|
Témaindító hozzászólás
|
2020.08.24. 09:37 - |
Rose Howell&Jared Endicott |
[4-1]
 Néha miközben a képességemet használom, elgondolozok azon vajon honnan származhat ez az erő?! Ott lappant bennem éveken keresztül, és egyszer csak mint ha egy parancsszóra előtört bennem és azóta könnyedén tudom használni. Sokszor okoltam magamat a falu miatt, ha azt nézzük az én képességem miatt "pusztult" el. Rémálmom is volt már nem is egy ezzel kapcsolatban. Azóta nem tudom vannak-e túlélők vagy hogy mi történt azóta. Őszintén szólva, nem mernék vissza menni oda. Rengeteg emlékem jönne elő... talán még több is mint ami most van.
Az volt a célom a gyakorlással, hogy minél nagyobb és erősebb gömböket hozzak létre és azt minél messzebbre dobni. Sil néha-néha engem figyelt, de amikor megunta akkor a vizzel kezdett el játszani. Ahogy jött a sodrás, úgy futott el tőle majd kergetni kezdte. Behunytam a szemem és hallgattam a tengert. Különös de segített. Segített megnyugtatni, és jobban is sikerült koncentrálnom. Ismét kinyújtottam a karom a tenger felé, de most mind a kettőt. Hagytam hogy a szél játsszon a hajammal és a ruhámat kedve szerint fújja. Azt akartam, hogy minden harag nélkül hozzak létre egy tűzgömböt. Mikor kinyitottam a szemem, az láng vörössé vált. Kezem előtt egy igen nagy golyó jött lére. Meg is lepődtem mivel, ez nagyobb volt az előző gömböknél. Örültem hogy át tudtam lépni a következő "ajtóra". Most már tudtam mire kell gondoljak ahhoz hogy ez a trükk erősebb legyen.
Már éppen dobtam volna el, amikor meghallottam egy hangot mögöttem. Ahogy elvesztettem a koncentrációmat a gömb "darabokra" zuhant le a homokba és ott kis lángokba égett tovább körülöttem, de egy kis idő után a sodrás el oltotta. Nem is kellett mondani mennyire megijedtem a hang hallatán, de bosszantott az is hogy megzavartak és oda a gömbnek is. Mérges is lettem hirtelen de ezt igyekeztem nem kimutatni. Már csak annyit érzékelek hogy Sil védekező állásba jelent meg nekem háttal és morogni kezdett az illetőre. A morgásra meglepődtem, mert eddig ezt nem csinálta egy ismeretlen embernél sem. Hátra pillantottam a vállam fölött, és ekkor megláttam két illetőt... bocsánat, valószínűleg egy párt. Mert hát, eléggé össze voltak "nőve".
- És ha igen? - Kérdeztem vissza az előző kérdésére morcosan, összetett karokkal a mellkasomon. Bár nem mintha ezek után, ez nem lenne világos számukra. Egy szőke alacsony lány, talán velem egy magasságban ált előttem. Már-már túlságosan bújt a sráchoz Sil miatt, ugyan is őt is megmorogta ha közelebb akart lépni hozzá. És egy igen magas hosszú hajú srác... még is mi rosszat tettem hogy pont engem találtak be?! Általában nem vagyok ilyen ellenszenves... de mérges lettem hogy csak úgy ide jött és megzavart, ez már elég nagy pofátlanság. - Sil... akármennyire is de ne veszítsd el a fejed. Maradj nyugton. - Kommunikáltam telepatikusan vele, ne hallják meg ugyan is semmi közük hozzá. Behunytam a szemem. - Sil... elég legyen! - Parancsoltam rá, aki még mindig morgott. Az hogy így viselkedik, azt súgja óvatosan kell bánnom ezzel a sráccal. Felpillantottam rá, egyenesen a szemébe. Nem hátráltam meg, igen is kiállok magamért.
Sil, ahogy rászóltam átváltozott kolibrinek majd leszállt a vállamhoz és így figyelte az eseményeket. Bár nem tetszett neki, de legalább így a lány nem félt annyira... ha félt is.
