|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.25. 16:33 - |
Miles Richardson & Annabelle Chronis |
[13-1]
 - Áh nyugi. Tudod én ilyen aranyos vagyok, és semmiképp se hagyom, hogy kárba vésszen ez csodálatos képességed - bólogattam hevesen, hogy milyen jó az ötletem. Őszintén tényleg az volt. Emlékszem eleinte féltem, hogy úristeen meg fog enni. Már mint valamilyen szemszögből azt csinálja, de én most nem erről beszélek. Tehát ott volt a zabszem a seggemben, hogy rossz lesz, vagy Milonak nem fog tetszeni valami, egyszerűen nem voltam akkor még nagyon kezdő voltam szexuális téren, kis tizenhat éves. Szűz nem voltam, azt szépen elintéztem előtte, de nem éltem meg akkor sok mindent az alap misszionárison és egy-két egyéb finomságon kívül. Azóta meg... Szerintem egy könyvet meglehetne tölteni a szexuális kalandozásainkkal, de sokkal izgalmasabb megtenni, mint beszélni róla. Gondolatmentem végén rámosolyogtam Milesre, és rájöttem, milyen jól jártam azzal, hogy anno elkezdtem óráira járni, és ezt most nem csak a szex miatt mondom. Amíg én ilyen megható gondolatokkal tömtem a fejem, ő egy nagyon vicces dolgot ejtett ki az ajkain amitől önkéntelenül is elkezdtem röhögni. Nagyon hangosan, szerintem visszhangzott a lépcsőház. Nem tudom miért tartottam ezt ilyen szórakoztatónak, majd bevillantak az éjszaka képei, és már mindent értettem, de csak megjobban nevettem.
Mikor feltette rafinált kérdését, elhallgattam, majd egy pöppet elgondolkoztam, hogy milyen formában adjam meg a válaszom. - Hát... Nem te leszel az első személy aki bejutsz oda - mosolyogtam továbbra is. Félreértés ne essék nem üzemel az a terület éjjel-nappaliként, Ezrával kisérleteztünk egyszer. Nem volt rossz, sőt nagyon is jó volt, Ezrának nagy tapasztalata van a dolgokban - elvégre ő két kapura játszik -, de azt nem nagyon értem miért kerítenek ilyen nagy feneket a dolgoknak, bár az igaz én is kicsit visszafogottabban kezelem a dolgot.
Kíváncsian vártam mit reagál a beszólásomra, elégedett ábrázattal az arcomon. Meglepődötten, kissé kétkedően szusszantam fel válaszára. - Mintha kibirnád, hogy csak nézheted - vigyorogtam. Volt már rá példa, hogy hasonlóan jól alakuló estémen kisérletet tettem rá, és hát igazából mindketten győztünk, de nem nagyon tudta magát visszafogni. Bár fordított helyzetben ő sem maradna egyedül férfiasságával. És ha már az került szóba. Lassan becsúsztattam kezem nadrágja szegélye alá, és a boxeren keresztül elkezdtem ingerelni, de hamar be is fejeztem, mivel én is realizáltam, hogy sokkal egyszerűbb ezt az egészet a szobájába folytatni. Át is sétálatunk oda ezért, de ott hamar más dolgokra terelődött a téma, alvásom - vagy annak hiánya - került előtérbe. Megnyugodva hallottam, hogy nincs semmi probléma, Milo is itt lesz és el is határoztam, hogy dél előtt ki se mozdulok a jó kényelmes ágyából. Nem vagyok az a nagy álomszuszék, de egy-egy ilyen - több szempontból is jó - este után semmi kedvem nem volt reggel kikecmeregni az ágyból, és elindulni eseteleg matekra.
Viszont az alvás egyelőre várhatott és most jött az igazán szórakoztató rész. Szexin odasétáltam elé, majd egy-kettőre le is került az a kevéske ruha is rólunk. Vadul viszonzotam csókjait, és mikor megemelt egyből értettem mire gondol, majd félig-meddig sikerült is körbefonnom őt lábaimmal, amit ő combomba markolva biztosított Egyik kezemmel hátába kapaszkodtam a másikat pedig arra haználtam, hogy hajával játszadozzak. Elégedetten elvigyorodtam ahogy ledobott az ágyra, majd következő tetteit egyre hangosodó és egyre kevésbe egyetlen szuszogások kisérték részemről. Kezdtemben még mindig a haja közelébe és a hátán volt kezem, viszont amikor elindult végig a testemen csókokkal az ágyat kezdtem el markolászni kezemmel. Mikor lábaim közé ért, sok minden átfutott a fejemen, de az biztos nem, hogy de szívesebben csinálnám ezt most egyedül. Arcom kivörösödött, fejemet hátrahajtottam, és a lepedőbe markoltam, amiket nyögések kisértek a végső pillanatban. Egyik lábamat háta köré fontam, miközben ő egyre hevesebben hatoltam belém, kezeim újra hátán vándoroltak. Hagytam, hogy magára húzzon, és mikor én kerültem felülre, hasonló tempót kezdtem el diktálni mint ő. Éreztem, hogy a szapora lihegéstől ajkaim kezdenek kiszáradni, és azt is, ahogy a melleim ringatoznak a mozgás hatására. Mikor mindketten elmentünk, mellévetődtem az ágyra, majd igyekeztem lélegzetem rendszerezni. Sosem voltam az az igazán bújos tipus, de most jól esett Milo felé fordulva odakucorodni hozzá, és fejemet a mellkasára hajtani. Egyik kezemet magam mellett pihentettem, a másikat pedig a hasa alján. Felpillantottam rá, majd még egy rövid csókot leheltem ajkaira, ezután pedig visszahajtottam fejem ahol eddig is volt. Ekkor még nem aludtam el, de nagyon közel álltam hozzá, majd egy kicsit később fel is csendült a picit hangos szuszogásom. |
+18, bár szerintem itt már senkit sem lehet megrontani
 - Jajj, de kár... Pedig reméltem, hogy ma már nem kerülök többet punci közelébe - mondtam drámaian, miközben egy játékos mosoly virított az arcomon. Szerintem a mosoly nélkül is elég egyértelmű volt, hogy ezzel csak vicceltem, hiszen milyen férfi tudna beleunni a női combok közti időtöltésbe? Mert én biztosan nem. Még ha nem lenne ekkora a libidóm, se tudnék olyan lehetőségre gondolni, amikor ne élnék azzal a lehetőséggel, hogy egy csinos nővel tölthetek pár élvezetes órát. Visszatérve a kiengesztelés módjára, az egy pillanatig sem volt kérdés, hogy szexuális tartalmú lenne vagy nem. Elvihetném persze fagyizni is, viszont nem járunk mind a ketten jobban, hogyha nem fagyit nyalunk, hanem mondjuk én Anniet? - Hát nekem a seggem szűz - Ez pedig nem is fog változni, ugyanis más pasikkal ellentétben engem semmilyen módon sem izgat, hogyha az én fenekem kerül ilyen értelemben a középpontba. A hideg is kiráz, már a gondolatától is. - A tiédről nem tudok véleményt mondani - Már azért elég sok mindent csináltunk Annivel, de az anál eddig kimaradt a dolgokból. Nem is hoztam még szóba sem, ezért nem tudom, hogy ő mit gondol erről, illetve azt sem, hogy próbálta-e már mással. Nem mintha zavarna a dolog, hiszen azt csinál mással, amit akar és én is azt csinálok másokkal, amit akarok. Ez így van jól. Felvontam az egyik szemöldökömet a megjegyzése hallatán. Nem bántott a megjegyzése, mert a kapcsolatunk már rég túl van azon a szinten, hogy aggódni kelljen egy-egy csípős megjegyzés miatt. Legalábbis én nem szoktam azon kattogni, hogy esetleg megsértettem-e a viccemmel. - Te meg akkor kielégíted... vagyis kiengeszteled magad - jelent meg az én arcomon is egy angyali mosoly. Persze mind a ketten tudtuk, hogy úgy sem marad magára. Nem feltétlenül azért, mert olyan aranyos lennék, hanem mert ha elkezdene előttem masztizni, akkor biztosan nem tudnám visszafogni magam és karba tett kézzel figyelni.
