|
Témaindító hozzászólás
|
2020.08.18. 20:04 - |
Clarus Moor x John Adam Banks |
[10-1]
 2 perces futás meg sem ártott nekem, azonban Clarus ugy nézet ki mikor megált mint aki mindjárt szivrohamot kapott. - Többet kéne edzened haver. Majd néha lenézel velem a kondiba. Jó?
- John, mit is mondtál, melyik is a te szobád? A 109-es?-Kérdezte Clarus, miközben már képes volt egy értelmes mondatot kimondani.
- Nem, a 108-as az enyém. Pontosabban a Nyugati Szárny 108. És a tied melyik? – Kérdeztem közben pedig beléptünk az Akadémia ajtaján.
De mielőtt megválaszolhatta volna a választ már eg is láttam a nevére szóló bőröndöt.
– Nézd, ezen a bőröndön itt áll a neved. És itt van egy üzenet is. - Mondtam és átadtam a levelet Clarusnak, aki olvasni kezdte azt.
Clarus, miután többször is végig olvasta a levelet, boldogan ismertette velem a részleteket
- Mondtam, hogy biztosan feltűnt nekik a távozásod, bár nem pont úgy, ahogy gondoltam- Szólaltam meg és felemeltem Clarus bőröndjét.
Még be sem fejezte a mondatot én közbevágtam.
-Szerinted miért emeltem fel a bőröndöd, gyere, én tudom az utat! - a telekinetikus képességemmel lebegtetni kezdem
a bőröndjét és elindulunk. Clarus boldogan elkezd követni és látom az arcán hogy örül neki hogy lett egy barátja.
Az egész épületben síri csend volt. Hiszen a normális emberek ilyenkor alszanak. Az órámra nézek ami hajnali 1 órát mutat.
Egészen az ötödik emeletig mentünk ahol megkerestük a 108-as szobát.
- Bal oldalt az üvegajtó mögött találod a klubhelységet. Na gyere bemutatom a szobánkat - mondom és benyitok- Ez itt a fürdő ez pedig a szobánk. A jobboldali ágy a tied. Amugy bocsi a kupiért nem vagyok valami rendszerető.
magyarázom kínosan és a tarkómat dörzsölöm.- Beszereztem egy kis hűtöt hogy legyen hol hűtenünk az italokat.
Előveszem az éjeli szekrényből a cigimet és kiveszek egy szálat. Kinyitom az ablakot hogy ne érződjön bent a füst szag
- Kérsz?- nyújtom felé a dobozt- Nos csak hogy tisztázzuk nem szeretem ha valaki a cuccaim közöt mata, de belőled nem nézem ki mivel rendes gyereknek tünsz. Ha lányt akarvalamelyikünk felhozni felhizni akkor szólunk egymásnak, hogy ne érje meglepetés. Az én részemről a hűtöben lévő dolgok közösek, ami meg olyan kaja vagy ital arra ráirjuk a saját nevünket. Rendben? |
 Clarus szinte sokkot kapott, mikor meglátta, hogy John sikeresen betörte az igazgató ablakát, azonban nem volt ideje csak állni és bámulni. Mikor oldalra pillantott, a tőle már minimum 5 méterre futó John szólt neki - Fuss, ahogy csak bírsz, egyikünket sem láthatják meg- Clarus pedig azonnal futásnak eredt.
Clarus és John 2 perc intenzív futás után az Akadémia bejáratánál találták magukat. A megérkezés pillanata is mutatta a két fiú kondíciója közötti különbséget. John szinte meg se érezte ezt a kis „edzést”, míg Clarus szinte kiköpte a tüdejét. - John, mit is mondtál, melyik is a te szobád? A 109-es?-Kérdezte Clarus, miközben már képes volt egy értelmes mondatot kimondani. - Nem, a 108-as az enyém. Pontosabban a Nyugati Szárny 108. És a tied melyik? – Kérdezte John, közben pedig beléptünk az Akadémia ajtaján. – Őszintén szólva fogalmam sincs. Amikor megérkeztem ide, ugyan kaptam egy ismertetőt az Akadémiáról, és egy szabálykönyvet is, de ilyesmiről egyáltalán nem esett szó. - Mondta Clarus, és elkeseredett arcot vágott.
John hirtelen egy belső pad felé vette az irányt. – Nézd, ezen a bőröndön itt áll a neved. És itt van egy üzenet is. - Mondta John, és átadni a levelet Clarusnak, aki olvasni kezdte azt.
