|
Témaindító hozzászólás
|
2018.04.03. 11:43 - |
Eliot Devine & Caius Edgeworth |
[10-1]
 Valamilyes fajta furcsa érzés töltött el, amikor is eliot még sem döntött úgy, hogy megpróbálja elhagyni az iskola területét. Érdeklődve megvakartam a tarlómat, és elmosolyodtam magamban. - Talán félre ismertem a gyereket? - kérdeztem magamtól, majd megráztam a fejem. - Hát, ha félreismertem, ha nem, annyi biztos hogy jobb félni, mint megijedni - nyugtattam meg magamat, így az érzés, amely szinte már-már zavaró volt számomra semlegessé vált. Csendesen álltam az ajtóban, amikor Eliot belépett, majd nem sok figyelmet szentelve Eliot intésének visszabiccentettem felé egyet, majd lassú léptekkel visszaindultam a kapuba.
- Még szerencse, hogy csak egy rövidtávú átkot raktam a fiúra, és reggelre már el is múlik - gondoltam magamban, miközben Ratatoskr újra megjelent a vállamon, hangosan ropogtatva egy nagy diót, élvezve csámcsogva annak húsán. - Halkabban - mordultam rá, de a mókusnak a szavaim mit sem értek, tovább folytatta a hangos evészetet. Én csak egy hatalmasat sóhajtottam, majd figyelmemet újra teljesen a környezetemnek szenteltem, remélve, hogy nem lesz hosszú az éjszaka.
[LEZÁRT KÖR] |
 Annyira irritált a helyzet szavak nem voltak rá. Tűrtem ahogy a mókus döglödik a hajam között, és már épp emeltem volna a kezem, hogy lelökjem a kis rohadékot, amikor Cauis is belátta, hogy itt az ideje a kis szarjáának távozni. Egyáltalán ki tart mokúst háziállatnak? Egy kutyát vagy macskát meg tudok érteni, de könyörgöm, ez egy kicseszett mókus, legyen bármennyrie is különleges. Miután fél órát elszenvedett a kis szarzsákkal, végre rám is figyelmet szentelt. Simán kisétálhattam volna akkor is, de már nem ért ennyit az egész dolog, a kedvem is elment tőle. Annyira azért voltam tisztelettudó, hogy ne hagyjam ott miközben pofázik, de meglepett következő tette. Ahogy elkezdett beszélni, agyam máris mozgosítottó kis pillerjéit, és hazugságjelzőm - a két képességem közül a kevésbé ismert -, egyből bejelzett. Elgondolkoztam kicsit, és szemöldökömet ráncolva tünődtem, vajon neki ebből mi haszna lehet.
Ahogy hozzáért vállamhoz egyből elkaptam, majd megigazítottam az enyhe gyűrődést amit ezzel okozott. Csak szemforgatással reagáltam kis bátorító szavaira, majd amint besétált az épültbe körbekémleltem. Az állatot sehol sem láttam, szóval arra mertem következtetni, ha én besétálok az iskola védtelenül marad, szóval bárki ki-be mehet, amit ne hagyhat, szóval úgyse fog elmenni Neilhez, mert a Dök terem ahhoz messze van, de a szobája is, ha esetleg oda menne. Szóval komótos léptekkel indultam el vissza az építménybe, számítva arra, hogy vagy a bejáratnál vagy környékén fog lézengeni. Ahogy odaértem, és megláttam, csak intettem neki, majd jelezve mennyire nem érdekel, csak intettem egyet neki, és fölballagtam szobámba. |
Egy mosollyal az arcomon bólogattam, miközben Eliot kezdett egyre ingerültebben beszélni, majd a fején lévő mókusra pillantottam, aki elkezdte kapargatnia fiú haját, össze-vissza borzolva azt, majd cüncögve és elégedetten lefeküdt Eliot fején, édesen bekuckózva a fiú hajkoronáján. Meg sem rezdültem amúgy Eliot lealacsonyító hangján, az itt lévő fiatalság nagy része azt hitte, hogy ezzel előrébb tudnak jutni, ne talán-tán érvényesítik az akaratukat egy náluk idősebbel szemben. Mi lett a békés megbeszélésekkel? Egy sóhajjal megcsóváltam a fejem, majd egy halk fütty szóval jeleztem Ratatoskr-nak, hogy tessék lejönni onnan, mire a mókus nem tetszését kifejezve felült, és mint ahogyan a a nyulak szoktak, elkezdett dobbantani Eliot fején, mire én gyorsan érte nyúltam és egy kézzel megfogtam a hatalmas mókust, aki idegesen vergődni kezdett és egyre hangosabban csattogtatta apró, de annál veszélyesebb rágcsáló fogait. Finoman felraktam a legközelebbi fára, ahol egyből fel és alá kezdett el rohangálni, ezzel jelezve, hogy most haragszik rám, mire én csak megforgattam a szemeimet, majd újra Eliotra koncentráltam és összeszűkült szemekkel gyanakodva nézni kezdtem rá, majd elmémben megszületett egy kisebb terv, amit egyből mozgósítottam is.