- Nem bizony - Mikor a nadrágomba nyúlt egy pillanatra azt hittem, hogy mégis élne a folyosós ötletemmel, viszont aztán túl hamar be is fejezte, amit alig kezdett el. Mondjuk nem is gondoltam volna, hogy nekiáll itt a folyosón kiverni nekem. Nem azért, mert olyan típsusnak ismertem volna meg, aki nem hajlandó semmilyen viszonzásra, azért amit én teszek neki, hanem mert a szobámban csak kényelmesebb. Mielőtt még hívatlan társasággal gyarapodtunk volna be is mentünk a szobámba, ahol biztos kettesben lehetünk. - Nem, csak délután vannak - Bár, ha korán kellene kelnem, se tessékelném ki Anniet. Inkább mennék be másnap fáradtan, mint hogy ne éljek a társasága adta lehetőségekkel, és most nem csak a szexre gondolok, mert mint már mondtam, nem ez az egyetlen dolog, ami miatt ilyen közeli kapcsolatban vagyunk.
Miután elintéztem a váratlan vendéget, külön meggyőződtem arról, hogy biztos zárva van az ajtó, s még csak véletlenül sem nyit be még valaki. Nem mintha nem tudnám megismételni ezt a memóriatörlést, de azért mégis csak jobb, ha nem zavarnak random emberek.
Végigsimítottam a két oldalán, közben folyamatosan ostromoltam az ajkait az enyémekkel. Miután lekerült rólam a boxer, a derekánál fogva felemeltem, mire ő remélhetőleg a derekam köré tekerte a lábait, ha nem, akkor én tettem oda őket, mivel így könnyebb és kényelmesebb is volt tartani. Az ágyhoz mentem vele, ahova le is dobtam, aztán pedig rámásztam. Elindultam csókokkal az ajkaitól, a melleinél elidőzve, a hasán át a lábai közé, ahol nyalogatni kezdtem. Az egyik kezemmel megmarkoltam az egyik mellét, a másik kezemmel pedig a közelebb eső combját fogtam, hogy ne zárja összébb a lábait. Néha felpillantottam rá, hogy mégis hogy reagál a dologra, illetve szerintem nagyon szexi volt, mikor egy nő arcára kiült az élvezet. Ezt követően újra fölémásztam, majd lassan beléhatoltam. Miközben mozogtam benne az ajkaimmal az ajkai, a nyaka és mellei között ingáztam. Természetesen nem az alap misszionáriusban nyomtuk le az egész menetet, tehát mikor meguntam kissé ezt a felállást, magamra húztam, hogy ő kerüljön felülre.
|
Szomorúságot tetteve lebigyesztettem az ajkaimat. - Így viszont ki kell engesztelned - arcom átváltott vigyorgásba. Természetesen nem haragudtam rá, azért elég rendesen szoktunk piszkálódni. Általában azzal szívatom, hogy öreg vagy hogy lassan a dinójával olyanná válik, mint egy macskás-néni, de persze nem gondolom komolyan, nem hiszem, hogy túl sok év lenne közöttünk... Na várjunk. Miles valahol 26 körül van, én pedig 20 körül szóval az 6 év. Tiszta matekzseni vagy Annabelle. Az meg egyáltalán nem vészes. És egyébként Kéket én is imádom, szerintem jobban elkényesztetem, mint ő. Ám a kiengesztelés részről attól még nem mondtam rá, de ha így folytatjuk az este folyamán meg is kapom.
Következő mondatára egyenesen felnevettem. - A végén még az is kiderül rólunk, hogy szűzek vagyunk - kontráztam rá, egy még abszurdabb dologgal. Emlékszem Larissa egyik sorozatában volt egy rész, ahol egy papot hívtak az egyetemista csajhoz, hogy beszéljen neki mindenfélét, hogy ez milyen fontos dolog, a csaj meg kiosztotta a csávót, hogy ez a hajó, már olyan rég elúszott, hogy India partjainál jár. Nos, ez hajnali háromkor, egy üveg bor társaságában olyan vicces volt, hogy leestem az ágyról a röhögéstől. Visszatérve az én esetemre a hajóm már szerintem megkerülte a bolygót, szóval szerintem lassan újraindulhatna a számláló. Akkor biztosan nem basznám el ennyire az eléjén, bár nem is akarok erre vissza gondolni. Szerencsére Milo eséylt se adott rá nekem erre, azzal, hogy elkezdett itt perverzkedni. Felhorkantam válaszára, majd kimondtam az első dolgot, ami eszembe jutott. - Akkor gondolom le is tudod szopni magad - mosolyogtam rá angyalian, mintha csak épp a haját dicsértem volna meg, majd elnevettem magam. Persze ott motoszkált bennem, hogy lehet ez túl bunkó volt, de nem is aggódtam ezen, úgyis mindjárt meglátom a reakciójából.
- Azért engem se kell félteni - vigyorogtam, miközben kezemmel nadrágja szélénél kezdtem el matatni, majd egyik kezem be is csusszant alá, egészen le a férfiasságáig, és épp kezdtem volna komolyabb kezelésbe részesíteni, mikor rácsapott a fenekemre, mire csak kajánul elvigyorodtam, majd úgy tettem mintha mi se történt volna. Ezzel nem fejeződött be a ruhák alatt matató attrakciónk, hiszen pár perccel később az ő keze talált rá a melltartóm pántjára, és tényleg azt hittem, hogy ki fogja kapcsolni. Na nem mintha annyira zavart volna a dolog. Nem szégyenkeztem melleimmel, de nem voltak túl nagyok, aminek mondjuk örültem is, hiszen így nagyon sok mindent megkönnyített nekem, mint a drága sportmelltartókat, vagy valamikor szimplán a melltartókat. Sok felsőnél nem is látszik a dolog, a hátkivágott daraboknál pedig szerintem egyenesen szexi, ha látszik, hogy semmilyen pánt nem figyel be.
Visszatérve a jelenlegi esetre, mi a szobájába tértünk vissza, mielőtt a végén tényleg a lépcsőfordulóban találnak ránk meztelenül meg ilyenek. Szerintem nagyon jól alakul az estém ahhoz képest, hogy csak a szobámba akartam visszaindulni, hogy aludjak pár órát edzés előtt. És még Amanda is lehet jobban jár, mert nem verem fel az éjszaka közepén osonásommal. Ha egyáltalán ő szobánkba éjszakázott. Szerettem a lányt, ő is hasonlóan jó fej volt, mint én, szinte gondolatolvasás volt a suli részéről, hogy egy szobába pakoltak minket. Úristen lehet tényleg olvassák a gondolataink? Csak nem, akkor már rég nem lennék itt. Bár így se értem, hogy tartanak meg a hiányzásaimmal, amire most is készülök rátenni egy lapáttal, de nagyon hálás vagyok, bárki is jár közbe nekem. Mondjuk véggigondolva a sorozatgyilkosok meg pszichopaták meg pszichopata sorozatgyilkosok mellett én még simán elférek a tanárdugással és a lógással. - Neked ugye nem lesz órád reggel? Vagy délben? - néztem rá kicsit aggódva, hiszen nem akartam ébresztője rikácsolására kelni, és ő sem szeretne egy hegyi szörny mellett kelni, mert ezekben a helyzetekben általában így érzem magam.
Ezután mentem el tusolni, miutánis sokkal frissebbnek és élénkebbnek éreztem magam, de ha ez nem lett volna elég, jött egy következő sokk, ami biztosan felébresztett. Szerencsére Milo sokkal profibban kezelte a dolgot, tiszta badass volt az amit csinált, csodálkozva néztem, szerintem még egy hangos wao is kijött a számon. Nem értem miért de baromi dögösen jött ki ez az egész szituáció. Viszont volt egy másik dolog, ami elkezdett foglalkoztatni. Be kell vallanom őszintén gyomorideg jött rám, mikor bólintott, de egyből megnyugodtam, mikor elmondta okát. Melegen elmosolyodtam. - Köszönöm - mondtam. Kurvára aranyos volt tőle ez az egész, az is, hogy őszinte volt, meg a tette is. Szerintem ha nem ejti meg perverz megjegyzését el is sírtam volna magam, de az tuti, hogy a sírás határán álltam. De mint mondtam egészen megváltozott a helyzet megjegyzése után.
