Témaindító hozzászólás
|
2018.02.25. 21:23 - |
Hayden Cristensen & Rulfia Warg |
[8-1]
[ Admin által lezárt kör ] |
- igen mutáns vagyok. Telepátia, telekinézis, állommanipuláció/ állomátvitel(sorry pontosan nem emlékszem). Milyen a bolygónk? Szerintem zsufolt. Amugy melyik országból jöttél én Amerikábol
" A családomra gondolok. Már kb. 3 hete ,hogy Otthon hagytam őket és eljöttem ide. Anya nagyon szomorú volt. Remélem hogy a szülinapjára hazatudok menni"
- Megértem ha nem akarsz róla beszélni. De egyszer majd ugy is rendeződik a dolik. Ne szomorkodj.- simogatom meg a karját barátságosan- Melyik énedben szeretsz lenni inkább. A farkas vagy az emberi. Nyugi egyből farkasnak néztelek. |
Egy halovány mosoly jelent meg az arcán a fiú enyhe félelmén és kedvességén. Hiába, testében ember, lelkében egy farkas. Szinte azonnal eltűnt arcáról, talán fel sem tűnt a másiknak. -Ááá… nem. Én amolyan…- kis szünetet hagyott, közben füle tövét vakarta. ~Hogy mondjam el, hogy ne ijesszem halálra. Még jobban.~ Némi rövid töprengés után belekezdett mondandójába. -Nos… egy másik világ gyermeke vagyok, csak…- egy mély levegőt vett, majd újra belekezdett. -Száműztek egy el nem követett dologért. Ha nem haragszol, ha igen nem szeretnék erről beszélni.-hangjában szomorúság csengett és enyhe kérlelés. ~Túl fájdalmas. Még most is.~ Mikor a szuper erőkre terelődik a téma, megdöntött fejjel válaszolt. Még így emberként is hasonlít egy farkaskölyökre. -Képes vagyok asztrális alakot ölteni. Elég hasznos, ha valamilyen furcsa egyén kíván az iskola falain belülre kerülni. Akkor… láthattad már vörös bundás alakom. Ugye nem néztél kutyának? Nem szeretem, ha hozzájuk hasonlítanak. Gyerek korom óta tanulok fegyvert forgatni. Kardok, tőrök és dobókések a specialitásaim. Mit hagytam még ki? Hmm… -rövid időre elhallgat és állát támasztva gondolkozott. Gondolataiban a kiképzéseit járta újra, hogy eszébe jussanak kimaradt képességei. Amikor beugrott, azonnal ki is mondta. -Tudok lebegtetni tárgyakat és át tudom venni a fájdalmakat. Így a sérült sebei hamar begyógyulnak.-magyarázta. Törökülésbe húzta lábait, a fiútól távolabb eső könyökét a térdére helyezte és öklével megtámasztotta arcát járomcsontjánál. -És neked? Gondolom te mutáns vagy. ~Mint ahogy sokan az iskolában.~ Smaragd tekintetét az étkezőn tartotta, de füleit hegyezte. |
- ha már felajállotad szívesen csatlakozom. Amugy bocsi a toboz miatt nem teljesen tudom még irányitani ezt a képességemet. Neked mi a szupererőd.?- bonbáztam szegény lányt a kérdéseimmel. – amugy pihenni jöttem a kertbe egy dupla matek után és megérte, amilyen jó társaságot találtam.
Szerintem a csaj is mutáns mit én. Még mindig nem ugrottam át azon a gondolaton hogy ő egy farkas is egyben. Ugyan milyen meglepetést okozhat még. - gondoltam
Leültem mellé és elkezdtem a rántothusos szendvicset enni. Mellé egy energiaitalt bontottam fel és bele hörpintettem. Közben a válaszát vártam és a cimőfüzőmmel játszottam. Közben elkalandoztak a gondolataim.
