|
Témaindító hozzászólás
|
2018.03.30. 18:28 - |
William Vosburg & Isabel Vosburg |
[7-1]
 A beszélgetésünk során kezdtem azt érezni, hogy vele nem kéne annyira elengednem magam, mint a többieknél. Isa nem is olyan, mint a többi csaj, a húgom, nem pedig egy random csaj, akit fel akarok szedni magamnak. Ez több dologban is visszacsapott rám, így megreguláztam magam a végére.
Amikor megláttam ahogy csúnyán néz rám, akkor először nem esett le, hogy mégis mit követtem el ellene, de aztán rájöttem, hogy drága húgocskám is DÖK-ös és nem kéne pont nekem unalmas részletekről beszélnem. Szóval a továbbiakban nem is firtattam a dolgot. A második a dolog, amit csak megszokásból csináltam az a telepátia, de úgy látszik, hogy elfelejtettem, hogy Isa nem igazán rajong érte, szóval csak magamban nyugtáztam megint, hogy: A húgomról van szó, ember!
De amikor megszólalt vigyorogva, akkor esett le, hogy most nem épp gondoltam bele a helyzetébe. Én képes lennék egyedül piálni a teraszon és nagyjából akárhol. Na mindegy, legközelebb figyelmesebb leszek és mások szemszögébe is belegondolok.
- Oké, bocsi, rég voltam ilyen helyzetben. Bár az egyik csaj mintha arról beszélt volna, hogy a srácok néhány italt felöntötték piával. Nem tudom, hogy ez mennyire új és hasznos infó - szólaltam meg egyfajta védekező mechanizmusként.
Ez után következett a melltartós és az átöltözős rész, amit úgy elintéztem, ahogy a korábbiakban is említve volt. Amikor beszólt nekem, mármint szó szerint a szobából a fürdőbe, akkor halkan felnevettem. Ez az én kishúgom. Miután meghallottam, hogy siessek, pár másodpercen belül el is készülten. Elég jól néztem ki a végére és amikor kiléptem hozzá, akkor lassan el is indultunk lefelé a bálhoz.
[ Lezárt kör ] |
 Mint egy okos és cuki kiskutya figyeltem minden infóra, amit a bállal kapcsolatban kihullajtott azon a sokat látott száján. Kicsit csúnyán néztem rá az unalmas infók említése végett, elvégre én is DÖK-ös voltam, és részt vettem valamennyire a bál szervezésében, szóval az a sok szemhéjnyomó téma tőlem is eredeztethető volt. Jó nyilván nem volt benne annyi munkám, mint Neilnek, meg a kis cuki alatvalóinak, de sok mindent én is elintéztem. Mondjuk, hogy te csináld meg ezt, te csináld meg azt. Nem azért, mert én lusta lettem volna, de imádtam szervezkedni, és a rám osztott feladatok közül a nehezebbekbe kivántam kivenni a részem, viszont mindre nem lett volna időm. A diszítés része tetszett legjobban, szerintem nagyon jó munkát végeztünk vele, a szabályok, meg alap, hogy kellenek. Emlékszem miket lemültek és én is mikre folyamodtam a középiskolai bálomon, és, bár akkor nagyon mulatságosanak tűnt, de így, hogy ezért felelős vagyok annyira nem. Szóval szerintem teljesen a szemrehányó tekintetem teljesen megérthető volt.
Tovább hallgatva mondandóját, a szavazás került előtérbe. Igazából nem nagyon foglalkoztatott, hogy nyerek-e, már volt alkalmam ragyoni, egyszerűen csak kiváncsi jellem vagyok, és nagyon szúrja az oldalam a dolog, meg szeretek előbb informálódni az olyan szimpla dolgokról mint ez összes többi ember - jelen esetben mutánstársamnál. Nagyon meglepődtem, ahogy megszólalt a fejembe, hirtelen eszembe jutott a legutolsó rossz emlék, mikor telepátiát alkalmaztam önkéntelenül. Elhessegetem a rossz emléket, de Willnek lehetett még esélye elkapni, viszont utána teljsen elzártam az elmém. Nem igazán rajongtam ezért a dologért, nem tudom, hogy ő mennyire profin kezeli a dolgot, de én nem akarom, hogy csak úgy kiolvassanak dolgokat az elmémből, és mással se tenném ezt. Szóval ja, viszlát telepátia, csak hatalmas szükségekben alkalmazlak, majd téged.
