|
Témaindító hozzászólás
|
2018.02.28. 21:56 - |
Sebastian Verlac & Cassian Strange |
[9-1]
[ Admin által lezárt kör ] |
| - Nem annyira 3 elméleti óra aztán meg egy tesi óra. Délután meg edzést tartok. Ja meg doga javitást szánok a délutánra. Mind a három csoportal dolgozatott szándékozok iratni.
Neked hosszu napod lesz?- kérdezem vissza illemtudóan.
Hamar elkészült a kávém. Tejszint és cukrot raktam bele aztán megkavartam.
Ahoz képest amit Cassianról hallotam jól ellehet vele beszélgetni.
-Te mióta tanitasz itt. Gondolom nem 10 éve?- kérdeztem egy kis halgatás után. Miért pont francia tanár? |
 Valahogy sosem volt bajom az elalvással, teát meg csak reggel ittam, hisz volt benne valamennyi koffein. Ezért sem értettem, hogy miképp ihat este ilyesmit. Bár ki tudja, lehet neki még az enyémnél is jobb alvókája van.
- Áh, nem szükséges, jól állok velük, inkább csak uncsi. - eléggé meglepődtem, hogy felajánlotta a segítségét. Jó tudom, nem magamból kéne kiindulnom. Számomra kellemetlen volt felajánlani a segítségem. Megszoktam már, hogy magányos farkasként hátulról mozgassam a szálakat, ehhez pedig igencsak le kellett csökkentenem a társas kapcsolataim számát. Minden újabb bizalommal azt kockáztattam, hogy eggyel több ember, mutáns, vagy éppen valami más lesz, aki hátba támadhat, avagy elárulhat, ha rákényszerül. Ebből kifolyólag - na meg a korom miatt - inkább a diákok barátságféléjét kerestem. Ráadásul, amíg a kollégák között rejtve maradtak a hozzám hasonlóak, a diákság nem is egy tagja nyíltan tudatta a világgal, hogy melyik oldalon is áll. Néhány apró és ártatlan kérdés után pedig az is simán kiderült, vajon komoly-e az általuk mutatott kép, vagy egyszerű parasztvakítás.
- Ja értem. - hirtelenjében nem tudtam mit kezdeni az információlavinával. Sejtettem, hogy barátkozni, vagy valami ilyesfélét akar, de ha őszinte akarok lenni… nos semmi ilyesmi nem érdekelt. Nem bratyizni jöttem az Akadémiára. Jobb híján elhallgattam mások szövegelését magukról - szörnyű mennyien képesek végig panaszkodni a szüneteket. Erre még az volt a csoda, hogy nem kezdtem fintorogni, de ha rólam kérdeztek… nos akkor legtöbbször faképnél hagytam az illetőt. Jó vagyok én olyan “titokzatosnak”, amilyen előtte voltam. Még apám se tud titkos üzelmeimről, nem pont a fél tanári gárdának fogom elmesélni, mit csinálok a szabadidőmben. Amúgyis, egy csomóan közülük “hősöcskék”. Közröhej!
- Hát biztos nehéznek találják. De azért van bőven, akinek megy. - akinek meg nem ment, az nyugodtan kérdezhetett, akár négy szemközt is. A diákoktól nem sajnáltam az időt, ha valamelyiknek szüksége volt rá, akár az órák után is szívesen leültem vele gyakorolni.
- No és, nehéz napod lesz? - próbáltam fesztelennek tűnni, mintha nem kellene órákat gondolkoznom egy-egy szimpla kérdésen. Hát nem véletlen, hogy sose én vagyok a társaság középpontja. |
 -Általában én csak gyógyteákat iszok esténként. Segít az elalvásban-válaszoltam mikor mondta, hogy tea párti. - Figyelj, ha nagyon el vagy havazva tudok segíteni a francia dogák javításánál. Csak szólnod kell. Amúgy anyanyelvi szinten beszélek franciául, németül, angolul, ja meg oroszul, hiszen orosz származású vagyok. Most készülök portugál nyelvből vizsgázni- mondta
Nem dicsekvés képen szántam. Távol álljon tőlem a dicsekvés. Csak azért mondtam, hogy tudja, ha kell, segítség szívesen segítek.
- Azért én is iratok dogákat. A sport fakultációs csoportnak elmélete is van. Habár neked kétszer annyi diákod van, mint nekem. Amúgy hogy megy nekik a francia. Nem találják egy kicsit nehéznek?- kérdeztem őszintén Én mikor tanultam nehéznek találtam. Ha képességem nem lenne, akkor nem lett volna meg a vizsgám belőle. |
| -Álltalában én csak gyógytejákat iszok esténként. Segit az elalvásban-válaszoltam mikor mondta hogy tea párti. - Figyelj ha nagyon el vagy havazva tudok segiteni a francia dogák javitásánál. Csak szólnod kell. Amugy anyanyelvi szinten beszélek franciául, németül , angolul ja meg oroszul hiszen orosz származású vagyok. Most készülök portugál nyelvből vizsgázni- mondta de nem dicsekvés képen szántam
Távol áljon tőlem a dicsekvés. Csak azért mondtam hogy tudja ha kell segitség szivesen segitek.
- Azért én is iratok dogákat. A sport fakultácios csoportnak elmélete is van. Habár neked kétszer annyi diákod van mint nekem. Amugy hogy megy nekik a francia. Nem találják egy kicsit nehéznekm?- kérdeztem őszintén
Én mikor tanultam nehéznek találtam. Ha képességem nem lenne akkor nem lett volna meg a vizsgám belőle. |
Eléggé bele voltam merülve a javításba, hiába tudok anyanyelvi szinten franciául, azért nagyon kellett koncentrálnom, hogy minden hibát észrevegyek. Nem egy egyszerű nyelv, és nagyon fontos, hogy ne maradjon hibás szó, vagy nyelvtani szerkezet egyetlen mondatban sem.
