FrissítésSúgó

Bori	2018.07.20. 00:14 -
	Tate Turton & Amanda O'dimm

[10-1]

Bori	Előzmény | 2018.12.22. 13:46 - #10

Mindig is büszkén vállaltam fel, hogy uuuutálom a tantárgyak többségét. eginkább azokat szerettem amin nem olyan kötött a munka, meg persze nem kell körmölni, de ezek tanárfüggőek is voltak, mert egyszerűen képtelen vagyok sokáig megülni egy helyben, kivéve persze ha valami nagyon érdekes dologról van szó (nagyon érdekes alatt pedig nagyon érdekeset értek), márpedig van olyan tanár aki nem igazán tolerálja, ha felállok az óráján, felülök a padra vagy a földre, vagy ritka alkalmakkor elfoglalom magam valami mással, mondjuk rajzolgatok egy füzetben vagy mondjuk a kezemre. -Szerintem egész jó vagy benne! Egyébként meg nehogy azt hidd, hogy ez hátrány. Ha sokminden iránt érdeklődsz. Az is csak azt mutatja, hogy mennyire színes egyéniség vagy!-ahogy ezt kimondtam elismreően megpaskoltam jobb kezemmel a bal vállamat, hiszen ilyen szentbeszédet sem tartok minden nap. -Hogy miért? Hm... Azt hiszem túlteng bennem a tettvágy!-nevettem el magamat. Aztán látszólag meglepődött mikor említettem, hogy sok galibát okozok.  mennyire naív fiúcska! Esküszöm elöntött egy olyan érzés, mint mikor találsz az esőben egy elhagyot kiscicát és minden áron meg akarod védelmezni. Ezesetben igaz, hogy sem eső, sem pedig kiscica nem volt. (erről pedig ez a mém jutott az eszembe...) :-Hát, sokszor...-próbáltam úgy megfogalmazni, hogy a látszólag általa rólam felállított tévhitet (melyről leginkább az arca árulkodott), ne romboljam le:-...sokszor vonzom a bajt.-beszélgetésünk ideje alatt ez volt a legbizonytalanabb mondatom. Érdeklődve hallgattam amiket mondott, majd mikor szinte már suttogva megkérdezte leszünk-e barátok, értetlen fejet vágtam. Talán kicsit meg is ijeszthettem a fiút, de végül lágyan elmosolyodtam: -Hiszen már azok vagyunk, nem?-kuncogtam. Aztán a földről kiáltás hallatszott: -Amanda!- lenéztem, a kiáltó személy pedig nem más volt mint a bátyám. Megforgattam a szemem, és éreztem, hogy most fog következni a nagy beszélgetés, arról higy ilyet nem csinálunk. -Azt hiszem, most mennem kell... -biccentettem a bátyám felé, mejd hirtelen megöleltem Tate-t és itettem neki:-Majd még máskor is összefuthatnánk! Persze, biztosan össze is fogunk futni, hiszen a barátok ezt csinálják!-nevettem, aztán felálltam az ágon és leugrottam a fa tetejéről. Zuhanás közben megjelentek a fekete szárnyaim is, így puhán landoltam a tesóm mellett, aki rögtön el is indult. Gyorsan szedve a lábaimat követtem, és őszintén reméykedtem benne, hogy Gab nem tud a mai kis balhénkról. Az azt jelentené, hogy a fél iskola engem keresett. És hogy valószínüleg egy újabb könyvet fogok kapni... [LEZÁRT KÖR]