Komolyan bólogattam a felügyelőtanáros kérdésére, jelezve, hogy felfogtam a dolgokat. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy Gray tanárúr is ott lesz-e, hiszen feletébb mulattató lenne számomra. Én jót röhögtem a minket ért pletykán, hiszen az iskola nem hisz ilyen megalapozatlan vádaknak, jóhíremnek meg nem ártott, szóval felesleges volt ezen pattognom, aki elhitte magára vessen, jót nevettem Lolitha ezen sorain, legalább az előzőeket enyhítette. Igazából durva, hogy egy élettelen ekkora sikerre tud szert tenni, de nem vagyok ellene, okos dolog, amit csinál, biztos sok minden kellett neki ahhoz, hogy kiépítse. Utolsó mondatára, csak kérdőn felvontam a gyönyörűen ívelt szemöldököm, amit egyébként a legnagyobb precizítással készítettem el az arcomon. Na jó, meg a szemsimkem... Meg a szám... hagyjuk... A lényeg, hogy nagyon baba lett a sminkem. Vagyis nem, most az a fontos, hogy kiakadtam Willre. A bátyám sosem tartozott a parasztok vagy a folyton józan emberek közé, de legalább a józan paraszti eszét használhatná néha. Najó Isa, ez gonosz volt - gondoltam.
- Édes drága bátyuci, az csodás, hogy én elmúltam 20 éves, de az akadémián lakó számos barátom, nagy része még nem. És tudod, az ökör iszik magába. És mivel nekünk nincs ilyen csodás és sziporkázó információforrásuk, kedves ember lévén, én segítük a bajukon - mondtam az egészet vigyorogva a lábaimon, pontosabban azon a kevés felületen himbálozva, ami érintette a talajt.
Kacagva hallgattam mondandóját, Pink Candy néven pedig csak mégjobban elnevettem magam, majd gyorsan elkezdtek mozogni a fogaskerekek a cuki kis agyamba, mégis ki az a cuki elmeroggyant, aki így hívja magát, de nem körvonalazodott senki a fejembe, ami azért is lehet, mert nem izgatott annyira a dolog. Mondata végére kacagtam egy sort, de nem volt időm kiélni teljes örömöm, mert megpróbálta elvenni tőlem, mire mégnagyobb nevetési láz tört ki rajtam, tudni kell, nagyon csikis tudok lenni, ő pedig ezt pontosan tudja, és azt is kitapasztalta, hogy hol a legrosszabb az egész. Ezért csak kacarászva visítgattam, majd mikor feladata kicsit szomorúan szabadultam ki támadásából. Azt hittem tovább húzzuk a dolgok, mondjuk akkor már tényleg elkésnénk. Elégedetten figyeltem, ahogy az én általam kiválaszott ruhákat viszi be a fürdőbe, majd amint behajtotta az ajtót visszadobtam a melltartót a helyére.
Tekintve a szuperhallásnak, megengedhettem azt a luxust magamnak, hogy úgyis tudjak vele kommunikálni, hogy épp az ágyán ülök. Majd fekszek, tekintve, hogy rájöttem hátradőlve sokkal kényelmesebb az egész. Hajamat fejem felé simítottam, hogy ne feküdjek rá, mert agyérgörcsöt kapok, ha bármi baja lenne. Természetesen előtte kalapom is magam mellé helyeztem. Tetszett a kiegészítő, mert különleges volt, de mégsem kihívó, és nem azért fognak megbámulni, mert több látszik ki belőlem, mint amennyi nem. Azzal az öltözködési formával sincs semmi bajom, de tőlem távol állt, sokkal inkább találtam vonzóbbnak, az igényes ruhaválasztásokat. Magyarázkodására, csak kicsit összeráncoltam a szemöldököm, majd inkább megenyhítettem vonásaimat, mert a végén már harminc éves koromra, úgy fogok kinézni, mint egy hatvan éves nénike. Nem igazán értettem, hogy ezt minek, vagy hogy szánta, mindenestre fura volt. - Úgy gondolom, láttak már elegen rajtam kívül is - kezdtem el élcelődni rajta, mint a világ legtündi-bündibb húga. Egy darabig kellemes csönd állt be közénk, majd ahogy kezdett túlságosan is elnyúlni ilyet szóltam. - Na mi van Casanova? Ha nem sietsz végén partner nélkül jutsz el a bálba. |
Ahogy megdicsértem a kinézetét, rögtön elmosolyodott amolyan angyali módon, mintha alapból tudta volna. Komolyan le se tagadhatta volna, hogy a bátyja vagyok, még ha ő nem is egyezik nagyon a személyiségünk, akkor is nagyon hasonlítottunk egymásra. Aztán amikor megköszönte, akkor csak a szokásosos mosolyommal reagáltam le, de már akkor rosszat sejtettem, amikor körül nézett a szobában. Hát még nem volt alkalmam eljutni a ruháim kiválasztásáig, de ezek szerint nem is kell. Már mondtam volna azt az "N" betűs szót vagy a "K" betűs mondatot, amikor már a ruhásszekrényemnél állt. Szóval csipőre tett kézzel és minimálisan görnyedt háttal figyeltem, hogy miféle ruhákat válogat össze most nekem. Ne gondoljon senki rosszra, elég jó a divatérzéke és jókat szokott összeállítani, de egy felnőtt embert nem szokta öltöztetni senki, max. a felesége. Én pedig eléggé távol állok a "nős ember" fogalomtól. Szerencse a seggfej apám nem zaklat már ezzel, ahogy anyám se. Épp ezen jártak a gondolataim, amikor a választ is kitaláltam a kérdéseire.
