|
Témaindító hozzászólás
|
2018.05.02. 21:15 - |
Anabelle Black & Troy Currian |
[8-1]
[ Admin által lezárt kör ] |
Elmosolyodtam Troy gesztusára.
- Köszönöm. Van egy olyan érzésem hogy elég sokszor lesz még szükségem segítségre. Hatalmas ez az iskola és úgy hiszem egyszer annyira el fogok tévedni benne hogy senki sem talál majd meg de azért megpróbálok majd nem el veszni. - Így jobban belegondolva tényleg fogalmam sincs az iskola termeiről. Nincs valami térkép vagy app? Minden esetre izgalmas lesz úgy hiszem. Amikor Troy megemlítette a víz alatti világot ismét elmosolyodtam. Számomra a tenger látványa íg élőben is nagyon új volt. Tény hogy tudok úszni, de még nem búvárkodtam soha pláne nem a tengerben.
- Hát, biztosan az is nagyon szép lehet de testközelből még nem volt alkalmam ilyen élményt szerezni. Arról nem is beszélve hogy eleve ez is emlékezetes számomra. - Néztem vissza a hullámzó tengerre.Egyszer talán a képeségemmel is felfedezhetem a tenger világát és a felhők fölé is eljuthatok.
Tény hogy erre gondolatra úgy éreztem magam mint egy naív kislány aki elhiszi azt hogy élnek unikornisok, de most belegondolva nem is tűnik annyira tündéremesének semmi. Idő míg hozzászokom de muszáj lesz a fejembe vésnem hogy ez, egy teljesen más világ.
Türelmesen hallgattam végig ahogy válaszolt a kérdésemre. Valahogy volt egy olyan sejtésem hogy Ő sem távolodna el szívesen egy ilyen látványtól.
- Ezt örömmel hallom. Sok sikert a vizsgákhoz! - Mondtam bizakodóan a jókívánságom majd egy mély levegő kís kíséretében hunytam be pár pillanatra a szemem. Olyan megnyugtató volt még az a kis fuvallat is ami végigment a part mentén. |
 Örültem, amikor azt vettem észre, hogy túl tudtunk jutni a meztelen embert láttam a vízből kijönni és most kínosan érzem magam szinttől. Mikor odaértem és még azután is elmosolyodtam azon hogy mennyire elvarázsolja a tenger látványa. Tényleg szép látvány volt a partról is, minden egyes hullám látványa, nagyon nyugtató tud lenni az egész. De ami a tenger alatt van, az egyszerűen mesés. A szivárványszínben pompázó korallok, a szivacsok, az apró és nagyobb halak, delfinek és cápák, mindegyik még most is le tudott nyűgözni, pedig én életem nagy részét ott töltöttem és most is ott kell töltenem.
- Ez esetben üdvözöllek az akadémián Ana. Ha bármiben tanácstalan lennél vagy segítségre lenne szükséged, akkor amennyire az időm engedi, szívesen segítek - mosolyogtam elbűvölően, mármint mások mondták már nekem, hogy elbűvölően tudok mosolyogni - Igen, ezzel nem tudok veszekedni. Bár látnod kellene, milyen gyönyörű a víz alatt - a mondat végére vissza is néztem a tengerre és kissé áhítatos tekintettel képzeltem el magam elé az óceán és tenger természetes élővilágát. Aztán eszembe jutott, hogy a mélyebb rétegeiben olyan furcsa és ijesztő lényeg is élhetnek, mint a Syrena féle furcsa és vad sellők. A Pylm Enclave sellő Tanács szinte előítéletesen elítélte a szegényt lányt és félelemből ketrecbe zárták, de ha jobban megnézzük, akkor ő úgy nevelkedett és ilyen a természete. Egyáltalán nincs bajom és nem is lesz bajom vele, mert valamennyire megértem, hogy ösztönből cselekszik és félig állat. Sőt úgy mostanában ideje nagy részét velem tölti, még akkor is amikor nincs időm rá, megláttam benne az emberi oldalát és úgy gondolom, hogy különbözik társaitól.
- Már elég régóta, ami azt illeti, ha szerencsém lesz a vizsgákon, akkor ez lesz az utolsó itteni évem. De szerintem azután is látsz majd errefelé - válaszoltam a kérdésére felé fordulva, amint ki tudtam szakadni a gondolataimból |
Igyekeztem nem túl gyerekesen kimutatni azt ami a fejemben zajlott le. De hát a fene sem gondolta volna hogy egy tengerparti séta során nem csak sirályokat fog látni az ember hanem meztelen embereket is. Ha tudom hogy mi történhet felkészülök vagy valami. Nem vertem nagy bodra de tény hogy egy kicsit meglepődtem. A tenger látványa viszont hamar elfeledtette velem, előbbi érzelmi állapotom.