Shadows

Előzmény | 2018.11.28. 01:09 - #9

Tatenek határozottan az volt az érzése, hogy a lány nem szívleli a tantárgyakat, legalábbis jó párat. Ettől persze számára semmi nem változott, az ilyesmi sem tudta soha feldúlni a lelkivilágát. Néhány pillanat múlva pedig ezt meg is erősítette számára mostani beszélgetőpartnere. - Az se feltétlen jó, ha szereted a tantárgyakat. Sokan elítélnek érte. És látod, hogy mennyire gyenge vagyok az emberekkel való kommunikációban. - na nem, az utolsó mondat már nem Tate-től származott, ő sosem mert volna ilyesmit kiejteni a száján. Tisztában volt a gyengeségeivel, a probléma nem itt volt, inkább csak szégyellte őket hangosan bevallani, hiába is voltak azok bárki számára igen nyilvánvalóak. A mondat tehát a főnixétől származott, aki ez alatt is lelkesen csivitelt a fejében, jó nagy kavart okozva ezzel gazdája buksijában. Iszonyatosan sok mondanivalója akadt hirtelenjében, s nem késlekedett a fiúra zúdítani azt. Tate-nek azonban csodával határos módon mégis sikerült kinyögnie főnixétől független kérdését. - Miért? - nem is egy ilyen emberrel találkozott - aki két percig sem tudott megülni a fenekén -, ám az még mindig nem volt számára világos, mi okozhatja ezt. - Galibát? - hirtelenjében nem tudja eldönteni, milyen galibát okozhatna ez a látszólag veszélytelen lány testnevelés órán. Jó, nyilván lehet szörnyen veszélyes, könnyen elszabaduló ereje, de akkor sem tűnt számára olyannak, akiben egyáltalán felmerülne, hogy ártson másoknak. Emellett úgy érezte, azért valami oka biztos van a kelleténél gondosabb odafigyelésnek, ami talán nem is sok a tanár részéről. Arra jutott a lányt tanulmányozva, hogy talán érdemes lenne ugrania a könyves témát. Így végül egy rövid biccentésfélével lezárta magában a kérdést. Talán egyáltalán nem is találja érdekesnek azt a könyvet, csak fél bevallani. Nem mintha értené, miért lehet ez, ő csöppet sem érzi magát félelmetesnek, se a személyisége, se a külseje nem emlékeztethet senkit valami diktatórikusabb tanárra. - Hát… ezt még átgondolom - feleli némileg tanácstalanul. - Azt hiszem azt sem bánnám, ha az olvasás rovására menne - ereszt meg egy apró, tétova mosolyt. Igazából hajlana a barátszerzésre, de mindig is túlságosan félt a visszautasítástól, és a fejében folyamatosan sipákoló főnixe sem könnyítette meg túlzottan gyakran számára a dolgot, sőt, inkább előszeretettel hozta még az eredeti szituációnál is kellemetlenebb helyzetbe. - Leszünk barátok? - köszörüli meg némileg erőtlenül a torkát, a szavai is alig hallatszanak, kb mintha csak suttogta volna őket. Csak remélni meri, hogy a lány az eddigi szavaival végül valami ilyesmi végkifejlethez kívánt eljutni, és nem csak szánakozásból emlegette neki.

Bori	Előzmény | 2018.11.05. 22:43 - #8

Egy pillanatra elhallgattam, mikor azt mondta, hogy a legtöbb tantárgyat kedveli. Úgy gondolom, vághattam valami grimaszfélét is, de nem voltam benne biztos miután rendeztem az arckifejezésem. Gyerünk Ama, most legyél jófej és barátkozz!- parancsoltam magamra. -Nos... én nem nagyon vagyok oda a tantárgyak többségéért. Tudod, kicsit irigyellek, pedig még csak most ismertelek meg. Én képtelen vagyok különbséget tenni a legtöbb képlet között.-:mikor kibökte, hogy kísérlet felcsillant a szemem és nagyot bólintottam. Nem jutott eszembe a szó....:- Nem igazán szeretek tanulni, tudod nem megy túl jól nekem a sokáig egy helyben ücsörgés...-itt elhallgattam. Valószínüeg ezért nem megy az olvasás...:-A testnevelés még izgalmas is lehetne, de a tanár mindig rajtam tartja a szemét, mert elmondása szerint túl sok galibát okozok...:- ahogy ezt mondtam mutató és hüvelykujjammal megérintettem az államat, mintha nem érteném miért feltételezi rólam ezt a tanárom. Kedvesen mosolyogtam rá, és nem akartam elmondani neki, hogy a cselekmény felét csak a hátoldalán lévő kis figyelemfelkeltőből tudom. Most nem éghetek be valaki előtt, aki szeret olvasni! Mikor az újságról beszélt nem reagáltam le. Nem éreztem úgy, hogy az orrára kéne kötnöm miért volt nekem akkoriban olyan fontos az újságolvasás. Nem is beszélve arról, hogy a cikket ami arról a bizonyos gyilkosságról szólt mai napig őriztem a naplómban. Most mielőtt bárki azt hinné, hogy magamat meghazuttolva időnként leülök és naplót írok, elárulom, hogy nálam egészen mást jelent a napló fogalma. Igen, egy kicsi, fekete eményborítású könyv, de ahelyett, hogy belső monológokkal lenne teleírva és rózsaszín szivecskékkel telerajzolva., leginkább fényképek és dátumok szerepelnek benne, néhány szárított virág, újságcikkek és fényképek. Többségük Aaronnal és Gabbel kapcsolatos, de van néhány mókás újságcikk is benne. -Gyakrabban kéne barátkoznod!- mondtam ki anélkül, hogy átgondoltam volna, mialatt rávigyorodtam:-Persze ez mehet az olvasás rovására is, és azt nem tudom mennyire bánnád. Tudod az emberekben sokszor lehet csalódi, de mindig megéri újakat megismerni!

