|
Témaindító hozzászólás
|
2018.05.21. 18:55 - |
Roscoe Mayhew & Moses Cohan |
[18-1]
 Nemcsak tabu az egész néhány embernél, hanem úgy kezelik, mint valami szent dolgot. Persze már sokan megváltoztatták a hozzáállásukat, viszont még mindig fedezek fel ilyen gyöngyszemeket.
Moses más volt, harcolt saját maga ellen, vagy szimplán nem akarta az egészet velem. Fogalmam sincs mi választotta meg a véleményét, de örülök neki, utána haragudhat rám, de az a tíz-húsz perc mellettem igazán jó lesz. Akartam róla gondoskodni. Akartam, hogy emlékezzen erre az esetre. Sajnos kétlem, hogy lesz még egy alkalom, eddig Ezra maradt mellettem a leghosszabb ideig, ő is azért, mert tudja, ha hanyagolom a szexet, akkor belehalhatok. Kissé feláldozós típus, amit én kihasználok.
Elég fura volt rájönni, hogy ez kell nekem a túléléshez. Persze, anya beszélt az egészről, de élőben teljesen más volt. Érezni azt az energiát a férfiaktól... először észveszejtő volt. Alig bírtam magammal, mikor sikerült az első. Miért, azt hittétek, hogy én olyan magabiztos voltam az első pillanattól? Nekem is kellett egy kis idő, mire rájöttem mi is jó a partneremnek, meg természetesen nekem is. Aztán sikerült úgymond beleszerettem az egészbe, hiszen ekkor érzem magam a legjobban. Azt is imádom, hogy olyanokat tudok meg róluk, amit elrejtenek mások elől. Én pedig olyan vagyok, aki nagyon sok mindent szeretne tudni.
Kissé nosztalgikusnak érzem magam, rég akadtam ilyen sok energiájúba, sőt gyorsan fel is enged. Ritkaság volt. Volt olyan fiú is, akit napokig kellett fűznöm. Olyan esetem is volt, mikor nem is jártam sikerrel. Változó volt az egész dolog, ezt szeretem benne. Hiszen taníthatok, kapcsolatba léphetek olyan diákokkal, akik mind másak, de egy idő után teljesen repetitívvá válik az ez is, én meg nem szeretem az ismétlődő dolgokat. Lehet azt mondani, hogy az energia függője lettem - igaz is, ez viszont részletkérdés - csakhogy az egész olyan izgató minden téren, hogy képtelen vagyok ezzel leállni, nincs akkora akaratom, az már más, hogy nem is akarom változtatni.
Új kaland volt felfedezni, hogy az energiája karamell ízű. Meglepő volt, hogy ilyen kis segítségekkel, ilyen mohó lett. Nem akartam ezen változtatni. Nem szerettem volna, ha visszafogja magát, mert számomra így volt a tökéletes. Az én fejemben nem volt az kérdéses, hogy élvezem, nagyon is élveztem. Mégis megéreztem valamit a fiún, ami aggasztott. Azt szerettem, kívántam, hogyha kissé felengedi magát mellettem, így volt tökéletes az egész. Mégis fel kellett tennem a kérdést, kötelességemnek éreztem a biztonságát és az élvezetét. Elmosolyodtam a válaszán. - Mellettem nem kell félned. Vésd ezt az eszedbe, jól - mosolyogtam továbbra is.
Bár nem kellett ezt a sokáig mondanom neki, amint a szobámban voltunk és levegőt is vettünk egy picit, már az ajkaimnak is esett. Tényleg nem bántam volna, hogyha csupán csókolózunk, viszont azért kíváncsi voltam a többi reakciójára is. Egy részemet a kíváncsiság hajtotta, másikat meg a puszta élvezet már. Rávezettem a kezemet, csak kis idő után kezdtem mozgatni. Nem voltam biztos, hogy jó ötlet volt ilyen gyorsan váltanom... a nyögései pedig még jobban felizgattak. És, ó anyám, bárcsak ne tompította volna el.... akartam hallani őt max hangerőn. Az se érdekelt, hogyha valaki meghallaná. Ő most az enyém és mindenét akartam.
Nem hittem volna, hogy megint ilyen lesz az energiája, ahogy hozzám ér. Azt gondoltam, hogy megszoktam, de nem, égetett. Égetett, de egyben kellemes is volt és megint megkérdőjeleztem a józanságomat. Ezért is akartam gyorsan megszabadulni a ruháimtól, olyan gyorsan, hogy először észre se vettem, hogy segíteni akart nekem. Felsóhajtottam, ahogy lekerült rólam az utolsó ruha is. - És milyen élvezetes így látni téged - simítottam végig a testén. Tényleg jót akartam neki. Egyrészt önzőségből is, mert nem akartam, hogy úgy emlékezzen vissza, mint a legrosszabb élményére valaha. Ezért is figyeltem minden mozzanatára, nem voltam benne biztos, hogy kimondaná, ha baj van.
Ahogy végre benne voltam, és átjárt az energiája... kicsit nehéz volt tényleg teljesítenem a kérését. Az inkubusz énem már csóválta a farkát - nem azt, a képzeletbelit -, hogy szépen megdugom, és felfrissülve mehetek tovább tanítani. De akkor hazudnék neki, és azt nem akartam megcsinálni vele. - Meglesz, Moses - nyomtam egy csókot a nyakára. Ahogy mondtam és ígértem - lassan kezdtem neki. Bár ez nem akadályozott meg, hogy alkalomadtán ne simítsak végig az oldalán vagy ne vezessem végig a kezem rajta, csak egy rövid időre. |
 18+
Sokszor elképzeltem már ezt a pillanatot, és szinte mindig máshogy, de akkor sokkal, de sokkal magabiztosabbnak látszottam. Nem voltak botlások, nem voltak hülye gondolatok, csak én meg a másik fél. Előre elterveztem, hogy mit és hogy fogok csinálni, de hallgatnom kellett volna másokra, legalábbis arra az állításra, hogy ne tervezz előre, mert nem biztos, hogy olyan lesz.
Hát, nem is lett olyan, bár ez nem a másik fél hibája, én voltam az, aki lefagyott és nem merte csinálni azt, amit előre kigondolt. Talán, ha az én korosztályom lett volna, és nem az egyik tanár, fejvesztve rohantam volna, bár ezt eddig sem nagyon tettem, tekintve, hogy még csókolózni sem csókolóztam fiúval azelőtt, maximum valamelyik poszteremmel.
Nem tettem nagyra az elvárásokat, tisztában voltam vele, hogy mi fog következni, hogy miben lesz részem, és a lehetséges következményeket is számba vettem. De most ez volt az a pillanat, amit meg kellett fognom, és nem eresztenem.
Ahogy haladtunk előre, egyre jobban kezdtem levetkőzni a gátlásaimat és ez a tetteimben is megmutatkozott. Hevesebb, erősebb, mohóbb lettem, amit néha észrevettem és próbáltam lenyugodni, de túlságosan sok volt és nem tudtam betelni vele. Szorosabban kúsztam hozzá, ott simítottam, ahol értem.
Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mindig ilyen? Mindenkivel ezt csinálja? Egyáltalán a fiúkat szereti, vagy csak még kiéli magát, mielőtt elköteleződne meg ilyenek. Kíváncsi voltam, hiszen az eddigi mozdulataiból azt szűrtem le, hogy tapasztalt és nem először csinálja. A gondolatok tömkelegére újra visszavettem és megint kissé passzíva tettem magamat, mert szöget ütött bennem a gondolat, hogy most biztos nem egy tapasztalatlan fiúra akarja pazarolni az idejét. A szemeimet lehunyva tartottam, ahogy elvált tőlem és majdnem nyöszörögtem, hogy ne tegye, ne hagyja abba, de kontrolláltam magam. – Csak… csak egy kicsit félek – válaszoltam kissé bátortalanul, ránéztem, de le is sütöttem a szememet.
A következő pillanatban pedig már újra a szájára tapadtam. Utolsó esély, Moz, ne szúrd el… Megint az akaratos és mohó énem tört elő, megint közel éreztem magam és az egyik kezemet a nyakán tartva, a másikkal a lepedőt szorongatva csókoltam, közben át–átlépegettem a komfortzónámon. Ujjammal végigsimítottam az arcán és egyre közelebb és közelebb fészkelődtem, amíg már centiméterek is alig voltak köztünk.
A szívem egyre hevesebben vert és az élvezettől már csillagokat láttam. Egyre hangosabban és hangosabban nyögdécseltem a keze alatt, de időben észrevettem magam és puhán a vállába haraptam, hogy tompítsam a volument.
Nagyot morrantam, ahogy megállt, már közeledtem afelé, hogy elmenjek, de megállt. Nem búslakodtam viszont tovább, amikor leesett mire is készül. Beharaptam az ajkamat, ahogy teljesen már meztelenül látott és én is ugyanezt akartam. Mármint nem magamat meztelenül látni, látom én azt eleget. Két másodperc leforgása alatt lekerült róla a felső, az én torkomban pedig bennakadt a lélegzet és automatikusan kinyúltam hogy végigsimítsak a mellkasától a hasa aljáig. Kis figyelmeztetésképp beakasztottam két ujjamat a nadrágja szélébe és megrántottam kétszer, hogy van még ott egy kis bökkenő. Próbáltam levenni, de elakadtam, de már nem tudtam realizálni, hogy miben, mivel addigra már magáról szedte le. Még mindig bizsergett a testem a csókjai nyomaitól, és mikor elszakadt tőlem, azt éreztem, hogy a hideg levegő marja a testem.
Nem tudtam mást, mint elvigyorodni. – Szerintem már látszik, hogy én sem vagyok az a tétlenkedő fajta – nem tudtam, hogy honnan ez a fene nagy bátorság. Jó, naponta használtam, meg ahol tudtam, flörtöltem, viszont ebben a helyzetben el kellett engednem magam, és ahhoz egy kis idő kellett. Na jó, mennyi időt tölthettünk el ezzel? Fél? Háromnegyed? Egy óra? Nem számoltam, nem vettem észre, mert egy csapásra olyan hirtelen történt minden.