- Nem tudok túl sok mindent, Lenáék ezt nagyon kis sunyiban szervezik. Csak néhány olyan dolgot árult el, amiről minden tanárnak tudnia kell, de azokkal nem akarlak untatni, mert csupa olyan dolgok, amik engem sem érdekeltek. A királyi párt még senki sem tudja, mert még mindig nem értek a számolás végére - nevettem fel. - Itt hallom a szuperhallásommal - tettem hozzá telepatikusan, mert ha mind a ketten rendelkeztünk a telepátia képességével, akkor éltem is vele - Mind olyan tanárok, akikből ki is lehet nézni, hogy képesek erre. Pár komolyabb tanár, aki biztos nem borította Lenára az asztalt, amikor fel lett kérve és a kevés biztonsági felügyelőből az egyik. De mit érdekel téged, már elmúltál 20, te bármikor ihatsz - adtam ki az infót cinkosan. Nem fogom lebeszélni a ivásról, mert az ő korában már felszabadított már a pia, hogy aztán pár óráran belül egy csaj boldogítson az ágyban. Nem vagyok a seggfej apánk, hogy az aggódó, szigorú apucit játszam. Viszont ha valaki olyat tesz Isával, amit a húgom nem akar, akkor esküszöm, hogy olyat adok neki, hogy utána hetekig nem is fogja tudni, hogy hol van. Szóval ezért ignoráltam a tényt, hogy a húgomban már ivott és ezért ilyen felszabadult, nem mintha amúgy nem lenne az.
Közben folyamatosan néztem, hogy miféle ruhák felé terelődik a keze, és elégedetten néztem, amikor azokat a cuccokat szedte ki, amit valószínűleg én is kiszedtem volna. De amikor felnevetett, akkor felvontam a szemöldököm, mert nem tudtam akkor abban a pillanatban elképzelni, hogy most mi lehet, mert nem láttam át rajta, mármint szó szerint fizikálisan. Bakker! Gondoltam, amikor megláttam a D kosaras melltartót, mert hát el is feledkeztem róla, hogy ott van a szekrényembe. Megforgattam a szememet és már fel is készültem, hogy ezzel fog cukkolni - Nem, nem a tiéd. Azé a csajé, aki Pink Candynek hívja megát, véletlenül nem vette fel a melltartóját és úgy távozott. Így hát elraktam, hátha visszajön érte - a végére felnevettem, mert ahogy kimondtam, eléggé kurvásan hangozott a neve, mármint szó szerint, mint a luxusprostik. Közben odamentem hozzá és megpróbáltam elvenni tőle, amikor nem hagyta. Még próbálkoztam, de aztán feladtam - Okés, akkor tartsd meg és én akkor szépen elveszem a ruhákat és elmegyek felöltözni - fordultam a kiválasztott ruháim felé és miután kivettem egy boxert is az egyik fiókból, már mentem is a fürdőbe. Nem csuktam be az ajtót, mert hogy tudjunk még beszélni és pont nem lehetett látni az ajtóból - De csak azért nem szereztem az előbb vissza, mert gondoltam nem akarsz Ádám-kosztümben látni - kiabáltam ki a fürdőből csipkelődve, miközben leszedtem a törölközőt magamról és letöröltem magamról a vizet és elkezdtem felöltözni. |
Ahogy beléptünk a szobájába, még mindig megleptten tapasztaltam, hogy nem készült el. Már mint oké, hogy srác aztán kb. megtörli a haját, és felkap egy öltönyt, de könyörgöm. Mi volt annyira fontos, hogy ennyire későn készüljön el? Najó, ebbe inkább nem gondolok bele. Egyébként meg teljesen igazságtalannak találom, hogy én már reggel neki kell álljak készülödni, felsorolni is sok mit meg kell csinálnom, hogy tökéletesen nézek ki, erre itt vannak a férfiak átlag tíz perc alatt elkészülnek. Mi ez, ha nem szemétség?