Shadows

Előzmény | 2018.10.13. 00:28 - #7

Tatenek nem rémlett, hogy látta volna a lányt valaha, amin nem lepődött meg, azonban a főnixe nagyon bizonygatta, hogy volt már hozzá szerencséjük. Ebből persze annak rendje és módja szerint hatalmas vita alakult ki kettejük közt, szinte megszokott jelenség volt már ez. Szerencsére ez a külvilág számára ritkán volt észrevehető, legalábbis Tate az eddigiek alapján így érzékelte. Legalábbis nem kapott sokkal másabb pillantásokat egy-egy ilyen vita közben. Utólag persze több verzió is megjelent a fejében, azzal kapcsolatban, hogy miképpen fejezhette volna ki magát ékesszólóbban, de ez természetesen csak fölösleges elmélkedés volt részéről, tudatában volt annak a ténynek, hogy az összes elkövetkezendő alkalomkor ugyanilyen egyszavas köszönösét fog produkálni, hiába is erőlködik lázasan. Ha hozzászólnak, akkor úgyis lefagy, és ezzel vége is az igényesen megtervezett mondatoknak, a feledés és az enyészet homályába vesznek. Mivel pedig Tate az élet apró örömei iránt is képes volt lelkesedést mutatni, így legalább azt örömmel vette, hogy nem teljesen némult meg a sokktól, hogy hozzászóltak, és kit tudja, talán akarnak is tőle valamit. - Igen, szeretem - egy pillanatra elhallgatott - ahogy a legtöbb tantárgyat - tette hozzá csöndesen. Sok nem túl jó ember véleményét volt már alkalma meghallgatni ezzel kapcsolatban, s eddig egyiküké sem volt pozitív, amit Tate egyáltalán nem értett, de a főnixének hála már megtanult figyelmen kívül hagyni. - Nem gyakran értékelik, hogy ezt mondom, de szerintem a képletek is izgalmasak, a számolások pedig érdekesek. - a következőre azonban csak értetlenül nézett a lányra. - A látványos izék alatt a kísérleteket érted? - semmi egyéb nem jut az eszébe, amire mindez igaz lehetne, azonban nagyon kíváncsi rá, hogy mit értett alatta a lány. - Értem. Biztos nagyon mozgalmas lehet - hirtelenjébe nem ugrik be neki egyetlen ilyen könyv se, de persze ez a megilletődöttsége számlájára is felírható, legalábbis részben mindenképp. A puszta tényt is eléggé meglepőnek tartotta, hogy a lány a könyv borítójára jobban emlékszik, mint a tartalmára, de megjegyzést nem fűzött hozzá. - De legalább most sikerült magad rávenni. - ezt ugyan biztatásnak, jóindulatú megjegyzésnek szánta, de sejti, hogy nem teljesen úgy érződött. - Mármint egyáltalán nem baj, hogy eddig nem olvastál, biztos nem találtál az ízlésednek megfelelő könyvet! - nagyon reméli, hogy nem vágta maga alatt tovább a fát, de ebben egyáltalán nem biztos. - Az újságok jók, sok kép van bennük - legszívesebben most is a falba verné a fejét, hiszen megint nem sikerült ténylegesen pozitív dolgot kinyögnie. Ez nagyon nem megy neked! Persze a főnixe remekül szórakozik a bénázásán, ami kicsit sem segít a helyzetén. - Igen, én nagyon sokat olvasom. Biztos azért mert gyakran vagyok egyedül - lengeti meg a könyvét. - Engem teljesen lekötnek, és igazándiból bármit szívesen elolvasok - mosolyodik el.