Mosollyal az arcomon közeledtem felé. Hagytam, hogy leszedje a felsőmet, pontosabban a felsőjét rólam, így anyaszült meztelenül álltam előtte. Vettem egy mély levegőt, ahogy végigmért. Nekem csak ekkor tűnt fel, hogy ő is megszabadult a melegítőjétől, lényegesen megkönnyítve így a dolgokat. Belemosolyogtam a csókba, ahogy mellemet kezdte el masszírozni, bimbóm is egyből megkeményedett érintésére. Ahogy közelebb vont magához teljesen neki simultam. Végigsimítottam a hátán a kezem, végül bokszere gumirozásához értem. Becsúsztattam alá a kezeim, hüvelykujjaimmal pedig enyhén belecsimpaszkodtam, és elkezdtem lefelé gyűrni az anyagot. |
- Azt hittem már megszoktad - rákacsintottam. Ez a piszkálódás köztünk azért elég rendszeres volt és nem csak én szoktam a vérét szívni, hanem ez kölcsönös szokás. Persze, hogyha látom rajta, hogy valami komolyabb dolog nyomja a szívét, akkor nem jövök ezekkel a beszólásokkal, viszont ha csak részeg vagy menstruál, nem tartom őket magamban. Mondjuk az utóbbi esetben, ilyenkor általában egy sárkány haragjával kell szembe néznem. De szívesen felveszem a hős lovag szerepét, s hozok édességet neki vagy amit éppen megkíván. Amiket aztán tisztes távolságból egy kanapé mögül dobálok oda neki, hogy még véletlenül se kerülhessek kereszt tűzbe.
- Hát persze hogy nem... én meg egyik diákommal sem szoktam dugni - vigyorodtam el. Igazából sosem volt azzal problémám, hogy Annie nem azok közé tartozik, akik egész életükben maximum 2-3 pasival fekszenek le, de azokkal is csak akkor, hogyha már komoly kapcsolat van a hátuk mögött. Na meg hogyha ilyen mentalitású lett volna, akkor nem biztos, hogy lett volna köztünk bármi is. A fejébe ilyen okból senkinek sem piszkálnék bele, mondjuk miért is lenne rá szükség, ha ilyen jól nézek ki? Maximum akkor néztem volna kicsit rosszallóan Annabellere, ha mindenkinek játszotta volna a szende szűz kislányt, miközben ugyanolyan rendszerességgel váltogatja a partnereit. Mondjuk ha képmutatás jön szóba, akkor nekem aztán semmi okom sincsen ferde szemmel nézni a másikra, azok után amiket tettem már.
- Tudod minden megoldható, hogyha nagyon akarják... - Milyen szerencse, hogy a képességeim révén illúzió létrehozására is képes vagyok, tehát hogyha Annie most neki állna kiverni vagy leszopni, akkor körénk tudnék vonni egy olyan "burkot", ami elrejt mások érzékelése elől. Tulajdonképpen láthatatlanná tesz, mert semmilyen módon sem tudják észlelni a jelenlétünket. Ez pedig azért elég hasznos képesség. Több alkalommal is használtam már, hogyha nem akartam felfedni a jelenlétemet. Mondjuk olyan okból, hogy a folyosón orális szexben részesíthessen az egyik diákom még nem. De hát egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz? - Bizony ám. Nem is tudom, hogy fogsz tudni így lépés tartani velem - egy játékos mosolyra húzódott a szám, közben pedig rácsaptam a lány fenekére. Szerintem azért is jöttünk ki ilyen jól, mert több szempontból is hasonló a stílusunk. Nem csak az tart egymáshoz közel minket, hogy szexuálisan hasonlóan bevállalósak vagyunk, hanem hogy a személyiségünkben is nagyon sok közös van, ezért nagyon jól kijövünk és szinte mindenről eltudunk beszélgetni.
Belemosolyogtam a csókba, ahogy éreztem, hogy kitolta a fenekét, mikor belemarkoltam. Újra megcsókoltam, miközben a kezeimet a hátánál a pólója alá csúsztattam egészen addig, még a melltartója csatjához nem értek az ujjaim. Megfordult a fejemben, hogy egy mozdulattal kicsatolom, viszont ezt inkább a szobámban tettem volna. Így hát mielőtt tényleg levarázsoltam volna róla a ruhadarabot elhúzódtam tőle, s a szobám felé tereltem, hogy ne a folyosón legyünk már.
- Volt egy ilyen érzésem - Nem mintha hibáztattam volna érte, egy átbulizott éjszaka után én sem mennék úgy órára, hogy csak pár órát tudok aludni a kezdésig. Meg értelme sem lenne valami sok, hiszen biztos hogy nem tudna figyelni úgy, hogy még szinte aznapos állapotban van. Felelősségteljes tanárként valószínűleg rá kellene beszélnem az órán való részvételre, de milyen jó, hogy nem vagyok az. Na meg, nem is az én órámról hiányzik. Mondjuk azokon nagyon kevés hiányzó szokott lenni, hiszen szerintem a legérdekesebb órák közé tartoznak. Meg hát... én tartom őket. Önmagában ok arra, hogy bejárjon valaki.
Szerencsére nem vagyok az a típus, aki vészhelyzetekben lefagyna, ezért most is gyorsan tudtam reagálni a hívatlan látogató megjelenésére. Alaposan módosítottam az emlékeit a mai estével kapcsolatban és az eltelt pár napot is végigpörgettem, hogy egy apró szál se legyen, ami esetleg a mai látogatásához kapcsolná. Nem is értem, hogy mégis mit akarhatott hajnali négy körül. Ha fontos dolog volt, akkor úgyis felbukkan még a téma. Ha meg nem... akkor nem is érdekel. Na meg annyira fontos nem is lehet, hogy miatta lebukjunk Annievel. Bólintottam a kérdésére. - De csak akkor mikor láttam, hogy rosszat álmodsz. És semmin sem változtattam, csupán az álmodat tettem kellemessé - Nem sokszor, viszont azért már fordult elő párszor, mikor Annie forgolódására ébredtem. Ilyenkor az arcán is látszott, hogy kétségbe van esve, s néha álmában is szokott beszélni. De ha még nem vagyok biztos abban, hogy rémálma van, akkor elég egy pillantást vetnem az elméjébe és már utána is járhatok annak, hogy miről álmodik.
Figyeltem, ahogy közeledni kezdett felém és lépésről-lépésre egyre jobban felhúzta a felsőjét. - Ha engem kérdezel, akkor túl kevés - megfogtam a felsője alját, s áthúzva a lány fején levettem róla. Ledobtam a többi ruhája mellé. Egy lépést hátráltam, hogy alaposan végig tudjam mérni. Hiába láttam már több alkalommal is egy szál bugyiban - vagy nélküle - egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Az egyik mellét simogatni kezdtem, közben a szabad kezemmel közelebb húztam magamhoz a derekánál fogva. Lassan az ajkaihoz hajoltam, amiken végigsimítottam az enyémekkel, majd meg is csókoltam. Nem mondhatja senki rám, hogy ne lennék szerencsés pasi, hiszen azért egy este alatt két ilyen gyönyörű nő társaságát is élvezni ilyen módon, már nem semmi. |
- Hééé - szóltam vissza neki felháborodva. Nem szerettem a bunkó emberket, mégha viccnek is szánta se. De lehet csak a hangulatom nem volt meg hozzá. - Ez gonosz volt - néztem rá szomorú szemekkel. Igazából nem az zavart, hogy mi ellen irányult a megjegyzése, azt nem vettem magamra, csak nem értem minek kell itt ez. Persze nem vagyok az a tipus aki egyáltalán haragot tart, főleg most nem, ezért hamar túl is tettem magam a dolgon, na meg úgymond önkéntelenül is megbosszultam a tettét. ,,Engesztelésként" köré fontam a kezeimet, és gyors csókot intéztem az ajkaira, vagyis csak akartam volna, ő viszont elnyújtotta, amit egyáltalán nem bántam, sőt! Mosolyogva húzodtam el, majd kérdésére csak játékosan megforgattam a szemem. - Áh nem... Tudod én nem olyan lány vagyok - parodizáltam ki ezzel az összes hasonló gondolkodású nőt. Nem éreztem szégyennek azt, hogy feltételezhetően aktívabb szexuális életet élek, mint sokan azt helyesnek éreznék, vagy nem kötöm magam egy kapcsolathoz. Nem árulok zsákbamacskát, és nem húzom senki agyát, őszintének tartom magam. Eddig nem akadt atrocitásom senkivel emiatt, aki meg emiatt szólogatott be szimplán elküldtem a jó kurva anyjába, majd leszartam. Szerintem őrületesen jó probléma megoldás volt, de most nem akartam ezzel foglalkozni, ugyanis helyette Miloval is foglalkozhatok, aki sokkal jobb ennél.
