|
Témaindító hozzászólás
|
2018.03.31. 14:44 - |
Maelyssa & Montgomery Gray |
[6-1]
 (amennyiben a kövi reagban zárnál Norie, engedélyezve van Monty irányítása, amennyiben az kimerül a feladatai elfogadásában :D)
Régóta hozzászoktam már, hogy ahol felbukkanok, ott többnyire némáságot vált ki jelenlétem, ez pedig nem volt másképp akkor sem, ha tulajdon munkatársaim közé kívánnék elvegyülni, ami így elvből nem nagyon ment. Persze kedves és "egyltalán nem idegesítő" kollégáim hamar észhezkapva beazonosítottak, mejd realizálva tettük helytelenségét, a rend gyorsan vissza is állt. Idegesítő morajlás kezdett ismét urrálenni a társaságon, majd végül figyelmen kívül hagyva őket láttam neki saját teendőimhez. Elvégre mihamarabb letudom tennivalóimat, annál gyorsabban juthatok némi magánszférához szobám megnyugtatóan magányos négy fala között.
Természtesen míg én eme idilli állapotokról elmélkedtem, nem álltam le a dalok elemzésével, hanem inkább halkan dúdolni kezdtem egy szimpatikusabbnak tűnőt, elvégre a körülöttem lévő asztalok eléggé kihaltak voltak, meg eleve egy félreeső sarokba húzódtam rögtön mikor ide érkeztem. Engem ne baszogasson senki a random "hogy vagyok?" "megvagyok?" kérdés sorozattal, mert menten ledarálom. Hát úgy nézek ki, mint egy tejes doboz oldalán vigyorgó hülyegyerek, aki elveszett? Egyáltalán nem vagyok az a stresszmentes életű egyén, aki nap, mint nap eltűrné ezeket a lelkiragadozókat, akik csak arra várnak, hogy egy elejtett megjegyzés hallatán rád telepedhessenek. Én meg hivatalosan nézve nem vagyok bűnöző... még, egy ilyen után mondjuk inkább elmegyógyintézetbe, vagy karanténba vágnának.
Épp kezdtem elmélyülni a számomra igenis kellemesnek titulált zenébe, amikor nem sokkal az asztalom mellett elsüvített egy egyészen pofás és megtermett gumilabda, amit nem egészen értettem, hogy mégis milyen célt szolgálhatott, majd a lábamhoz gurult, ahogy visszapattant a falról, amire én csak érdeklődően lepillantottam, miközben egy pár meztelen lábat pillantottam meg... Csak remélni tudtam, hogy nem az ifjabb Vosburg jött egész idáig, hogy visszakövetelje jussát, így a kelleténél kísértetiesebb mozdulattal egyenesedtem fel, hogy "zaklatómmal" szembenézhessek. Tekintetem eléggé borús volt, azonban a felhők hamar el is oszoltak, amikor rájöttem, hogy egészen másról van szó... Egészen pontosan csupán egy szerencsétlen tündérkéről, az ő fajtáját egy fokkal kevésbé utáltam, de attól még nem állt szándékomban jóviszony kialakítása, így csupán sürgetően felvontam egyik szemöldökömet, ha már ilyen csunyán sikerült megakasztania a kellemes kis hümmmögésemben. Zavartnak tűnő beszédére csak oldalra biccentettem fejem változatlanul maradt tekintettel. - Remélem csak emlékezetemnek felfrissítése - amire semmi szükségem - áll szándékában - közöltem, a papírért nyúlva, figyelmen kívül hagyva a nő zavarát... Egyáltalán hogy is hívják? Gyorsan végig futottam, hogy Miss Bertinelli, mennyire számít a tudásomra, azonban egy apró újdonságon megakadt a tekintetem. - Ne olyan gyorsan kérem Miss... - szóltam utána. - Jól értem, hogy egész este felügyelnem kellene? - kérdeztem kérdő arckifejezéssel. Idegességemről azonban csupán ujjaim fehérledése tanúskodott, melyek görcsösen kezdték szorítani a fecnit, melyen néhány gyűrődés is keletkezett. |
 Ahogy az ajtó hangos nyitódását hallottam, úgy megrettentem, hogy a levegőből a földre pottyantak a lapok és halk susogással el is helyezkedtek rajta. Kikerekedett szemekkel pillantottam munkatársamra, aki láthatólag kissé – kissé, pf – ideges volt, gyanítottam hogy valami Lolithás ügy van a levegőben, az a kis…kislány, vagy kisfiú sok borsot tör mindenki orra alá és a tanárokat sem kíméli. Próbáltam nagyon elkerülni ezeket a dolgokat, mármint semmit sem olvastam el, semmi sms–t (telefon nélkül nehéz) és még arra a bugyuta weblapra sem mentem fel, de hát a fiataloknak szokásuk hangosan súgdolózni meg levelezgetni az órámon, és teremtőm ne haragudj rám! Véletlenül olvastam bele, miután elvettem, nem direkt akartam!
