|
Témaindító hozzászólás
|
2018.05.27. 16:20 - |
Mikey Peterson & Arianne Shepherd |
[7-1]
 Megjegyzésére baromi széles mosoly kunkorodott az arcomra, már mint eddig is ott csücsült egy, de most széttágult. Feldobott megjegyzése, át se futott az agyamon, hogy szarkasztikusnak szánta volna, és nem is gondolja komolyan. Nagyon sokszor belefutottam ilyen helyzetbe, de mindig vicces volt, viszont lassan tényleg ideje lenne megtanulnom a szarkazmussal való bánásmódot. De hogy lehetne ezt egyáltalán fejleszteni? - tűnödtem. Elhatároztam, hogy ki kell dolgoznom erre egy tervet. De semmiképp sem most akartam véghez vinni, ugyanis épp óra közben vagyok, és társalgópartenerem is van. - Köszönöm - mondtam még mindig hasonló arckifejezéssel. Ahogy elfogadta barátságom kifejezését, még boldogabb lettem, teljesen el is feledkeztem hirtelen, hogy milyen szituációba vagyunk mi éppen. Kicsit olyan volt a helyzet, mint az oviban, mikor megkérdeztük egymást, hogy leszünk barátok, de szerintem baromi aranyos mikor a kisgyerekek ezt csinálják. Na jó, a kisgyerekek bármikor aranyosak.
Ekkor húzta el a táskáját, én pedig gyors le is csüccsentem, hogy ne okozzak több fent akadást az órán. Aztán, hogy ez mennyire sikerült így az más téma. Kíváncsian hallgatam meg milyen új becenevet aggat rám, miközben kezemmel felkönyököltem az asztalra, majd fejemet beleillesztettem, hogy az támassza meg és ahogy mondta sikerült meglepnie. Ennek köszönhető, hogy ebben a kissé sokkos állapotban egy kis horkantás szerű hangot hallattam, de legalább annyira voltam nőies, hogy ezt tőle elfordulva tegyem meg. Félreértés ne essék, sokkonia nem az aris dologgal sikerült, hanem a lustasággal, de viccesnek tartottam, hogy ezt ennyire felmeri vállalni. Ezek után feléfordultam, és rábazsalyogtam, miközben megformáltam a következő szavakat. - Szóval arinak tartasz? - suttogtam, kicsit közelebb hajolva hozzá, hogy ne zavarjuk az órát annyira.
Viszont párbeszédünknek félbe kellett kis ideig szakadnia, míg megkaptuk a feladatot. Kicsit ágaskodnom kellett, hogy láthassam a tanár úrat, hiszen apró termetemnek hála, sehonnan se látok ki. Ezért biztos nagyon viccesen festhettem ahogy ágaskodok, aminek igazából semmi értelme nem volt, hiszen attól, hogy látom, nem hallom jobban, de ez pont olyan szokás, mint mikor a nők lehalkítják a rádiót parkoláshoz. Bár ezt még nem tapasztaltam,de biztos igaz, hiszen miért hazudna ennyi ember? Anyuékat sosem láttam vezetni, mert mindig sofőrrel járunk, nekem meg még nincs jogosítványom.
Kezdett elzsibbadni kezem a könyököm, a szörnyű nehéz fejemtől, amit e nem túl átgondolt pozítúra okozott. Pont a pózváltás gondolatánál terült el ő is a padon, ezért ezt egy égi jelnek véve átvettem én is mozdulatait. Végigdőltem a padon, és feléfordítottam a fejem, bár az enyém kicsit lejebb volt mint az övé, magasságbeli dolgoknak köszönhetően. Még azt a lázongást is megengedettem magamnak, hogy felső karomat végignyújtsam a pad maradék részén, és tiszta rosszfiúsnak - pontosabban rosszkislányosnak éreztem magam. Ekkor kezdtünk el társalogni ami még eggyel rádobott az eddigi érzésre, de az egész spanyol volt, szóval szerintem bocsájtható bűn. - Inkább szerencsém volt - nevettem bele válaszomba. Sosem hittem volna, hogy valaha a magolós jelzőt aggatnak rám, de nem volt vele bajom, csak új volt. - Nem vagyok én Neil, hogy mindent megjegyezzek - motyogtam halkan, majd azon szórakoztam jót magamban, hogy milyen viccesen hangzott a Neil a spanyol szavak között.