Szerettem alaposan és lelkiismeretesen végezni a dolgom, ebben nagyon hasonlítottam az apámra. Sosem adtam volna ki semmit a kezemből, amit rossznak éreztem, és hajlamos voltam a tökéletességre törekedni. Mástól is rendkívül nehezen viseltem, ha valamit csak úgy összecsapott, roppant hárklis voltam az ilyesmire. Meg amúgyis ha már valaki időt feccöl valamibe, az legyen a lehető legjobb, nemde?! Azt hiszem ez volt az egyetlen olyan dolog, amivel a diákjaim komolyan ki tudtak hozni a béketűrésemből.
Amikor végre kész lettem nagyot sóhajtva kezdtem el beírogatni a jegyeket. Már azt hittem sosem leszek kész. Ez már gyerekjáték volt, végeztével pedig elindultam a vízforraló felé, ahol már Sebastian nevű kollégám bőszen tevékenykedett. Nem terveztem semelyik másik tanárral összebratyizni, az nem illett volna hozzám, meg akár veszélyeztethette volna a megbízásaimat is, azonban ellenséges lenni se akartam, így mellé érve egy apró biccentés kíséretében “jó reggelt” kívántam neki.
- Nem köszönöm, inkább teapárti vagyok. - elég volt két apró mozdulat, hogy a még félig tele lévő vízforralóból kiöntsem a vizet egy kancsóba, majd az asztalomtól idelebegtessem magamhoz a kedvenc teám filteres változatát, ami a legfelső fiókban nyugodott eddig a dobozában. Nem voltam igazán fáradt, szóval nem igényelte a szervezetem a kávét, ráadásul a minőségit jobb szerettem, abba meg biztos voltam, hogy az itteni nem érheti utol azt, amit egy kávézóban ihatok.
- Mázlista vagy, hogy neked nem kell dolgozatot javítanod. Irigyellek érte. - reméltem nem haragszik, amiért letegeztem. Az idősebb tanárok hajlamosak voltak ferde szemmel nézni rám emiatt. Milyen szerencsétlenek, és mennyivel alacsonyabb rendűek nálam. Negyed annyit sem tudnak, mint én, de az életkoruk miatt fent hordják az orrukat. |
Reggeli edzésem után felöltöztem(a szokásos melegitő nadrág, póló kombináció) befujtam magamat a dezodorommal és elindultam a tanáriba. Utközben már fejben elkezdtem tervezgetni a mai napomat.
- Jó reggelt - köszöntem a bent lévő kolegáknak és leültem az asztalomhoz. Bekapcsoltam a gépemet. Míg vártam hogy feléledjen előkerestem az órarendemet hogy megtekintsem hogy kivel lesz óram. Mikor láttam hogy van egy jukasórám eljezdtem gondolatban szidni magamat. Aludhattam volna tovább, habár nem vagyok az a késő délutánig alvó tipus. Beirzam a tegnap kiosztott jegyeket és azokat is beirtam akik nem voltak tegnap órán. Előkerestem a kis noteszemet és még egyszer egyeztettem a jegyeket. Feláltam a helyemről és lefőztem egy kávét.
- Kérsz kávét? - kérdeztem Cassiant. |
Az utóbbi időben úgy határoztam, legalább egy kicsit változtatok a testpedtségi szintemen, így reggelente kijártam futni. Te jó ég, hogy utáltam! Hiába voltam magas és vékony, pont olyan szívásnak éreztem, mintha mondjuk duci lettem volna és kövér. Hogy lehet ezt élvezni? A labdasportokat, meg ilyeneket még úgy-ahogy szerettem, noha nem voltam nagy csapatjátékos. Inkább mások irányításához értettem, de ezek annyira sosem érdekeltek, hogy tartósabban foglalkozzak velük, így nem rendelkeztem minden szükséges ismerettel a szabályokról, egyebekről. Futni se azért kezdtem el, mert bármivel is sportosabbnak akartam tűnni, hisz ha fizikai erőről volt szó ott volt nekem Belzebub-kardja. És ismerjük el, lusta voltam időt meg energiát belefektetni az edzésbe. A futás meg olyan elegáns dolognak számított, vagy mi a szösz. Ez legalább adott valami kellemes “legalább csinálok valamit” érzést. A mágiámat úgysem használhattam itt, de talán nem ártana elmenni valami olyan helyre, ahol végre azzal is foglalkozhatok. Tuti nem fogok a diákok között gyakorolni, viszont alaposan rám férne már. Eközben végeztem a megszokott útvonalammal, így felkapaszkodtam a szobámhoz, hogy átöltözzek, meg lefürödjek, mielőtt emberek közé megyek.
A fürdés végeztével felöltözködtem, és tettem egy némileg gyenge rendrakási kísérletet. Alapjáraton nem vagyok túlzottan rendetlen, de a szobámat hajlamos vagyok elhanyagolni, mivel azt nem látja ugyse senki. Csak az íróasztalomon volt kupi, esetleg a ruháim között, máshol nem nagyon. Persze ebben az is közrejátszott, hogy szobám nagy részében könyvek és varázstárgyak sorakoztak, amiket vagy mindig a helyükre tettem vissza, vagy le sem vettem őket a polcról.
A reggeli készülődésemmel végezve lesétáltam a tanáriba. Elég kevesen lézengtek ott, én pedig nem éreztem a késztetést, hogy bármelyikükkel is szóba elegyedjek, így előszedtem egy halom francia dolgozatot, majd az asztalomhoz ülve nekiálltam kijavítani őket. |
Sebastian Verlac & Cassian Strange |
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