Nevetve húzodtam el, ahogy belecsípett derekamba. Figyeltem, ahogy beletúr hajába, majd ekapcsán elkalandoztam. Nagyon szép haja volt. Vajon a férfiaknak milyen gyakran kell hajat mosniuk? Meg sok időbe tart mikor mondjuk össze van zselézve? És vajon elég szappannal csinálni, hogy ilyen szép legyen vagy kell valami sampon? És vajon hogy fésülik ki? Viszont több időm nem volt ezen gondolkozni, hiszen megejtette perverz megjegyzését. - Na hát itt a folyosón? - kérdeztem. Tekintetem az előbb említett testrészére vándorolt, és enyhén oldalra döntött fejjel, mondtam a következőket, szememet nem elvonva. - Milyen merész lett a tanár úr - végül nem tettem semmit, hiszen azért azt én is felfogtam, hogy elég nehéz lenne kimagyarázni, ha a lépcső középén neki állnék kiverni neki, azért egy beszélgetés könyebben kimagyarázható. Bár előbb smároltam le, szóval nekem is jókor ugranak be ezek a gondolatok. Na mindegy.
Ekkor jutott eszembe újabb briliáns ötletem, és örömmel fogadtam, ahogy megragadja kezem. Imádom milyen könnyedén föl tud kapni, ilyenkor úgy érzem magam mint valami pillekönnyű tündér. Ez az érzés akkor fokózodott, mikor elkezdett megpörgetni, viszont hamar éreztem, hogy valami nem okés, és igyekeztem megtalálni egyensúlyom, ha már egyszer elvesztettem. A műveletet sikeresen végrehajtottam, viszont nadrágom bánta a dolgot. Majdnem felnevettem, ahogy hallottam milyen izgatottsággal kérdez vissza a dologra, de nem volt időm reagálni, hiszen ekkor vont magához. Lehunytam szemem amikor nyomott egy puszit a homlokomra, és mikor belemarkolt a fenekemben enyhén felmordultam, és önkéntelenül is behúztam a derekam, hogy kijebb tolhassam becses testrészem. A végén még tényleg itt esünk egymásnak.
Aztán mégiscsak elindultunk szobájához, ahol a kis raptora örömmel üdvözölt. Emlékszem eleinte mennyire fura volt látni, és hogy nem hittem a szememnek, de most már teljesen elfogadtam a kis cuki házi állat jelenlétét. Amíg a vizet töltötte ledobtam farmerem, majd az ágyán ülve fogyasztottam el azt. Egyből újra is töltötte nekem, viszont a második pohárra már fancsalian néztem, de azért belekortyoltam egy nagyobbat, mert tudtam, hogy jól fog ez nekem jönni holnap reggel. Vagyis hát ma reggel. Ekkor döbbentem le, hogy a nap már jön fel, és tudakoltam meg Milotól, hogy pontosan milyen nap is van. Úgynevezett utasítására csak elfintorodottam. Nem volt semmi kedvem ma órákra menni, sokkal jobb lenne itt eltölteni a délelőttet Miloval, mégha nem is aludnék csak dumálni vagy valami. Abba bele se gondoltam, hogy neki valami esetleg terve lehet, teljesen beleéltem magam a kis ötletembe. - Szerintem csak nem megyek be - közöltem vele a végső döntésemet. Akkor még nem jutott el agyamig, hogy talán kéne valami olyasmi, hogy igazolás, na meg péntek reggelenként hőn áhított edzésem is van.
Miután megegyeztünk, hogy nála alszom, elmentem letusolni. Ledobtam a bugyim és a kis topom, majd copfomat konyba húztam, és beálltam a zuhany alá. Először hidegre állítottam, és hagytam, hogy kicsit kitisztuljon tőle a fejem, legalábbis ezt akartam volna, de nem nagyon jött össze. Vicces nálam egyébként ez a dolog, mivel hőellenálló vagyok, tudom, hogy hideg a víz, de nem fázom tőle, libabőröm se jön ki a bimbómmal együtt. Hasonló a helyzet, a meleggel, érzem, hogy forró és nagyon szeretem is, de nem vörösödök ki tőle egyáltalán. Valamiért mégis szeretem sokáig magamra folyatni, és most is ez volt a helyzet. Szerintem egy nullával meglendítettem a fogyasztását, mire végeztem, de úgy voltam vele, úgyis van egy rakat időm. Megfogtam holmimat, és kiléptem az ajtón, és épp kezdtem volna beszélni, amikor valaki megelőzött. Annyira meghökkentem, hogy mondandómat is elfelejtettem, csak lefagyva vártam, hogy most mégis mi lesz. Felcsillant bennem az a kósza reményen, hogy nem tűnök fel neki, és enyhén meg is próbáltam hátrafele araszolni, vissza fürdőbe, viszont nem sikerült őrületes tervem, és ahogy láttam, azt is gyorsan levette, hogy diák vagyok. Lehet hogy volt már vele órám? Úristen ismerem én ezt a férfit? Végül Milonak volt egy tényleg mükődő és hasznos terve. Sejtettem mit csinál, tisztában voltam a képességével. Nekem az egyetlen elmével kapcsolatos képességem az érzelmek érzékelése és valamilyen szintű manipulálása, meg hogy szó szerint másik ember helyébe tudom magam képzelni, bár ugye ezt nem nagyon használom. Na meg a testvéreimmel való telepátia, bár azt se gyakran használjuk. Visszatérve a jelenlegi helyzetre, kicsit megdöbbentett a dolog. Más tudni, hogy képes rá, meg más látni használni. - Az én fejembe nyúltál már bele? - néztem rá kíváncsian, nagyon foglalkoztott a dolog. Nem tudom hogy reagálnék rá, végig se gondoltam rendesen mit jelent, egyelőre csak érdekelt.
Utolsó megjegyzésére, viszont el is szállt a komolyságom. Időközben a farmerra ejtettem a többi ruhámat, így most szét tudtam tárni karjaimat. - Miért ez túl sok lenne? - tettem fel költői kérdésemet, majd egy kicsit közelebb lépdeltem hozzá. - Vagy ez? - kérdeztem megint, egyik kezemmel enyhén megemelve pólómat, miközben egyre közelítettem felé. Mosoly jelent meg az arcomon . Egészen addig folytattam ezt a hármas ismétlődést, míg teljesen vele szemben nem álltam, és a pólót se tudtam már nagyon hova feljebb emelni. Halk kacajomat lehetett hallani. Nagyon mulatságosnak tartottam magam és a kis tervemet. Ahogy odaértem hozzá, szemébe néztem, és huncutul rámosolyogtam.
|
- Annak már nem mindegy? - jegyeztem meg csipkelődve egy széles mosollyal az arcomon. Természetesen nem komolyan gondoltam és nem is akartam megbántani sem. Szerintem ezt ő is pontosan tudta, ugyanis látszott rajtam, hogy csak viccelődök vele. Mikor átkarolta a nyakam, akkor már sejtettem, hogy mire készül. Mielőtt még összeértek volna az ajkaink, futólag körbenéztem, de a késői órára való tekintettel senki sem tartózkodott a folyosón. Azért nem lett volna valami szerencsés, ha olyan helyzetben látnak meg, hogy az egyik diákommal csókolózok. Nem mintha nem tudnám kitörölni ezt az emléket bárki fejéből is. Tehát ott tartottam, hogy viszonoztam a csókját, sőt el is nyújtottam azt. - Remélem azért nem minden tanárodnak így köszönsz - vigyorodtam el. Nem voltam féltékeny, hiszen semmi komoly sem volt köztünk, én is szexelek mással is, ahogyan ő is. Még azt is megkockáztatom, hogy a férfi tanárok 80%-a nem bánná, ha kikezdene vele a diákja. Talán még a nők egy része is belemenne abba, hogy az ajkait Annién pihentesse. Főleg, hogy a lánynak nagyon is vonzó ajkai voltak. Legalábbis nekem nagyon tetszettek, mert nem voltak olyan nagyon teltek, viszont azért nem is csíkszája volt, illetve még puhák is voltak. Számomra pedig ez a nyerő kombó. Sosem tetszettek az agyonra feltöltött ajkak, de még azok sem amik természetesen voltak olyan teltek.