- Na de Mikey - kezdtem a mondatot egy kicsit hangosabban, mint kellett volna, ezzel elértem, hogy jó pár szempár ránkfigyeljen, de nem szándokosan. Na de a hírnév nem hogy 15 percig sem tartott, szerintem 15 másodpercig se, szóval nyugodtan folytathattam mondandómat, bár kicsit halkabban. Természetesen hangomban a felháborodottság csak tettetett volt, és egyáltalán nem gondoltam komolyan, egyszerűen csak mulatságos volt szórakozni. - Egy hölgytől sosem kérdezzük meg a korát - folytattam, bár itt már bele-bele nevettem a bolondozásomba. - Apukád nem tanított jómodorra? - kérdeztem, majd ezek után elkezdtem írni a szöveget a tábláról. Viszont olyan kényelmesen nézett ki Mikey, ahogy elfeküdt (leírva rájöttem milyen faszság, de éjfél van), és előbb megtapasztalva, tudtam is, hogy milyen jó, ezért letettem a tollam, félretoltam a füzetet, és ,,visszafeküdtem" mellé. - Egyébként meg tök uncsi lenne, ha, csak úgy elárulnom - kacagtam, de azt még nem találtam ki, hogy minek függvényébe adom ki ezt az infót. Na nem mintha olyan nagy szám lenne. Jéé, és szó szerint. |
 Igyekeztem titokban tartani a kilétem. Mikor ide kerültem, sok srác és lány kérdezősködött, hogy kik a szüleim, milyne vér folyik az ereimben, ha egyáltalán vér és nem valami más folyadék. Nem hitték el, hogy fogalmam sincsen róla, tekintve, hogy anyám családjában még visszamenőleg sem találtunk furcsát, aztán lassan megbarátkoztak a dologgal és elfogadták. Most, hogy tudomásomra jutott a másik szülőm személye, eszem ágában sem volt deicsekedni ezzel. Sosem értettem, hogyha valaki, aki egy gonosz személynek a gyereke, arra hogy lehet büszke. „Az apám megölt több mint kétszáz embert, hurrá, bontsunk pezsgőt” . Nem vagyok az elítélős fajta, de aki így vélekedik valamelyik szülőjéről, az a jövőben sem fog beállni valami segítő szervezetbe.
Örültem, hogy ezeken az agyatlanokon kívül – mert azért valljuk be, néha már túl messzire mentek és már untattak a folyamatos hülyéskedéseikkel, lehet túl sok időt töltötk Neillel – izgalmasnak ígérkező társaságom lesz. Jó, persze, megnéztem a lánykát, ki lennék, ha nem a csajozós Mikey, de nem hiányzott az, hogy csináljak vele valamit, aztán az év hátralévő részében orroljon rám. Tavaly már előfordult, és kínszenvedés volt.
– Vicces szerzet vagy, úgy látom – vontam fel a szemöldökömet. Magasságból, arcból, és a viselkedéséből is látszott, hogy fiatalabb lánnyal van dolgunk. Nem hibának róttam fel, csak ahogy öregszik az ember, úgy komolyodik, főleg lányoknál. Persze ez alól is vannak kivételek, de az ritka mint a fehér holló. A korombeli lányok már tanultak a hibáikból és inkább nem reménykednek, de lehet csak én látom így. – Én is, Arianne – hogy leülhet, válaszul elhúztam a táskám a pad azon részéről, majd leraktam magam mellé a földre. – Szerintem az Ari jó lenne, úgyis hamar belelustulnék kimondani vagy leírni – vontam meg a vállamat.