Bori	Előzmény | 2018.10.06. 23:56 - #6

Igazság szerint elgondolkodtam azon, hogy nem hallottam/láttam meg őt, de ez valószínüleg annak köszönhető, hogy túlzottan koncentráltam arra, hogy ne válaszoljak a testvéremnek. Az utóbbi időben egyébként is feltűnt, hogy nehézséget okoz, ha egyszerre kell használnom a képességeimet, valamint azt is, hogy plédául az érzékeim sokat tompulnak ha erősen öszpontosítok valamire, és ez elmondhatatlanul zavart. Még nem tudom hogyan, de minél előbb tenni szeretnék valamt ellene. Mikor az egyensúlyomat elvesztettem egy pillanatra, tisztában vagyok vele, hogy a szárnyaimat is használhattam volna, de akkor nem csak az általam felépített kis blokád szűntt volna meg és tudja meg Aaron rögtön hol vagyok, hanem még idegeskedett is volna, mert érezte volna, hogy baj van. A köszönés utáni megszólalásomon egy pillanatig elgondolkodtam, de úgy voltam vele, hogy ha már egyszer kimondtam értelmetlen lenne gondolkodnom rajta, hiszen nem tudom megváltoztatni, maximum elfelejtetem a sráccal, hogy valaha is ilyen badarságot mondtam, aminek megvalósításaképp valószínüleg csak egy még nagyobb badarságot fogok mondani, tehát ugyanott vagyok ahol eddig is... A srác kicsit meglepett mikor szinte zsigerből rávágta a bemutatkozásomra, hogy szép nevem van. Nem igazán vagyok hozzászokva hogy ilyen gyorsan reagálnak a hadarásomra. Aprót biccentettem mikor bemutatkozott majd a figyelmem átterelődött a könyvére, így csak a szemem sarkából láttam, hogy elvörösödött. Remélem nem azért, mert túl közvetlen voltam... -Húha, te szereted a fizikát?-érdeklődtem:-Én nem igazán vagyok oda érte, túl sok a képlet meg a számolás, de azért izgalmas mikor olyan látványos izéket csinál valaki! -kuncogtam. Valahogy a kémiával is így voltam. Csak addig volt érdekes számomra míg egy kis víz miatt mérgező, lila gáz kezdett szállni abból a valamiből, meg hasonlók. Következő kérdésére egy darabig csendben gondolkodtam, aztán válaszoltam: -Nos igazából volt benne valami hapsi, akinek meghal a felesége és őt gyanúsítják de nem ő volt és gondolom majd kideríti ki volt az és bebizonyítja.... az igazat megvallva a címére sem emlékszem, de eddig tetszik. Főleg a borítója mert olyan mókás mustársága!-mosolyodtam el a könyv kinézetének felidézésekkor.:-De hogy őszinte legyek, ez az első könyv amit olvasok. Kiskoromban leginkább újságot olvastam, ott is csak a fontos híreket, szóval ez még eléggé újdonság számomra. Te sok könyvet olvasol? És milyeneket?

