet, mint valami alternatíva a kacsintásra. Közben pedig végig a vonásait néztem, amiből leszűrtem, hogy ahogy gondolhattam, tényleg mocskos dolgokon filózik. Nem mintha én nem képzeltem már el a vele történő azt az érzéki folyamatot. De amikor Stark visszatért a valóságba, akkor a tekintetünk is találkozott és ha én nem lennék én, akkor megfogadtam volna a tanácsát, de sose jutna eszembe befestetni:
- Tudod te milyen szennyező anyagok vannak a legtöbb hajfestékben? Eszem ágában sincsen bemocskolni a hajam velük - fintorogtam. Le se tagadhattam volna, hogy valamennyire anyám lánya vagyok. Lehet betegnek hívnak az emberek, és ezt én el is fogadom, mert számomra ők gyengék és szánalmasak, de legalább engem érdekel a természet és a környezettudatosság. - Nincs barátom - vontam vállat - A kérdés inkább az, hogy te el fogsz-e bírni velem? - hanglejtésem olyan volt, mintha egy gyenge(elméjű) kisfiúval beszélnék, akinek félrenyelhet a nagy falattól. Közben gesztikuláltam is és arra gondoltam, hogy ha megszerez magának, akkor nem ő fog engem birtokolni, hanem én őt. |
Egy kicsit meglepődtem mikor végig simitotta az arcomat. Nem húzódtam el csak elmosolyodtam. Tetszet hogy flörtöl velem. A mozgasat követem a tekintetemmel.
- Gyönyörű a kebled - mondtam halkan és a melleit figyeltem - szerintem neked vannak a suliban a legformasabb melleid - miközben figyeltem a melleit azonnal beindult a perverz gondolat menetem. Gondolatban mar levetkőztettem és elképzeltem hogy mit csinálnék vele az ágyban. De aztán eszembe jutott hogy hol vagyunk és gyorsan elkaptam a melleiről a tekintetemet. Az arcára néztem és elmerültem a kék szemeiben. - ha lehet akkor soha ne fesd be a hajadat. Ez a vörös kiemeli a gyönyörű szemeidet - folytattam a bókolast Egy istennő ül velem szemben. Megszerzem magamnak bármibe kerüljön is - remélem nincs barátod mert kčnytelen leszek leütni. Imádom a rossz csajokat |
Alig tettem meg egy lépést, amikor meghallottam a nevemet. Elegánsan odakaptam a tekintetemet, amikor elégedetten vettem észre, hogy a Stark gyerek az. Majd elnevettem magam, amikor felfogtam, amit mondott nekem. Ha azt hitte, hogy ezzel fel tud idegesíteni, mint a többi fruskát, akkor tévedett. Tudtam magamról, hogy milyen jól tudok kinézni és ez inkább zene volt a fülieimnek, mint hogy szemtelenkedésnek gondoljam. Viszont ha azt gondolta, hogy azzal, hogy nagyfiúskodik azzal a gáncsolásos közjátékával, az imponál nekem, akkor tévedett. Inkább nevetséges volt, mint valami bejövős erőfitogtatás.
- Stark...! - szólaltam meg negédesen - Szerinted miért jön akárki is a büfébe? - folytattam, miközben egyre közelebb mentem hozzá. Ha az elgáncsolt rohadék még nem állt fel és húzott el onnan, akkor nem kerültem ki, hanem szimplán átléptem fölötte. Aztán vészesen közel mentem Richiehez, de nem agresszív vadállat módon, hanem sokkal inkább, hogy is szokták hívni?, creepy voltam. Mr. Zarovski már készenlétben volt, hátha közbe kell lépnie, de tudattam vele, hogy minden rendben, nem fogok se mészárolni, se a képességeimet használni. Maximum a női bájaimat vetem be, de az kinek tud ártani? Na szóval ha eddig nem pofozott volna fel vagy valami, akkor a kezemet az arcához emeltem és gyengéden végigsimítottam rajta, végül az állkapcsán állapodtam meg - Nem mondták, de nem is kell, mert tudom. De aranyos vagy, hogy megerősítetted - mondtam szexin a barna szemeibe nézve. Ez után elemeltem a kezeimet és el is távolodtam tőle. Leültem vele szembe lerakva a cuccaimat, mintha mi sem történt volna és ravasz vigyorral figyeltem a reakcióját. Aztán az utolsó kérdésére mielőtt válaszoltam volna, az említett férfire emeltem a tekintetem, aki megkönnyebbűlt, hogy csak azt csináltam amit - Nehéz elmagyarázni, mindenre jó lehet - válaszoltam lazán, mintha természetes lenne, hogy úgy beszéltem róla, mintha tárgy lenne. Majd úgy dőltem előre összekulcsolt kezekkel az asztalra könyökölve, hogy csak egy helyre tudott nézni, ha tényleg férfiból volt. Közben már hallottam az olyan szavakat, mint a "Ribanc" vagy "Ringyó". |
Mikor elolvastam a hireket bezártam az alkalmazast és a mostani proljektemet keztem el tervezni. Éppen a karján dolgoztam mikor megéreztem hogy figyelnek. Egy pasast vettem észre aki nem más mint Mr. Zarovski. Akkor Demetriának is itt kell lennie. Másotpercek mulva észre is vettem. A csajt neztem és gondolkodtam hogyvidehivjam e. Nem vet vele kekeckedni senki. Agressziv és gonosz egy személyiség.