„Kedves Clarus Moor,
Mivel az Akadémiára való költözésére nem volt felkészülve, így bátorkodtunk elhozni pár ruhadarabot az otthonából. Az édesanyja és a nővére is üdvözli önt, bár egy hamis történettel kellet elnémítani a kérdéseiket.. A továbbiakban a Szuperhős Akadémia épületének Nyugati szárnyán lesz a szállása, a 108-as szobában. A szobatársa John Adam Banks lesz. A további információkról a napokban tájékoztatjuk.
Tisztelettel, a SA Igazgatósága.”
Clarus, miután többször is végig olvasta a levelet, boldogan ismertette újdonsült szobatársával a részleteket. - Mondtam, hogy biztosan feltűnt nekik a távozásod, bár nem pont úgy, ahogy gondoltam- Szólt John, és felemelte Clarus bőröndjét. - Nos, John, ha tudod, hogy merre is van a szobánk, nagyon hálás lennék ha- Mondta Clarus, de John közbevágott - Szerinted miért emeltem fel a bőröndöd, gyere, én tudom az utat! - Clarus elmosolyodott, és követni kezdte az első barátját az akadémián, aki történetesen az újdonsült szobatársa is egyben.
|
Amikor befejeztem a mutatványt Clarus arcára széles mosoly ült, mikor meglátta. Azonnal megeredt a nyelve Végig hallgatom a szóáradatát- Hát, amíg koncentrálok, és nem zavarnak meg közben, egy darabig biztos képes vagyok fenntartani. - Mondta , és ropogtatni kezdtem az ujjaimat, mintha készülnék valamire. - Na, bökd már ki mi az! Most már nagyon kíváncsivá tettél. - Kérdezem mikor óvatosan felhozta az ötletét. Érdeklődve végig halgatom
- Az ötletem az lenne, hogy mi lenne, ha az Én fényt irányító képességemet a Te általad megidézett fényen használnám. Még sose volt lehetőségem kombinálni mással a képességeimet, főleg nem egy hozzád hasonlóval. Bár lehet, hogy nem az Éjszaka közepén kéne szórakozni a fénnyel. - Mikor elmondta az ötletét felnevetek -Egy szót se többet, csak CSINÁLD. Nagyon tetszik az ötleted - mondtam és vigyorgó fejjel néztem rá, majd felkészültem a képességem használatára. Miután egy, az előzőtől valamivel szélesebb fénysugár, Clarus 6 Fénygömböt idéztem meg, és megpróbálta befogni az általam táplált fényt. Az elő másodpercekben semmi sem történt, azonban 1 perc elteltével Clarus gömbjei furcsa, narancssárga fénnyel kezdtek világítani, és növekedni kezdtek. Clarus próbálta eltűntetni őket, azonban a gömbök nem válaszoltak a parancsra. Clarus magához próbálta húzni a gömböket, azonban azok egyre jobban távolodtak tőle. A gömbök hirtelen magasra szálltak a levegőbe, és az Akadémia épülete felé vették az irányt, pontosabban egy ablak felé.
-Clarus, azonnal tűntesd el őket! Ha ezt valaki meglátja, biztosan kicsapnak innen! - Kiabáltam. Végig néztem ahogy gömbök egyre gyorsabban repülnek az ablak felé, és pont az ablak elérésének pillanata előtt, Clarus eltörölte a gömböket, egy kisebb narancssárga felhőt maguk után hagyva.- A frászt hoztad rám. Azt hittem hogy behajítod az ablakon. - Mikor az újtonsült barátja megkönnyebülten felsóhajtot , megfogtam a fejét, és az ablak felé fordítottam, majd megszólaltam. - És mondd csak, hogy tervezed az a nagy narancssárga foltot eltűntetni onnan? – Közben pedig hangosan elnevettem magát, Clarus pedig követte őt. Hirtelen egy középkorú férfi tárta ki az ablakot, majd körbenézett a fal közelében. Gyorsan bebújtunk a bokor mögé és megszólaltam halkan. -Pont most viccelted meg az igazgatót. Még szerencse hogy nem az az idegbeteg fajt.- válaszoltam. Az igazgató becsukta az ablakot és behuzta a függönyt. - Szerintem mi is menjünk aludni. Holnap óráink lesznek. Hányas a te szobád.? Az enyém a 108-as szoba. Tudod mit még egy utolsó csínytevés - mondom összpontosítok és a kezeimmel egy lökéshullámot küldök az igazgató ablaka felé, aminek következtében az ablak betört - Na most aztán fuss ahogy bírsz- szólok oda Clarusnak és elindulok
|