Shadows

Előzmény | 2018.09.05. 22:42 - #5

Tate alig mert levegőt venni, s azért imádkozott, nehogy az alatta ücsörgő lány fel találjon nézni. Néma fohászai azonban úgy tűnt, nem találtak meghallgattatásra, ugyanis az egyszercsak felpattant, majd megindult felfelé. Ekkor még Tateben élt a remény - mégha halványan is ugyan -, hogy talán megússza, és a lány nem szúrja ki, de persze nem lett ilyen szerencséje. Ami azt illette meg is ijedt, amikor a hölgyemény kishíján leszédült a fáról. Szerencsére az előbb stabilizálta magát, minthogy Tatenek lett volna esélye utána nyúlni. Persze, mindenki más a képességét használta volna egy ilyen mezei feladatra, de a srác inkább lerántatta volna magát a fáról, még akkor is, ha ő kerül alulra az eséskor, semmint, hogy felhasználja hatalmának akárcsak egyetlen morzsáját is. Az rendszerint nem sül el jól. - Szia - ezt agya hál’istennek már gondolkodás nélkül is lökte. A leányzó azonban teljesen összezavarta következő mondatával. Nem értette, hogy a lány miért szólította meg, ha valóban azt hiszi, hogy zavarja. Ha meg nem hiszi, akkor minek mondja? - Nem zavarsz - ez persze csöppet sem volt igaz, Tate bármit megtett volna, hogy máshol lehessen, de pontosan jól tudta, erről nem a lány tehet. Akkor se zavarta volna el, ha lett volna mersze hozzá. - Szép neved van - nyögte be az első eszébe jutó, totál közhelyes dolgot. De legalább reagált valamit az információra, nem pedig csak tátogott, mint egy partra vetett hal. Az ő szemszögéből már ez is komoly haladásnak számított. - Tate vagyok - préselt ki magából egy bemutatkozás félét. Igyekezett ő is valami barátságos mosolyt az ajkaira erőltetni, de mégha össze is jött neki, a puszta tény, hogy úgy préselte neki a hátát a fa törzsének, mintha matrica szeretett volna lenni rajta, nos eléggé tönkre tehette a próbálkozást. A könyv témára lesandított a kezében szorongatott példányra. Egyenlőre a lány nem láthatta a borítóját, de most beletette a könyvjelzőt és összecsukta azt. Még megváltoztathatod a borítóját egy jó kis pornóregényre! Bíztatta főnixe, miközben Tate rákvörös lett, aminek újabb elégedett röhögés volt az eredménye. Mivel pedig ennek hála szólni nem tudott, ezért inkább átnyújtotta az általa olvasott, a fizika rejtelmeiről szóló ismeretterjesztő szakkönyvet. A pornóval mennyivel jobban jártunk volna! Ez így biztos kínai szegény lánynak! Ahh, pedig, micsoda lehetőségek rejlettek benne! Tate legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, de legalábbis elásta volna magát, így minden erejével azon volt, hogy elfeledje az előzőeket. - Na és miről szól? - igyekezett kíváncsinak, érdeklődőnek tűnni, hogy ne ijessze el szegény lányt élből, noha nem úgy tűnt, mintha ez könnyű lenne, hiszen eddig is majdnem kettejük helyett is beszélt.

Bori	Előzmény | 2018.09.02. 11:28 - #4

Már kitudja mióta ülhettem a fán, és szórakoztattam magamat gondolatban, mikor hirtelen ötlettől vezérelve feltápászkodtam és gondolkodás nélkül egint mászni kezdtem, minek következtében hamarosan megpillantottam egy idegent. Majdnem hátraestem a meglepettségől, de az utolsó pillanatban sikerüt megtartanom az egyensúlyomat és megkapaszkodni egy faágba. -Hali!-köszöntem a fiúnak mosolyogva, mintha nem éppen az előbb zuhantam volna le majdnem.:-Mond csak, zavarok? Várj! Hova is gondolok, én szinte mindig zavarom az embereket..-forgattam meg mosolyogva a szemem. Azt hiszem eddig tartott a depizésem, vagy rejtett tulajdonságom alapján már nem is érdekel. Jó igazból nem is volt olyan nagy sértés... Csak túlreagáltam. Felkapaszkodtam az ágra amin a fiú is ült, és szembe vele elhelyezkedtem. Rámosolyogtam, majd kihúztam magam: -A nevem Amanda! Téged hogy hívnak?-érdeklődtem továbbra is vigyorogva, csillogó szemekkel. Mindeközben éreztem, ahogya Aaron továbbra is próbálja felvenni velem a kapcsolatot, de blokkoltam őt. Elvégre végre van társaságom, és lehetséges, hogy ha tovább maradok egyedül megüt a guta... Egy pillanatra elhallgattam, szórakozottan meglóbáltam a lábaimat, majd végigmértem a fiút. Nem tűnt túl határozott srácnak, sőt, inkább olyan volt mintha, nem szívlelné a társaságomt. Aztán pedig megláttam a kezében a könyvét, és eszembe jutott az a regény amit Gabtől kaptam még a bál előtt. Azóta eljutottam körülbelül a feléig, mert soksor előfordult, hogy nem tudtam aludni és unatkoztam. Aaron persze tök jól elszunyókált ahogy a szobatársam is, így nem volt kivel csintalankodni. Tehát maradt a könyv. -Milyen könyvet olvasol?-érdeklődtem ezúttal visszavéve egy kicsit az energiámból és a közvetlenségemből.:-Én is olvasok egyet!-húztam ki maga büszkén, aztán lehajoltam, hogy megnézhessem a címét is.