- Demetria Wayne az iskola legdögösebb és legrosszabb csaja. Mi járatban erre? - kerdeztem miközben bosszúból elgáncsoltam azt a fiut aki kb. Kettö percel ezelőtt nekem jött - legközelebb majd bocsánatot kérsz te hernyó - mondtam a fiunak és visszafordultam a lányhoz - Ülj le ha akarsz. Mondták már hogy sexy vagy ebben a ruhában? - tudtam hogy nem kéne kekeckednem de szeretek a penge élén táncolni - ez a pasas testőr vagy börtönőr? |
Mr. Zarovski számomra, már olyan hétköznapi jelenség volt, mint fáknak az eső. Vagy hogy az emberek esznek, isznak és szarnak. Mikor felkeltem reggel, akkor már éreztem, hogy ott áll kint és várja, hogy elkészüljek. Már gondolkoztam azon, hogy kinyitom az ajtót és behívom, hátha nincs ellenére engem stírölni, miközben készülődök, de sajnos úgy se menne bele. Ha nem szükséges, akkor ő is kerülgetne, mint más lányok a csótányt. Majd miután elintéztem az alap dolgokat és fel is vittem csak és kizárólag bio sminket, fel is vettem egy kissé lenge zöld ruhát, mely talán kicsit át is látszott, ezzel minimális belátást nyújtott a melltartóm egyes részeihez. Nekem aztán mindegy, nem vagyok szégyenlős és aki régebb óta ide jár, nem is merne beszólogatni. Nem is tudom miért, hiszen szerintem tudok cuki is lenni. Sőt azt hiszem most jó kedvem is van, bár ezt majd a környezetszennyező kis rohadékok eldöntik.
Mivel nincs szobatársam és csak nagy ritkán engednek egyedül kószálni, ezért miután kiléptem a szobámból, éreztem hogy a kísérőm végigvezeti rajtam a tekintetét, meg nem tudom mondani milyen tekintettel és be is zárta gyorsan a szoba ajtaját. Első órám biológia volt, amit érdeklődéssel figyeltem végig, mert bár a kicsikéim (épségénél) semmi sem fontosan, mindig le tudott nyűgözni, hogy hogy működik egy kis vagy nagy élet.
Később amint kicsöngettek, Mr. Zarovski már jött is, hogy tovább kövesse az utamat, ami most a büfé lett. Mikor majdnem odaértem, akkor már kiszúrtam a Stark gyereket kiabálni. Elkuncogtam magam, mert az ilyenek tudtak szórakoztatni, de állítólag a tekintetem még mindig lenéző volt. Majd egy kávét és salátát akartam venni, de az utóbbit nem akarták kiadni nekem. Köcsögök...
Később miután végeztünk ezzel is, úgy kezdtem elindulni az egyik asztalhoz, hogy végignéztem a népen. Nem lepődtem meg, amikor a szokásos megvető tekintetekbe botlottam. |
Ma reggel egészen jó hangulatban ébredtem de mikor eszembe jutott hogy matekkal kezdünk azonnal elment az életkedvem is. Legszivesebben visszafeküdtem volna az ágyamba de már igy is késésben voltam. Gyorsan felöltöztem( egy fekete kapucnis pulcsi, szürke farmer és fekete bakancs) és belőttem a hajamat. Annak mindig jól kell álnia.
Mivel a szobatársam lelépet igy bezártam az ajtót. 5 percec késéssel de beértem matekra. Inkább késés mint igazolatlan. Masod fokú egyelleteket vesszük. BLAAA... Elkezdem irni az anyagot de megunom és rajzolgatni kezdek. A szünetet jelző csengőre felkapom a fejemet és felkapom a táskámat. Elindulok a büfé felé. Egy kávét és egy vaniliás-csokis csigát veszek.
- Hé nem tudsz vigyázni! Vagy szemellenző van rajtad mind a lovakon? PARASZT SEGGFEJ - kiáltottam a fiu után aki szinte kilökte a kávét a kezemből. Leültem az egyik kisasztalhoz és elővettem a tabletemet. A napi hireket kezdtem olvasni. |
Demetria Wayne & R. Anthony Stark |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