- Elmondanád hogy lenne veszélyes? - Vágtam vissza ugyan úgy morcosan de nem emeltem fel a hangom. - Körülvesz a tenger... egy lélek sincs itt kivéve titeket. - Fejeztem be ezt a részét, de vissza akartam vágni ennek a kötekedésnek. - És mért jössz ide megzavarni, miközben gyakorolnék? - Kérdeztem és vártam a válaszokat. - Ha én látnék egy embert gyakorolni, nem mennék oda megérdezni te mi a fenét csinálsz itt és mért... - Gondoltam magamban. De ezt már nem akartam hangosan kiejteni a számon. |
 Még mindig imádtam, hogy nem osztozkodom a testvéreimmel a szobán. A vér örökké össze fog minket kötni, de azért szeretem tőlük a távolságot, amikor a saját utamat járom. Talán ez meglátszik, hogy nekem volt a legtöbb kalandom, mesélni valóm, nem pedig nekik. Nem mintha megmondanám mindenkinek, néhány eseményt úgy is megtartottam magam. Nem mintha ők nem csináltak volna magán küldetéseket, de az tény, hogy ők kevesebbszer váltak le a családtól, mint szerény személyem. Lehet ez az oka, hogy tudok is mit kezdeni a hölgyekkel, nemcsak selejtes próbálkozást teszek, akármennyi kedvelem az öcsém, azért látszik, hogy ez nekem megy jobban, nem fordítva.
Most is egy gyönyörű szőke mellett, vagyis majdnem - ő a másik ágyat foglalta el - ébredtem. Szép kis estét töltöttünk együtt, majd biztosan fogunk még emlékezni. Meg is hívtam egy randira, hisz nem bánnám, hogy többször töltenénk egymással az időt, bár itt inkább az aktusra gondoltam, mint egy aranyos, rövid találkára. Az engem untat, de az igaz, hogy némelyik lánynál muszáj ezt meglépni, vagy sose fogom megszerezni a fehérneműjüket, vagy igen, képtelen lennék megdugni őket. Az meg ugyan egy nagy veszteség lenne számomra. A trófeagyűjtő illik rám, nem is tagadom, szoktam is vele büszkélkedni kissé, hogy kik voltak meg azon a héten.
Raina, azt hiszem ez a neve, gyorsan kapkodta magára a ruháit, én meg csak néztem az egészet. Élveztem a látványt. Nekem volt egy lyukasórám, így nem siettem annyira, mint ő. Szerencsére nem bukott fel, ahogy felvette a szűk farmerját, minden pillanatban már arra vártam, de szerencsénkre nem történt ilyen, remek kifogás lenne ez szexre, ha egymásra esünk, de hát ez lemaradtam. Hatalmas, őzike szemekkel nézett rám, ahogy megfogta a kezem, rámosolyogtam, majd megkérdezte, hogy biztos áll az a találkozó. Édes volt, néha el is felejtem, hogy az itteniek még az életük kezdetén van, míg én lassan kiöregszem mindenhonnan.
Persze, betartom a szavam. Nem vagyok olyan, aki üres ígéretekkel dobál téged, nem. Ha azt mondom, hogy megöllek, akkor tényleg meg is teszem. Lehet nem azonnal, lehet egy év múlva, tíz év múlva, az viszont holtbiztos, hogy meglesz. Így a kisebb dolgokat, mint ezt sem söpröm a szőnyeg alá, az nem lenne hozzám illő. Be kell vallanom, hogy valószínűleg halálra fogom unni magam, de a hölgyemény elég pletykás természet, így biztos valamit el fogok csípni, amin majd rágódhatom egy ideig. Az iskola mindig nyújt valamit, amitől érdekes lehet a nap. Ezek már csak ilyenek, főleg, ha itt képességhasználók is vannak.
Így hát ott voltam a parton, vele együtt, bár nem fogtuk egymást, inkább a lépéseinkkel túrtok a homokot. Nem némán mentünk természetesen, ez nem volt egyikünkre se jellemző, vagy ahogy mondják ezt róla. Csupán az volt itt a probléma, hogy nem igazán volt közös témánk, de végül azért találtunk.
Miután láttuk azt a fehér farkast, valahogy tudtuk, hogy ebből nem lesz randi, ő azért túl kíváncsi, én meg elég kötekedő vagyok. Szóval miután a vöröskét megláttam, odaböktem Rainának, hátha végre lesz érdekesség a végére így.
