|
Témaindító hozzászólás
|
2018.03.29. 15:23 - |
John Adam Banks & Penelope Danvers |
[29-10] [9-1]
 - Igen tisztába vagyok vele hogy van élet a földön kívül. Amugy csak közlöm hogy ha ugy nézzük akkor az én bolygómon a Lorienen nagykutyának számítok. Mivel az apám volt a tanács egyik vezetője. Ja igen nem földi lény vagyok. - dobtam be az aduászt.
Kiváncsi voltam a reakciojára hogy erre mit köp. Volt egy nagyon rossz gyanum
- Fogadni mernék hogy te sem földi lény vagy honnan jöttél. Mióta vagy itt a földön? - zaklatom a kérdéseimmel. Remélem sikerül majd össze barátkozni vele. Kiváncsi lettem volna hogy honnan jött. |
 A reakciójára először csak szúrós tekintettem, mint az előbb az a liba, de aztán amikor azt érezte volna, hogy ennyivel legyőzött, akkor elnevettem magam gonoszan. Hirtelen azt nem tudtam, hogy felháborodjak, amiért így beszél velem, vagy röhögjem ki.
- Igen, Penelope vagyok - mondtam úgy hogy leessen neki, hogy a becézésekkel nem tud az agyamon táncolni. - Üzleti nagykutyára gondoltam, az emberi társadalom legfelső 1%-ára. Akik egy csettintéssel elindíthatnák a harmadik világháborút - folytattam kicsit unottan - Tudományos mi? Azt akarod tudni, melyikünk tud több tudományos tényt vagy mi? Nos lássuk, van élet a Földön kívül. Megszámlálhatatlan lakható bolygó és galaxis van a világűrben. 100 különböző csillagot meg tudok nevezni. Tudom definiálni, hogy mi az a Planck-idő vagy Mach-szám... - itt megálltam és ránéztem - még órákig tudnám folytatni. És ha a kutyám lennél, akkor sokkal több tiszteletet érdemelnél, Kis Szőke Hercegem - mondtam negédesen annak ellenére hogy kis cukin megkért rá, hogy vegyek vissza magamból. |
Hát ezt bebuktam. Ugytünik hogy nem talaltam el. Még jó hogy nem haverként köszöntöttem. Na de másall is előfordult ilyesmi. Csak hat egy kicsit égő. Viszont a hangnemre amit a kis csak megütöt felkaptam a fejemet. Nem tetszett nekem. A stílusa.
- A neved Penelope nem? Bocs hogy élek angyalom. Csak egy kérdés volt nem kell ugy felkapni a vizet. Képzeld el igen uj vagyok még itt de ha akarnék simán tudnék nagykutya lenni, de minek.? Elég nagy szádvan kivancsi lennék hogy mennyi a tudományos... De egyet mondok én nem vagyok a kutyád szoval vegyél vissza az arcodból és a hangnemedből - Mondtam felgmán. Nagyon utalom ha felgmáznak velem. Senkinek nem vagyok a csicskása ezért nem is hagyom magamat. Ilyenkor megfélemlitően lépek fel az illető ellen hátha beijed |
Kárörvendően elmosolyodtam, ahogy a korábban említett srác konfliktusba keveredett a libákkal. Meg kell hagyni, tényleg idegesítő volt a csacsogásuk a mindenféle mellékes dologról. De amennyit hallottam a fiú beszólásaiból, majdnem felnevettem. A lányok pedig kutyaszorítóba kerültek és köpni-nyelni nem tudtak. Még a melegebbre se tudták rendesen elküldeni a faszit.
Következő jelenet kicsit sem volt annyira élvezetes. Ahogy felnevetett és elindult onnan és felnézett, találkozott a tekintetünk. A hideg futkosott a hátamon, amikor éreztem, hogy jó sokáig rajtam tartja a tekintetét. Aztán amikor végre elindult felém, akkor összekaptam magam és megpróbáltam eldönteni, hogy mennyire éri meg nekem kis cukinak lenni vele. Ahogy megszólalt, két dolgot vontam le. Az elsó, hogy új lehet errefelé, ha csak így lazán leszólít. A második pedig hogy összekevert valakivel. Durva! Mennyire lehet balfasz, ha ENGEM össze tud keverni mással?! Nagyon remélem, hogy az a másik csaj a súlycsoportom, különben ezt sértésnek veszem. Szóval csak felvont szemöldökkel hallgattam a mondandóját. Már mondani akartam, hogy sose voltam Arizonában, amikor eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogy hol volt az a bordélyház-labor-börtönöm.
- Semmi közöd, hogy eddig hol laktam - szólaltam meg ridegen és flegmán, de aztán rájöttem, hogy hiába jelentéktelenek, azért "sok kicsi sokra megy" és nem kéne sok jelentéktelen, szánalmas, gyenge ellenséget szereznem, mert össze fognak fogni ellenem - De ha ennyire érdekel, akkor szinte egész életemben National Cityben éltem. Ha pedig azt gondolod, hogy máshonnan ismersz, akkor vagy összekeversz valakivel vagy gerincre vágtál. De mivel nem nézem ki belőled, hogy egy befolyásos nagykutya lennél és emlékeznék rád, ezért szerintem az első lesz a megoldás -a mondandóm teljes egészáben egy vigyort eröltettem magamra, de igazából alig tudtam nem rosszul lenni a gondolattól, hogy ettől lehet szexuális izgalomba hozom. Brrr.... |
- Nem tudnádok végre befogni. Megfájdul a fejem tőletek. -mondom a társulatnak
- Valami baj van öccsi? - kérdezi flegmán
- 1. Nem vagyok az öcséd. 2. Nincs jobb dolgotok? 3. Ha visitozni akartok akkor menjetek a női mosdóba - foglaltam össze a lényeget
- Menj a ... tudod hova - válaszoltak.
