|
Témaindító hozzászólás
|
2020.09.03. 14:48 - |
Cassandra L. Moreau x Cassian Warren |
[12-1]
 - Az én Roxfortomból nem csapták ki. Sokkalta toleránsabb az a világ, amit kreáltam, ezt láthatod a rajzlapon is - mondtam szórakozottan.
Megjátszott sérdőttséggel fordulta el tőle, amikor azzal a semmitmondó szennyel hasonlította össze az én csodálatos remekművemet, aminek minden egyes részletében ott volt egy-egy utalás, akár a posztmodern kultúrákra, társadalmakra, netán ellenkező esetben az elmúlt korszakok vonásai voltak fellelhetők benne.
- Cellux volt, és nem ragtapasz - javítottam ki a rajztanáromat. - Milyen művész vagy, hogy még ezt sem tudod? - sóhajtottam fel színpadiasan.
Ezután röpke gyász futott át rajtam, ami az édességeimet illette. Cassian próbált derűsebb lenni, de mindhiába. Ennek természetesen hangot is adtam.
- Nem ettem bele mindegyikbe, viszont, hogyan kerítsem elő őket? Azóta a sziget másik felén lehetne. Sosem fogom őket megtalálni. Vásárolhatok megint tartalékokat, de ha valamelyik infantilis osztálytársam bele mer lökni a vízbe bosszúból és odavész az összes nyalánkságom, annak a többszörösét fogom visszaadni! - morgolódtam az orrom alatt.
Miután egy pocsékul megfogalmazott gondolat után mentegetőztem, hogy mit mire értettem, szerencsére Cassian csak elnézően megingatta a fejét. Ha nagyon flörtölni is szeretnék valakivel, éppenséggel most vele, akkor sem mondanék ennyire anti-erotikus szöveget. Ez libidó gyilkolásra perfekt fegyver, de semmiképpen sem izgató.
- Pedig jó lett volna. Az endorfin és a dopamin mindig jól jön az agynak - sóhajtottam fel ismételten, némi csalódottsággal körítve, amikor kijelentette, hogy nincs olyan képessége, amivel a kockacsoki hasizmokat nem tud varázsolni.
A tanárom vigyora újra és újra felbukkant, ahogy hatalmas komolysággal beszéltem a legsületlenebb eszmefuttattásokról is. Az okkultizmus, viszont kissé másabb terepnek bizonyult. Ő jól szórakozott, hogy találgattam, mégis milyen fajhoz tartozik. Activity-hez hasonlított, netán barkóbához. Ez utóbbi közelebb állt a valósághoz, így utólag belegondolva.
- Igen, és ki fogom találni! - jelentettem ki határozottan. - Szeretek embereket fejtegetni, és te fel keltetted az érdeklődésemet. Ritka pillanatok egyike, szóval veheted megtiszteltetésnek!
Ez tényleg így volt. Az unalmas lényeknél, emberkenél rosszabb nincs. A szürke hétköznapok még színtelenebbé válnak, szinte már csak fekete, egybemosódik minden. A végére a szürkének halvány árnyalata sincs. A színeket pedig eleve kiölik az ördögi körben ragadt emberek, akik megkeseredettek, hajszolják a pénz és behódolnak a kapitalizmusnak, a fogyasztásnak.
A rajz tovább elemzése ezzel nem ért véget, és ekkor toppant be az osztálytársnőm, aki fent akadt a varázspálca szócskán. Túl sok ponyva pornót olvashatott, ha ténylegesen olyan sok mindent belevizionál ebbe a szófordulatba.
- Kikérem magamnak! Ez azért komplexebb, mint egy szimpla csillagszóró - dünnyögtem.
Ezzel elvonultam a lánnyal, hogy megszárítson a képességével. Mint kiderült neki kfejezetten a tűzhöz kapcsolódik az ereje, így pár perc alatt már meg is száradtam. Máris komfortosabban éreztem magam, hogy nem a vizes ruhadarabok voltak rajtam. Megköszöntem a lánynak a segítséget, majd visszament a barátaihoz, ezután én is visszacsatlakoztam, csupán én a tanáromhoz.