Mindenesetre, ez most nem érdekelt. Ahogy megdicsérte kinézetem, csak elmosolyodtam, amolyan tudom módon. Mert volna más mondani. - Kösziiii - mondtam végül, hosszan elnyújtva az utolsó hangot, majd ahogy körülnéztem a szobájába nem láttam semmit előkészítve. - És te mibe mész? Úúúú kitalálhatom én? - néztem rá csillogó szemekkel, majd odaléptem a gardróbjához, leszarva, hogy a válasz, jóeséllyel nem lesz. Nem baj, legalább eszórakozok ruháji között. Mivel bátyám eleve sármos volt, és sok mindenbe jól nézett ki - ezalól egyértelmű kivétel a rózsaszín flitteres ruhám, amit egyszer rákényszerítettem -, így az egyszerűségre hajtottam. De közben nem maradtam szótlan, vidáman csacsogtam vele tovább.
- És tudsz valami titkos infót esetleg a bálról? Ki lesz a királyi pár? - kérdeztem. - Kik lesznek a felügyelők? Mikor a legcélszerűbb inni? - kacagtam. Egyértelmű. Előtte. Bennem is mozgolodott már egy kis vodka, amit esküszöm egyenesen a mennyből küldtek le nekünk, a világ leggyönyörűbb piája. //bocs// Ettől függetlenül a táskába is lapult egy kis flaska, jó régimódi módon. Amúgy is faszságnak tartom az akadémia terültenén nem lehet inni dolgot. Könyörgöm, elmúltam 21. Ha a törvény nem tiltja, a suli se tiltsa már. Van egy tanár aki majdnem velem egyidős.
Eközben a szerkényébe kutattam. Kiválaszottam a kedvenc ingjét, amit egyébként rendeszeresen kölcsönveszek, egy fekte öltönyt, már a nyakkendői körül nézelődtem, és hirtelen felnevettem, de nem azért, mert ennyire érdekes lettek volna a nyakkendői, hanem, mert találtam ott egy olyan ruhadarabot, amire nem igazán van szüksége. Az ujjamon lóbáltam a melltartót, miközben szemügyre vettem. D kosarak, jelentős mennyiségű push uppal, de mégtöbb csipkébe csak ennyit mondtam röhögve. - Ez nem az enyém - eközben, ha igyekezte elkapni próbáltam úgy fordulni, hogy ne tudja, de eleve esélyegyenlőtlenségbe voltunk. Hiszen magasabb volt nálam, hat kemény centivel. Mondjuk ha valóban harcolni kezdtünk volna, lehet lett volna esélyem, de Isten ments, hogy itt nekiugorjunk egymásnak. Vicces lenne. Úgy néznénk ki utána, mint aki a halloween partira készülödik. Persze ő ott is nyerne, hiszen kibaszott nindzsa tantárgyakat tanít, én meg elvagyok az áltagtesivel, meg a magánleckéivel, amikre ő tanított. Órára nem jártam be külön, feleslegesnek találtam. Meg fura lett volna, hogy a bátyám a tanárom. Hányszor elkezdtünk volna csipkelődni az óráin. Pont mint most - gondoltam. |
Nos az utóbbi időben sok minden történt, beleértve Dellával való megismerkedést. Tudtam, hogy ha Lolitha üzenetet küldözget, akkor biztos írni is fog a dologról, szóval nem lepődtem meg, amikor összeshippelt minket rögtön az első pletyka bekezdésben. Bár most nem lőtt túl messzire, azért nem mondanám, hogy a többi lányról lemondanék és kifejezetten Dellának udvarolnék. Vagy olyan merész kijelentéseket se tennék, hogy mire elvégzi az Akadémiát arra biztos a feleségem lesz. Bár ezt ki tudja, lehet tényleg ez lesz, de lehet hogy Batman egyik fiához fog hozzámenni, már amennyi van neki. Bennem legalább van annyi tartás, hogy nem csinálom fel a csajokat, akiket gerincre vágok. Nem is tudom mennyi kölyköt kellene eltartanom, ha sosem védekeztem volna. Belegondolni is szar... De visszatérve Dellára azóta nem is nagyon futottunk össze, mintha egy kicsit kerülne és ez valamennyire zavart. De mivel volt jobb dolgom is, mint egyetlen lány után rohangálni, ezért a felkutatását egy kicsit elnapoltam.