Ahogy megláttam a kezében a síkosítót, kis gombóc nőtt a torkomban. Persze, elkerülhetetlen, meg muszáj, ha jól akarjuk érezni magunkat, mégis a félelem–izgatottság testvérpár uralkodott el rajtam. De bíztam benne, éreztem, hogy nem akar kihasználni és hogy ugyanannyira jót akar nekem, mint magának. Teljesen elengedtem magam, ellágyítottam az izmaim a kezeimet pedig felvezettem a karján a nyakáig, onnan pedig a hátára. Lehunytam a szemem, ahogy belém hatolt, éreztem, hogy mintha elektromosság áradna szét a testemben, aztán ahogy beljebb ment, iszonyatosan befeszültem, felszisszentem és a hátát karmoltam. – Rendben, csak lassan, kérlek – haraptam be a számat, és észre sem vettem, ahogy átmentem tegeződésbe. |
+18
Igazából én mindig is tudtam, hogy meleg vagyok, vagy legalább vonzódok a férfiakhoz. Ezzel pedig soha se volt gondom, nem érdekeltek engem a homofóbok, mert pár pillanat lefolyásában már magam alatt tudhattam őket. Anyám is úgy nevelt engem, hogy a pasik lesznek a prédáim, bár szerintem nemigen tudott volna túl sok tanácsot adni női ügyben, viszont ebben elég sok segítség volt. Elmondható minden a vonzalmamról, rólam, anyámról. Ezek pedig igazak is lehetnek. Sose bántott engem semmilyen feltételezés, mert ahogy ismerem magam, előbb-utóbb igaz lesz rám. Nem azért vagyok életben még, hogy szenteknél jobb életet éljek. Igaz vannak kivételek, mikor jól viselkedem.
Igazából nem is tudom, hogy vonzódásnak lehet hívni, ezt az egészet. Hisz én az energia után megyek, nem pedig a kinézet után. Jó, azért túl csúnya embereket én sem akarnék magam alá, de nem is válogatok annyit, mint az emberek. Ha képes részeggé tenni, akkor már ugrok is rá, persze nem szó szerint értem. Nem vagyok én olyan sportos. De szeretnék mindent megkapni, ami jár nekem. Lehetne mondani, hogy akkor minden srác kijár nekem, akiből áramlik az az édes energia. Talán ez igaz is, mert nyávognék valakinek, hogyha olyan kincset elveszítenék, mint Moses. Ugyan már nem hagyhatom őt itt, így.
Mivel még van lelkiismeret, szerettem volna, hogy biztonságban érzi magát és nem tartja vissza magát. Finom akartam lenni vele, amihez nem szoktam hozzá. Sokszor csak gyorsan lezavarom az egészet, de most, hogyha bármit is rosszul csináltam volna, akkor könnyen kicsúszhat a kezemből. Meg amúgy se akarom, hogy úgy ne úgy gondoljon vissza erre, mint valami rémálomra. Tinédzser, az ő lelkivilágát még könnyen szét lehet morzsolni. Tudom, mert az enyémet is akkor sikerült széttaposni, mikor körül-belül annyi idős lehettem, mint ő. Próbáltam magam azért türtőztetni, hogy ne essek neki rögtön, de amilyen energiája volt, nagyon nehéz volt, hogy megálljak egyáltalán.
Talán ezért is repesett a szívem, mikor visszacsókolt. Kicsit koncentrálnom kellett, mert az energiája teljesen magával ragadott. Lehetetlen is lenne megmagyarázni milyen, de én komolyan a karamell izéhez hasonlítanám. Tejkaramell. Az édességbe is belefájdulhat a fogunk és tényleg úgy éreztem, hogy lassan az enyém is megfájdul. Őszintén nem érdekelt, többet akartam belőle. el is felejtettem, hogy oda kéne figyelnem rá vagy valami. Pedig észrevettem, hogy kissé bátortalanabbul csókol vissza, mikor elején olyan mohó volt. Folytatni akart, de féltem is, hogy valami baj van vagy meggondolta magát. Mert igen, nem terveztem, hogy teljesen elveszem az eszét. Nagy nehezen elváltam tőle, majd az állát megfogtam a két ujjam közt. - Valami baj van?
De úgy látszott nem volt olyan nagy gond, hisz már a szobámban álltunk és újra mohón csókolt. Nem bántam volna, hogyha egész idő alatt ezt csináljuk, de voltak más terveim is vele, ami még édesebb volt, mint egy csók.
Tényleg megérte az egész, a reakciói aranyosak és izgatóak voltak, ezért is gyorsítottam egy kicsit a tempón. Bár ezután elvettem a kezemet, nem akartam, hogy még elmenjen. Mondjuk biztosan cuki lett volna fasszal is a szájában, de most én akartam róla gondoskodni, a reakció voltak azok, amitől a fejemben izgatóbbnál izgatóbb képek jelentek meg.
Úgy gondoltam, ideje megválnunk a textil anyagoktól. Vele kezdtem, szerettem volna meztelenül látni már. Ahogy jobban belefúrta az arcát a nyakamban, elmosolyodtam. Rég volt ilyen ártatlan fiúval, de az biztos, hogy mellettem biztosan jól fogja érezni magát, egyszerűen a feladatomnak érzem, azt hiszem. Először teljesen elfelejtettem, hogy az én ruhámtól is meg akartam szabadulni, a fiú kissé elragadta a figyelmemet. De azt hiszem megérdemli. Megérdemli azt a figyelmet, amit adok neki. Amilyen fáziskésésem volt, olyan gyorsan rángattam le magamról a felsőt. Most örülök, hogy nem bonyolítottam tovább az öltözködést, mert már nagyon türelmetlen voltam és ha sok minden lett volna rajtam, letéptem volna. Felsóhajtottam, ahogy végig simított a testemen, el is felejtem, milyen forró így az érintkezés és, milyen gyorsan válhatok tőle részeggé.
Kezdtem elveszíteni a fejemet, ahogy itt volt előttem teljesen meztelenül és az én ágyamban. Bár vonzott magához, ezért halmoztam el a testét csókokkal. Ugyan ki volt gombolva már a nadrágom, de nehezen vettem rá magamat, hogy elszakadjak tőle. Nagy nehezen sikerült, amint megláttam az arcát, elmosolyodtam. - Hmm, remélem te is olyan türelmetlen vagy, mint én - ezzel a mondattal pedig a mosolyom is szélesedett. Végre eltüntettem az összes ruhadarabot magamról. Mielőtt bármit is tettem volna - nem nyúltam magamhoz, se hozzá, akármennyire kínzó volt már - kikotortam az éjjeli szekrényemből a síkosítót, mert azért valljuk be, szárazon nem lenne olyan élvezetes, mint így. Mielőtt kentem volna a sajátomra, az ujjaimra tettem és kicsit a srác fenekével foglalkoztam. Azt akartam, hogy ne legyen olyan kellemetlen neki. Újra megcsókoltam, bár ez gyors volt. Ugyanis, már nagyon akartam őt. Újra nyomtam síkosítót a kezem, de most farkamon kentem szét, majd még párszor végighúztam a kezem rajta. Hosszan beszívtam a levegőt, majd azzal a gyorsasággal ki is fújtam. Elhelyezkedtem, csak utána hatoltam be. Az élvezetet, amit éreztem, nem is nyomtam el, ahogy végre benne voltam, felnyögtem. - Szólj, ha lassítsak, oké? |
Az, hogy milyen nemhez is vonzódok, egész viccesen derült ki. Na jó, abban a pillanatban rettentő megalázó volt mindkét fél számára, de ma már csak röhögünk az egészen.
Irodalomból beadandót kellett írnom, a laptopom pedig egy fél oldal megírása után feladta a szolgálatot. Kissé idegesen rohantam át a lányok részlegére, a 103–as szoba ajtaján pedig dörömbölni kezdtem. Először Hope szobatársa nyitott ajtót, aki épp nem volt jókedvében, így első próbálkozásra az orromra vágta, majd miután nem hagytam magam, beinvitált, hogy várjam meg ott a legjobb barátomat. Végigtoporogam azt a két percet, amíg a szöszi vissza nem jött és oda nem adta a lapost. Futottam is a klubhelységbe írogatni, és fél kettő lett hirtelen.
Még nem voltam álmos, a fejem fölött pedig megjelent egy kis lámpa. Szorgosan gépeltem be az oldal nevét és ügyelve a hangokra, inkább előhalásztam a zsebemből a fülhallgatóm. Itt még nem is lett volna baj, hiszen minden hormonoktól túlfűtött tinédzser naponta–kétnaponta látogatja ezeket az oldalakat. Az volt a bibi, hogy én más laptopján néztem pornót, és még az inkognítóablakot sem kapcsoltam be, így mosolyogva virított a pornhub címe Hope előzménylistáján. Ami megint nem lett volna baj, ha nem éppen srácokat néztem volna. Így történt, hogy a Diákelnök–helyettes leesett állal kopogtatott majd kérdezett ki minden dologról, miután észrevette a dolgot.
És amit eddig csak képen láttam, most meg is történt velem.
Maradt még azonban egy kicsi félsz bennem. A normális, embereknek előállított iskolákban szabadságvesztésig ment a tanár–diák együttlét, viszont arról fogalmam sem volt, hogy egy olyan helyen, ahol megtörénhet az, hogy egyidős vagy egy tanárral, vagy éppen az exed az, na azzal mi a helyzet. Plusz, ott van még az is, hogy ha bármi történne, ott vannak a diákok, akik el tudják torzítani a valóságot, vagy emlékeket vesznek el, így kezdtem biztosabb lenni abban, hogy nem lesz akkora baj.