Beharapott ajkakkal és kissé szemöldökráncolva pattantam le a helyemről és kezdtem összeszedni a lapokat, majd kissé elrendezgetve őket egy mappába csúsztattam, majd a mellettem lévő pár fecnire kaptam a tekintetem, amiket Bertinelli tanárnő hagyott itt, és újra a férfire vezettem a tekintetem. Elég ijesztőnek hatott, bár néhány kolléga nem volt úgy oda tőle, de én – és még jópár diák, azt hiszem – éreztük, hogy tényleg veszélyes. Mármint, elég csak ránézni, állandóan sötétben jár – és ez nem valami divatfogás, hogy az év színe a fekete –, meg azok a tetoválások. Brr… Ez rettentően arra a helyzetre emlékeztet, mikor egy apró szigetre látogattam és egy benszülött csoport vett körbe és… atya világ, azt hittem menten meghalok, de kiderült róluk, hogy csak szerzetesek őrei és nem fognak megenni, mint ahogy azt gondoltam. Jó, persze Mr Gray sem fog megenni, de kinézem belőle, hogy ha valamivel felidegesítem, főleg a mostani idegállapotában, máglyára rak. Ami fura lenne, tekintve hogy nem boszorkány vagyok, hanem tündér és… Francba, Maelyssa, ne fecsegj már butaságokat!
Alig észrevehetően, sóhajtva kaptam a kezembe az egyik levelet és cipőmről teljesen megfeledkezve mezítláb sétáltam a kollégám mellé, majdnem felbukva Borghildr tanárnő jógalabdájában. Mi a fene? Még vörösebb lett a fejem, és csak leraktam az asztalra, majd óvatosan addig csúsztattam a cetlit, míg a látótávolságába nem került. – Lena Bertinelli tanárnő küldi, azt mondta, a bállal kapcsolatos – a beszédem elején megpróbáltam nagyon határozottnak tűnni, de a mondat végére úgy elhalkultam, hogy a saját hangomat alig találtam. Basszuskulcs, igazán órákat kéne vennem, hogy ne ijedjek be valamitől, ami kissé a komfortzónámon kívül esik. Ajkaimat összepréselve kissé bólogatva pár másodpercet ott töltöttem, majd jobbnak láttam, ha visszafele veszem az irányt az eredeti helyemre, javítgatni meg talán enni. |
Óráim végeztével, mint mindig most is inkább a zeneteremben maradtam, hogy kiadhassam magamból mindazt, ami a nap folyamán felgyülemlett bennem, és ami nagyrészt le nem vezetett feszültségből és színtiszta dühből állt, ami a mai nap megtriplázódott, újból elérve, hogy előtörjenek a mélyből gyilkos hajlamaim. Hogy minek köszönhető fokozottan életre veszélyes hangulatom? Kérdezzétek csak azt a mocskos kis - önmagát - Lolitha-nak nevező szarházit, aki több kézből keresztbetett. Először is, hogy mer nem csak egy lapon említeni azzal a szégyentelen Vosburg ivadékkal, aki még a mocskos cipőjéről sem bírt gondoskodni, de azért annyi magabiztosság szorult belé, hogy ha jótékonykodni kezdene, és az összes nyomorultnak éppen annyi önbizalmat adna, amivel már jól érzi magát, akkor is annyi maradna neki, hogy egy művésznő is megirigyelné... De ezzel még össze is boronál vele, és ami a mindennek a teteteje, habár ezt saját tudatlanségomnak, vagyis inkább nem törődömségemnek köszönhetem, hogy minderre a diákjaimtól kellett hallanom. Arról nem is beszélve, hogy mennyire visszakellett fognom magam ahhoz, hogy ne lógjak most az egyik szarosnak egy telefonnal, amit "véletlenül" összeroppantottam volna. Jól néztem volna ki, mondjuk ahhoz képest, hogy nem rendeztem jelenetet, nem hagytam ott a kis gennyládákat, de még csak agyon se vertem senkit, ahhoz képest hirtelen olyan csend telepedett a teremre, hogy szinte a légy zümmögése se zavart abban, hogy ezután leadjam az óra anyagát, bár gondolom értetlenség se véletlenül lengte körbe a termet, ugyanis a legnagyobb kivetnivalóm nem az állítólagos kis délutáni afféromban találtam meg, annál csupán az arcizmom rezzent meg, míg mikor az utóiratot olvastam... Nehéz lehet leírni azt a haragot amit éreztem... Csak jöjjek rá, hogy ki az a mocskos kis unatkozó senkiházi.