Shadows

Előzmény | 2018.08.19. 01:07 - #3

Tatenek a mai napja sem telt túlzottan izgalmasan, igaz, izgalomra volt a legkevésbé szüksége. Voltaképp márcsak az hiányzott neki. Ugyanis minden, mások által “izgalmasnak” titulált helyzet rövid úton azt jelentette, hogy ő valahogy rosszul járt. Ennek mértéke pedig rendszerint egyenesen arányos volt az izgaloméval. Sosem szerette a kétes helyzeteket, ezek pedig mindig azok voltak. Kellemetlenséget, kényelmetlenséget, néha félelmet okoztak, s ez szinte mindig hatalma önállósodásához vezetett. A kár pedig olykor-olykor hatalmas volt. Még most is beleborzongott, valahányszor arra gondolt, milyen érzés volt mindez. Ahogy az ereje kontrollálhatatlanul előtört a testéből, s neki esélye sem volt megrendszabályozni. Egyetlen rosszul sikerült lépés, s akár egy hurrikán is végigsöpörhetett a környéken. Ő pedig csendben, bűntudattal figyelhette a pusztítást, melyet okozott, de elhárítani nem tudott. Számtalan rémálma szólt erről. Ezért is érkezett ebbe az iskolába, de hiába igyekezett, úgy érezte, egyszerűen nem képes gátat szabni az erőnek, amely benne lakozik. Jó, az edzéseken sosem merte előhívni, maximum egy kis részét. Az meg teljesen elhanyagolható morzsája volt. A félelem túl erősen markolta a szívét, egyszerűen nem tudott felülemelkedni rajta. Ma a nyugalom ígéretével battyogott ki a kertbe egy könyv társaságában. Egyszerűen imádott olvasni, s ez a tevékenység még a főnixét is nagyjából lefoglalta. Igazából kettesben egy egész könyvklubbot lebenyolítottak egy-egy mű felett, gyakorta ízekre szedve nemcsak minden egyes fejezetét, hanem akár az összes mondatát, külön-külön. Alkalmas ülőhelyet keresett, s ki is nézte magának egy szép, árnyas fa tövét. Csakhogy főnixének nem tetszett a hely. Ő a fa koronájába vágyott, s a feljutást természetesen képességhasználattal kívánta megoldani. Ebből persze hatalmas veszekedés kerekedett, amit Tate megunva nekilátott feleleveníteni fáramászó tudományát. Sosem volt valami túl jó eme sportban, most mégis egészen könnyedén és gyorsan haladt fölfelé, melyet főnixe lélegzetvisszafojtva figyelt. Már jó magasan voltak, amikor végre megállt, majd lenézett. Szerencsére tériszonya éppen nem volt, na az végképp betett volna neki. Ellenben főnixe némán kussolt, s úgy tűnt, kicsit meg van szeppenve. Tate kimondottan büszke volt magára, de azért feltette a kérdést, hogy feljebb másszon-e, mire harsány ellenkezés volt a válasz, így végül aktuális tartózkodási helyére csüccsent le, majd bele is feledkezett az olvasásba. Valamivel később egy közeledő, magában beszélő lányra lett figyelmes, aki szintén becélozta a fáját. Tate elhűlve figyelte, ahogy fel is kapaszkodott rá, miközben főnixe csendben kuncogott, arra biztatva a srácot, lépjen interakcióba a hölggyel, de az - a főnix még nagyobb mulatságára -, inkább végképp a könyve mögé rejtőzött.