A másik ami történt, amiről Lolitha írt és jobban zavart az a húgocskám és Mr. Gray összeshippelése. Nem is tudom, hogy mi zavart jobban. Az hogy a tanár nem kifejezetten a fanom vagy hogy ez biztos nem igaz és a húgomról van szó. Már arra is furcsán néztem ki, hogy a férfi hálókörletéből jött ki és jó szorosan átölelt. De akkor nem tudtuk azt átrágni, mivel hát bealudt nálam. Szóval aznap csak egy ideig figyeltem, ahogy alszik, miközben eszembe jutott az, amikor anno haza kellett jönnöm, hogy vigyázzak rá. Aztán én is eltettem magam másnapra.
Mikor elkezdődött a bál időszaka, akkor tanárként megpróbáltam kivenni belőle a részem és a fizikai munka egy részét, amit nem lehetett a diákokra bízni, azt meg is oldottam. Közben elgondolkoztam, hogy legyek-e valaki kísérője. Először Della jutott eszembe, de mivel nem teljesen vagyunk mostanában beszélőviszonyban, ezért végül a húgom mellett döntöttem. Aztán sokszori átgondolás után rá is jöttem, hogy ez a tökéletes megoldás. Anno, amikor diákként gazdagítottam az Akadémia népességét, akkor sokszor voltam egy bizonyos lány kísérője és ragaszkodott is hozzá, hogy vele legyek a bál teljes egésze alatt. Aztán ott volt a bálkirály és -királynő választás is, amit olykor meg is nyertem és máig láthatom a saját nevemet a vitrinben egyes király koronák alatt. Bár sose voltam emiatt izgatott és kifejezetten sosem akartam, az akkori csajok mindig jelöltettek és meg is szavaztak. Szóval most egy kis tapasztalattal magam mögött a húgom érdekeit is néztem és emellett döntöttünk.
Aznap délután még a bál előttre beszéltük meg a találkozást nálam, mert kettőnk közül ő szokott korábban elkészülni, hiába vagyok fiú és ő meg lány. Mondjuk nálam az is közre játszik, hogy az utolsó pillanatra hagyom a dolgot és ezért vagyok lassú. Ez történt most is, amikor viszonylag későn kezdtem el készülni és random eldöntöttem, hogy most aztán letusolok és tisztán jelenek meg a bálon. Már több mint fél órát töltöttem a zuhany alatt, amikor először kopogtatott, de akkor még nem igazán tudtam ajtót nyitni, mivel el voltam foglalva...a zuhannyal. De amikor végre végeztem a dologgal, akkor gyorsan a derekamra tekertem a törülközött, úgy hogy ne essen le mindenféle hatásra és ki is sétáltam az ajtóhoz. Amikor kinyitottam, akkor egy mosollyal reagáltam, hogy tényleg a húgom az, de ez nem sokáig tartott mivel átölelt. Ahogy Isa is elkezdett kacagni, úgy én is elvigyorodtam azon, hogy későn esett le neki, hogy vizes vagyok - Ja, gondoltam gyorsan lezuhanyozok - reagáltam le azt lazán ahogy beljebb kerültünk, rögtön ki is kérte a véleményét a szerelésével kapcsolatban. Már a nyelvem hegyén volt a reakcióm, amikor végül visszaszívtam, mert hát mégis a húgomról volt szó - Jól nézel ki - mondtam végül a véleményemet egy széles vigyorral. Közben el is feledkeztem, hogy egy szál törölközőben - meg persze egy szál faszban - vagyok, szóval még nem mentem vissza a fürdőszobába felöltözni. |
Idegesen toporogtam Will szobája előtt. Most tudtam, hogy bent van hallottam lépteit, ahogy közelít, hogy ajtót nyisson. Kalapomat igazgattam, és közben az estén gondolkodtam. Régóta vártam a bált, Dökösként rendesen kivettem a részem belőle, így valahogy olyan földöntúlinak tűnt, hogy már itt van. Vagyis még nem azonnal, hanem van egy kis időnk addig, hiszen direkt korábban jöttem, hogy tudjunk még egy kicsit dumcsizni Willel, hiszen a legutóbbi találka rövidre nyúlt, tekintve, hogy bealudtam nála. Ha nem jött volna olyan későn ez nem fordul elő, de hát be tudjuk pótolni, hisz van egy csomó időnk. Mondjuk én nemsokára itthagyom az akadémiát, de attól még visszajövök alkalmanként boldogítani a népeket. De most ne ezzel foglalkozzunk. Magassarkúmmal topogtam, hogy siessen jobban, na nem mintha annyit vártam volna, de szerettem eljátszani azt, hogy én évezredek óta várok rá.