Már éppen felé tartottam a dzsekijét, és meg akartam volna köszönni Cassian-nek is a segítséget, amikor előhozakodott valami ismeretlen SMS-sel.
- Én sem tudok róla. Bár lehet valaki valami hülyeséget akar rád sózni, netán csak egy átverés. Fogalmam sincs. Nem értek hozzá, de lehet egy tech-zseni jobban hozzá tud szólni a témához.
Voltaképpen az óra a végéhez közeledett, és bő tíz-tizenöt perc múlva már összeszedtük a felszerelésünket... Mármint a többiek, mert nekem nem volt. Cassian elvette a rajzokat tőlünk, aztán útnak indultunk. Az iskolához érve utolsóként elköszöntem a tanáromhoz, amit követett egy gyors intés is. Végül bekuckóztam a szobámba, és végre élvezhettem, hogy egyedül vagyok.
[CASSIAN & CASSIE OFF] |
 Felnevettem egy picit mikor mondta, hogy elrontom azzal a pillanatot, hogy közlöm vele a tényeket. Ám valóban az én feladatom az, hogy vigyázzak a diákok testi épségére. A lelki dolgok nem feltétlenül az én reszortom, ám nekem természetesen nem jelent az se problémát ha esetleg valaki emiatt jönne hozzám segítségért. Megértem ha valaki nem akar pszichológushoz menni, hiszen nem ismeri az illetőt és még sorolhatnám. Ám a tanácsaimra csak forgatta a szemeit, így sejtettem hogy nem először mondták már ezt neki. Vállat vontam végül könnyedén és inkább a többiek munkájával foglalkoztam. Végül visszatérve már kaptam is a rajzot a kezeim közé amit természetesen viccelődve elemezgettem.
- M-hm. Szóval Harry Potter fanart, értem. Kicsit extrémebb lett a kelleténél az biztos - ingattam a fejemet vigyorogva - Roxforból lehet kicsapták volna ezzel a megjelenéssel, hiába a protekció - szerencsére nem rólam lett mintázva a gyerek a könyvekben és a filmekben így végigjárhatta az iskolát. Hamar vissza is vágott ahogy elemezgetni kezdtem a kelleténél jóval több izmot a hasán, ám meg is kaptam a minimalista és avantgárd jelzőket. Mégis hogy merészelem becsmérelni ezt? Én kérek elnézést:
- Végülis jobb mint a ragtapasszal falra ragasztott banán aminek valamiért hatalmas értéke lett hirtelen - sóhajtottam lemondóan. Azt hiszem nem kell magyaráznom az esetet, sokáig ezen ment a csámcsogás és teljesen jogosan. Néha én is elgondolkozom, hogy a faszért erőltetem meg magam részletek kidolgozásával. Csak random fel kéne hánynom valamit a vászonra és vennék mint a cukrot. Valami idiótaságot még hozzá mondok, mintha csak egy sablonos és olcsó életbölcsesség lenne és kész. Belül egy rakás szarnak érezném magam, de majd a könnyeimet törölgetem a milliókkal és valamelyik exotikus tengerparton békélek ki magammal. Természetesen ez nem stimmel, bár tény hogy most jelenleg egy szigeten tartózkodom ám szerencsére nem ilyen jellegű trehány munkásság miatt. Végül kiderült hogy elveszített egy csomó édességet mire felvontam a szemöldökömet:
- Ha nem dézsmáltál bele mindegyikbe akkor talán maradt olyan ami épségben van a zárt csomagolásnak hála - a késésre csak legyintettem, hiszen nem kell magyarázkodnia nekem. Jobb emiatt késni mitsem be se járni mint amit én tettem régen szinte törvényszerűen és teljesen kicentizve a dolgot, hogy semmiképp se kelljen évet ismételnem. Ám hamar kitértem a Voldemort kígyóját taglalva mire már megint fényezte önmagát, hogy bizony nem volt könnyű dolga lerajzolni. Ó, hát hogyne!
- Valóban kihívások elé állítják a művészeket a hüllők - jegyeztem meg vigyorogva ám ami ezek után jött. Húh. Nem eszi le a csokikat rólam a kígyó, ám eleve mázlista, hiszen tekeredhet rajtam meg a “csokijaimon”. Kicsit pillogtam mint a fene ám hamar helyesbített, hogy a csokik a lényegesek és nem rossz pasizós szöveget akart mondani. Te jó ég, egyre jobb a helyzet!