Ahogy a tanár ránknézett, azzal a csúnya rókaképével, elfintorodva megforgattam a szemeimet. Kissé szúrta a hónaljamat a tollam, szóval arrébb csúsztattam és a lehető még kényelmesebb pózban nyúltam el újra a padon. Ennek szörnyű hátfájás lesz a következménye az óra végén, gondoltam magamban, de mit sem érdekelt, ha eddig nem, akkor nem most fog elkezdeni. – Tehát akkor kis magolóssal állok szemben? – vigyorodtam el, aztán javítottam magam – vagyis, ülök mellett – bólogattam még mosolyogva, remélve nem veszi sértésnek, hogy lestrébereztem. – Hát, igen, mennyi is vagy? – pillantottam a tanárra, mert mozgolódást láttam a szemem sarkából, de csak a táblához ment egy szöveget lefirkantani. |
Ahogy beléptem a terembe, úgy éreztem, minden szempár engem vizslat, így sikerült rendesen zavarba jönnöm, de mivel nem akartam elrontani már első órán - ennél is jobban - a helyzetet, csak vidáman lépkedtem tovább jövendőbeli helyemre. Közben végig a legtipikusabb arckifejezésem foglalt helyet arcomon, és igyekeztem azokra mosolyogni, akikkel szemkontaktusba keveredtem. Meglepődtem mennyivel idősebb nálam mindenki, úgy éreztem magam, mint egy óvodás a sok kisiskolás között. Így értem oda a helyemre, és egyből könnyed csevelybe kezdtem padtársammal - legalábbis reményim szerint ő lesz az -, a legfontosabbakat szem előtt tartva. Na, milyen összeszedett és célorientált vagyok. És milyen flancos szavakat tudok. Büszke vagyok rád Arianne - gondoltam magamban. Kicsit elkalandoztam, és sikerült elkövetnem egy tipikusan rám valló tettet. Sikerült mosolyt csalnom saját arcommal, ahogy járt az eszem.
Persze nem mulasztottam el egyetlen megszólalását se a fiúnak, egyszerűen kicsit láthatóbb volt, ahogy felkaptam a fejem, mint elvárható lett volna. Kérdésére incselkedve egyből válaszoltam, és még egy játékos arckifejezéssel is díjjaztam saját őrületes poénom. - Téged - feleltem, remélve, hogy a srác érti a poént, mert nem akartam leszívni az agyát ilyen kora reggel. Majd következő megszólalását, csak örömködve jutalmaztam, mivel igennek vettem. - Uuu, de jó - fejeztem ki szavakkal, bár egyébként is elég nyilvánvalóan észrelehett venni örömöm, ugyanis arcom felragyogott.
Ezután következett a bemutakozást,és közben jutott eszeme, hogy elő is pakolhatnám kevéske holmimat - vagyis kivehetnem kezemből. Ezért miközben érdeklődve hallgattam a fiút, letettem a tolltartómat és füzetemet amit eddig kezembe szorongattam. A rózsaszín A5-ös spirálfüzetet mosolygós muffinok díszitették. - Örvendek Mikey - szólaltam fel, miközben egy biztató mosolyt küldtem felé, remélve, hogy ő is barátjának tart, mert ciki lenne, ha őhely nem így gondolná. - Az Ariannet nem tudom, hogy lehetne menőn becézni, de ha kitalálsz valamit nyugodtan hívhatsz úgy - mondtam, majd egyből elhalkultam a tanár dorgáló pillantására, és rá figyelve igyekeztem megérteni a feladatot. Azt hiszem, megértettem. Remélem. Padtársam se látszott valami csöndes tipusnak, hiszen egy kérdést szegezett nekem, amin először megilletődtem, hiszen spanyolul szólalt meg, ami nagyon ari volt tőle, mivel így próbált nem bajba sodorni. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy érthetőbb legyen amit mondok, majd szintén spanyolul válaszoltam. - Fejletebb csoportba helyeztek, mert ügyes voltam - feleltem, majd ahogy tétován körbepillantottam a terembe hozzátettem. - De nem sejttetem, hogy itt mindenkivel ennyivel idősebb - mondtam, mert ahogy megnéztem 3-4-5 év különbség biztosan volt köztem és a többi diák között. Izgalmas lesz ezt a korosztályt is megismerni, örültem, hogy új barátokra tehetek szert. Lassal elővettem a tollam a tolltartómból, és kinyitottam a füzetem, és gyöngybetűkkel elkezdtem kanyarítani azt, amit a táblán láttam, ügyelve hogy minden pont helyére szivecskét tegyek. |
Olyan gyorsasággal öltöztem fel, ahogy eddig még soha. Ha a szobatársam itt lett volna, meg is jegyezte volna azt, hogy mire fel ez a szokatlan módi. A válasz pedig az, hogy nem akartam megint zűrökbe keveredni, főleg, hogy az apám az egyik leghíresebb zűristen. Remek… Megráztam a fejem, majd az első felsőt, ami a kezem közé ért, felkaptam és mit sem törődve azzal, hogy begombolom–e a mellkasomnál az inget, a táskámat a vállamra dobva mentem órára.