Bori	Előzmény | 2018.07.20. 00:16 - #2

Ideges voltam? Talán... egy kicsit. Csak éppen annyira, hogy végigvágtassak a folyosókon egészen a szobámig. És mi fogadott ott? A szobatársam. Nem volt vele soha különösebb problémám, igazából eléggé semleges volt a viszonyunk, abban a pillanatban viszont semmi kedvem nem volt ott lenni, egy légtérben vele. Meg úgy igazából bárkivel. Úgyhogy csak idegesen besétáltam, elkezdtem keresni egy füzetet meg egy tollat, de egyszerűen nem találtam hirtelen semmit- mondjuk nem is próbálkoztam sokáig- így aztán csak ahogyan bejöttem, úgy ki is rohantam. Az idegességtől már kezdtek gyűlni a szememben a könnyek, így gyorsabbra vettem a tempómat. Már lassan futottam, mikor valaki szembejött a folyosón, és én egyenesen nekimentem. Fogalmam sincs ki lehetett az, mert hiába néztem fel rá, azt se tudtam hirtelen beazonosítani, hogy fiú-e vagy lány. Ellöktem magamtól, aztán továbbmentem. Utam a kertbe vezetett, ahol pár héttel ezelőtt egyszer találtam egy hatalmas fát amire tök szuperül fel lehet mászni, ráadásul elég messze volt az iskola zajától. Ahogy odaértem gyorsan felmásztam anélkül, hogy szétnéznék van-e ott valaki. Egy vastagabb ágra ültem le, hátamat a fa törzsének támasztottam, az egyik lábamat pedig lelógattam. Egy darabig unottan figyeltem a fekete szandálomat néhány szipogás mellett, aztán előkotortam egy zsepit a zsebemből és kifújtam az orrom. -Ez szarügy.-jegyeztem meg miután végiggondoltam a nap eseményeit. Miért is voltam ki nagyon? Kicsit elárulva éreztem magam. és hogy ki miatt? Aaron. Mióta összevesztünk folyamatosan próbálta felvenni velem a kapcsolatot, de figyelmen kívül hagytam a próbálkozásait. Azt kérdezgette hol vagyok, hogy ugye nem csinálok hülyeséget és hasonlók. Már hogyan is csinálhatnék hülyeséget? Hát elfelejtetted, kedves testvér, hogy nekem még számít valamit az, hogy együtt csináljunk hülyeségeket?! Nagy  levegőt vettem, majd kifújtam, és megráztam a fejem. Nem kellene kiakadnom, nem várhatom el, hogy élete minden pillanatában ott legyen mellettem, és ne is barátkozzon mással miattam. Úgy éreztem magam mint egy rossz barátnő, pedig meg vagyok győződve róla, hogy nagyon jó barátnő lennék. Legalább is eddig meg voltam róla győződve. Szóval igen, a problémám az volt konkrétan, hogy a testvérem a haverjaival szerveztek valami kanprogramot amiről nekem nem szóltak, bár ezzel nagy problémám nem is lett volna, csak hát úgy volt, hogy Aaronnal pont akkor tartunk-illetve kellett volna tartanunk- egy film maratont, és miután a testvérem nem volt hajlandó még egy üzenetet sem írni, hogy más programja van, ma csúnyán összevesztünk ezen. Oké, talán túlreagáltam egy kicsit. -Kicsit nagyon.-szólaltam meg halkan, és kissé szórakozottan, aztán ráébredtem, hogy csak még egy kis magányra van szükségem és minden jobb lesz. Veszekedtünk mi már máskor is, de mindig kibékültünk-bár sokszor Gab segítségére szorultunk benne. Tulajdonképpen, mióta vele élünk minden alkalommal Dúdolni kezdtem egy dalt miközben kényelmesen, és talán kissé hanyagul elhelyezkedtem. Időnként halkan énekeltem is a dal szövegét, figyelmemet pedig lekötötte a falevelek közt átszűrődő napfény, ami néhány ponton átszűrődve kellemesen melengette a fekete farmerba bújtatott lábaimat.

Bori	Előzmény | 2018.07.20. 00:14 - #1

Tate Turton & Amanda O'dimm

[10-1]