Elmerengtem, hogy mi lenne a következménye, ha lefestene. Biztos, hogy paradicsommá változna a fejem és minél jobban próbálnék a föld alá süllyedni szégyenlősségemben. Kívülről ez nem látszott, néha még azt is hitték, hogy mennyire azt gondolom, hogy milyen jól nézek ki, de a valóságban ez nem így működött. Azért próbáltam hangsúlyozni a pozitív dolgokat, hogy a negatívakat ne is lássák meg. A menő cuccok alatt pedig még ott vannak a hegek és a végeláthatatlan fájdalom.
Elengedtem magam, nem tudtam betelni azzal, ahogy hozzám ért és én hozzá értem. Kicsikét fontosnak éreztem magam, hogy van valaki, aki csak nekem szenteli a figyelmét és elfogad, mert én kellek neki, nem egy képzelet. Félreértés ne essék, a barátaimat ugyan úgy értékelem és szeretem, és ők is engem. Ez más, ez nagyon más, és nagyon is jó. Éreztem az energiát felszabadulni bennem, hogy melegség árad szét a testemben, hogy az agyam kaptárrá alakul és szüntelen zizegnek benne a gondolatok, a hangok és a képek.
Továbbmenni nem egészen mertem, féltem, hogy egy rossz mozdulat és vége szakad az egésznek, elhajt a fenébe. De azért készségesen végigtapogattam, kezem fel–alá járkált a ruhával korlátolt testén.
Éreztem a mosolyát a csókunk közben, és nekem is mosolyognom kellett, teljesen elment az eszem attól, hogy ő ezt ugyan úgy élvezi, mint én. Aztán emiatt a vészcsengő is befurakodott a fejembe. Élvezi annyira? Hiszen ő már egy érett, tapasztalt férfi, sok emberrel a háta mögött, nem biztos, hogy egy tizenéves fiú nyújtaná neki ezt az élvezetet, egy olyan, aki még arra sem emlékszik, hogy milyen volt az első szexuális élménye, mert be volt rúgva. Próbáltam a kis seprűmet megfogva kisöpörni ezt az érzést, de a kis frusztráció nyomot hagyott bennem és talán meg is mutatkozott. Próbáltam eljátszani, hogy minden oké, és remélem nem vette észre, nem akartam a gyerekes aggódásom miatt itt félbehagyni a dolgot.
Már nem a hideg padló volt a lábam alatt, hanem a puha szőnyegbe süppedhetett bele, már nem a hideg tantermi levegő, hanem a komfortos szoba nyújtotta melegség cirógatta a bőröm. Szomorú kiskutya–arccal néztem rá, ahogy elvált és egy pillanatig arra is gondoltam, hogy kész, vége, de pár másodperc múlva majdnem elfolytam a karjaiban. Úgy éreztem magam, mint a forró viasz, aki ha még egy kis oxigént kap, nagyobb lángra lobban. Az élvezettől és az izgalomtól néha majdnem összeroskadtam, a lábaim megremegtek és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne essek szét idő előtt. Jólesően morrantam, ahogy szabad keze a hajamba túr és bizsergést hagy maga után, miközben egyre jobban építekezett bennem az élvezet vára, aminek majd le is kell dőlnie. Bennakadt a tűdőmben a levegő, ahogy elvette a kezét, de amint éreztem a fehér lepedő elűnését, újra pirosba borult az arcom és mégjobban a nyakába fúrtam a fejem.
Ahogy a két keze elűnt, hogy segítsen saját magán, odakaptam én is, segítségnyújtás címen, s ahogy elűnt róla, a mellkasához nyúltam és mintha a féltve őrzött kincs lenne, úgy simítottam végig.
Nem gondoltam volna, hogy ha valaki a sebeimhez ér, az még pozitív hatást válthat ki belőlem. Sose szerettem őket, rossz dolgokra emlékeztettetk, de ahogy a felettem lévő férfi nyúlt hozzájuk, azt éreztem, hogy egy nagy radír kezdi törölni a sok fájdalmat.
Ajkamba harapva vártam, hogy lekerüljön róla a nadrág, és hogy mindenhol érezzem az érintését magamon. |
Igazából meglepett az egész, hogy ennyire részeg leszek ettől a kis játéktól. Aztán itt voltam, alig bírom ki, hozzá akartam érni, de fogalmam sincs mennyire lenne jó ötlet. Törékenynek tűnt, legalábbis azt következtettem le. Őszintén már semmiben sem voltam biztos, csak egyet tudtam, akarom őt és az energiáját. Vágytam rá. Persze, tőlem mit lehet várni, hiszen vágydémon vagyok, a szex meg a főtáplálék. Ha igazán akarnám, akkor már rég megkaptam volna azt, amit szerettem volna. Mint már mondtam, kicsit döntésképtelen voltam mostanában azzal, hogy a fiatalokat manipuláljam vagy se, a besegítést még nem vettem annak, mert még dönthettek. Viszont már kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.
Nyűgös szoktam lenni mikor valamit nem kapok meg. Ahhoz vagyok hozzászokva anyám miatt, hogy minden az ölembe pottyan. Anyu egyszer se mondta nekem, hogy nem vagy tilos, mindent megengedett. Ezért is volt olyan fura nekem a Föld először, itt vannak szabályok, amit hat éves fejjel sehogy se tudtam megérteni. Elég nehezen ment a beilleszkedés, meg úgy a tanulása is az egésznek. Sok bajom volt vele az igaz, talán máig sem tudok belenyugodni olyan dolgokba, amibe egy sima ember már rég elfogadott volna. Én meg szenvedtem a saját hülyeségem miatt. Már a gondolat is fájt, hogy nem kapom meg ezt a srácot.
Eredetileg ezért is jöttem ide igazából. Érdekesebb pasikat akartam látni, képességekkel és ismert szülőkkel. Izgatott a gondolat, hogy egy fontosnak hitt személy fekszik alattam. Persze ez akkor volt, mikor kellett nekem a nagy változás, mert azt gondoltam, hogyha ott maradok abban a városban, tudva, hogy Elena is ott él... ja nem bírtam volna ki. Kellett a fordulat az életemben. Meglepően itt már jobban gondoltam a munkára, mint azt gondoltam volna valaha. Érdekeltek engem a diákok, nemcsak úgy, de úgy általánosan is. Örültem, mikor jó jegyet adhattam nekik. Itt állva a fiú előtt megint úgy éreztem magam, mint az első napomon.
Jól esett az érintése közben még annak is örültem, hogy ruhám keresztül nem érzem azt az energiát, amiből többet akarok most rögtön. Belül vitatkoztam a racionális felemmel, vajon jó ötlet lenne, bármi is, amit elképzeltem a fejemben és Moses is szerepelt benne, szerintem elmondható; nagyon nem jutottunk közös pontra. Szerencsére a racionális felem kezdett eltűnni a nagy semmibe, amit lehetett örülni, a vágyó és türelmetlen felemnek. Csak a vágy és a kisugárzás maradt. Talán még el is képzeltem, hogyan szívnám magamba, azt az édes, émelyítő energiát. Talán meg kéne állnom, mielőtt, az egész előtt, teljesen részeg leszek.
- Szavadon foglak - mosolyodtam el. Bár fogalmam sincs, hogy képes lesz nem zavarba jönni. Igaz, az is kérdés, hogy én képes lennék megmutatni neki az alkotásomat, nagyon nem voltam magamban biztos, ezt pedig mindig lepleztem mások előtt. Nagy szerencsém van a színészeti tehetséggel, anélkül már rég elvesztem volna. Nem zavartattam magam, mikor megsimítottam az arcát. Élveztem, ahogy hozzáérhetek és engedi, szabad. Bár kérdéses volt, hogy mennyire fogom elveszteni a fejem ennyi érintkezéstől, de őszintén ez ki is ment a fejemből, a látvány teljesen magával ragadott, aztán a gondolataim közé az is befurakodott, hogy tényleg mennyire élveznem, ha lefesthetném.
Ahogy közelebb húzott engem semmi kétsége nem volt, hogy megcsókolom, egyszerűen már nem lehetett tovább húzni.
Nem is tudnám azt az energiát leírni, amit adott, miközben tovább csókolt engem, egyre mohóbban. A kezemet újra az arcára helyeztem és tényleg úgy éreztem, hogy nagyon beteg leszek ezután, hogy nem leszek képes létezni, mert erre a édes energiára tudok csak gondolni... a valóságban pedig le nem álltam volna. A mohóságán meg csak mosolyogni tudtam... nem hittem volna, hogy ilyen felszabadult lesz, ilyen pici segítségével. Hozzá vagyok szokva a bátortalan érintésekhez, mozdulatokhoz. Még azt is teljesen elfelejtettem, hogy a tantermem közepén vagyunk.