- Tudod mit, megyek, és gyorsan megkérdezem akkor a testvéredtől, hogy pontosan mi is a helyzet, megtennéd, hogy addig itt maradsz, és vigyázol, hogy senki se tudjon kiszökni? - kérdeztem, majd a kezemmel finoman megpaskoltam Eliot vállát, de ennyi elég is volt arra, hogy egy röpke átkot bocsássak rá. Persze nem akartam, hogy fájdalmak között döglödjőn, vagy valami ehhez hasonló radikális dolgot tapasztaljon, így hát egy egyszerű, de igencsak nagyszerű átkot raktam a fiúra, ami alapvetőlég nem lép életbe, ameddig nem csinál egyetlen egy dolgot - nem megy ki a kapun. Ha pedig kiakar menni, abban a pillanatban ahogyan az ujjával megérinti a kerítést, kővé fog dermedni, és ameddig én le nem veszem újra az átkot, addig bizony nem fog tudni megmozdulni. - Légy ügyes - vettem el a kezem gyorsan, majd gyors léptekkel az épületbe mentem, majd egy mosollyal az arcomon ahogyan beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót gyorsan a falnak támaszkodtam, és elkezdtem figyelni Eliot minden egyes mozdulatát. - Öt percig beszélek vele, legyél addig jó - kuncogtam miközben hallgattam a közeli falióra halk, monoton kattogását. |
Végighallgattam a papóka szövegelését, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ezt most nekem mondta, vagy olyan szenilis az öreg, hogy magában beszél. De még azt is kinézem belőle, hogy a para mókusának mondja. Nem lepődnék meg. Durva lehet, ha a legjobb barátod egy állat. Már mint helo, vele is kibeszéled, kikkel kavartál össze, és ő is elmondja, hogy dugták össze a farkukat egy másik mokússal? Csak sajnálni tudtam az ilyen élettelen embereket. Hálát adtam magamnak, hogy én normális voltam, és nem szorúltam ilyesfajta dolgokra, hogy mokúsos bácsi, vagy macskás néni legyek. Ah azok a hölgyek is szörnyűek. És egyáltalán hogy lehet valaki olyan ronda, hogy senki nem akarja? Na mindegy.
A báli hacacáré őszintén teljesen hidegen hagyott, nem is értem, hogy lehet egy ilyen miatt lelkesedni, nem hogy még szervezzem is. Ah, örültem, hogy Neilnek eszébe se jutott beszervezni. Az egyetlen hasznom belőle, hogy megviccelhettem bátyámat, és be tudtam nevezni, hogy ő legyen a bálkirály. Kiváncsi lettem volna milyen arcot vágott, tekintve, hogy ezeket a szarokat nálam jobban talán csak ő utálja. Nem is értem miért szervezi akkor meg. Fura alak...