Ezt nem lehet megunni ... Aztán már csak arra eszméltem fel hogy a srác, akit ruha nélkül láttam most már felöltözve üdvözölt engem. Barátságos kisugárzása hamar mosolyt csalt az arcomra.
- Szia! Nos, mondhati a legújabb friss hús az iskolában. Anabelle a nevem. Gondoltam még órák előtt felfedezem kicsit a környéket és a legjobb helyre jöttem. Annyira gyönyörű. - Néztem vissza a tengerre egy apró sóhajtás közepette. normál esetben az első és a harmadik mondattal megöltem volna a beszélgetést, de most a tenger látványa és a tény hogy egy teljesen más iskola órái várnak rám kissé izgatottá tettek és nem bírtam visszafogni a csodálatomat a természet iránt.
- És te mióta vagy az iskola diákja? - Tettem fel a kérdést ami elsőnek eszembe jutott miközben érdeklődve néztem vissza rá. Valamint ha tényleg diák, biztosan van neki is képessége .. de úgy voltam vele hogy az ilyet jobb nem kérdezgetni vagy illetlenség vagy nem tudom ... Lehet csak én nem akartam beszélni a sajátomról. Annyira új még nekem a helyzet, de biztosan lesz idő amikor már amikor én leszek az aki egy újabb diákkal fog beszélgetni, vagy csak útba igazítani. |
Oké, most ha nem szoktam volna hozzá, hogy elég gyakran kell meztelenül lennem a parton, akkor most elég kínosan éreztem volna magam. Viszont az évek alatt megtanultam nem szégyenlős lenni, de ez mondjuk nem jelenti, hogy nem lehet zavarba hozni. Így is próbálok diszkrét lenni az esetek nagy részében, de így is előfordul, hogy rajtakapnak...akció közben és most nem a nyilvános közösülésre gondolok. Most is ez történt.
Amikor jöttem volna ki a vízről és már lábat is növesztettem, akkor láttam meg lányt a parton, aki láthatóan észrevett engem. Mivel hozzászoktam az ilyenekhez, ezért inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és gyorsan magamra kaptam a korábbiakban említett ruhadarabot. Később a többi cuccomat a kezemben tartva sétáltam a partra és egy szimpatikus helyen le is telepedtem a cuccomat magam mellé dobva. Ahogy letelepedtem és elkezdtem a tengert bámulni, úgy kezdtem el azon gondolkozni, hogy kinyilvánítsam-e azt, hogy tudom, hogy látott vagy hagyjam a fenébe és inkább köszöntsem úgy, mintha mi sem történt volna. Hát mivel nem vagyok Vosburg Tanárúr, így inkább az utóbbi mellett döntöttem, nem mintha bármit is számítana a tény, hogy látott vagy sem. Ha az ember csak ruha - legalábbis nadrág - nélkül tud alakot váltani, akkor olyan, mintha napi szinten nudista strandra járna és az ilyenek már nem zavarják. Nem is vagyok az a faszkalap, aki elkezd csipkelődni a csajokkal, ha azok megbámulják vagy valami.
Miután befejeztem a gondolatmenetemet, lassan elkaptam a tekintetemet a tengerről és a barna hajú lány felé fordultam, aki nem olyan messze ült tőlem.
- Szia, a nevem Troy. Új vagy errefele? - szólaltam meg és hallatszódott a hangomban, hogy csak ismerkedni akartam. Se nem tipikus nőcsábász hangsúly, se nem gúnyos "most kikezdek veled" hangsúly, csak egy érdeklődő hang, aki csak mintha a barátjától kérdezné, hogy "Mizu, hogy vagy?" |
Késő délután érkezett meg az iskolába, mint teljesen friss hús. Az időzítés, mint általában, most sem volt a legjobb. Mikor megtudta hogy az este bál lesz, abban a pillanatban azt is pontosan tudta hogy hol lesz egész végig. A szobájában, persze ha sikerül megtalálnia. Sosem szerette az iskolát, de nem a tanulás miatt, hanem a közösség miatt. Ana mindig is kilógott a sorból amit persze nem bánt, de lényegesen megnehezítette számára az iskolás éveit. Kissé aggódott hogy vajon itt is így lesz-e aztán végül lezárta magában annyival a dolgot hogy nem sebezhető kislány többé.