A kérdése teljesen jogos volt, hirtelen nem is tudtam rá mit mondani. - Most megfogtál - beletúrtam a hajamban. Igazából a hasonló stílusunk miatt már az első találkozáskor nagyon jól kijöttünk. Minden osztályomnak szoktam mondani, hogy nyugodtan tegezzenek, hogyha úgy kényelmesebb nekik, viszont Annie volt az első - és egyetlen - a diákjaim közül, akinek megengedtem, hogy Milonak becézzen. Ez pedig nagy szó, ugyanis nagyon kevés embernek szoktam csak hagyni, hogy ezen a becenevemen szólítson. Kezdetben csak játékosan flörtölgettünk a másikkal, de szerintem előbb vagy utóbb mindenképpen lefeküdtünk volna, ugyanis sokszor elég konkrét utalásokat tettünk a dolgokra. Szerencsére Annie pedig nem az a típus volt, akinek csak a szája nagy, viszont ha a cselekvésre kerül a sor, akkor meg kihátrál a dologból. - Bár annak jobban örülnék, ha máshol fognál meg... - jegyeztem meg egy sokatmondó mosollyal az arcomon. Jelen esetben csupán vicceltem vele, hiszen így részeg állapotában nem feltétlenül "erőltetném" ezt a dolgot, viszont ha mégis benne lenne, akkor persze rajtam sem múlna semmi.
- Persze - Természetesen nem szándékoztam leállni táncolni vele a folyosó közepén hajnali 4-kor, viszont ezzel motiválhattam arra, hogy felkeljen a lépcsőről és megmozduljon valamelyik irányba. Azt is megtehettem volna, hogy szimplán felkapom, de azt csak nagyon végszükséglet esetére tartogattam. Hogy ne mondhassa, hogy nem táncoltattam meg, megfogtam az egyik kezét és lassan megpörgettem a tengelye körül. Tényleg nagyon lassan, mert nem akartam, hogy véletlenül kidobja a taccsot vagy elveszítse az egyensúlyát, de hát minden igyekezetem ellenére, még így is összeakadtak a lábai, s csak nagy balettmutatvány árán sikerült állva maradnia. - Igen? - talán kicsit izgatottabban kérdeztem vissza. - Jó, erre majd visszatérünk, ha józan leszel - nyomtam egy puszit a homlokára, közben pedig belemarkoltam a fenekébe. Tapasztalataim szerint lányoknak ez az egész fenék téma mindig vegyes érzéseket vált ki. A többség tart tőle a fájdalom miatt, viszont valamilyen szinten meg érdekli őket, hogy milyen érzés lehet. Egyelőre nem tudtam, hogy Annabelle hogy van ezzel, s nem is részeg állapotában fogom kitudakolni, mert szerintem ilyenkor bármit megtehetnék vele, mert mindent engedne.
Mosolyt csalt az arcomra, ahogy Kék örömtelien fogadta Anniet, illetve az ahogy a lány türelmesen magyarázta a raptornak, hogy miért ne tekeregjen most a lábai között. Nagyon aranyosnak tartottam, ahogy Annabelle komolyan magyarázott a dínónak, aki meg forgatta ide-oda a fejét, mintha próbálná megérteni, amit mondanak neki. Nem mondanám, hogy meglepett, hogy Annie egy szál bugyiban ücsörgött az ágyamon, mikor megfordultam. Már azért tartott a kapcsolatunk olyan szinten, hogy egyáltalán nem voltunk szégyenlősek - rám mondjuk ez egyáltalán nem jellemző - a másik előtt. Újratöltöttem neki a pohár vizet, majd újra kezébe nyomtam. Nagy szüksége lehet most rá a szervezetének a nagy alkoholmennyiség után. - Igen. Ideje lenne aludnod egyet, hacsak nem az órádon akarod ezt tenni - Nekem ma nem voltak délelőtti óráim, ezért nekem még volt egy kis időm kialudni magam. Na meg én már aludtam egyet, tehát jobb helyzetben voltam ezt illetően, mint a lány, aki nem csak hulla fáradt, hanem hulla másnapos is lesz holnap. - Hol szeretnél aludni? - Nálam is aludhatott, ha úgy döntött, bár reggel innen nehezebben tudtam volna feltünés nélkül kicsempészni, mint most, mikor még a többi tanár alszik. Ha vissza szeretett volna menni a szobájába, akkor persze visszakísértem egy darabig.
Mivel úgy döntött, hogy nálam alszik, ezért kivettem egy tiszta törülközőt, illetve az egyik felsőmet és odaadtam neki, majd a fürdő felé intettem. Nem szerettem utcai ruhákban meg koszosan befeküdni az ágyba, ezt pedig másnak sem engedtem meg. Amíg Annie fürdött én arébb tettem a szoba közepéről a nadrágját, illetve megváltam a melegítőfelsőmtől és nadrágomtól is, így újra a bordó Versace boxeremben voltam. Pont akkor, mikor Annabelle kisétált a fürdőből, az ajtó kinyílt, s az egyik új fiatal tanár esett be, aki mostanában nagyon össze akart velem barátkozni. Látszott rajta, hogy ittas állapotban van, szinte csak úgy fosta a szót, hogy ő mennyire bír meg tisztel engem. Először fel sem tűnt neki a lány jelenléte, viszont aztán megjelent a felismerés szikrája a szemében. Ekkor berántottam és becsuktam mögötte az ajtót. Könnyedén az elméjébe surrantam és kitöröltem ezt az emlékét, hogy a mai este folyamán egyáltalán járt volna a szobám közelében. Semmi szükségem sem volt arra, hogy eljárjon a szája, mert egyáltalán nem bíztam benne, és hát jobb biztosra menni. Miután végeztem az emlékei maniulációjával, kitessékeltem a szobából, s bezártam az ajtót, hogy ne lehessen több hívatlan vendég. - Hát ez közel volt - Milyen szerencse, ha az ember olyan képességgel rendelkezik, amivel kitörölheti a nem kívánt emlékeket mások fejéből. - Majdnem még egy tanárral több látott többet belőled a kelletténél - elvigyorodtam. Vagy amennyit egy tanárnak illene a diákjából. |
Nem tudtam hova rakni, hogy miért is nem vagyok még agyon taposva. Ismerős hang ütötte meg a fülem, de nem tudtam archoz kötni, ő viszont képes volt beazonosítani engem. Na igen, nem mindennap lát az emberfia ilyen szép izmos hasat - gondoltam magamban, majd elvontam kezem az arcom elől, mivel már rájöttem, hogy nem fenyeget veszély. - Csak az arcomat védtem - dünnyögtem. Csupán ezután kezdtem el jobban a ,,támadom" személyével foglalkozni, de egyből megörültem, amikor megláttam az illetőt. Tudtam, hogy innentől már semmi veszély nem fenyeget, biztonságban vagyok. Nem is voltam rest Milo tudtára adni, milyen nagy boldogság tölti el bensőmet, hogy láthatom, viszont a mozdulataim talán túl sebesek és óvatlanok voltak, így sikeresen képencsaptam. Nyeltem egy nagyot, meglepődöttségemben, és szemeim kétszeresére tágultak, és óvatosan vissza is engedtem kezem magam mellé. Szerencsére látszott rajta, hogy nem haragudott meg rám gyenge szem-kéz koordinációm miatt, gúnyos megjegyzésére pedig már egyenesen kajánul elmosolyodtam. Végül egy merész gondolattól vezérelve, átkaroltam nyakát, majd egy kényelmes csókot intéztem ajkaira, megadva neki azt a köszöntöt, amit előbb említett. Kacagva-mosolyogva emeltem el kezemet, és pillantottam megint a szemébe, hogy hallhassam további mondandóját.