Szuszogtam, ahogy véget szakított a csóknak, de teljesen jogos volt, amit mondott. Mondjuk engem ez sose akadályozott meg, de persze tiszteltem a srác akaratát, bólintottam egyet és mielőtt végig tudtam volna simítani a bőrén, már egy szobában voltunk, kilogikázva az enyémben. Megint megcsókolt, de muszáj volt elválnom, akartam látni tisztán a reakcióit. - Shh, nyugalom - csitítottam, miközben újra végig simítottam a nyakán. Viszont a kezem tovább ment és meg se akartam, amíg nem érzem a kezemben. Teljesen elfelejtkeztem a lepedőről, a kezeim úgy is talált maguknak utat, bele se gondoltam, hogy már tényleg nem ártana megszabadulni ettől a textiltől. Ahogy végre rásimítottam és az arcán is láttam a szimpla élvezetet, elállt a lélegzetem egy pillanatra és a fejemben pedig cikáztam a gondolatok, elképzeltem mi mindent tehetnék meg vele és ez még türelmetlenebbé tett engem. Amint a mellkasomhoz döntötte a fejét, a szabad kezemmel, egyszer-kétszer végig túrtam a hajában. Persze, nem hagytam abba a dolgot, odalent se. Bár igaz, pár pillanat múlva mégis elvettem a kezemet, csak azért, hogy megszabadítsam a lepedőtől. Amint ez sikerült, a lábammal eltoltam magamtól, miközben már mohóbban csókoltam meg. A kezeim pedig újra a testén voltak, valamikor meg is álltam egy-egy hegnél, hogy azon még egyszer végig tudjak simítani. Lassan nekem is megkellet válnom a ruháktól, ezt pedig kezdtem a felsővel. Csak azért nem folytattam a vetkőzést, mert végre az ágyamon akartam tudni magunkat. Ahogy pedig lefeküdt, fölé mászva belecsókoltam a nyakába, egy csókot még a kulcscsontjára is adtam. Imádom az emberi testet, így ahogy valahol megcsókoltam a fiút, alig tudtam abbahagyni. Kicsit nehezebb is volt így megszabadulnom a nadrágomtól, a gomb nem akart engedni nekem. Viszont azért végre kigomboltam, de egy volt a gond, hogy képtelen voltam elszakadni a fiútól, az ajkai, a bőre, maga az energia úgy vonzott magához, mint a mágnes a vasat. |
Nem tudom, hogy mikor alakult ki bennem a vonzalom iránti vonzalom, és hogy mikor zárult el a csap a lányok iránt. Úgy érzem, hogy sose tudtak igazán foglalkoztatni, nem keltették fel úgy a figyelmem, sokkal jobban el voltam velük játékoknál. De nem volt feltűnő, úgy vették, hogy a fiú társaság nem az én világom, durvának tartották őket, jómagam is. Nem játszottam Barbiekkal és fociztam is egy ideig, tehát nálam nem volt ilyen feltűnő, talán azért sem vették észre.
Persze, mikor kiderült, nagy volt a feszültség. Három napra bezártak egy kis szobába, hogy imádkozzak Istenhez, hogy tüntessem el a fejemből ezt a gondolatot, fohászkodjak bűnbocsánatért. Azonban ez nem gondolat volt, nem én raktam bele, de még csak nem is az Ördög. Ezzel születtem és így vagyok jól vele.
Viszont a sok verés, a lelki terror, ami körbelengte a mindennapjaim, azokat sosem felejtem és ezért sem állt módomban az iskola orrára kötni. Hope–nak is nagy nehezen meséltem el, és szerencsés voltam, jól fogadta, sőt azóta támogat.
Szinte égtem a vágytól, és még jobban feltüzelt, ahogy Mayhew tanár úr rámnézett, talán ő is így volt. Nem gondoltam volna, hogy pont ő ilyen, Vosburg tanár úrról már rosszabbakat is hallottam. Mondjuk William úrral ezt nem csináltam volna meg, ő nem hozott volna ekkora lázba, sőt, ha jól tudom, ő a fiatal lánykákat részesíti előnyben.
Ruhán keresztül a mellkasától a hasa aljáig simítottam, amennyire akartam az ő kezét magamon, annyira akartam én is megérinteni, így a felsőrésze alját kezdtem piszkálgatni.
Innen már nem volt hátraarc, én is akartam és ő is, már tényleg egyre kevésbé zavart a feszültség. Egyre jobban és jobban vágytam rá, ahogy megsimította a bőröm, ahogy beszélt és ahogy létezett. Túlságosan új volt és túlságosan jó, nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen.
– Majd egyszer lefesthet, uram – éreztem, ahogy az endorfin – és adrenalinszintem növekedett és szó szerint levetkőztem a gátlásaimat. Halvány févmosolyra húztam a számat és már bizsergett a szám az ajkai érintésének gondolatától. Ha valami tüzes képességem lenne, most tutira lángokban égne az iskola, legalábbis ha igaz, amit az iskolapszichológus mond, hogy az érzelmek rettentőnagy kihatással vannak az erőnkre. Szerencsére nekem nem volt olyan erőm, ami annyira elszabadulhatott volna, egyszer történt meg nagyobb baleset, de azt mélyen tényleg akartam. Hála Istennek, hogy ezt még a tanári kar sem tudja, sőt csak az igazgató és felesége, na meg a suli ügyeletes agyturkásza. Nem szerettem róla beszélni, és legalább nem vágták naponta hatszor a képembe.
Halkan nyögve és nagy levegőket véve élveztem, ahogy hozzám és, ahogy bőre érinti a bőröm és már egyre jobban haladtam afelé, hogy én már nem bírom, csináljuk már. Soha ezelőtt nem volt ilyen érzésem, és már nem is éreztem furcsán magamat miatta, a szorongás olyan egyszerűen és gyorsan vált kámforrá, hogy észre sem vettem.
Közelebb húzódtam hozzá, mellkasunk majd’ összeért és hol a szemébe, hol a szájára, hol a testére néztem és már egyre szakadozottabban vettem a levegőt.
Ahogy ajkai végre az enyéimet érintették, úgy éreztem, hogy elszálltam a Földről és valami csodálatos helyen vagyok. Egy golyó folyton–folyvást pattogott a hasamban, bizsergett a bőröm mindenhol kezem automatikusan feljebb kúszott. Egyre mohóbb és mohóbb lettem, szinte már rámásztam, nem volt hely közöttünk, és kissé felpipiskedve álltam előtte, a kezemmel pedig a felsőjét szorítva húztam közelebb magamhoz.
Mikor észrevettem mit is csinálok, kissé elvörösödtem, de annyira az ajkaihoz lettem láncolva, hogy nem bírtam elhúzódni. Akartam, akartam most, és szerintem ezt különböző fizikai jelekkel a tudtára is sikerült adnom, ha nem is szánt szándékkal irányítottam. Aztán villámcsapásként ért a fejembe, hogy mégis egy tanteremben vagyunk.
– Nem akarom itt csinálni. – szóltam halkan, kissé ijedtséggel a hangomban – Negyed óra múlva kezdődik a tanítás és minden gyerek a folyosókon fog szaladgálni – nagyot nyeltem, ahogy újra a félelemmel küszködtem. Kérlek, ne hagyjuk abba, csak folytassuk – nyüszítettem belül és el sem húzódtam, az ajkaiba beszéltem. Mikor bólintott, hogy érti és elfogadja, egy gondolattal átteleportáltam magunkat a szobájába, és rögtön körül akartam nézni, de inkábba a száját választottam. Újra mohón csaptam le rá, és reméltem nem húzódik el és kissé csalódottan morrantam, ahogy elhúzódott és figyelt, mással foglalkozott.
Jólesően, immár hangosabban nyögtem fel, ahogy simogatni kezdte a testem és egyre lejjebb és lejjebb haladt. Nyitott számon rekedtes nyögés szakadt ki, ahogy megsimította és éreztem, hogy fordul velem a világ. Fejemet kissé előredöntöttem, és mikor a mellkasához értem, neki is támaszkodtam, ezzel egyfajta jelzést adva, hogy tegyen, amit szeretne, én itt leszek és iszom minden szavát. |
Elég sokféle férfival volt dolgom, amikor szexről volt szó. Az tény, hogy alig barátkoztam valakivel, sőt senkivel, már a magam társasága is felemelő, mikor ilyen kattant aggyal és humorral vagyok megáldva. De néha muszáj kivételt tennem, társaságba kell mennem, hogyha nem tenném, akkor már rég halott lennék. Szóval néhanapján meg kell mutatnom a pofámat. Valamikor pedig az ölembe pottyan a lehetőség, amit szeretek megragadni. A szexpartnerek jönnek mindenféle formában, valakit meg kell nyugtatni, valakit megerősíteni, hogy nem bántom, aztán van olyan is akivel semmit se kell csinálom, mert önként mászik rám. Mindenki más és más, máshogy is kell velük bánni.
Aztán vannak olyanok is, akik konkrétan megrészegítenek az energiájukkal. Mint Moses.
Ez az energia, amit kapok, életmentő, hiszen ez a főtáplálékom, ha lehet így mondani. Mindig is úgy voltam nevelve, hogy szerezzek sokat, hogy ne kelljen utána napokig szenvednem. Talán anyu nagyon megijesztett engem, hisz azóta is így élem az életemet. Egyszer se gondoltam abba bele, hogy ez baj lenne vagy rossz, nekem jó volt. A legtöbb pasinak is. A verésektől vagy a fenyegetésektől sem féltem, én csak túl akartam élni. Később viszont rájöttem milyen jó dolog az egész, főleg a játék része. Még később arra is rájöttem mennyire jobban járok, ha eljátszom velük. Összekötöttem a kellemest a hasznossal.
Egyszer se nevettem ki vagy űztem gúnyt, mert lefeküdt velem. Mondjuk az igaz, hogy imádtam kapcsolatokat tönkretenni, mert egyszerűen láttam milyen mű az egész. Én csak segítettem ebben rájönni. A köszönet pedig a verések volt, amik nevetségesek voltak, komolyan. Lilith mellett nőttem fel, rosszabbat is láttam a veréseknél. De az is biztos, hogy megfontolom azért a dolgokat vagy mi lesz a következménye. Én a veréseket vállalom, azok az én hibáim, hisz tudtam előre, hogy be fognak következni. Engem viszont ez nem zavar valahogy. Az már zavarna, hogyha egy fiatal fiú mentális állapotát tenném tönkre.