Igazán nem volt szükségem arra, hogy valamelyik tanár valamit mondjon rólam és az újdonsült nővérem fülébe jusson, és aztán jól megdorgáljon. Bevallom, kissé jól esett az anyáskodás, de nem füllött a fogam ahhoz, hogy akkor mostmár mindig a nyomomban legyen. Ez lehet csak paranoia, de na. Ha rokon van a suliban, abból mindig gubanc születik.
Levágódtam a szokásos helyemre a spanyolteremben, majd összeöklöztem és kezet fogtam pár haverral, akiknek be nem állt a szájuk a bálról, legalábbis arról, hogy kivel meddig jutottak. Bevallom, az apám kilétének kiderülése miatt egészen felöntöttem a garatra és nem emlékszem kivel mit csináltam, de ha történt is valami, azzal ma úgyis szembetalálkozok.
Félig elfeküdve, félig támaszkodva helyeztem magam kényelembe a padon, miközben fel–felröhögve hallgattam a kínosabbnál kínosabb sztorikat a buliról. Aztán felém fordulva megkérdezték mit csináltam, de csak megrántottam a vállam, és tereltem a témát.
Nem folytatódott sokáig a kis beszélgetésünk, tekintve, hogy amúgy is későn érkeztem – szokásomhoz képest korán –, majd egy Buen díát elmormogva ugyanabban a pózban hagytam magam. A többiek újra elkezdtek súgdolózva beszélni, míg a tanár az egyik gyerektől kérdezte a házifeladatot, de mindenki elnémult, mikor kopogás hallatszott. Mivel ide nem szoktak csak úgy bejárni óra kezdése után – rajtam kívül, és a tanár rám is nézett, hogy nem–e képzelődik – odakapta a fejét az ajtóhoz, ami mögül egy barna fej kandikált ki és fokozatosan többet mutatott. Kissé megemeltem a fejemet tartó karom, hogy jobbat lássak, de csak egy kislány volt az. A többiekkel azonnal halk diskurálásba kezdtünk, majd fokozatosan halkultak el, ahogy közelebb ért, rögtön mellém. A kérdésére felvontam a szemöldököm és megeresztve egy halvány mosolyt ránéztem. – Látsz itt bárkit is? Nem vagyok a pad tulajdonosa, hogy megmondjam, használhatod–e. – Elsőre lehet kissé bunkónak tűnt, azonban próbáltam a lehető legbarátkozósabb hangomat felvenni, mert tényleg nem volt semmi baj azzal, hogy odaült, csak alapjáraton szar a reggelem. – Michael, de a barátaimnak csak Mikey – húztam félmosolyra az ajkaimat. – Elég fiatalnak tűnsz, mit keresel itt? – kérdeztem halkan és spanyolul, hogy a tanár azt higgye, a feladatot csináljuk. Általános óta spanyolul tanulok, szóval már egészen foékonyan beszélem, bár ha valami komplikált témával kapcsolatos, akkor már a jelnyelv… |
Nagyon izgatott voltam a mai nap miatt, jobban, mint általában, hiszen áthelyeztek egy másik spanyol csoportba, hála a csodálatos jegyzeteimnek, meg annak, hogy szerencsére nyelvérzékem jó, mivel anyu fiatlon megtanított franciául, így könnyen megy a többi is, ez az egyetlen erősségem igazából. Ez azért jön jól, mert baromi sokat utazunk, így minden nyelvből sikerült megtanulnom egy kicsit, vagy minden országban meg tudtam magam értetni. Az egy másik téma, hogy bár ilyen jól beszélek külföldi nyelveket, néha az angolomat összekeverem, de hát senki sem lehet tökéletes.