Szerencsére engem senki nem jelölt, azt se tudtam benézzek-e egyáltalán erre a maskarára. Sosem hoztak lázba ezek a táncikálások, inkább a lányok élvezték, ahogy azon versenyeztek kinek hosszabb a körme, és szerezte a több szavazatot. Mintha bármit számítana. Már mint baszod, beírod az önéletrajzodba? Egyetemi tanulmányaim mellet, fontos megemlítenem, hogy bálkirálynő voltam.... Képzelem mennyire díjjaznák.
Visszakanyarodva csórókánkhoz, épp tovább faggatozott, de már kezdett belőle nagyon elegem lenni. Csak sóhajtottam egy nagyot megforgattam a szemem.
- Mint előbb mondtam, fogalmam sincs. Küldött, hogy jöjjek magához, mert ő lusta felemelni a seggét. Találkozni akar a DÖK teremben, nem értem miért most, nem tudom mit akart, csak elkezdett cseszegetni, hogy jöjjek, én meg úgy voltam vele, megteszem az évi jótétcselekedtem, és addig se piszkál legalább - fejeztem be unott és lealacsonyító hangon, majd még hozzátettem. - Leszedné rólam a mókust? - kérdeztem.
|
Meg sem mozdultam, ahogyan hallgattam az előttme álló diákot, szinte már szokásból szobroztam, majd mosolyogtam azon, hogy nem pofozza le Ratatoskrt a válláról, pedig ha megtette volna, akkor valószínűleg nem kevés harapásnyommal gazdagodott volna, és a kis mókus nagy ki lenne éhezve arra, hogy mindig megtalálja, de azzal, hogy nyugodt maradt végül is megúszta, hogy a kis szörmók hadjáratot indítson ellene. Miután a kis mókus szag mintát vett, egyből vissza is pattant rám, majd a pulóverembe kapaszkodva gyorsan a fejemre ült, és onnan nézelődött jobbra és balra.
- Ha jól látom, rengetegen dolgoznak a bálon, viszont pár helyen még ráférne a finomítás. A koronákat még csak mostanság készítik, a színpadból pedig hiányzik három csavar, amit össze kellene szedni az egyik doboz sarkából, mert kissé baleset veszélyes, ha az esik darabokra, miközben rajta állnak. Remélem a Neil leellenőrzi, hogy melyik vázákba rejtettek el alkoholt, mert háromba biztosan tettek az előcsarnokban - hümmögtem inkább magamnak, mint Eliotnak, miközben egy pillanatra megengedtem magamnak azt a luxust, hogy a "tekintemet" Eliotról a bál helyszínére vigyem, és mit ne mondjak, valóban hatalmas volt a sürgés és forgás, na de majd a bál estéjén mekkora, lesz. Ahhh, már most tudom hogy egy jó nagyot kell aludnom előtte, mert hogy egész nap nem lesz nyugtom, az is biztos. Még nem tudtam, hogy esetleg a bál közelében kell-e majd lennem, hogy rajta kapjam azokat, akik isznak, vagy pedig hogy csak a szokásos módon járőrözzek idekint, ugyan így azt ellenőrizve, hogy senki, aki erre nem engedélyezett kitegye a lábát innen. Gyorsan visszanéztem Eliotra, majd egy szelíd mosollyal vártam, hogy folytassa a mondandóját. - Szóval, mit kellene tudnom a bállal kapcsolatban? - pislogtam magam elé, már szinte türelmetlenül várva a választ. Már nagyon érdekelt, hogy Eliot mégis mit fog mondani nekem. |
Nevem említésére csak bólintottam, bár tudtam, ő úgy se láthatja, de megszokás volt. A pali vak volt, ezért volt nevetséges, hogy pont ő lett az őr. Bár szuper képességei voltak emellé, akkor is para volt, ahogy csak bámul föléd, és sokszor úgy éreztem, ha simán csak kikerülném, akkor fel se tünne neki, hogy az alsó tájakon valami változás történt. Nem tudom, hogy mik voltak pontosan a képességei, de az tuti, hogy megkeserítették az életem. Meg az a para mókusa is. Nem érettem pontosan, hogy lehet ilyen badass fajta, lassan azt hiszem abból a fura szuperhősös filmből szabadult. (ez összefoglalja a szuperhősös tudásom. Viszont nem volt tovább alkalmam és kedvem ezen gondolkozni, hiszen Caius újra szövegelni kezdett, így kénytelen voltam figyelni rá. Vagdalózására csak halál nyugodtan hazudtam tovább. Egyelőre nem volt nehéz.