Azt hiszem őszintén elmosolyodtam mikor kijelentette, hogy a diákok szeretnek az óráimra járni. Lehet azért mondta, mert megvan szeppenve, csakhogy nekem tényleg jól esett. Az önbizalmam a béka se találja, mindig megkérdőjelezem magam. Vajon jól csinálom? Vajon jó festő vagyok vagy csak elhitetem magammal? Ezek a kérdések általában ott vannak a fejemben, még ha meg is lapulnak. De legjobban attól félek, hogy az anyám szégyenkezik miattam, hogy utál és örül végre a távollétemnek. Az ilyen kis dolgok meg igazán megtudják melengetni a szívemet. Bár ritkán mutatom ki. Szerintem mindenki azt hiszi, hogy én nagyon magabiztos vagyok, mikor nem.
Szerintem remek modell lenne, annak ellenére, hogy pár pillanattal ezelőtt nem pont azért mondtam, hogy lefessem. De szívesen megtenném. - Nekem jó. Egy festőnek jó. - elmosolyodtam mikor újra zavarba jött. Szimplán végig simítottam az arcán, aranyos volt így. A kezem pedig megint jelezte, itt baj van, a bőröm azt hitte megégették, mikor ez a fiú úgy árasztja az energiát, hogy az már sok. Találkoztam már ilyennel, szó se róla, de megvagyok szokva, hogy a szex közben kapom a legtöbb energiát, most meg csak úgy sugárzik belőle. Vajon, ha tényleg odajutunk részeg leszek az energiától? Érdekes lenne az biztos.
Bólintottam egyet a kérdésére. Örültem a mosolyának, bennem se volt már olyan nagy feszültség, hogy elrontok valamit vagy eleve rosszul csinálom az egészet. Az emberi lények furák és túl komplexek néha. Egy ballépést sem tehetek, ha megakarom őrizni a fiú nyugalmát. Már ha ezt annak lehetne nevezni, de amennyiben nem, lassan azért odajutunk. Nem mindig teszek meg valakiért ennyi mindent, hogy aztán biztonságban érezze magát. Néha azért tehetek kivételt. Főleg ezzel a fiúval, hisz alig mert a szemembe nézni, állandóan zavarban volt. Most meg azért könnyebben válaszolgat azért nekem. Mondjuk azzal se volt gondom, hogy itt zavart volt és aranyosan meresztette a szemeit. Viszont így könnyebb.
Még utoljára ráemeltem a tekintetem, mikor meghallottam a mondatát. Szóval tényleg ettől félt. Nem tudok túl nyugtatót mondani, hisz ebben az iskolában futótűzként terjednek a dolgokat, de mellettem biztonságban érezheti magát. Aztán belecsókoltam a nyakába és a kisugárzás úgy megcsapott, azt hiszem egy másodpercre meg is szédültem. Bele se akarok gondolni mi lesz később, viszont a kíváncsiság tovább hajtott engem. Igaz féltem is, hogy valamit el fogok rontani, törékenynek tűnik nekem, mint egy porcelán baba. Talán meg kellett volna állnom már jóval korábban, de az az energia, az az energia megőrjített és a hatalmába kerített. Miután újra megnyugtattam őt vagy magamat - fogalmam sincs, megcsókoltam. Tényleg úgy nézett ki a dolog, hogy én ettől az egésztől beteg leszek. Nagyon, nagyon beteg. Közben viszont annyira élveztem, már ettől a csepp kisugárzástól. Talán Ezrát is ilyen zavarba kell hoznom, mint őt és akkor mindig többet kaphatok ebből a gyomorforgatóan édes energiából. Kerestem egy utat a csupasz testéhez, amit a lepedő eltakart. Talán már részeg lettem ettől az egésztől, mert esküszöm hallottam sisteregni a kezemen lévő bőrt, mikor végre hozzáértem a testéhez. Éget, de olyan jól esik, szerintem már éhes voltam, türelmetlen voltam, hisz nagyokat nyeltem és néha még szuszogtam is. Végigmentem a kezemmel a testén, mielőtt bármit is tettem volna, rápillantottam, látni akartam a reakcióját, ahogy rásimítottam. |
Kicsit már zavaró volt a feszültség, ami majdnem szétszakított és darabjaira szedett. Az egyik oldalon a józan eszem, a másikon pedig a csillapíthatatlan vágy állt, és azon kezdtem gondolkodni, hogy most a Földön, a Mennyben vagy a Pokolban vagyok. Ha pontosabb akarok lenni, akkor a Földön voltam, a Mennyben éreztem magam, de a Pokolba fogok kerülni.
Jól es bizsergés kezdett fel–alá futkározni a testemen, ahogy kezdtem megbékélni a helyzettel és kevésbé foglalkozni a következményekkel. Hiszen elvileg Carpe Diem meg egyszer élsz, és lehet, hogy soha többet nem lesz ilyenben részem: ez a gondolat kezdte egyre jobban elnyomni a rettegésem.
Kicsit a komfortzónámon kívül kellett esnem.
Eddig csak távolról csodáltam a dolgokat, madártávlatból néztem mindent, nem vettem egyes dolgoknak a fontosságát, hirtelen viszont minden egyszerre borult ki a biliből és majdnem elsírtam magam örömömben. Túl sokszor voltam már jó gyerek, túl sokszor engedtem a szorongásnak, hogy visszatartson és újra és újra azzal ijesztgettem magam azzal, hogyha valami rosszat csinálok, súlyos következménye lesz. De egy apró kis bűnözés belefér, nem?
A hideg padlón a csupasz lábam, hiába a nagy hőnek, kezdett fázni, de az érintésekre el is felejtettem, hogy egyáltalán van lábam.
Egyre jobban és jobban vágytam arra a rohadék érintésre, hogy ne csak egy pillanatra nyúljon hozzám, hogy ne csak az államat meg a vállamat fogja, hanem menjen az a kéz máshova, de nem mertem ezekről beszélni… egyelőre.
Nem sok mindenre emlékszem abból az estéből azzal a lánnyal, kivéve arra, hogy rettenet nagy szenvedés volt, mire elmentem. Elhitte persze, hogy az alkohol miatt van, de én éreztem, hogy egyáltalán nem kívánom úgy, se másmilyen lányt, és egy ideig rettegtem magától a szexuális együttlét gondolatától, de azt legalább sikerült legyőznöm. Fejben, ugyanis ahhoz képest, hogy mennyire elterveztem, hogy milyen jó lesz az együttlétem egy pasival, mit fogunk csinálni és milyen aktív leszek, annyira nem ment ez a gyakorlatban. Persze, fejben minden könnyebb, ott eltervezheted a másik reakcióját vagy azt, hogy mit fog mondani, de itt… Itt nem te parancsolsz a másik félnek, hanem mindkettőtök a saját feje után megy, és ha szerencséd van, akkor van az, amit te szeretnél, amire vágysz, nekem eszem ágában sem volt semmit erőltetni, főleg úgy, hogy a helyzetben én voltam a határozalan fél.
– Biztos vagyok benne, hogy kedvelik. Szeretnek az óráira járni – kissé biccentettem, miközben csak figyeltem, hogy mit csinál. Lassan tényleg kezdtem ellazulni, nem álltam már olyan fájdalmasan kiegyenesedve, a vállaim is leengedtem, s a karjaimat sem feszítettem. A hirtelen nyugalom sokkal jobban tetszett, mint az a kínzó szorongás, bár még mindig nem engedtem el magam teljesen száz százalékosan. – Nem értem, miről testzik beszélni, Uram – kissé nyeltem. Sosem gondoltam magam annak a nagyon kifújt embernek, hiába csináltam végig egy katonasági előtábort egy egész nyáron.
Lehet volt pár kockám meg egy kis izom a karomon, akkor sem vertem nagy dobra, sőt, nem is gondoltam, hogy egyáltalán van. Ilyen biztos mindnekinek van.
Kicsit mocorogni kezdtem a kijelentésére, bár eszem ágában sem állt nagyobb távolságra mozdulni. – És az jó? – csúszott ki a számon a visszakérdezés a szobrozásra. Megint vörösödni kezdett az arcom, egyszerűen egyfolytában kellemetlen helyzetbe hoztam saját magam.
– Úgy gondolja? – végre halványal elmosolyodtam, tetszett, hogy így gondolja, bár foglalmam sem volt, hogy honnan tudhatná, bár jobban belegondolva, a bálon volt egy kis táncos összeröffenés, mikor a parkett közepén egy nagy kört alkottunk és figyeltük azt az egyet, aki épp bent van, folyton váltva egymást, szóval ha ott volt, láthatta.
– Ezt örömmel hallom – mondtam halkan és még mindig bazsalyogtam egy kicsit, jol esett ez a kis megnyugtatás.
Elnyíltak az ajkaim és visszafogottan felsóhajtottam, miközben a csók adta bizsergés a nyakamról az egész testemre kihatott. Hirtelen azon kaptam magam, hogy kinyúltam a szabad kezemmel és a mellkasán nyugtattam, miközben éreztem, hogy odalent is már egyre jobban munkálkodik a vágy, és ez csak felerősödött, mikor finoman búgta a szavakat. |
Moses energiája édes volt és túl sok, még nekem is. Mondjuk az hozzájátszhat, hogy tegnap vagy ma éjjel már lefeküdtem mással, de úgy éreztem megint részeg leszek, pusztán attól, amit a fiú sugárzott. Persze ez lehet az én hibám is, alapjáraton van egyfajta kisugárzom, ami egyes emberekre jobban hat, mint másokra. Ez a diák is más volt, lassan mindkettőnknek nagyon sok lesz, amitől baj is lehet. Viszont szerettem játszani, szeretek a határokon táncolni és ahogy ez az energia megcsapott engem már kérdéses, hogy letudnék állni vagy addig folytatnám amíg ez a srác itt nekem beleőrül az egészbe, ami kicsit érdekes lenne.
Ha nem küzdene ennyit maga ellen, akkor jobb lenne neki.
