|
Témaindító hozzászólás
|
2019.05.22. 20:39 - |
Jacob & Jared & Jesse Endicott |
[3-1]
 Természetemet tekintve mondhatni, hogy egy igazán következetes személyiséggel rendelkezem, és bizony foggal körömmel ragaszkodom az elveimhez, még akkor is, hogy abba valahogy a testvéreim számomra nem mindig sőt, kifejezetten ritkán tetsző igényeit is be kell suvasztanom. És még a két bajkeverő ikrem ellenére is sikerül a saját életemet egy olyan igencsak szép vízelvezetőrendszerrel, vagyis napirenddel, ellátott mederben terelnem, hogy annak ellenére, hogy a porcikáim nagy része lázad az Akadémia alantas könyezete ellen, mégis viszonylag öszkomfortosan mozogtam, kerülve a számomra irritáló interferenciákat. Tehát a tanórák nagyrészét, meg úgy általánosságban az épület lakóit. Viszont vannak azok az elkerülhetetlen kisebb kellemetlenség nagyobb jó szituációk, amikbe nem ártott belemenni, ha naprakész akartam lenni, így volt a tanóráknak az a kisebb része, amiken rendszeresen és nem mellesleg pontosan megjelentem mintegy tudás bővítésre. Például a szándékosan "túl koros" diákoknak külön informatika csoport volt, és mivel nem találtam teljesen haszontalannak az ott elhangzottakat így azokon minden hétköznap résztvettem. A délelőtti órákat persze megelőzte egy kiadós reggeli és finom, jó minőségű expresso, hogy aztán ha végeztem a halandó találmányok szakszerű vizsgálatával, már ne túl szakszerűen a könyvtárban folytassam azt, így ott is napi rendszerességgel megfordultam egészen pontosan dél és két óra között, ami után egy teázást ejtettem meg, hogy felfrissülten mehessek a délutáni edzésemre az udvarra. És most hogy már kellően elszórakoztattam magam azzal, hogy a kíváncsi szemeket magam körül elhesegettem egy "ártatlan" tavaszi záporral, miközben a levegőbe emelkedve meditáltam - találtam egy igencsak kellemes rezgésekkel ellátott pontot erre az egyik futópálya végén. Ugyanis vannak még fehérnépek, akik nem fogták fel, hogy hármunk közül nem én vagyok akivel ágyba tudnak bújni, vagy csak én maradtam ki a sorból, ezt nehéz eldönteni, mindenesetre nehezen viselik az elutasítást. Hát igen én is nehezen viselném ha egy ilyen angyali arc mondaná nekem, hogy tehén vagyok húzzak a legelőre... Bár ez már csak a kifogástalan külsőmből kiindulva is lehetetlen lenne. Szóval van akinek nem elég az észérv és muszáj odasózni, mondjuk egy magasfeszültségű villámcsapással. És mindebben a legjobb az volt, hogy a fekete mágia ezen legprimitívebb és egyszerűbb módján nem bizonyíthatták rám az ügyet, elvégre volt még néhány kontár az környéken, de mégis miért folyamodnék ilyen olcsó eszközökhöz, ha rondább dolgokat is művelhetnék.
Szóval mivel a - felettem - széles sugarakkal sütő napocska hőhatására megizzadtam, köszenhetően a melegebb éghajlati övnek is meg a tenger közelségével okozott párának, mint mindig, most is kifejezetten gusztustalannak éreztem magam. Éppen ezért volt egy napközbeni időintervallumom a zuhanyzásra is. Így ezen túl esve megnyújtott léptekkel indultam vissza szobám felé, magamon egy hófehér törölköző anyagból készült köntösben, hogy véletlenül se érezzem a magamon lévő ruhát rendezetlennek, és ne is tapadhasson rám az anyag az esetleges nedvességtől. A felvételre váró ruhaneműk természetesen már előkészítve vártam rám az alaposan bevetett ágyamon, vasalásra készen. Majd mikor már az alsóneműktől kezdve a felső rétegeken át minden tökéletesen egyenesen festett elégedett mosollyal húztam magamra a darabokat, hogy az addig magamon tartott fürdőköpenyt egy vállfára akasztva a szekrénybe tehessem. Sajnos a még meleg vasalót egyenlőre nem tudtam hová tenni, így ideiglenes káosz forrásként inkább áttettem Jacob térfelére, hogy addig se bántsa annyira a szemem, habár abba a környezetbe sem illett bele. Majd hogy a gondolataimat eltereljem a kis rendszerbomlás körül, most is felmarkoltam egy műanyag zsákot, melyet saját kritikus szemeim elől a szinte sosem használt asztalom egy nagyobb rekeszéből varázsoltam elő, mely tele volt tömve erősebbnél erősebb tisztítószerekkel. Majd ezen lendületemmel meg is indultam a konyha felé, tudván, hogy a második adagnyi friss hozzávaló a déli után pontosan hat óra előtt érkezik meg, és amit nem is használnak fel teljesen, tehát reggel a maradékot adnák vissza. Épp ezért előre látóan mindig előre elkészítem a másnap reggeli kosztomat, hogy ha már nem is tökéletesen friss, de legalább nem az utolsó pár morzsa. |
Jacob & Jared & Jesse Endicott |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