Mindeközben ujjaim fel s alá jártak az előttem elterülő fenséges zongora billentyűit, ahogy lassan már betáncolták az összeset. Ismét elfutott a méreg, ahogy a két elkövetőre gondoltam, és hogy mennyire körülményes volt nekem, hogy maga a csíny titokban maradhasson, ugyanis Lolitha kedves téved, ha azt hiszi nem tudom ezeket a dolgokat önmagamban véghezvinni, vagy kideríteni, hogy ki volt a tettes. Persze még a két kedves delikvenshez is lesz egy-két keresetlen szavam, mire a gondolatra hirtelen abbamaradt a játék. Kezeim a magasba lendültek, ahogy ökölbe szorítottam az ujjaimat. teljes erőből suhintottam lefelé... Azonban még azelőtt lefékeztem tehetetlen végtagjaimat, mielőtt a végzetes találkozó bekövetkezhetett volna.
Több perc eltelt, mire végre erőt vettem magamon, majd szinte alig kaptam észbe, már a tanári felé vettem az irányt, tekintettel arra, hogy a délutáni plusz óráimat nem tarthattam meg, mivel a legtöbb zenészünk szerepelt a bált megelőző könnyed kis előadásban, melybe természetesen az idősebb és józanabb eszű Devine fiú minden erejével megpróbált bevonni, amit talán fontolóra is vettem volna, ha nem lennék abban az állapotban, amiben vagyok. De valószínűleg akkor is csak aludtam volna rá kettőt, és beláttam volna, hogy semmi kedvem, ha kell elvállalom a betanítást, de nem játszom a bazárimajmot egy csapat kölyöknek, az nem az én utam, más esetben nem lennék itt.Továbbra is fokozottan feldúlt lelkiállapotban léptem be a tanáriszobába, nem is látva az értelmét annak, hogy miért is keresem pontosan a kollégiáim társaságát... Mert bájcsevegni azt nem fogok... Nem is akarok... Meg nem mellesleg tudni se tudok.
Csak sietősen lépkedtem asztalomhoz, remélve, hogy nem találok rajta semmi szokatlant az előadásban szereplő diákok kottáin kívül, amikre még jóváhagyásomat kellett adnm, így le sem ülve csupán az asztal felé görnyedve tanulmányoztam a sorokat, gyorsan kurta pipával jelezve, amit megfelelőnek tartottam az alkalomhoz, azonban volt néhány saját szerzemény is. Ezek már másabbak voltak, ugyanis megkövetelték a hangszerelt ellenőrzést. Az ismert dallamokat ugyanis könnyen fel tudtam eleveníteni mindössze néhány kottából, azonban habár így lapról olvasva is hallottam a hangokat, kénytelen voltam kipróbálni, hogy nem csal-e tudásom. És ha már egyszer eljátszottam, akkor egyszerűen csak az abszolút hallásomat alkalmazva tudtam követni az gyakorlatokat, anélkül, hogy tévesen, vagy bizonytalankodva szóltam volna bele. |
Összecsaptam a füzetemet és elengedtem a gyerekeket szünetre, miután rápillantottam a kis órámra, mely már régóta a karomon csüngött. Emlékszem, mikor az Akadémiára kerültem, muszáj volt vennem egyet, hogy figyeljem az idő múlását, ez a kis szerkezet pedig még azóta megvan. Sajnos sokáig nem tulajdonítottam elég nagy fontosságot az időnek, azonban megtanultam, hiába élhetek még nagyon sokáig, másokra is tekintettel kell lennem. Például, hogy egy fél percnél se tartsam tovább az órát.