Clarus arcára széles mosoly ült, mikor meglátta, amint John kezéből egy erőteljes fénycsóva tört elő. Clarus eleinte szóhoz sem jutott, azonban mikor John abbahagyta a képessége használatát, rögtön megeredt a nyelve. -EZ ELKÉPESZTŐ VOLT!! És mondd csak, pontosan meddig tudod fenntartani ezt a sugarat?- Kérdezte Clarus, rendkívül izgatott tekintettel. - Hát, amíg koncentrálok, és nem zavarnak meg közben, egy darabig biztos képes vagyok fenntartani. - Mondta John, és ropogtatni kezdte az ujjait, mintha készülne valamire. - Lenne egy ötletem, de nem tudom mennyire valósítható meg jelenleg.. - Mondta Clarus, és tekintetét az éjszakai égboltra szegezte. –Na, bökd már ki mi az! Most már nagyon kíváncsivá tettél. - Szólalt meg John, és szintét izgatott arcot vágva felállt a padról. Clarus gondosan körülnézett a pavilon környezetében, és megbizonyosodott róla, hogy nincs senki a közvetlen közelükben, majd a pavilon mögé sétáltak Johnnal. –Az ötletem az lenne, hogy mi lenne, ha az Én fényt irányító képességemet a Te általad megidézett fényen használnám. Még sose volt lehetőségem kombinálni mással a képességeimet, főleg nem egy hozzád hasonlóval. Bár lehet, hogy nem az Éjszaka közepén kéne szórakozni a fénnyel..-Egy szót se többet, csak CSINÁLD.-Emelte fel a hangját John, majd felkészült a képessége használatára. Miután egy, az előzőtől valamivel szélesebb fénysugár, Clarus 6 Fénygömböt idézett meg, és megpróbálta befogni a John által kiadott fényt. Az elő másodpercekben semmi sem történt, azonban 1 perc elteltével Clarus gömbjei furcsa, narancssárga fénnyel kezdtek világítani, és növekedni kezdtek. Clarus próbálta eltűntetni őket, azonban a gömbök nem válaszoltak a parancsra. Clarus magához próbálta húzni a gömböket, azonban azok egyre jobban távolodtak tőle. A gömbök hirtelen magasra szálltak a levegőbe, és az Akadémia épülete felé vették az irányt, pontosabban egy ablak felé. -Clarus, azonnal tűntesd el őket! Ha ezt valaki meglátja, biztosan kicsapnak innen!- Kiabálta John. A gömbök egyre gyorsabban repültek az ablak felé, és pont az ablak elérésének pillanata előtt, Clarus eltörölte a gömböket, egy kisebb narancssárga felhőt maguk után hagyva. Clarus megkönnyebbült, és sóhajtott egy nagyot, majd John megfogta Clarus fejét, és az ablak felé fordította, majd megszólalt. - És mondd csak, hogy tervezed az a nagy narancssárga foltot eltűntetni onnan? –Közben pedig hangosan elnevette magát, Clarus pedig követte őt. Hirtelen egy erős jelenlétet éreztek meg mindketten, és azonnal egy közeli bokor mögé bújtak. Egy középkorú férfi tárta ki az ablakot, majd körbenézett a fal közelében. Clarus ekkor kérdőre vonta Johnt. - Haver, ki ez a férfi? Nem tudom hogy mondjam el, de a jelenléte valami elképesztő. -John szinte sokkot kapott, mikor meglátta a férfit, és szóhoz sem jutott.
|
 Mikor megszólal halkan azonnal csendre intem, mivel pont akkor haladt el az alak.- Igen, de shhhht! Ne szólj egy szót se, valószínűleg ez egy tanár, és nagyon nem akarok lebukni.
Mikor elmegy az illető óvatosan kinézek, hogy nincsen e itt még valaki aztán vissza ülünk a pavilonba. Látom az értetlen arcát és megszólalok - Azért nem akarok lebukni mert Helder a cépánom az akadémián dolgozik és ha lebukok tuti hogy szólnának neki aztán meg hallgathatnám a fejmosást, hogy miér nem szabadna éjszakánként kint járkálnom. Clarus összezárt lábakkal ült le egy padra, kezeit pedig az ölébe helyezte, és összekulcsolta őket. Én vele ellentétben , kényelmesen, enyhén széttárt lábakkal elhelyezkedem szinte feküdt egy padon, kezeimet pedig tarkóm mögé helyeztem, és kérdőre vontam Clarust.-Lazits már haver baráttal vagy .Nos? Fel fogod hívni őket? Mármint rokonaidat. Biztos csak a tanár miatt nem válaszoltál pár perccel ezelőtt, ugye?- hallgatom a válaszát - Figyelj tuti hogy már feltünt nekik csak nem tudják hogy hol keressenek. Beszélj velük- válaszolom szomoruan - Neked még ott vannak a szüleid akik szeretnek. Mikor rákérdezett hogy én mi lennék leraktam a kezeimet és egy kicsit feljebb csúsztam a padon, aztán megszólaltam. - Egyik sem.- válaszoltam azonnal majd sóhajtottok egy nagyot, és folytattam. - Én egy Lorien nevű helyről származom, de ez biztos nem mond sokat neked. Már egy ideje a földön vagyok, de nemrég ideküldtek, hogy fejlesszem a képességeimet. - Mondtam és megvakartam a fejemet. - Na ezt találd ki? Hogy Hívják a gyors indiánt?