Mindent megtettem annak érdekében, hogy a mai napom tökéletesen sikerüljön, vagyis megtettem volna, ha tegnap egy kimerítő strandolás után - ami annak volt köszönhető, hogy kicsempésztek engem is a partra, de nem ez volt életem legbüszkébb tette (de legalább barnultam egy kicsit, és a hangulat jó volt) - fáradtan dőltem be az ágyamba. Reggel az ébresztőmre riadtam, ami normális esetben tökéletes időre van beállítva, viszont most a tegnapi ruháimba, nem valami tisztán, a korábban kezdődő órámhoz, eléggé későn van. Ezért gyors felpattantam, összeszedtem a legfontosabb cuccaimat, és rohantam a zuhanyzók felé, és életem leggyorsabb zuhanyzását és hajmosásást produkáltam. Ahogy visszaértem, előkaptam az első dolgokat a szekrényemből, ami egy farmer lett, egy rózsaszín velúr toppal, ami felé szoktam még valamit venni, de most nem volt időm ilyenekkel foglalkozni. Hajamat megtéptem, majd felkötöttem egy copfba, hogy ne látszodjon annyira, hogy nedves, de szerencsére elég gyorsan megszárad. Miután láttam, alig 5-10 percem van odaérni az órára, felkaptam a füzetem, és a tolltartom, és rohantam is. Nem tudom szobatársam hol lehetett, de örültem, hogy nem volt ennek a szemtanúja, meg a kupinak se amit otthagytam a szobába. Nem volt időm azon búslakodni, hogy se reggelizni nem volt időm, se sminkelni, hiszen akkor elkések.
Szerencsére a termet tudtam hol van, gondolkodás nélkül vittek lábaim. Mikor gyalogkakkuk módjára lefékeztem az ajtó előtt, szomorúan konstalátam, hogy az ajtó már csukva volt. Legalább lehengerlő lesz debütálásom - nevettem el magam, majd bekopogtam és egyből be is nyitottam. Egyből elkezdtem szabadkozni a tanítónak a késésért, elvégre nagy tisztelettlenségnek tartottam a késését, de igazából én mindent tőlem megtelhetőt megtettem, hogy ideérjek. Még a karkötőmet se vettem fel, a nagy siettségbe még ma is elhagynám. Szóval ahogy megkaptam a furcsamód lemondó sóhajú tanári beleegyezést, hogy válasszak magamnak helyet, tétován körbepillantottam. Senkit se ismertem a csoportból, és a kettes padokban úgy tűnt, mindenkinek van társa. Nem akartam egyedül lerogyni, elvégre az nem mutat jól első benyomások terén. Most mi tévő legyek? Egy hangosabb torokköszürülés után a tanár úr felől, végül megindultam a terem háta felé, ahol kihívás lesz bármit is látni, de legalább biztos nem fog unalmasan telni az óra. Reménysugárként csillant meg a terem utolsó padjában egyedül ülő srác, aki ha jól láttam épp az előtte ülökhöz beszélt, így egy nagy szusszanás közepette ültem le mellé.
- Szia - köszöntem kedvesen, egy kicsit suttogva, ha már óra közbe estem be, ne zavarjam mégjobban az órát. - Ugye nem bánod, ha ideülök? - folytattam tovább csilingelve a csevelyt, majd eszembe jutott a legfontosabb dolog. - Arianne vagyok, téged hogy hívnak? - kérdeztem egy széles mosollyal.
|
Mikey Peterson & Arianne Shepherd |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