Csak felnevetek aztán elmegyek onnan. Magamban morgolódom és körülnézek a folyosón. Megakad a szemem egy lányon aki sunyi módom a képességét használja. Azt hiszem hogy Pennynek hívják. De legalább van annyi esze hogy ne tanár előtt csinálja. Valahonnan ismerős a lány, de honnan. Mintha már láttam volna valahol. Kizárt hogy ő legyen az. Arizonában volt egy osztálytársam aki szinte ugyan igy nézet mi ő. De abból a csunya lányból egy ilyen bombázó lett volna. Az kizárt. Elindulok felé hogy megkérdezzem.
- Figyelj nem ismerjük egymást valahonnan? Mert olyan mintha már láttalak valahonnan. Lehet hogy Arizonából ismerlek. Nem laktál ott egy ideig? - kérdeztem |
Ráérős léptekkel haladtam előre és közben a mindenfelé flangáló embereket néztem. Ahogy Mr. Vosburggal szemben találtam magam, az arcomra erőltettem egy vigyort és köszönésre bírtam magam, de nem nagyon tartozok a rajongói táborába. Egyszerűen gusztustalannak tartottam, amit művelt a diáktársaimmal. Egy tanárnak cseszed nem az a dolga, hogy összefekszik a tanítványaival. Bár én eleve tartózkodom az ilyen nemi dolgoktól, legalábbis egy jó időre. De ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogom tesztelni hogy a női bájaim a régiek-e még.
Majd ahogy majdnem a helyszínre érkeztem, egy ribis társaság beszélgetését hallottam meg a háttérben. Nem sokkal később egy nálamnál nem sokkal magasabb srácot pillantottam meg. Nem nagyon láttam még errefelé, ezért elkönyveltem magamban újnak. Egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy odamenjek hozzá, mert nem szokásom. Eszem ágában sincs másokhoz odamenni, mint egy ingázó csicska, ha akarnak tőlem valamit, akkor majd mások jönnek oda hozzám. Pontosan ezért sem mentem oda a sráchoz és a segítés helyszínén is csak figyeltem a kis hangyákat. |
Egy újabb iskola és újabb szabáolyok. Már majdnem megszoktam a régi sulim szabályait, de Helder kitalálta hogy tanuljak itt. Jó megértem hogy a védelmem miatt költöztünk ennyit, de soha nem tudtam barátokat szerezni. Nem tudom hogy mit kezdjek itt magammal. Remélem hogy ebben az évben tudok barátokat szerezni és be tudok egy évet normálisan fejezni. Mindenki a balról beszél. Hogy ki kivel megy a bálba? A lányok milyen ruhát vesznek fel? Kit érdekel, engemet bisztos nem.
A folyosón sétálva fültanuja voltam ahogy az egyik lánycsoport egyik tagja éppen azt ecseteli hogy hogyan hívta meg ott egy "cuki fiu". Habár nekem fejlettebb a hallásom a földi embereknél, de ilyenkor azt kívánom hogy bárcsat süket lennék. Istenem de nem bírom ezeket a csajokat. Inkabb tovább mentem és a sürgölődő tanáromat és diákokat néztem. Bárcsak otthon lennék. Szórakoznék a barátaimmal. |
Már egy ideje eléggé mainstream téma volt errefelé a bál dolog. Egyszerűen szánalmasnak éreztem, ahogy azok a kis picsáknak az volt a prioritás, hogy melyik fiúval mennek majd a bálra és hogy ilyen meg olyan ruhákat fognak beszerezni. A faszik pedig azt tervezgették, hogy kiket fognak meghúzni és/vagy becserkészni a bálon. De mit vártam el tőlük? Sokkal jobb vagyok mindegyiküknél - kivéve annál a csajnál, aki elvileg a Nap isten, Rao lánya, de senkinek sem kell tudnia, hogy így gondolom - egyszerűen lehetnék egy istennő vagy uralkodónő is a szemükben. Hiszen a kis hangyák akarnak valakit, aki előtt meghajolhatnak, akit imádhatnak és aki megmutatja nekik az útat. De ezen az életérzésen kívül szinte halálra untam magam ebben a romhalmazban. A sok uncsi szabály, tananyag és egyének, egyszerűen semmi sem tudott rendesen lekötni. Ami pedig a hab a tortán, hogy olyan szobatársat kaptam, aki miatt felgyújtanám az égész szigetet.
Ahogy szoktam, ma reggel is nagyon korán keltem, a Nappal együtt. Már amiatt jobb kedvem volt, hogy több óra is elmaradt a bálra készülődés miatt. Gyorsan lerendeztem a reggeli rutinomat és aztán felöltözve indultam ki az épületből. Mivel semmi kedvem sem volt besegíteni ebbe az egész marhaságba, ezért egyszerűen elsétáltam a szokásos helyemre, ahol először éri a szigetet a Nap első napsugara. Élveztem, hogy szinte senki sem volt ott és a tényt, hogy az éjszaka után feltöltenek a Nap fontonjai a bőrömön keresztül. Az elkövetkező pár órában, amíg el nem kezdett éledezni az Akadiémia, addig csak elbambulva napoztam. Majd ahogy egyre többen kezdtek kijönni, én végül úgy döntöttem, hogy teszem a kis angyalt és mégis besegítek ebben. Végül is nem mindenki ismeri a valódi énemet, akkor pár balfaszt át is tudnék ejteni. Így jókedvűen indultam meg a legközelebbi ilyen készülő társaság felé. Érezzék magukat megtisztelve! |
John Adam Banks & Penelope Danvers |
[29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