Egy hosszú és álmatlan éjszaka után 10 percenként az óráját bámulva vett egy mély levegőt és kimászott az ágyából. Felöltözött majd elindult. Tudta hogy mikor kezdődik az első órája az első napján, de nem akart addig gyomorideggel szenvedve a szobájában kuksolni. Pontosan tudta mire van szüksége. Tény hogy beletelt egy bő fél órába mire egyáltalán kitalált az épületből, viszont ezek után már csak hagyta had vezessék a megérzései. A Tengerparton kötött ki és a legkevésbé sem bánta. Kevés alkalma volt látni a tengert de most bepótólhatja mind azt ami eddig kimaradt az életéből. Elősször megállt becsukta a szemét, vett egy mély levegőt és megborzongott ahogy beletúrt hosszú hajába a partmenti szél. Mintha nem is a haját simogatta volna hanem a lelkét. Hosszú percek után nyitotta csak ki a szemét újra és tért vissza a valóságba. Érdeklődve szemlélte a hullámokat és a víz felett röpködő madarakat. Eszébe jutott a képessége és az is, hogy nem egy átlagos iskola tagja mától. Nem tudta mennyiben lesz más itt mint máshol de abban biztos volt hogy elsőnek a saját aggályait kell legyűrnie ahhoz hogy fejlődni tudjon. Lassú séta közben a jobb kezét emelte maga elé és azt szemlélte. Kissé szabadon engedve fantázáját próbált változtatni a kézfeje kinézetén, ám nem történt semmi amire elhúzta a száját és vissza emelte tekintetét a vízre. Ekkor pillantott meg valamit, vagyis valakit a hullámok közt. Egészen addig nyugodt volt amíg rá nem eszmélt hogy az illetőn nincs semmi. Ana nem kicsit döbbent meg, elsőre azt hitte hogy csak egy szimpla úszó, aztán a pulzusa egekbe ugorva jelezte neki mi is a helyzet.Óóóó anyám ... Elkapta tekintét a srácról és félig elfordulva úgy gondolta hogy neki most jobb ha leül mert a végén még megbotlik valamiben és pofára esik. Óvatosan le engedte magát a homokba és próbált úgy tenni mint aki csak most jött és nem látott semmit. Persze magában csak imádkozott, bárcsak láthatatlanná tudna ilyenkor válni. Persze nem azért hogy kukkolni tudjon hanem hogy megkímélje magát a kínos helyzetektől. |
Pár volt vége a bálnak és nem nagyon lepett meg a bál király és királynő választásnak az eredménye, szerény személyem is az egyikőjükre szavaztam. Nem állítom, hogy a bál volt életem partija és egész estét ott töltöttem, de azért pár óráig azért ott tengettem az időt. De aztán egészségügyi okokból is visszavonultam a tömegből. Visszafelé menet először Tritont próbáltam megkeresni, de aztán amikor esélytelennek tartottam ezt a feladatot, akkor feladtam és tényleg a nyugati szárny felé vettem az irányt. Pár óra múlva fel is lőttem a pizsit és lassan el is aludtam.
Már kora reggel arra ébredtem, hogy kapar a torkom, tehát kezdhetem a napi rutinom. Az első cselekedetem, hogy az éjjeliszekrényre kikészítetett vizes pohár felé tapogatóztam és hidratálódtam. Majd az itt töltött időm alatt kifejlesztett hangtalan mozdulatokat alkalmazva készültem el és távoztam, anélkül hogy Eliot agyára mentem volna azzal, hogy felébresztem. Az utam egyenesen a partra vezetett és mivelhogy elmúltam húsz és amúgy is van indokom rá, ezért kiengedtek oda. Megkerestem a törzshelyemet, ahol nyugodtan át tudok változni. Nem mintha zavarna, ha kukkolnak. Szóval ott anyaszült meztelenre vetköztem és a vízbe vetve magam elkezdtem a sellők lagúnája felé úszni. Jó érzés volt vízben lenni, a suhogást hallani a fülem mellett, ahogy gyorsabb tempóra váltottam. Majd aztán egy ideig anyámmal diskuráltam. Aztán amikor éreztem, hogy idő van, akkor visszaűsztam a partra és újra emberi alakot öltve vettem fel az alsógatyámat és úgy ültem ki a homokos partra. Szinte már rutinosan számolva a perceket az első órámig bámultam a hullámzó tengert. |
Anabelle Black & Troy Currian |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