Ugyan mi lehet otthon?. Már fel kéne őket hívni. Ja, igen az ajándékot is meg kell beszélni a testvéreimmel hogy mit, veszünk anya szülinapjára. Én egy vellnesz üdülési kuponra gondoltam, de majd megbeszélem velük. |
Ugyan nem kellett sokat merengenie, hogy látótávolságba kerüljön az idegen. Tőle két évvel fiatalabb, mutánsokra jellemző illattal megáldva. Bizalmatlan közeledését megértette, bár nem szerette. Mindig arra gondol ilyenkor, hogy veszélyforrásként tekintenek rá az emberek. Hogy kimutassa ártatlanságát, pofáját összezárva, füleit kicsit oldalra konyítva nézett az elötte termett fiúra. Bántani? Ugyan már? Rázta meg nemlegesen kecses pofáját. Rémálmából megmaradt égre meredő szőre ellapulta és ily módon figyelte az elé telepedőt. A hús kínálására nemlegesen ingatta fejét, hisz nem olyan rég evett. A bemutatkozásnál tisztelet teljesen meghajtotta fejét. Ignis. Mármint… Rulfia Warg. De egy pillanat…. Ezt most, hogy mondjam el, hogy jó legyen. Felkapta pulcsiját és megkerülte az örökzöldet. Bundás helyére egy sebzett szemű és lelkű leány lépdelt elő. Pulcsiját a fa takarásában kapta fel magára, nadrágja szerencsére jól bírta az alakváltást. Csak térdétől lefele semmisült meg. A röpke pillantást, amít végigfuttatott magán elfogadhatónak találta megjelenését. -Rulfia Warg a nevem, bár nem a becsületes. Örvendek a találkozásnak.-nyújtotta ki jobbját. -Nyugi, nem mindig harapok. Nem minden ordas gonosz és eszi meg az embereket. -noha arcára nem ült ki semmi féle érzelem, szemeiben látszódott, amolyan béke féleség. Visszahuppant eddigi fekhelyére és hátát a fa törzsének veti. -Nem csatlakozol?-mutat maga mellé. Ha a másik leül, ha nem, kérdését felteszi. Mi járatban erre?-majd tekintete a lebegő labdára terelődött. Nem érzi úgy, hogy ő irányította volna. Ám a tantusz mikor hatalmasat koppant benne, megerősítette egy toboz is mely a fejére hullott. Kezét azonnal oda kapta, bár nem érzett semmit. De hát na… Támadnak a fák? |
A dupla matek után lementem a büfébe és felpakoltam egy rakat kajával. ( rántothusos szendvics, energia ital, kávé. sajtos rudacskák, kakaós csika). Elindulok a kert egyik csendes sarka felé. Egy fa alá akartam letelepedni de mikor láttam hogy egy szuka farkas már elfoglalta megáltam. Csak néztem a farkast és gondolkodtam.
Mit csináljak? .Mi lesz ha megharap?.- gondolkoztam
Leülök vele szembe és lepakolom a kajámat.
- Szia. Remélem nem fogsz bántani. Kérsz egy rántothust- kérdeztem és szétnyitottam a szendvicset- Amagy Hayden Cristensen vagyok. Tégedet hogy hivnak.?
Megprobáltam egy megnyilvánulni felé hogy tudja hogy ő az alfa. Tehát ő az irányitó. elkezdtem a focilabdát lebektetni a képességemmel. |
Az ebédet követve Ignis a kertbe ment. Viszonylag rövid léptekkel közelítette meg a boltíves sétányt. Smaragd tekintetét végig hordta a kerten, orrát megtöltötte a természet jellegzetes illata. Hó és hideg. Még visszatekint válla felett és hallgatódzni kezdett. A néma csendet csak a szél lágy dallama törte meg, mely idegen illatokat sem hordozott magában. Négy hosszú éve lakja ezt a helyet, már megtanulta elkülöníteni az egyes illatokat egymástól. Miután már úgy vélte, valóban senki sincs a környéken bentebb ment a kertbe. Sétája alatt körbe kémlel. Egy örökzöld fa alá telepedik. Táskája tompa puffanással ér földet. Kibújik felsőjéből és cipőjét is lerúgja. Nem baj, ha oda a nadrágom. A pulcsim combközépig ér. Az alá nem látnak be. Igaz? Végül egy vállvonással nyugtázta elméletét. Elnyújtózik, majd vöröslő hajának megfelelően vörös bunda lepi el testét. Smaragd szemei borostyánra váltanak. Megrázva magát újra körbe néz. Némaság telepedett a kihalt kertre. Farkas pofájának hála nem tud mosoly kerekedni arcára, de nem is bánja. Mellső mancsait kinyújtja és fejét ráhajtja. Lehunja szemeit és egy mély levegő után apró levegővételekere vált. Rohanás. Hó és hideg. Majd vér illat. Megbotlott a lépcsőn, de azonnal felugrott és futott tovább. Az ajtót betöri, de a királyi család, már holtan hevert. A sötét árny rá vigyorgott. Haragos morgás hagyja el torkát és az ismeretlennek ugrik. Acél csattanás és hús szakadás. Ignis a bal szeméhez kap, kezén végig folyt a vörös, éltető folyadék. Az idegen egy határozott mozdulattal vágta fejbe, arca gyorsan találkozott a padló hideg kövével. A homályosodó világban nem látott semmit már, csak a lépteket. Azonnal felkapja fejét, szíve a torkában verte az ismerős ritmust, mely élteti. Könnyek gyűltek szemeibe. Most… miért kellet újra átélnem? Vicsorra torzult pofája, majd prüszkölt egyet. A levegő viszont megtelt. Valaki közeledik felé, de jelenleg túl kába, hogy felismerje az illetőt. Kíváncsian tekintett abba az irányba. |
Hayden Cristensen & Rulfia Warg |
[8-1]
|