- Az a te farkasod? - mentem oda hozzá, a szőkével a karomon. - Miért is dobálsz itt tűzgolyókat, ahol veszélyes? |
-Nem Sil, nem szabad azonnal hagyd őt békén...- Szóltam rá nagyon is idegesen a kedves Daimonomra ugyan is, mindenáron elakart kapni egy patkányt a szobatársam szekrényéből. Sil izgtottan ugrált ide oda a kezemből és alig tudtam vissza tartani.- Elég lesz..már hallod..? - Szóltam rá ismét de most már nagyobb hangerővel. - De olyan jó illata van. - Szólalt meg közbe elkezdett vonyítani. Na most kapott el az ideg. Felálltam a földről mert eddig ülve próbálkoztam visszatartani csak hát van egy kis súlya. Elé vágtam majd hozzá vágtam egy párnát. A kisebb ütést én is éreztem de ez most nem igazán érdekelt. - Gondolkodj már, ha ez a Ruby meglátja mit csináltál a szekrényével mind a kettőnket ki fog dobni. - Mordultam rá miközben csípőre tettem a kezemet. Ettől Sil egy pillanat alatt észhez tért majd lehajtotta a fejét és úgy nézett rám. - Bocsánat.. - Mondta majd lefeküdt a szőnyegre és letette a fejét. Én nagyot sóhajtottam rá majd fáradtan egy nagy levegő kifújásával lehuppantam az ágyamra.- Igazából az is csoda hogy befogadott minket az iskola. - Tovább nem folytattam a mondani valómat mert nem akartam. De tudta Sil hogy mire gondolok. Főleg hogy őt mindenki látja sokan így is elkerülnek minket hiszen ő egy farkas sokan pedig félnek tőle. Volt olyan lány is aki annyira félt tőlünk hogy naponta látogatta meg az igazgatói irodát és elakarta érni azt hogy minket kirúgjanak. Mit ne mondjak az emberiség néha velejéig romlott...és tele van idióta emberekkel. De ezzel nem tudok mit tenni csak annyit hogy figyelek Silre az ilyen esetek miatt is.
Azon kezdtem el gondolkozni hogy mi is vidítaná fel mert most nagyon lehangolt lett hogy nem engedtem neki a patkányt elkapni. Hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Közben Sil látta hogy elfeküdtem ezért mellém ugrott és úgy feküdt le ő is hogy a fejét letehesse a lábamra.- Megvan.. - Ültem fel hirtelnen de azzal a lendülettel Sil leesett az ágyról és értetlenül nézett rám hogy mit csináltam az előbb. - Hát te mit keresel te ott lent? - Poénkodtam vele. - Ledobtál - Nézett rám igen unott fejjel amire én elmosolyodtam.- Jójó neharagudj. - Mondtam majd a kezeimmel megfogtam Sil fejét és mélyen a szemébe néztem. - Mit szólnál ha elmennénk megnézni a tengerpartot? - Ma úgy sincsenek óráim szóval akár az egész napot kint tölthetjük. Sil szinte még gyerek ezért tudom hogy szeret futkározni és legalább vadászhat is egy kicsit ha úgy tartja kedve. - Komolyan mondod? - Csillant fel a szeme amire én elmosolyogtam. - Hát persze egésznap kint lehetünk. - Válaszoltam mosolyogva. Az hogy láthattam a szemét felcsillanni már az is boldoggá tett. Azzal a lendülettel fogta magát és kiment a folyosóra, az ajtó ugyan is kis résnyire nyitva volt így nem volt akadály kinyitni neki. Nagyokat pislogtam ahogy kifutott majd azonnal utána mentem hiszen csak néhány méterig távólodhat el tőlem. - Várj ne olyan gyorsan..meg nem szabad futni a folyósón. - Szóltam utánna de már kissé lihegve. Ekkor hirtelen megállt így fékeztem én is majd térdeimen támaszkodva fújtam ki a maradék levegőmet is. - Azt hiszem nem ártana neked a 10 perc futás naponta. - Szólalt meg Sil. Utáltam futni ez tény sőt a tesit se szerettem ez miatt. - Nagyon vicces vagy. - Néztem rá majd elindultunk az iskola bejárata felé.
Nem telt sok időbe néhány perc séta és már ott is voltunk a tengerparton. Mély levegőt vettem majd lassan kifújtam. A szél lágyan lengedezett ami felfrissített. A víz illata pedig megnyugtatott. Kerestünk egy olyan helyet ahol nincs olyan nagy tömeg és Sil szabadon játszhat ugyan is nem akartam olyan nagy fejhajtást hogy mindenki féljen tőlünk. Igen..hiába van itt Sil nekem sokszor magányos vagyok. Ránéztem a tengerre miközben eszembe jutottak a falubeliek és a szüleim is na meg a gyerekkori barátaim is. Sil érezte is rajtam hogy elszomorodtam valami miatt. - Biztos hogy itt akarsz lenni? Elmehetünk máshova is. - Szólalt meg.- Persze...menj csak szaladgálni. - Mosolyogtam rá és próbáltam eltűntetni ezt az érzést. El is ment szaladgálni és játszani a vízzel. Én gondolkoztam mit is csináljak, ezért hosszas gondolkozás után eldöntöttem hogy addig gyakorlom a képességemet. Ki nyújtottam a karom a tenger felé majd egy pillanat alatt egy közepes méretű tűz jelent meg a kezemben. A szemem színe narancs színné változott. A tűzből egy labdát alkottam majd azt a víz felé dobtam. Azzal ütöttem el az időt hogy próbáltam egyre messzebb és még messzebbre dobni a tűzlabdákat. |
Rose Howell&Jared Endicott |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