Lassan tényleg úgy nézett ki ez a helyzet, mint egy ragadozó, illetve préda találkozása. Csak itt az a gond, hogy én inkább tigris vagyok, mint farkas vagy róka, míg Moses egy szimpla nyuszi. Nyuszi, azokból a nagy szemekből, amit rám emel, kinézem belőle, hogy az volt előző életében, meg talán mindegyikben. Aranyos volt, ártatlan, ami talán nem olyan jó, hogyha szexuális frusztrációval szenved vagy még szűz. Valaki tartogatni akarja, valaki meg egyszerűen nem így akarja elveszíteni. Én meg nem tudom, hogy olyan állapotban vagyok, hogy el tudjam ereszteni a srácot. Pedig úgy néz ki neki nagy trauma lehet, ha végül leesik, mi is történt vele.
Remegett, ami már tényleg aggasztó ok, de egyben lenyűgöző, már most a magamhoz vonzottam, pedig semmilyen képességemet se használtam. Mondjuk velem jobban járnak a férfiak velem, mint a testvéreimmel, én nem szívom el véglegesen az összes energiájukat, amibe bele is halhatnak, velem csak cserélnek. Igaz nem mindenki akar rögtön ágyba bújni velem vagy egyáltalán szóba állni velem, ami már egy kérdéses dolog, de ezen mindig tudok segíteni. Mosesnek is tudnék segíteni, lassan oldanám fel, de az már kérdéses, hogy ő is akarja vagy csak a teste. Fiatalabbakat nem szoktam tönkretenni. Csak az én súlycsoportomból választok vagy egy nagyobb falatot. A nagyobb falat sokkal szórakoztatóbb.
- Ezt jó hallani, hogy még kedvelnek a diákok - azért még nem hagytam abba, nélküle teljesen unalmas lenne. Én meg utálok unatkozni. Bár volt egy kis angyal a fejemben, ami azt mondta álljak le, de képtelen voltam. Ahogy végig simítottam a bőrén, azt hittem az energia megégeti a kezemet, olyan erős volt. Sóhajtottam egyet. Én csak játszani akartam, aztán itt aggódhatok, hogy nem lesz komoly mentális baja, mert ennyire veszekszik magával. Ritkán találkozok ilyennel, de annál érdekesebbek, igazság szerint. - Shh... elhiszem neked. Bár azon elvitatkoznék, hogy nincs testi adottságod - újra végignéztem rajta és észrevettem, hogy igazán takargat valamit, de egy darabig nem szóltam semmit. Nem mintha tanácstalan lennék, tudok rajta segíteni. Esetleg, ha kicsit szabadon eresztem akkor is tudok vele beszélni. Ha mondjuk az egész szexuális vágyat előhoznám, nincs az az esélye, hogy mi itt ép ésszel beszéljük. Mondjuk szeretem mikor vadak és meggondolatlanok, amikor nem látok mást a szemükben csak a vágyat, az olyan szép tud lenni, egyszerűen lenyűgöző. Az itt szobrozó srác is lélegzetelállító tud lenni, de ő, ő teljesen más okokból olyan nagyszerű. - Most még is itt szobrozol nekem - mosolyodtam el. Talán félhet mi lesz ennek az eredménye, de amíg itt vagyunk, addig folytathatjuk, amíg csak akarom. Gondolkoztam, hogy eltűnök innen, de akkor egész nap azon gondolkoznék, mit is hagytam ki... ilyen kincseket meg kár lenne hagyni elveszni. - Hmm, hallottam már, hogy mindkettőben jó vagy - bólogattam. Beleharaptam az alsó ajkamba. Kis lyukat ütöttem abba a gátba, ami tartja a szexuális vágyait, hogy végre feltudjon nekem oldódni. - Jól van, Moses, nem kell félned. Nem foglak kiröhögni - miért is röhögném, mikor azok a reakciók, amiket adott, teljesen normális mellettem. Lassan és óvatosan leeresztettem a kezét, miközben puhán (igyekeztem nem akaródzóan) belecsókoltam a nyakába. - Így. Nem foglak bántani - simítottam végig az állán. |
Van az az érzés, amikor hatszázezer gondolat kavarog a fejedben, de nem tudsz egyre gondolni, mert valami az útjukat állja. Nem tudsz koncentrálni, vagy egy értelmes mondatot összerakni. Helyette csak bambán nézel, motyogsz egy–kettőt és várod, hogy történjen valami. Nos, én ebben az állapotban találtam magam hirtelen és valamiért nagyon nem tetszett. De közben meg igen. De mégse. Nem értettem, hogy eddig miért nem éreztem így, hogy miért nem fogott meg eddig egy srác sem (pedig hű, van pár jó a suliban), és hogy ezzel a tanárral miért van ez máshogy. Kicsi gombóc nőtt a torkomban, a furcsa jelekből, mozdulatokból nem tudtam előre, hogy itt tényleg lesz–e valami vagy csak hirtelen elhúzódik, kiröhög és jelent a sulipszichológusnak, hogy egy apakomplexusos buzi vagyok.
Nem is tudtam, hogy utóbbi esetben mit tennék, talán kínomban vízbe folytottam volna magam, vagy megkértem volna valamelyik repülésre képes gyereket, hogy jó magasról dobjon le. Teljesen kibújtam a bőrömből, máskor mindig valami jó magyarázattal ki tudtam vágni magam a szituból, vagy tettetni, hogy nem érdekel, és minél színpadiasabban elhagyni a terepet. De ez most más volt, és félő, hogy ami látszatot eddig felépítettem, most egy csettintésre kettétörhetném.
Két vonalon indultam újra el: az egyik, hogy valami történni fog, ami az egyik gyereknek, vagy annak a bloggerribancnak hála mindenki fülébe jut, hogy Hope szégyenkezve néz rám, a tanári kar pedig azz eltanácsolólevelemmel együtt egy beutalót is ad a pszichiátriára; vagy az előbb említett égés, ami lehet, hogy csak bennem maradna meg, de tudtam magamról, hogy a legapróbb hiba miatt is hatalmas önmarcangolásba kezdek.
Furcsállottam a közeledését, egy pillanatra még meg is kockáztattam, hogy varázslat van a dologban, de olyan hívogató volt, olyan kellemes, olyan nyugató…
Még sosem fordult elő, hogy ilyen érzések kavalkádja lepjen el, mondjuk talán akkor, mikor teljesen abban a hitben éltem, hogy össze fogok jönni Harry Stylesszal, de arról valahol tudat alatt éreztem, hogy csak egy hiú ábránd, most viszont itt álltam teljes nagyságban és félig meztelenül. Azonnal becsuktam a számat, de ez arra késztetett, hogy a bizsergő érzésre ráharapjak, így Anastasia Steele–effektusba átesve. Már nem volt mit hazudnom előtte, már kimondtam a kis(nagy) esti(hajnali) bűnözésünket. – Nem tudom, Uram, szerintem csak túl sokat ittunk és ez viccesnek tűnt, nem gondolom, hogy Magával ki akartam volna szúrni – próbáltam határozott hangon beszélni, de azt már nem hallottam, hogy mennyire remegtem meg, ugyanis úgy kalapált a szívem a fülemben, mintha a fejemben lenne. Nagyot nyeltem, amikor hozzám ért és próbáltam leplezni, hogy mennyire jól is esik. Éreztem, hogy valami munkálkodik a hasam aljában, mikor a vállamat és a nyakamat simította a puha kezével, de még mindig csak meredte álltam. – Tanár Úr, nem hiszem, hogy a… nem létező testi adottságaim miatt vetkőztettek le és öltöztettek be, sőt, lehet, hogy én csináltam ezt az egészet. Nem vagyok azoknak a lányoknak a típusa, akikkel lejöhettem – megpróbáltam szokásomhoz híven csacsogni, és inkább vallottam, minthogy a testbeszédem sokat áruljon. Mondjuk, nem mintha annyira kedves lett volna hozzám a saját rendszerem. – Nem hinném, Uram, hogy olyan jó modell lennék, sokat mocorgok és az eddig iskolás képeim is rém borzalmasak – sóhajottam fel és éreztem, ahogy egyre kezdek oldódni, a következő kérdésénel azonban újra megakadt a torkomban a levegő. Elkezdtem szelektálni, hogy mit lehet mondanom, és mit nem, így kilyukadtam azoknál a dolgoknál, amiket eddig is tudtak rólam. – Szeretek táncolni, és állítólag énekelni is jól tudok – kicsikét fáradni kezdett a karom, ahogy szünetel a lepedőt tartottam, de egyes helyeket muszáj volt takarnom. |
Sosem értettem az embereknél miért olyan nagy tabu a szex. Mármint igen, nekem ez a fő energia forrásom, ezen élek meg, de néhány halandót nagyon nehezen tudok megérteni. Persze vannak heteroszexuális férfiak, meg aszexek, viszont az elsőnél legalább képes vagyok magamon segíteni, ha nagyon szükséges vagy épp az ájulás szélén állok. Általában szerettem játszani a partnereimmel, jeleket adni, pillantások vagy egyszerűen flörtölök velük... úgy élvezem, mikor elpirulnak és fogalmuk sincs mi bajuk van. A győzelmet pedig annál jobban szeretem, amikor már végleg az ágyban tudhatom aznapi zsákmányomat, vagy szimplán rajtam, na az maga az élvezetes (szó szerint is) és a boldogság nálam.
Moses pedig ilyenben igazi kincs volt, a legkisebb pillantásomtól zavarba jött. Ez számomra már egy játékra felhívás, ahol addig megnézhetem, hol is van a határa. Ha meg teljesen lefagyna, akkor segítenék neki, a vágyait szabadra ereszthetem. Mondjuk túl fiataloknál csak fokozatosan szoktam ereszteni a dolgot, mert akkor még tudnak ellenkeznie, én meg visszaléphetek. Ez a fiú pedig annyi éves lehet, mint én, mikor eltűntem a köztudatból, így tudom milyen rossz érzés nem tudni magadról. Viszont azt hiszem itt megáll nála, a szimpátia, a idősebbeknél simán rájuk zúdítom a vágyaikat, hiszen akkor a legodaadóbb, illetve a leghangosabb partnerek, akiket kívánhatok.