Kisérőm személyébe őt tisztelhetem, ami szerintem egy tökéletes megoldás volt. Nem érkeztem egyedül, mégsem voltam rászorítkozva arra, hogy egész este mellette legyek. Hiszen ha kifogok egy unalmas partnert, én vagyok olyan illedelmes, hogy ne hagyjam ott, viszont akkor egész este unatkoznék. Ha partnerem mégse lett volna az, akkor is illett volna mellette lennem, mégha esetleg mást érdekesebbnek találtam volna, vagy esetleg félrevonultunk volna a csajokkal. Szóval így sokkal egyszerűbb Willel mennem, aki tuti nem akar egész este mellettem strázsálni, hiszen jó sok lány, egy bált párválasztási rituálénak tart, és úgy teszik szét a lábukat, mintha épp egy gyereket akarnának kipottyantani. Mondjuk ez furán nézne ki, de a lényeg, hogy ilyenkor jóval rászedhetőbb nem egy pár ember. Főleg a piának köszönhetően. És mikor elkezdi Will azt a fura szem dolgot, ami állítólag hatásos. Lehet én csak azért nem értékelem, mert a tesója vagyok. Hú, durva is lenne, ha elkezdenék gerjedni rá. Ah fuj, remélem nincs rám hangolodva. De basszus, mi tart már neki ennyi ideig, most tusol? Még szerencse, hogy én meg jóóóó hamar jöttem. Mindig ez van. Vannak lányok akik az utolsó pillanatban pattognak, én jóval előbb kész vagyok, mint kellene. Ha úgy nézzük előttük járok. Bár ilyenkor általában az van, hogy átmegyek valakihez, és segítek neki, ha nem tud valamit eldönteni, vagy tanácsra van szüksége. Imádok a divattal foglalkozni, azon is gondolkozom ezzel megyek tovább.De mondjuk a sminkelés is érdekel, meg a fodrászkodás.... És mindhárom megy is valamennyire. Mondjuk a legelső nem áll messze a rendezvényszervezőtől, amit Neil javasolt. A bált is élveztem megszervezni, de sajnos nem sok belsős infó jutott el hozzám, még azt se tudtam ki jelölt.
Oh igen, a bálkirálynő választás. Igazából mindenki azt várná el, hogy izgasson, de nem gondolom, hogy egy ilyen címtől bármi is függ. Bár a nyertes neve felkapott lesz, én egyébként is népszerű vagyok eléggé ahhoz, hogy ne legyen erre szükségem. Persze jó érzés lenne elnyerni a címet, de a legutóbbi Lolitha pletyka óta elég görbeszemmel néznek rám, így nem hiszem, hogy sok esélyem lenne. A legviccesebb az, hogy összehoztak Gray tanárúrral. Mintha bármi esély lenne rá. Már mint vannak érdekes gondolatai, és biztos nagyon okos, de sosem kockáztatnám ezzel a kicsapásom, vagy bármit. Elvégre a modora se a legékesebb, és legutolsó szempontként nem valami helyes, bár az tagadhatatlan, hogy tetkói elég szexisek. Úristen Isabel ne gondolj ilyenre, Will bármikor meghallhatja.
Említésére meg is jelent az ifjú. Épp újra kopogtattam volna, mikor kinyilt az ajtó, és így a kezem megállt a levegőbe, majd nem is néztem meg jobban, csak átöleltem köszönésképp, majd hamar elkezdtem kacagni, miközben elhúzodtam. - Jaj, te vizes vagy - mondtam, még mindig nevetve, szemügyrevéve. Épp törölközöbe volt. Szóval ezért nem nyitott sokáig ajtót. Hát, ő se a hamar elkészülőtípus. Mondjuk neki nem is hiszem, hogy sok mindent kell tennie. Beljebb mentünk, majd megpördültem körülötte. - Naaa milyen? - kérdeztem mosolygva, kiváncsian várva a véleményére. |
William Vosburg & Isabel Vosburg |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