- Nyilvánvalóan nem a nevén szólítom, hiszen honnan tudhatnám, hogy maga tisztába van vele, hogy ki a bátyám, vagy én kivagyok, vagy, hogy ki a Dök elnök - még a szememet is megforgattam, de ezt nyilvánvalóan nem realizálta, de ez nem is volt gond, hiszen ez így is elég szemtelen volt, és rájöttem nem kéne felhúznom, hiszen nekem az a szándékom, hogy átjussak rajta, így még a gúnyból a hangomban is igyekeztem csökkenteni. - Nem tudom, én csak a hírvivő vagyok. Gondolom valami bállal kapcsolatos szarság - mondtam, majd folytattam. - Tudja, csak őt tud mindent tökéletes megoldani, a végén még egy ilyen hülyeséget is elszúrok neki - ejtettem ki, hogy még jobban hihető legyen a sztori, hiszen az a hír járja, hogy nem jövünk ki valami jól. Igazából egyszerűbb lenne, ha kicsit földreszálltabb lenne, vagy nem ilyen talpnyaló, de addig nem izgatom magam a dolgon, amig ő sem tesz ezellen.
Ezen gondolataimból a kis mókus rázott ki, aki hirtelen a vállamra ugrott. Reflexből elhúztam a fejem, és tekintetem rászegeztem az apró kis állatra, így a bőrnek sikerült összeráncolodnia a nyakamnál, ami enyhén toka hatását keltette. Így szemléltem a kis állatot, miközben ezt mantráltam magamnak: nem lököm le, nem lököm le, nem lököm le. |
Ratataskr hirtelen megmerevedett a vállamon, ahogyan valamire felfigyelt. Aprócska füleit fel és alá mozgatta, majd a jobb vállamról a balra sétált, aztán újra a jobbikra, amiből egyből levettem, hogy a jobb oldalról közelít valaki. Egy kicsivel a mókus után figyeltem én is fel a hangokkal, hiába, egy állat ösztöneivel és érzékeivel semmilyen ember nem veheti fel igazán a versenyt, főleg akkor nem, amikor az állat maga is egy bizonyos mértékig istennek volt tekinthető. Ratataskr maga volt a villám, ha arról volt szó, percek alatt tudott egyik világból a másikba rohanni, hogy vigye az üzeneteket, vagy pedig kifigyelje a dolgokat. Hmm, talán rákellene egyszer állítanom arra, hogy ezt a Lolithát is megkeresse. Igaz, előbb azt kellene tudni, ki is ő valóban - gondoltam hümmögve,majd amikor a közelembe ért az, akinek a lépteit hallottam egy kicsit sem lepődtem meg hangjának nagyon ismerős orgálumán.
- Eliot Devine - dörmögtem miközben lenéztem rá, és lassan bólintottam egyet. Még annak ellenére is, hogy vak voltam összehúztam a szemeimet és úgy "néztem" rá, amikor elkezdte mondani, hogy a DÖK elnök kérésére jött ide, mire egy mosollyal elkezdtem cüncögve a fejemet rázni. - Érdekes módon beszélsz a közeli rokonodról. DÖK elnök, ahelyett, hogy a nevén szólitanád. Na de hadd halljam, mit üzent a "DÖK elnök? - mosolyogtam, miközben azon gondolkoztam, hogy vajon tudja-e, hogy ő a mai napon a harmadik diák, aki Neilre hivatkozva próbál kiszökni. Sajnálatos módon nekem az iskola igazgatósága parancsolt, nem pedig a diákság elnöksége, így akármivel is próbálta meg elhúzni a mézes madzagot előlem, ebből az irányból ez nem igen fog menni, nem nagyon fogom kiengedni. Ratataskr fogait csattogtatva ugrott át Eliot vállára, már ha ezt a fiú hagyta neki, és nem próbálta meg lesöpörni magáról a kismókust, és érdeklődve szimatolni kezdte őt. |
Egyáltalán nem volt késő este, de a drága igazgatóság úgy gondolta, hogy ez már takarodónak számít, így amikor ilyenkor akartam lesurrani cigizni, akkor ki kellett játszanom a rendszert, amit teljes hülyeségnek tartok. Joggal meg lehetne kérdezni, miért nem oldom meg az ablakból kihajolva, de az olyan unalmas, és nincs benne semmi izgalom. Meg egyébként a parton akarództam sétálni, éjszaka olyan megnyugtató tud lenni. Ilyen gondolatok között sétáltam a folyosókon egy egyszerű öltönybe és ingebe, miközben azt figyeltem, hogy nem látom-e meg valahol Cauist. Mert az az őr az életem megkeserítője. Minden éjszaka kint lapul, és várja a diákok érkezését. Nem tudom mennyit sikerült eddig becserkésznie, de nekem szerencsére még newm sikerült belefutnom. Eddig.