Egész jól elvoltam itt a lépcsőn, jól éreztem magam Milessal. Nem gondoltam volna, hogy rajtunk kívül nagyon bárki erre bóklászna, elvégre körül-belül az éjszaka közepe lehet, és igazából hangulatos volt, a hideget se éreztem A szupererők előnyei vagy későbbiekben lehet hátrányai. Kihívó megjegyzésére sértettséget színleltem, majd észrevettem rajta, hogy bár lehet ő ágyban töltötte az éjszakát nem éppen alvással foglalatoskodott. Újabb csípős megjegyzésére megint csak kacagni tudtam. Normál esetben lehet máshogy reagálom le, és mellkasa bánja a dolgot, de ma már úgy is meggyapáltam szegényt, és egyébként is részegen ez nagyon vicces volt. Reflexből húzodtam el, ahogy igyekezett belecsípni derekamba, még mindig nagy derülések közepette. Enyhe vöröslő foltot hagyott bőrömön keze nyoma, de egyáltalán nem azért, mert esetleg erőset csípett volna, egyszerűen az évek alatt kitapasztaltám már, hogy baromi érzékeny a bőröm az ilyenekre. Ez az itt töltött évek során szült pár nagyon vicces, de kellemetlen esetet is. Értem itt például arra, hogy kiszívott nyakkal járkálni órára, ami pletykák áradtát indította néha el, hogy kitől származik. Nem szoktam nagyon pletykálkodni, meg sosem érdekelt nagyon az iskola hierarchiájába való szerepem, ezekbe is csak ezért hallgattam bele, hogy el tudjam oszlatni azokat, amik esetleg Milot vagy Ezrát veszélyeztetik, hiszen bár most már lassan elmúlok huszonegy, még mindig egy diák vagyok, és ezért még így is elég rendesen meg tudták volna ütni a bokájukat, amit nem akartam semmiképp.
Egészen elkalandoztam, de nem hagytam annyiban ezt a megjegyzést se. - És akkor mi mit szoktunk csinálni? - kérdeztem ártatlanul. Nem vagyok az a típus, aki trófeaként gyűjti, hogy hány pasival szokott lefeküdni, vagy egy dicsőség neki, hogy most szexelhet, egyszerűen csak szeretek jól szórakozni. És Milessel egyébként se csak ebből állt a kapcsolatunk, itt az akadémián vele az egyik legszorosabb a kapcsolatom. Nem szeretek túlságosan emberekhez kötödni, de egyáltalán nem bántam meg azt, hogy beengedtem Milot az életemben. Bár arról még fogalmam sincs mi lesz velem, ha elvégzem az akadémiát bár az azon is múlik, hogy tényleg tudom-e hasznosítani azokat a dolgokat amiket Lach tanárúrral tanultam. Ekkor kezdtem el jobban ecsetelni kis történetemet, és megjegyzésére és csak elkezdtem bólogatni. Magam elé meredtem, szemem körül-belül pont Milo mellkasára irányulhatott, és visszagondoltam az eseményekre, és hogy milyen jó volt, így újabb ötlet született meg fejemben. - Táncolsz velem? - néztem rá csillogó szemekkel, a legaranyosabb vigyoromat elővéve. Bár ahhoz először fel is kéne tudnom állni.
Szerencsére ő már előrébb volt ezzel kapcsolatban, és talpamra segített, viszont utána volt egy olyan merész elhatározásom, hogy meg tudom én oldani egyedül is ezt a járás dolgom, aminek eredményeképp majdnem sikerült eltranyálnom, de csodálatos mentéseimnek hála ezt megúsztam. Mikor először hallottam felcsendülni nevetését, már kezdtem volna felhúzni magam, viszont olyan aranyos és őszinte volt, hogy inkább nem reagáltam semmit. Viszont mikor bugyimra tett megjegyzést, egyből elkezdtek előttem pörögni a reakcióegyenletek, meg a fizikaképletek, R = 8,314 (bár ez fogalmam sincs mit jelent), végül nadrágomhoz emeltem kezem, vagyis oda ahol annak kéne lennie, viszont csak bugyimat tapintottam ki, és egyből összeraktam a dolgot. Én is jót derültem rajta, majd hátrafordultam hozzá, majd perverz bazsajgás mellett ejtettem ki a szavakat: Megkaphatod, ha szeretnéd. Következő megjegyzését inkább szó nélkül hagytam, és azon kezdtem gondolkozni, hogy volt-e már erre példa.
Elindultunk a szobája felé. Bár eleinte elhittem, hogy megy ez az egyedül közlekedés dolog, jól jött, hogy ment utánam, és egy-két botladozás után, inkább derekamra vezettem a kezét, bár szerintem akkora már neki is tervben volt. Amikor odaértünk a szobájához, Kék egyből megörült nekem, és elkezdett lábam között csavarogni, amit nevetéssel jutalmaztam, na meg elkezdtem neki magyarázni, hogy most ez nem a legjobb ötlet, mivel esélyes, hogy feldölök. Arról nem is beszélve, hogy össze is koszolt valamivel, ahogy rámtette mancsát - vagy minek mondják a dinóknál -, ezzel összekoszolva, bár ennek a nadrágnak már édes mindegy volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy ha már ,,zárt" helyen vagyunk, megszabadulhatok tőle, és tekintve, hogy milyen bő lett, könnyedén ledobtam és kiléptem belőle, míg Miles a vizet töltötte, majd elegánsan otthagytam a szoba közepén egy kupacba, de szerintem most bocsánatos bűn nekem, hogy nem kezdem el összehajtogatni. Végül elfogadtam a vizet, és leültem ágya szélére, ott megívva. - Köszönöm - mondtam mikor végeztem vele, majd elkezdtem egy kicsit nézelődni a szobába, de ami inkább feltűnt, hogy csúnyán elszámoltam magam az idővel, hiszen már lassan jön fel a nap. - Péntek van? - kérdeztem kicsit megzavarodva. |
- Annabelle ugye tudod, hogy attól, ha eltakarod a szemeidet, még nem tudsz eltűnni? - Bár nem voltam teljesen biztos abban, hogy Annie az, viszont egy elég erős tipp volt. Azért rá gondoltam, mert az enyhe piaszag ellenére is éreztem rajta a szokásos parfümjének az illatát. Amint elvette a kezeit az arca elől, már biztos voltam abban, hogy Annabelle kuksol a lépcsőfordulóban. Elmosolyodtam azon, ahogy felragyogott az arca, mikor meglátott. Nagyon aranyosnak találtam, tisztára olyan volt, mint amilyen őszinte örömmel lelkesednek a kutyusok, mikor hazaérkezik a gazdájuk, bár ez talán nem a legjobb hasonlat a kettőnk kapcsolatát illetően. Sőt, már biztos vagyok benne, hogy nem ezzel kellett volna élnem. A lényeg annyi, hogy tök cuki volt a reakciója. Lehet, hogy csak ennyit kellett volna mondanom. Azzal rontottam el, hogy nem vettem figyelembe a nyújtózkodását és azt, hogy milyen közel is voltam hozzá. Ennek az volt az eredménye, hogy a keze a fejemnek ütközött. Nem volt nagy ereje az ütésnek, ezért nem is okozott fájdalmat, inkább csak meglepődtem, mert váratlanul ért. - Én is örülök, hogy látlak. De lehet akkor legközelebb inkább egy puszival köszönj. Ez a pofon dolog annyira nem jön be - jegyeztem meg kissé durcásan, de persze valójában nem haragudtam rá egy cseppet sem. Erről pedig egy arcomon húzódó mosoly is árulkodott.
Amikor a sértődött mosolya önelégültbe fordult át, már tudtam is, hogy szemet szúrt neki az öltözetem. Vagyis inkább annak hiánya. Mivel nagyon úgy tűnt, hogy észrevett valamit rajtam, ezért magamra néztem, s egyből fel is tűntek a mellkasomon lévő karmolásnyomok. Eddig fel sem tűntek, hogy ott vannak, Annienek pedig remek kilátása nyílt rájuk. Nem igazán szeretem a karmolásokat meg kiszívásokat, mert igaz hogy a szexet élvezetesebbé teszi, viszont szerintem elég gáz, ha meglátszik a nyomuk. Főleg, hogyha az ember már nem tizenhat éves, mikor talán ez még menőnek számított. Na meg tanárként kicsit vicces lenne kiszívott nyakkal órát tartani. Egyszer volt már rá példa, de mivel nagyon jó kapcsolatban vagyok a diákjaimmal, ezért csak elvicceltük a dolgot. - Igen. Tudod ez olyan dolog volt, amit a felnőttek csinálnak - kiszélesedett a mosolyom, közben pedig játékosan belecsíptem az oldalába. Tudtam, hogy Annabelle már nem szűz - mindenki nyugodjon le, mert nem én vettem el neki - és arról is mesélt, hogy milyen rosszul is végződött a kapcsolata azzal a pasival. Nem faggatóztam ezzel kapcsolatban, sosem erőltetnék ilyen kényes témát. Ha jól emlékszem akkor úgy jött fel, hogy alapból egy kicsit intimebb témáról beszélgettünk és én csak viccelődve kérdeztem rá, nem is gondoltam, hogy el fogja mondani, viszont mégis megnyílt és elmesélte, ami nagyon jól esett, hiszen ezzel a bizalmába fogadott. És szerintem innestől volt még inkább bensőségesebb a kapcsolatunk.