- Valóban kissé félreérthető volt - ingattam a fejemet picit elnézően majd hozzáfűztem - ...szerencsére olyan képességem nincsen, hogy a tetoválásaimat életre tudjam kelteni, hogy megegyék bármelyik csokimat - zártam ennyivel a témát. Ám hamar megint a tetkóknál kötöttünk ki, hiszen szóba hoztam a szénbányát megélt karjaimat amikről hamar kiderült, hogy pont azok akartak volna lenni csak sietett. A további magyarázatára újfent egy vigyort villantottam felé majd megjegyeztem:
- Ej-ej, valaki nagyon akarja tudni, hogy mi vagyok - eszméletlenül leragadt az okkultizmusnál és igazából mondhatni langyos vizeken evez ez tény. Persze nem adom meg azt az örömöt neki, hogy csak úgy elmondjam. Ha már ennyire szereti elemezgetni a dolgokat akkor ez egy plusz dolog neki. Illetve nem akarom a világgá kürtölni, hogy egy fél-succubus vagyok na. Még a végén a diákok azt hinnék, hogy a fajtám miatt őket kihasználom szexuális jellegű dolgokra, holott ez egyáltalán nem így van. Bár tény, hogy sokkal könnyebb életem lenne ha egyéjszakás kalandokat részesítenék előnyben ám ezek a dolgok nem mozgatnak egyáltalán. Igaz érzem néha, hogy a démonibb felem már előbújna és követelne magának energiákat ám a félvérségemnek hála ez egyáltalán nem vészes és még kordában tudom tartani.
Hamarosan jött egy nagyobb adag kiégés, hiszen mikor közölte, hogy tökéletesen megfelel az anatómiának az a kézfej amit rajzolt...ott még nem is volt gond. Ám amikor kijelentette, hogy a varázspálcám a kedvence...én nem értettem félre. Tény, hogy kétértelmű volt, de tudom miről van szó: ám a visszafogottabb osztálytársának ez nem volt egyértelmű. Bármibe fogadok, hogy már be is indultak a lány agyában a fogaskerekek így sóhajtottam:
- Akarod mondani az a csillagszóró amit a kezembe rajzoltál? - mutattam rá a rajzra. Ám magyarázatot szolgáltattam a hozzánk tévedt tanulónak - A Roxfortba kerültem, bár még mindig nem tudom, hogy vajon melyik házba. Majd a Teszlek süveg megmondja idővel - legyintettem is egyet erre. Hamar kiderült, hogy a megszeppent leányzó tud segíteni Cassie helyzetén. Na végre! Legalább nem fenyegeti őt a megfázás veszélye! Itt a fák alatt azért hűvösebb a levegő, főleg a szélnél érződik. Ám pár mondat után kettejük közt rájöttem, hogy feleslegesen magyaráztam meg a helyzetet. A csaj már végérvényesen elkönyvelt minket úgy mintha bármi közünk lenne egymáshoz. Főleg a “varázspálcámhoz”. De legalább nem mondja el. Jesszusom, ez egyre bizarrabb.