Elmosolyodtam mikor a fiú végre igazat mondott. Felesleges olyannak hazudnia, aki a gonoszok anyjától tanult hazudni és színészkedni. Amúgy se vagyok én olyan szigorú tanár az órákon kívül. Szívesen elbeszélgetek mindenkivel, hogyha kell vagy már nem tudja kinek kiontania a szívét. Ha nagyon aranyos lennék, akkor még a szerelmi vallomást is gyakorolhatnák rajtam, viszont azért van egy határ nálam is. A játékban, ebben a játékban, viszont nincs. Szeretem nézni, mivel mit váltok ki másokban, ilyen esetekben pedig olyan aranyosak tudnak lenni. Némelyiknél már tényleg azt gondolom, hogy valami édességből van, ami a számba elolvad... Abban már biztos vagyok, hogy Moses vagy vattacukor vagy karamell.
Ahogy reagált az érintéseimre, az már kész show műsor volt nekem. Éreztem, hogy árad belőle számomra energia, de nem akartam rögtön letámadni, mondom szeretek úgy játszani, mint a kis cicák, szeretem, hogyha elfolynak itt mellettem. Ahogy elnyíltak az ajkai belül megvillant az ötletek kis égője, lett egy ravasz ötletem, amin belül el is mosolyodtam, talán vigyorogtam is. - Hm, kiszárad a szád - húztam végig az ujjamat az alsó ajkán, gondosan rajta tartottam a szememet, minden kis reakcióját vártam, amit kaptam is, az is megmosolyogtatott. Már nem igazán láttam annak szükségét, hogy leplezzem a túl jó kedvem.
- Úgy gondolod? - kérdetem fapofával, miközben a gondolataimban nagyon jól szórakoztam. - Vajon azért csinálták, hogy velem vagy veled szúrjanak ki? Mit gondolsz? - leheletnyien megfogtam az állát, mégis magam felé tudtam fordítani a fejét. Engem nem zavart, hogy nagyon zavarban van. - Viszont csomót nem tudnak kötni - simítottam végig a lepedőd, elérve a vállához. - Mondjuk tényleg nem panaszkodhatsz - csúsztattam feljebb a kezem, így már a nyakán pihent. - Talán azért is szedték le rólad a ruhát részegen... Megelégelték, hogy túl vagy öltözve - vettem el végre a kezem. - De talán olyan is vagy, aki jó modell lehet egy festőnek - például nekem, gondoltam, ahogy egyre megszüntettem a teret köztünk. - Vagy te mit szeretsz csinálni, Moses? Hm? |
Mielőtt ittam, ódzkodtam; mikor ittam, nem tudtam megálljt parancsolni; éééés mikor jött a másnap reggel, délután vagy éppen este, mindig megkérdeztem: Mozzie, ezt miért csinálod? Ha nagyon alapvető akartam volna lenni, azt mondanám, hogy a szórakozás és a fiatalos bulizás miatt. De ha mélyebbre ástam, néha már muszáj leküzdenem a gátlásaimat.
Nem azt mondom, hogy józanon nem vagyok egy szociális pillangó, mert az vagyok, csak sokkal jobban…behatároltan? Talán ez a jó szó? Nem teszem azokat, mint a többiek, nem merem azokat tenni. Így van az, hogy az esetek nagy százalékában annyit beszélek, hogy azt se veszem észre, mikor kiszárad a szám, magamról és az én dolgaimról szó sem esik. Jó, persze, Hope–nak mindent elmondok, néha már rosszul is érzem magam, mikor már húsz perce nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de én csak beszélek, beszélek, beszélek…
Így, hogy azért mégis emberibb, társaságbarátabb legyek (még jobban), elég sokszor öntök fel a garatra a suliban és ilyenkor tök jó barátságokat kötök. Például, amíg a többiek sörpongoztak, egy lánnyal tök jól elbeszélgettem a macaron megfelelő elkészítéséről. A téma elapadtával azonban kezdett hebegni–habogni, nem tudta, hogyan kérdezzen rá a szexualitásomra, én pedig rávágtam, hogy csak sokat segítettem anyukámnak, aki cukrász, amit könnyű szerrel be is vett, aztán valaki a kezembe nyomott egy pohár piát és a következő amire emlékszem, hogy az ágyamban fekszünk és épp… Szent ég! A mai napig nem tudom, hogy erre hogy vitt rá a lélek, nem gondoltam volna, hogy ennyire tagadásban vagyok. Jó, ez az idekerülésemkor volt és betudom az újonc életérzésnek.
Még megráztam a fejem, úgy néztem fel a tanárra, már semmi kétség, totálisan zavarban voltam. Nem szoktam hozzá a fiúkkal való beszélgetéshez, a legtöbbel hála a teremtőnek elkerüljük egymást, meg inkább lógok lányokkal, szóval a tapasztalatom ebben egyenlő a nullával. De hogy a testem ennyire nagyon fasz legyen és jeleket küldjön, na az már kicsit idegesített, nem akartam beégni. – Nem, higgye el, én nem… – ahogy rámnézett és azt sugallta, hogy nem érdemes hazudnom, úgyse veszi be, kicsit kifújtam a levegőt – Rendben, egy kicsit iszogattunk, azután eldurvult a dolog, de… Arra tényleg nem emlékszem, hogy hogy a fenébe kerültem ide. – húztam el a számat.
Azt hiszem még a tollam is kinőtt, annyira libabőröztem, mikor az ujjai végigsimítottak az államon, aztán ahogy segített visszatenni rám a lepedőt. Elnyílt ajkakkal néztem fel rá és minden gondolat kiszökött a fejemből. Aztakurva! Mi ez, hipnotizáció? Nem, talán csak a helyzet adta hangulat és meg boldogan vándoroltam egyre beljebb. Ebből nem biztos, hogy jó fog kisülni…
– Talán… Talán az egyik lány… – makogtam és elkaptam a tekintetem, egy kis mini szobrot kezdtem figyelni, hátha az érdekesebb látványnak bizonyul, mint az előttem álló illető. |
Amikor elhatároztam, hogy tanítani akarok, azt hittem jó lesz és móka, erre még el se kezdtem az egyetemet, kaptam egy zaklatót, aztán egy pár hónapos kiesést. Szóval így kezdtem az egész valóéletet, hiszen a gimnáziumban meg az árvaházban én voltam a főnök, elszórakoztam mindenkivel, akivel csak tudtam, mert azt véltem nincs igazi következménye. Anyám ajándéknak adta a Földet, azt mondta az enyém lehet, hisz más úgy sem figyel rá senki. Hat éves fejemmel pedig örültem ennek az ajándéktárgynak, kiadott még a gyerekének egy bolygó nagyságút? Én csak a saját szülőmről tudok.
Aztán fejbe csapott az élet és megmutatta, én is sebezhető vagyok. Talán ezért se szúrtam ki a sráccal.
Néha már fáradt vagyok ehhez, meg szerintem amúgy se érné meg az egész, pillanatnyi dolog az egész, jómagam meg talán kérhetek ezerszer bocsánatoz. Amúgy nem vagyok valami szívtelen, csak sose tudom hol a határ. Vagy van-e, a földiek, hogyha lehet annak hívni őket elég érzékenyek tudnak le, olyan dolgokra is megsértődnek, amit én meg viccesnek tartok, szóval mostanában inkább hagyom a trükköket, nehogy egy Elena kaliberű valakit eresszek a nyakamba, megint. Egyébként a műsor jó volt így, ritkán látok élőben komédiát, pedig szeretem színpadon is, de sajnos ritkán jutok el oda. Most meg az ég megáldott egy élő görög komédiával.
Magamban azért elmosolyodtam a paradicsommá változáson, de nem szóltam semmit, szegény még jobban zavarban lenne. Elhiszem, hogy akkor is aranyos, de szerintem már csak egy kis vágymanipulációval tudnék valamit kezdeni vele, mert hogyha megjegyeznék is valamit most, az tuti, hogy beállna nála a kékhalál. Ugyan nálam nem az állt be, de egy kicsit fordult velem a világ, amikor úrnak nevezett. Jó, öregebb vagyok nála, de mennyi, hét vagy nyolc évvel? Az még nem olyan sok. Lehetnék ám száz évvel is több, ha szerencsém lenne, akkor esetleg még ezerrel is, de na, még fiatal vagyok. Még.
Tudom, hogy formalitás az egész, de sose voltak azoknak a híve. Az anyám se arról híres. Inkább a mocskosságáról.