- Reméljük csak attól a sok pörgéstől van - Hiszen ha nem magától ivott tetemes alkoholmennyiséget, akkor nagy valószínűséggel belecsempésztek valamit az italába. Bár, mondjuk egy ilyen iskolában, ahol mindenki rendelkezik valami spéci képességgel, még drogra sincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy másnak a tudatába férkőzzön. De nem hinném, hogy Annabelle társaságában ilyen gerinctelen alakok lennének. Ha mégis, akkora előbb vagy utóbb, de úgyis megmutatják a foguk fehérjét, akkor pedig csak remélhetik, hogy nem jönnek szembe velem a folyosón.
Megforgattam a szemeimet a hercegnős én hősöm megnyilvánulásán, viszont az arcomon továbbra is jelen volt a mosoly. Felnyaláboltam a földről, ami egyáltalán nem esett nehezemre, mivel nem volt valam nagy súlya. Mikor úgy döntött, hogy segítség nélkül megy tovább elengedtem, mert még véletlenül sem akartam, hogy netán emiatt kezdjen el nekem hisztizni. A következő mozdulatsor amit levágott, hogy megtartsa az egyensúlyát, már önmagában is elég vicces volt, de valahogy sikerült nevetés nélkül kibírnom. Viszont mikor reccsent egyet és elszakadt a nadrága felfedve a "Ne legyél segg, inkább zabálj segget" feliratú bugyiját, már esélyem sem volt visszatartani a nevetést. - Aranyos bugyi - Igyekeztem diszkréten nevetni, de annyira nem tudtam magamba fojtani, hogy a lány ne hallhassa. - Menjünk, mert még a végén azt hiszik, hogy én téptem szét rajtad a nadrágot - mondtam továbbra is nevetve.
Mögötte mentem a szobám felé, hogyha netán megint el akarna vágódni, akkor meg tudjam tartani. Becsuktam magunk mögött az ajtót. Kék amint meglátta Anniet, azonnal felugrott a párnájáról és odafutott a lányhoz, akinek macska módjára kezdett tekeregni a lábai között, hogy megszerezze a figyelmét. Öntöttem egy pohár hideg vizet Annienek, s odaadtam neki. - Fenékig - Nem csak a kiszáradás ellen tett jót neki a víz, hanem legalább józanított is rajta. |
Eléggé elkényelmesedtem a kövön, már lassan azon kezdtem el gondolkodni, milyen lenne itt az élet. Nem mozognék semmit, szóval hosszútávon elkövérednek, és végül lefolynék erről a lépcsőfordulóról, és az embereknek rajtam kéne átmennie a haladáshoz. Vajon mindig fájna, vagy egy idő után megszoknám? Úgy látszott ezt a kísérletet valaki épp élőben próbálta meg rajtam végrehajtani, és a tettek mezéjére lépett. Vagyis inkább majdnem rám. Rettegéssel a szememben vontam magam elé mind a két kezemet, alkarjaimat pedig összekereszteztem. Végül behunytam szememet és úgy vártam végzetem, ami nem következett be. Összezavarodottan pillantottam fel, hogy most akkor mi történt, kezeimet megtartva ugyanabba pozícióba hagyva, kissé lejjebb víve. Ekkor már a támadóm velem egy magasságba volt. Jobban szemügyre vettem az arcot, és egyből megváltozott az arckifejezésem. Szemem elkezdett csillogni, szám pedig mosolyra konkurult az örömtől. Talán kicsit túl nagy volt ez az öröm, hiszen arckifejezésem megváltoztatásával egy időben szélesen kitártam kezeimet, az egyiket fel magasra, a másikat pedig a vállammal egyvonalba igyekeztem pocízionálni, mint egy igazi pompom lány. Viszont ezzel a gond az volt, hogy nem számoltam vele, hogy szem-kéz kordinációm jelenleg nincs a toppon, és hogy Miles jelenleg túl közel áll hozzám ehhez a mozdulathoz, így sikerült ügyesen fejbebasznom a felfele irányuló kezemmel. Egy pillanatra felvontam szemöldököm, kidülesztettem szememet, és megmeredtem, majd inkább úgy döntöttem, úgy teszek mintha semmi sem történt volna. - Milooooo - kezdtem kitörő örömmel.
Amikor elkezdett rajtam mulatni dölyfösen összeszorítottam szemem, és csücsörítettem ajkamat, és megpróbáltam fenyegetően végigpillantani rajta. Ekkor tűnt fel az öltözete, és pár esetleges karmolásnyom a mellkasán, így kénytelen voltam önelégelülten elmosolyodni. - Ahogy látom neked is - vigyorogtam tovább, majd elkezdtem magyarázni pontosan mi is történt velem. - Igazából tök jól elvoltam, táncoltam meg minden, csak aztán lehet nem kellett volna az egy fura ital a végén.. - nyújtottam el a szavaimat magyarázat közben. - Vagy az a sok pörgés - kacagtam fel. Oh egek, hogy én mennyire részeg vagyok... Eltátottam a számat a csodálkozástól ahogy közölte, hogy rossz szárnyba jöttem, és még egy "mi" is kibukott belőlem, bár erre nyilván nem vártam választ, egyszerűen csak csodálkoztam, hogy hogy nézhettem be ennyire a dolgokat. Mondandója végére újra a mosolyomat vettem elő, és kezeimet szívemre szorítottam, hogy túldramatizáljam a helyzetet. - Oh, én hősöm - mondtam meghatottan, majd hagytam, hogy felsegítsen. Felfázásos mondatára csak legyintettem. - Csak megmelegítettném... vagy na megmelegíteném - akadt össze nyelvem véletlenül. Természetesen tisztába voltam vele, hogy ez nem így mükődik, de jelenleg logikusnak tűnt. Mikor már két lábomon sikerült úgy-ahogy megállnom éreztem magam annyira faszagyereknek, hogy elhatározzam, hogy én igenis tudok egyedül menni, vagyok olyan nagylány, és kiszabadítottam karom keze "fogságából", majd megindultam, de hamar úgy éreztem magam, mintha egy kötélen kellene egyensúlyoznom, és nyelvem után, most lábaim akadzak össze, amit egy igazi kötéltáncos ügyességével mentettem meg, és kitártam lábam, hogy megtaláljam egyensúlyom. Valami furcsát éreztem a mozdulat közben, de fogalmam sem volt, hogy ez az volt, hogy az előbbi huppanás következtében tovább szakadt az eredi lyuk a nadrágomon, ez a mozdulat pedig lehet még tovább tágította, így Milonak tökéletes rálátása nyílt az egyik legnemesebb testrészemre. |
Az óráim után bementem a tanáriba egy kupac dolgozatért, amit a hétvégén ki kell javítanom. Én tényleg csak beugrani terveztem a tanári kar közös kis termébe, viszont pont abba a tanárba ütköztem, aki a legjobban oda meg vissza volt Kékért, ráadásul a legtöbbet is tudott beszélni. Nem akartam megbántani, ezért leültem vele meginni egy kávét és türelmesen hallgattam, ahogy felváltva áradozott a raptorról - aki az ölébe ugorva évezte a cirógatást - és a legújabb unokájáról, akiről megmutatta mind a 122 új (!!) képet a telefonján. Olyan lassan kortyolgattam a forró italomat, amilyen lassan csak tudtam, de még így is túl hamar befejeztem. A nőnek pedig nem igazán csörgött le, hogy már negyed órája el szeretném húzni a csíkot. Ekkor mintegy mentőövként új üzenet érkezését jelezte a telefonom. Gyorsan megnyitottam, mire egy olyan kép jelent meg a képernyőmön, ami Fleurie-t ábrázolja, amint az egyik ott felejtett ingemben pózol a tükör előtt. Természetesen ki volt gombolva és semmi mást sem viselt alatta, ráadásul az én szobámból fényképezte. Nem értettem, hogy mit keres itt az akadémián, s hogy egyáltalán hogyan jutott be, de őszintén szólva jelen pillanatban nem is ezek érdekeltek a legjobban. Beth figyelmét sem kerülte el a telefonom felvillanó kép, noha rekord gyorsasággal el is takartam. Végül csak egy cinkos mosoly jelent meg az arcán és közölte velem, hogy nem illene megvárakoztatnom a képen szereplő fiatal hölgyet. Ez minden furcsasága ellenére is remek végszó volt. Felálltam, mire Kék is leugrott a nő öléből. Elköszöntem Bethtől, majd a szobámba mentem. Mivel pontosan tudtam, hogy mi vár ott, ezért gyorsított léptekkel haladtam, s reméltem, hogy egy diáknak sem jut eszébe megállítani valami teljesen magától értetődő kérdéssel.