Sosem volt nagy tanítói előképzettségem, így kicsit nehézkesen indult, ám a tanúlók jófejségének és az akkori munkatársak segítségének hála mára már belejöttem és szeretem is csinálni. Fontos megtanulniuk a gyerekeknek egyes dolgokat, például gyógyítóvarázs, mert nem lesz ott mindig valami nagytudású felnőtt. Kötelességemnek éreztem, hogy jobbá tegyem a világot és a benne élő embereket. De persze néha mindig borsot törtek az orrom alá, például mikor kivarázsolták az összes bűbájt tartalmazó könyveimet a szobámból, mert ők éppen sötét mágiát akartak tanulni. Nos, elég hosszú elbeszélgetés lett a következménye, aztán még védővarázslatokat is fel kellett húzni. Nagyon nem szerettem, ha így a hátam mögött csináltak dolgokat, kissé elárultnak éreztem magam, s ilyenkor mindig bebújtam a szobámba és csak akkor jöttem ki, mikor órám volt. Néha megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok, és esküszöm, prából rajta változtatni, de nem tudok hűvös pi… Csapj a kezedre Mae, nem beszélünk csúnyán! – mormogtam magamra, pedig ki sem ejtettem a fejemben azt a szót. Szóval, egyszerűen a flegmaság és a sziklaszilárdság… Nem én vagyok. És valahogy nem is tudnék az lenni, hiába az a sok év, mikor teljesen magamra voltam utalva. Néhány dologtól még mindig félek, és remélem, ilyenek a szigeten nem történnek, mert nem hiszem, hogy képes lennék megbirkózni velük.
Kissé leporolva ruhám szoknyarészét tápászkodtam fel, addigra minden tanuló elillant és ajó időre tekintettel páran kint is maradtak, de sokan siettek be az iskolába a bál előkészületei miatt. Észre sem vettem, hogy a nagy gondolkodás közben a mellettem lévő rózsabimbó teljesen kinyílt, de apró mosolyogva lecsippentettem a végét, és a hajamban lévő hullámcsattal rögzítetettem oda. Odafigyelve, hogy ne ugrabugrálva menjek be – azért a tekintélyt meg kellett tartani – indultam el a tanári irodába. Útközben csak rohangáló diákokkal és DÖKösökkel találkoztam, de még mindig mosolyogva konstáltam a körülöttem lévő izgalmat és csillogást.
Az ajtóhoz érve az ki is csapódott és egy sötétbarna hajzuhatag terítette be a látóteremet, aki pár pillanat múlva el is illant. Bertinelli tanárnő a kezembe nyomott pár papírt, hogy ha találkozok Agreste és Miller tanárnővel, meg Gray tanárúrral, adjam nekik oda, mivel egy–két felügyeleti dolgot rájuk bízott. Pislogni sem volt időm, már ott sem volt, de már a folyosón se, én pedig vállat rántva léptem be az üres tanáriba.
Első dolgomként levettem a virágos dzsekim, a kis naplóként funkcionáló füzetet pedig az asztalomra helyeztem. Egy félmosollyal nyugtáztam, hogy a reggel kirakott gyümölcskosárban pár csak egy–két szem alma és körte maradt, felelősségteljes módon pedig varázsoltam még bele párat a kinti kertből. Odamentem a kis akváriumhoz, amelyet még Agreste tanárnővel helyeztem ki és a két halacskát figyelve szórtam be nekik az eledelt. Megkopogtattam az üveget, mire rám kapták a tekintetüket, de pár pillanat múlva meg is érezték a friss étel illatát és úsztak is oda enni. Cipőmet lekapva ugrottam fel a fal mellé helyezett hosszú asztalra – ahol az akvárium és a gyümölcsöstál is helyet kapott –, ülésben elhelyezkedve pedig a hófehér, kissé tüllös ruhámat igazgattam szépen el, egy egyszerű bűbájjal pedig pár dolgozatot javítgattam. Nem nagyon szerettem dolgozatot íratni, ám néhány téma megkövetelte az elméleti részt. Az osztályzással is ugyanígy voltam, mondhatni saját tempóban haladtam minden gyerekkel, így mindenki szín ötösként végzett ebből a „tárgyból” a kezeim alatt. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, ahogy konstáltam, mindegyik dolgozat szinte hibátlan és adhatok egy szabad játszós órát a diákoknak. Örömömben még a külvilágról is elfeledkeztem néhány percre. |
Maelyssa & Montgomery Gray |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