Már épp kezdtem örülni, hogy simán kijutottam, amikor meghallottam valaki hangját. Meglepődtem, és megláttam ahogy az ajtóba áll. A picsába. A megdöbbentő viszont nem ez volt, hanem, hogy épp egy mókushoz dumált. Bár én Caiust se tudnám kijátszani képességemmel, sokan mondták, akik igen, hogy a mókuska így is rájuk talált. Durva.
Jelenleg ott álltam előtte, és azon agyaltam, milyen hazugságot találjak ki, amivel esetleg meg tudnám fűzni, hogy kijussak, de egyelőre csak elkezdtem beszélni, hogy ne látszon úgy nagyon agyalok, mert az rosszat sejtet. Bár le tudtam volna szerelni képességemmel - legalábbis megpróbálhattam volna - nem akartam, mert akkor csak balhé lesz, annyit meg nem ér nekem egy cigizés. Később talán a mokússal megpróbálkozok, de egyelőre maradjunk csak a szavaknál.
- Hell...Jó estét - kezdtem el a beszédet. - A DÖK elnök kérte, hogy beszéljek önnel a bállal kapcsolatban - kezdtem el. Igen ez jó. Bedobom Neilt. |
Lassú, kimért léptekkel haladtam az Akadémia küldő területein, körbe és körbe, éppen az általam csak éjszakai szolgálatnak nevezett munkát csinálva. Este mindig kénytelen-keletlen, de nem mehettem olyan hamar aludni, ugyanis pár diák mindig ilyenkor akart kisurranni, ami persze tiltott volt, és persze rám hárult a feladat, hogy legalább próbáljam meg megállítani őket ebben. Mivel azonban azt is jól tudtam, hogy nagyon egyszerűen kikerülhetnének engem, ah mindig ugyan akkor, ugyan ott lennék, ezért minden éjjel változtattam valamin. Valamikor teljesen megfordítottam a "menetirányomat", néha kihagytam részeket, és legvégül néha csak fogtam magam és "leparkoltam" a testemet a kapunál, hiszen általában csak ott lehet elszökni, és ott az árnyékban állva eggyé olvadtam a fákkal, ami nem igen eset nehezemre, mivel meghaladtam a két métert is magasságban.
Elnyomtam magamban egy tompa ásítást, majd unottan megidéztem Ratataskr-t, aki a lábamon egyből felmászva a vállamon kezdett el ücsörögni, várva, hogy mit kérek tőle.
- Most nem kell rohangálnod, csak fülelj és figyelj - mondtam neki suttogva miközben nagy kezemmel finoman megsimogattam a fejét, majd elkezdtem vakargatni az állát, amit nagyon élvezett, meg is emelte a fejét, hogy mutató ujjammal jobban el tudjam érni azt a területet, de mindeközben még mindig nem vettem le a tekintetemet a kaputól és a környezetemről, rajtra készen figyeltem, hogy jön-e diák a közelben, avagy sem. |
Eliot Devine & Caius Edgeworth |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