Amint becsuktam magam mögözz a szobám ajtaját Fleurie a nyakamba is vetette magát. A nő most nagyon játékos kedvében volt, ezért nagyon elhúzódott az előjáték, amivel nincs is problémám, viszont már nagyon kezdtem türelmetlen lenni. Bár ezért alaposan kárpótoltak a nő telt ajkai, meg a remek nyelvtechnikája. A hosszú előjáték miatt még magamhoz képest is nagyon sokáig bírtam, pedig alapjáraton sem vagyok az a típus, akiben nincs több egy menetnél és azt is 10 perc alatt ellövi. Miután mind a ketten kellően kielégültünk, összebújva aludtunk el. Valamikor hajnalban ébredtem fel arra, hogy Fleurie már fel is öltözött és indulásra kész. Magamra kaptam egy boxert és melegítőt, illetve belebújtam egy cipzáros pulcsiba, de nem húztam össze. Kikísértem Fleuriet, aztán visszaindultam a szobámba.
Eléggé meglepődtem, mikor a lépcsőfordulóban majdnem belerúgtam valakibe, aki a földön üldögélt. Arra gyorsan rájöttem, hogy egy részeg diákról van szó, már csak azt próbáltam beazonosítani, hogy én tanítom-e. Ahogy lehajolva szemügyre vettem az arcát felismertem Annabellet. - Látom jól sikerült a péntek este - elmosolyodtam, mert azért mindig vicces volt másokat így szétcsapva látni. Meg előre örültem annak, hogy ezt majd hányszor a lány fejéhez tudom vágni. - Ha már ennyire eltévesztetted a szárnyat, akkor mit szólsz ahhoz, hogy megiszol nálam pár pohár vizet, utána pedig visszakísérlek a szobádhoz? - ajánlottam fel, de közben már meg is fogtam az egyik karját, hogy felsegítsem a földről. - Meg gondolom felfázni sem szeretnél - tettem hozzá, hiszen a kő nagyon hideg volt, amin üldögélt. Semmillyen hátsó szándékom sem volt Annievel, csupán segíteni szerettem volna neki, hogy jobban érezze magát. Na és meggyőződjek arról, hogy biztonságban visszaér a szobájába. |
Imádtam partizni. Ez volt az egyik legkedvencebb dolgom, ha nem a legkedvencebb dolgom. Annyira felszabadultak ilyenkor az emberek, és jó a társaság, és baromi sokat tudok röhögni egy-egy ilyen alkalommal. A hülyeségekről amiket megteszek, már ne is beszéljünk. Jól jött volna nekem egy regenerálódó képesség, hiszen akkor jóval kevesebbszer ríttam volna másoknak, hogy gyógyítsanak meg, vagy mentem volna az orvosi szobába hajnali kettőkor, hogy hát bocs ez van, de szerintem kitörtem a fogam és eltörtem a kezem, amikor egy fatörzsön akartam bebizonyítani, hogy a szertorna annyira nem nehéz, és szekrényugrást kiséreltem megtenni, nem számolva azzal, hogy ilyen módon csúnyán felnyalom a padlót, pontosabban abban az esetben a homokos földet.
Jelenleg semmi ilyen dolog nem történt velem. Egyszerűen a kertbe lopóztunk ki, hiszen már kezdett hidegebb is lenni, és sokan ríttak, hogy hideg van. Bár én ezt sosem éreztem, ha hordtam is melegebb ruhákat az azért volt, mert trendinek találtam őket, vagy még nem fejlődött ki ezen „képességem”. Egy ideig pedig, amíg nem kerültünk az akadémiára anyánk nem akarta, hogy kilógjunk a sorból, ne flangáljak már has pólóba, amikor mindenki téli bundáját növeszti épp magára. Visszatérve, hogy miért a pavilon nyert a part helyett, azért, mert hétköznap volt, és ilyenkor kicsit jobban figyelnek talán arra, milyen bátor lélek merészkedik a part felé, nem sejtve, hogy a pavilon is tökéletes erre, és nem csak a relaxra.
Sötét volt már, de ahogy körbetekintettem, láttam, hogy milyen nagy társaság kerekedett ki a végére, bár semmi ahhoz képest, ami akkor volt a parton mikor Jayékkel voltam ott, de már kezdtük a kertet is ellepni. Egyébként azóta nem is nagyon találkoztam velük, de nem nagyon izgattam magam, úgyis összefutunk, főleg hogy Roy is egy social butterflynak tűnt. Épp véget ért egy szám, én pedig kimerülve lehuppantam két ember közé. Kicsit sikerült megizzadnom, de még semmi vészes nem volt, semmiképp nem egy edzéshez mérhető, inkább csak csillogott a bőröm. Hajamat gyorsan copfba fogtam, és nem túl elegánsan lejjebb rángattam toppomat, bár igazából win-win vagy lose-lose szituáció volt – attól függ, melyik szemszögből nézzük -, hiszen vagy alul vagy felül látszott több a kelleténél. Végül úgy döntöttem leszarom az egészet, és mellettem lévőkre koncentrálok. Éppen kezdtem volna felvenni a beszélgetés fonalát, mikor valaki felém nyújtott egy flaskát a kezével együtt, amit örömmel fogadtam el, lemondva a pihenésről, és megadva magamnak a holnapi másnaposságot, ahogy sokadszorra ajkaimhoz emeltem a ma este folyamán egy alkoholt rejtő tárgyat és meghúztam.
Innen kezdtek el az események kissé homályosakká válni. Emlékszem, ahogy egy lánnyal együtt táncolok, majd egy sráccal majd többen körbeállnak, én pedig megszédülök. Egy kicsit leültem, de lassan éreztem, hogy nekem itt ért véget ez a parti. Igyekeztem feltűnésmentesen elszivárogni, de ez szerintem ez már akkor megbukott, mikor nekisétáltam egy ilyen magasított kő virágtartónak, és hangosan elkezdtem szidni az anyját, meg azét is, aki idetette. Ezután sikerült kisebb fent akadásokkal bejutni az épületbe, majd megcélozni a szárnyamat. Mármint a szobám szárnyát. A helyet ahol van. Szóval ja, elindultam lassan, és a korlátba kapaszkodva, saját nyomoromon röhögve sikerült is megtenni az utat az első lépcsőfordulóig, mint sem sejtve arról, hogy a tanári szárnyban vagyok, és nem az enyémen. Letekintettem a távolságra, amit megtettem, majd ettől kicsit megszédülve nagyobb erővel és zajjal puffantam le a földre, mint azt terveztem vagy kellett volna. De már mindegy volt, ha már úgyis ott voltam, úgy gondoltam megpihenek egy kicsit, nem gondoltam volna, hogy bármelyik lány is, aki ilyenkor sétálgat itt, jobban sántikál vagy beköpne, szóval ezért nem aggódtam, inkább azért, hogy a puffanástól belilul a seggem. Kellet nekem beadnom a derekam egy olyan farmerre, aminek hátul a combján van a szaggatás. |
Miles Richardson & Annabelle Chronis |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