Mikor elmondta hogy ő egy mutáns és megmutatta a képességét elvigyorodok és összecsukom a jobb öklömet- Ezt figyelt - szólalok meg és kinyitom a tenyeremet amiből már fényt sugározok. - Ez a Lumen képességem. Fényt tudok sugározni a kezemből és ennek mellékterméke hogy hő- és tűzálló vagyok. Illetve energiával tudom feltölteni a lorieni fajtársaimat.
( John amint a Lumen képességét használja)
|
Clarus az esti csevegés közepette egy újabb illető közeledését érezte, azonban nem aggódott annyira, mint azelőtt. John ekkor hirtelen megfogta Clarus karját, és egy közeli bokor mellé húzta őt. Clarus rögtön megértette, hogy John biztosan a közeledő jelenlétre való tekintettel húzta el őt. -Te is észrevetted?- Kérdezte Clarus, hogy megbizonyosodjon a srác motivációjáról (hiszen egy átlagos ember nem rángat csak úgy embereket bokrok mögé, pláne nem az éjszaka közepén). - Igen, de shhhht! Ne szólj egy szót se, valószínűleg ez egy tanár, és nagyon nem akarok lebukni. - Clarus furcsállta John aggodalmait, hiszen Clarusnak természetes volt az esti séta, akár egy üres utcában is. A közeledő jelenlét lassan elhalványult, a két fiú pedig lassan visszasétált a pavilonba, majd leültek egy padra. A két fiú puszta testtartásából is áradt a kettőjük közti különbség. Clarus összezárt lábakkal ült le egy padra, kezeit pedig az ölébe helyezte, és összekulcsolta őket. Mindeközben John kényelmesen, enyhén széttárt lábakkal, szinte feküdt egy padon, kezeit pedig tarkója mögé helyezte, és kérdőre vonta Clarust. -Nos? Fel fogod hívni őket? Mármint rokonaidat. Biztos csak a tanár miatt nem válaszoltál pár perccel ezelőtt, ugye?- Clarust meglepte John nyers, de lényegre törő stílusa, közben pedig elgondolkodott a válaszon. - Valószínűleg még észre sem vették, hogy eltűntem. Amúgy is, a férfi, aki ide hozott, többször is figyelmeztetett, hogy ha egyszer eljövök ide, nem nagyon akad visszaút. - Mondta Clarus, és egy gondterhelt sóhajt eresztett ki a száján. Clarus fejében számos kérdés megfogalmazódott Johnnal kapcsolatban, többek között az is, hogy Ő mit keres az akadémián. Nem tűnik mutánsnak, mégsem átlagos a kisugárzása. - És mondd csak, Te mutáns vagy ember vagy? Ohh, bocsi, hogy ilyen nyers vagyok, de rettenetesen fúrja az oldalam a kíváncsiság. - Mondta Clarus, és enyhén elszégyellte magát, a használt stílusa miatt. - Egyik sem.- válaszolt azonnal John, majd sóhajtott egy nagyot, és folytatta. - Én egy Lorien nevű helyről származom, de ez biztos nem mond sokat neked. Már egy ideje a földön vagyok, de nemrég ideküldtek, hogy fejlesszem a képességeimet. - Mondta John, és megvakarta a fejét, mintha erősen gondolkodna valamin. Clarus meglepődött a válaszon, azonban cseppet sem furcsállta azt. - Értem. Így már érthető, hogy miért volt olyan furcsa a jelenléted.. Nos, ha kíváncsi vagy rá, Én egy mutáns vagyok, és Béta szintű, legalábbis ezt mondták nekem, bár nem értek sokat az ilyesmihez. Lényegében az előzőekben látott fénygömböket tudom megidézni, valamint olykor az egyszerű napfényt is tudom használni. Egy szó, mint száz, LIGHTBRINGER!- Clarus megidézett egy Fénygömböt, és várta a reakciót Johntól, azonban a fiú csak elmosolyodott, és felült a látszólag kényelmetlen pozíciójából, majd megfogta Clarus vállát, és szinte már elnevette magát.
|
Miután rájöttem hogy nem tudok aludni ugy gondoltam hogy elindulok sétálni az iskola kertjében. Ugy gondoltam hogy a friss hűvös levegő kiszelőszteti a fejemet és könnyebben elalszok majd. Igen szép időnk volt aznap este. A hold fényesen ragyokot és az összes csillagot látni lehetet az égbolton.