A sokk ugyan nem látszott rajtam, szerencsére, ezért tudtam reagálni a srácra. És mennyire cuki volt... oké ez a fejemben, nagyon díszbuzinak hangzott. De ja, a srác aranyos volt. Felhúztam a szemöldökömet a magyarázatára, éreztem, hogy hazudik. Ugyan, mester hazudó vagyok! Olyan hajmeresztő dolgokról tudok hazudni, szemrebbenés nélkül, hogy az már magában nevetséges. És igen felismerem azt, aki ilyen amatőren hazudik nekem. -... Nem vagyok én nyalizós Jancsi, hogy feldobjalak, hogy ittál - vontam meg a vállam. - Ha persze ittál - mentem hozzá közelebb, kicsit nagyon szeretem a kontaktust, így végig is simítottam az állán. Mikor el kezdett csúszni a lepedő, már elmosolyodtam. Mert képtelen vagyok magamnál tartani a kezeimet, ezért segítettem visszahelyezni. - Így - nyögtem ki ez az egyetlen szót, majd végignéztem rajta. - Hmm... kicsinálta ezt a papírmasét? Szívesen megdicsérném. |
Ahogy hirtelen felpattantam a pódiumról, úgy esten is vissza, elkapott a hányinger és éreztem, hogy a tegnapi kaja nemsokára az egyik festővásznon fog díszeskedni. Mesteri tájkép lehetne, az biztos. Inkább visszaültem pár másodpercre és eldöntöttem, hogy nem fogok hirtelenkedni. Mondjuk ez az én esetemben eléggé szokatlan, sőt abban sem vagyok biztos, hogy képes lennék rá. Mindig is az izgágák csoportját erősítettem, emlékszem rettentő nehezen tanultam meg a szabályokat, például, hogy nem szabad beszélni. El is vittek valami agyturkászhoz, aki figyelemhiányos hiperaktivitászavarról beszélt, de szerintem csak kisgyerek voltam. Nem is nagyon érdekelt a dolog, de aztán lassab muszáj volt alkalmazkodnom. Nem hozhattam szégyent a nevelőszüleimre, különben bamm egy pofon, aztán bezártak, hogy imádkozzak Istenhez, hogy nyugtasson le. Hát, ha meg is hallgatott, nem biztos, hogy tett valamit ellene, akármelyik isten is hallotta meg. Aztán lehet egy csirkefogó égi hatalnat fogtam ki magamnak és még rátett egy lapáttal, de nem bánom. Szerettem, hogy ilyen vagyok és nem akartam felnőttek miatt változni.
Elszórakoztam még a szekrényekkel, benézten mögéjmk, meg föléjük, próbáltam ki is nyitni őket, de hiába, kulcsra voltak zárva.
Hangosan sóhajtottam, majd ahogy egy ismeretlen férfihang köszönését hallottam, ledermedtem és mint a horrorfilmekben az áldozat, gyök kettőben fordultam meg. A kezdeti arcfehéredés átváltott pirozspozsgásba, mintha egy agyvérzéses paradicsommá váltam volna, ahogy a rajztanárral néztem farkasszemet. (Legalábbis addig, amíg hirtelen észre nem vettem, hogy rámeredek és kellemetlenségemben egy kancsót ábrázoló festményre fókuszáltam, mintha olyan szép és érdekes lenne). Ozirisz szent nevére, miért nem egy pocakos gondnok nyitott rám, akkor talán nem érezném magam valami megszeppent kislány, aki életében először lát vonzó férfit.
Kissé a lepedőt kezdtem magamon birizgálni, jobban magamhoz húztam, és remélten, hogy elég szorosak a kötések, mert ha ez leesne rólam, akkor a Pokolig süllyednék szégyenemben. Megköszörültem a torkomat és visszaköszöntem. - Jó reggelt, tanár úr! - nagyot nyeltem és újra ránéztem, de megint elkaptam a tekintetem, nehogy úgy vegye, hogy bejön vagy valami, mert Jézus, mégis csak egy tanárról beszélünk. Egy kurvahelyes tanárról, mellesleg. - Köszönöm, boldogulok, csak... - elhúztam a számat - Szerintem elbűvöltek és most a bolondját akarják járatni velem - hülye lettem volna, ha megmondtam volna az igazat. Itt vagyok egy szál lepedőben, stírölöm az egyik tanárt és még rá egy lapáttal ittam is, még a nyakamat veszik mintha Marie Antoinette lennék.
Sajnos későn vettem észre, hogy a karjaim teljesen szabadon vannak, én pedig hozzá vagyok szokva, hogy egy póló legalább takarja a hegeimet és a zúzódásnyomokat, azonban mikor a karjaimat a hátam mögé feszítettem, mintha csak úgy várakozva összekulcsolnám, a lepedőn lévő kötések elengedtek és lassan kezdett lecsúszni rólam az anyag, amit a leggázabb pillanat előtt még el tudtam kapni... |
Ahogy tapogatni kezdtem az ágyam másik felét, észrevettem, hogy Ezra elment, úgyis elment, de na eltűnt a szobából, mielőtt felébredtem volna. - Bazd meg - nyögtem fel. Pedig jó éjszakánk volt, úgy látszik ő nem a bújás fanatikusa vagy szeretője, velem ellentétbe, aki igenis imád utána szinte rácsimpaszkodni a pasira, most hallottátok először és utoljára. Felülve az ágy szélére próbáltam felidézni mi történt a szex előtt, viszont elég nehezen ment, azt hiszem sikerült leerőszakolni a torkomon pár pohárnyi alkoholt, ami nehéz, mert azok után nem is vettem olyan dolgot a számhoz, ami kiütne engem úgy, hogy ne tudnék magamról. Fogalmam sincs, miért mentem bele tegnap, de valahogy sikerrel járt az, aki leitatott. Meh, legalább a szexre emlékszem.
Komótosan szedtem össze a ruháimat, reméltem, hogy ma is felvehetem őket, de ahogy megszagoltam őket, csalódnom kellett. Szóval új öltözék kellett, amit össze kellett állítanom, nem vagyok egy divatmániás, csak szeretem, hogyha kinézek valahogy. Mert ki kell. Valahonnan kell egy kis önbizalmat szereznem, mert néha a kuka alján se találok. Az a baj, hogy fingom se volt milyen nap van, de lusta voltam igazából kideríteni. Meg amúgy is, a rajzteremben szoktam kezdeni a napjaimat, festészet szokott adni nekem egy kis erőt arra, hogy legyen valamilyen kedvem és ne basszam el senkiét.
Miután felöltöztem csináltam kávét. Valószínű ki fog hűlni mire odaérek. De! De én vagyok az a szörny, akiről a szüleid meséltek; hidegen is szeretem a kávét. Japp. Amúgy se értem mi a nagy abban, hogyha már kihűlt. Én ittam már festékes vizet, na az szar volt, a kávé még hidegen is kávé. Általában ilyen gondolatokkal kötöm le magam, mikor unatkozom, most pedig unatkoztam, hisz jóformán semmi se történt a folyosókon, amire az én szemem felfigyelne. Persze, játszhatnék velük, simán megalkothatnám mindenkinek a saját rémálmát, csak abból már kinőttem. Meg azt gondolom, hogy 27 évesen már illene viselkednem. Kicsit.
Viszont egy kicsit előjött a gyerek bennem, amikor megláttam mi is történik a teremben. Elszerettem volna röhögni magam, mert vicces meg cuki volt, ahogy egy ócska görög figura imitáció keres valamit, mármint így, ebből a szemszögből jól nézett ki, szóval nem panaszkodhattam. Arra is gondoltam, hogy egy kis illúzióval elhitetem, hogy valahol ott vannak a ruhái - ez volt a leglogikusabb dolog, amit kereshetett, azért még tartottam magam valamennyire. Élveztem a showt, amivel így megáldottak most. Pár éve tanítok csak, így nem mondhatom azt, hogy ez a legfurább dolog, amit láttam a pályafutásom alatt, mert hiszem, lesz ennél rosszabb is.
Megköszörültem a torkom, szegény srác már eleget kutatott.
- Hello? - szólaltam fel, majd beléptem a terembe. Meglátva az arcát, felismertem; Moses Cohen. Elég jó az arc- és névmemóriám. - Segítsek valamiben? - kis szünet után pedig megszólaltam, megint. - Mégis mi történt veled? - engedtem el egy félmosolyt. |
Az első dolog, ami eszembe jutott ébredéskor, hogy ez bizony nem az én ágyam. Sőt, nem is ágyban voltam, hanem a rajzterem pódiumán, ahol a tanulóknak mindig ki van helyezve az adott dolog, amit le kell rajzolni. Miután megtudtam hol vagyok, visszatettem a fejem a földre, összeszorítottam a szemem és azonnal elözönlöttek a képek a tegnapi napról.
Ahogy Hope–al és pár baráttal az egyik klubhelyiségben ünnepeljük a báli győzedelmeket, aztán arra, hogy Petersonék bandája egy hátizsáknyi piát vesz elő, aztán volt valami balhé a lányok között és a társaság negyede a szobájába ment – vagy vígasztalni a barátnőjüket. Ennek hála kevesebb emberre több pia maradt és még utoljára bennem volt, ahogy póló nélkül álltam a klubhelyiség asztalán Hope pedig nevetve próbált lerángatni, utána pedig valamelyik másik lány még egy rövidet nyomott a kezembe és itt képszakadás, fogalmam sem volt, hogy kerültem ilyen messzire a hálókörletemtől, hogy miért pont itt vagyok, hogy mi történt, és hogy miért…fázok. Fázok?
Kipattantak a szemeim és levezettem a tekintetem a testemre. Elakadt a lélegzetem, ahogy megláttam, hogy valami lepedő van körém tekerve, mintha valami görög adonisz lennék. Ezt vehetném sértésnek, tudván egy egyiptomi isten az apám, de valószínűleg részeg állapotban még nekem jutott eszembe. Ahogy a fülemet kezdte birizgálni valami, a fejemhez kaptam és majdnem elnevettem magam, ahogy valami krepp–papírból összetákolt olajfakoszorú ékeskedett a fejemen. De ehelyett csak elmosolyodtam, a testem viszont figyelmeztetett, hogy még mindig fázom. Nem értettem, hiszen ruhában voltam. Legalábbis este. Újból lenéztem magamra és szörnyülködve láttam, ahogy csak az a lepedő volt körülöttem. Úgy értem, basszus, még boxer sem volt rajtam! Azonnal elpirultam és csak remélni tudtam, hogy nem a lányok előtt vetkőztem le, majd elkezdtem keresgélni a ruháim után. Isten szerelmére, remélem itt lesznek valahol, nem akarok magamból bolondot csinálnbi, legalábbis mégjobban nem! Nem törődve az eléggé lenge anyaggal magam körül kóricáltam a teremben, benéztem minden asztal alá, a festővásznak mögé, és reméltem, hogy nem nyit rám valaki, az már pedig teljesen kiment a fejemből, hogy lehet valaki már ott is van bent. |
Roscoe Mayhew & Moses Cohan |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