éppen a padoknál jártam mikor fényeket láttam felvillani a pavilonban.
-Ki van ott?! Jelezzen azzonal, vagy hívom a tanárokat! - Kiáltottam,de utána rájöttem hogy mi van ha egy tanár az és lebuktatom magamat
De mikor közelebb lépek felsóhajtok mikor megláttom hogy az egyik tanuló az.
- A nevem John, John Adam Banks. Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel ilyen későn idekinn?- kérdezem és kezet rázok vele,de mikor mesélni kezd csendben halgatom
Elég szinpatikusnak találtam a fiut első látásra.
- Miért nem hivod fel őket holnap és beszélsz velük. Hát ha segit egy kicsit megnyugodnod. az első napok mindig nehezek.
de szerintem egy kicsit oltsd el a lámpáidat mert hallok valakit közeledni.
Valószinüleg most buktattam le magunkat az előbbi felszólitásomra amit lehet hogy egy kinti tanár meghallott. Ha eloltotta a lámpásokat akkor most a vaksötétben ácsorgunk és várunk
hogy az illető elhaladjon melletünk. megfogom Clarus karját és óvatosan beljebb huzom egy bokor mögé hogy nelásson minket az illető ha ide világitana. |
A Hold magasan állt az éjszaki égbolton, mikor Clarus sétálni kezdett az Akadémia Kertjében. Gondterhelt tekintetéből áradt a feszültség, a félelem, és talán egy kevés megbánás is észrevehető volt rajta. A félelem oka nem más volt, mint a kétely saját magában. Még csak egy nap telt ez azóta, hogy elhagyta a családját, és máris honvágya volt. Clarus feltekintett az égboltra, és gyönyörködött a nyers tisztaságban, és mennyei ragyogásban, melyet a csillagok fénye kölcsönzött szemének. A fiú lassan kezdte feldolgozni mindazt, amin keresztül ment az elmúlt időben, azonban tudta, hogy egyedül sose lesz képes feldolgozni a döntése következményeit.
A séta már pár perce tartott, mikor a fiú egy üres pavilon előtt találta magát. Clarus, az erejét reflexszerűen használva, megidézett három Fénygömböt, hogy bevilágítsa, majd szemügyre vegye a pavilont. Épp belépni készült, mikor egy furcsa érzés fogta el-mintha figyelné valaki. Clarus körbenézett, de nem látott senkit, habár elképzelhetőnek tartotta, hogy az, aki figyelte, egyszerűen elbújt a bokrok között, vagy valami módon láthatatlanná vált, hiszen az Akadémián biztos van hasonló képességű ember. Clarus ezután belépett a pavilonba, közben pedig védelmi funkcióra állította a megidézett Fénygömböket. Mikor Clarus elindult, egy kiáltást hallott maga körül. - KI VAN OTT?! JELEZZEN AZONNAL, VAGY HÍVOM A TANÁROKAT!- Clarus hirtelen megfordult, majd a közelben feltűnő fiú felé fordította a gömböket, és enyhén megrémülve válaszolt. -J-Jó estét! Nincs oka az aggodalomra, az Akadémia új diákja vagyok, Clarus Moor. - Clarus remélte, hogy a bemutatkozás jó hatással lesz az eseményekre, közben pedig visszahívta megához a Fénygömböket. A fiú ezután közelebb lépett, és kezet nyújtott Clarusnak.-A nevem John, John Adam Banks. Megkérdezhetem, hogy mégis mit keresel ilyen későn idekinn?-
-Ezt én is kérdezhetném, nem igaz? A viccet félretéve nincs különösebb oka az idekinn létemnek, csak sokat stresszeltem az elmúlt napokban, mivel el kellett hagyom a családom a saját érdekemben, és bele se gondoltam, hogy velük mi lesz ezután... Szóval gondoltam jól jönne egy kis séta…- A fiú látszólag nem tudta hova tenni a hirtelen rázúdított őszinteséget, és enyhén méregetni kezdte a tekintetével Clarust, valamint egy kevés cinizmus is látszott az arcán. Clarus azon gondolkodott, hogy vajon ez a srác lesz-e az első barátja az Akadémián, vagy épp az ellenkező módon fog elsülni ez a találkozás. |
Clarus Moor x John Adam Banks |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