Ám a következő pillanatban már rezgett is a telefonom amit meglehetősen furcsálltam, hiszen nem vártam semmilyen emailt sem meg ilyesmit. Feloldottam a kijelzőt amíg a lányok elintézték a kényes helyzetet gyorsan. Egy feledtébb érdekes sms jött ami figyelmeztetett arra, hogy tartsam a távolságot valószínűleg Cassietől. Nos...ez már késő, ahogy a hírnév is, hiszen egy diák már most kombinál. Azért ennyire nem vagyok jóképű, hogy bármelyik fiatal körében népszerű legyek úgy vélem. Eltűnt végül a kis elszabadult fantáziájú szerény lány és kis hallgatás után megkérdeztem Cassietől:
- Lehetséges olyan, hogy sms érkezzen egy számról ami ismeretlen és nem jelez semmit? Legjobb tudomásom szerint ilyen nem lehetséges. Egyik ismerősöm se lehet az aki küldött nekem üzenetet. Mondjuk úgy, hogy nem kell sokat tekerni a telefonkönyvemben - nem hosszú a lista maradjunk annyiban. |
To Mr. Warren: A fehér ciklon képes elmenni a végletekig. A maga helyében tartanám a távolságot mielőtt rossz hírneve lesz a diákok körében. |
Cassian vigyorát viszonoztam, ám ahogy tovább meséltem a helyzetem, egyből sóhajtozni kezdett. Bár mondta, hogy iskolakerülő volt, ebből levontam a konzekvenciát, hogy valószínűleg nem ő volt az iskola kedvence. Voltaképpen ő is ki lehetett valamennyire közösítve, akárcsak én. Bár szerintem egy nagy különbség van köztünk, hogy ő lehet nem szolgált rá, míg én. Tisztában voltam azzal, ha ennyire bicskanyitogatóan adom az emberek tudtára a nemtetszésemet, akkor ezt fogom kapni. Cassian szerintem hamarabb volt jófiúk csapatában, minthogy én legyek a jókislányok klubjában.
- Miért kell elrontani a pillanatot? - tettem fel a költői kérdést, amikor arról magyarázott, hogy ez a feladata.
Azt hittem ennyi volt a fejtágítást, de tévedtem. Mintha csak az apámat és Nero-t hallgattam volna. Blabla, vigyázz, blabla, bajba kerülsz, blabla. Oké, felfogtam először is. Ilyenkor csak a szememet tudtam forgatni a folytonos aggódásra. Talán annyira életképtelen nem vagyok, hogy egy ilyen barom kárt okozzon bennem. Rá kellett nézni!
Az agyamra tudott menni a kiokítás. Jobb is, hogy elment inkább más diákok munkáját nézni. Ezután nem maradt sok időm, hogy elkészítsem a műalkotásomat. Csak rajzoltam és rajzoltam. Szerencsére nem kellett sokáig megvárakoztatnom Cassian-t, így már át is adtam neki a rajzot.
Először játszotta a hülyét, amire szórakozottan megcsóváltam a fejemet. Azért szórakoztató volt, ahogy elemezgetni kezdte a rajzomat.
- Szerintem ez két ötös, bár erre csillagos ötöst adnék. Tökéletes portré - kuncogtam. - Amúgy Harry Potter fanart-nak indult, de végül még egyedibb lett a kelletténél.
A következő kérdésre, ami megcáfolta a rajzom anatómiáját, csak visszavágtam.
- Avantgárd és minimalista stílus keveredése. Abban viszont egyetértek, hogy mindkét csoki finom - ekkor elkapott a szívfájdalom. - Olyan sok édességemet elveszítettem. A táskám tele volt vele. Az volt a tervem, hogy a rajz végeztével enni fogok - sóhajtottam fel. - Bár eleve emiatt késtem. Épp egy táblacsokit eszegettem - húztam el a számat.
A Voldemort kígyójára felszaladt a szemöldököm, mert ebbe bele se gondoltam. Spontán firkantottam fel rá, utalva a bűnökre és az okkultizmusra, hiszen Lucifer kígyóként kísértette meg az emberpárt, későbbiekben ezentúl több szimbólikus jelentéssel bírt. Ilyenek voltak a boszorkányok is, akiket máglyán égettek el az egyház nevében. Gyakori volt, hogy Lilith-hez kötötték őket, vagy éppen a bűnökhöz és démonokhoz.
- Igen, a kígyót volt a legnehezebb megrajzolnom - jelentettem ki. - Szerencsére a csokiválogatást nem eszi le rólad. Bár eleve mázlista, hogy van csokija, amin tekeredhet - ekkor elgondolkoztam. - Mármint, őőő, csak a csoki a lényeg. Ez nem egy szarul elsütött pasizós szöveg... - vakartam meg a tarkómat.
Végül csak választ adott, és morgolódtam egy sort, hogy félrelőttem a tippem. Szóval akkor nem boszorkány. De az ezer százalék, hogy valami démoni... Hm, lehet ott kellene keresgélnem vagy maradjak csak az erőnél, mint a boszorkányok esetében?
- Tudom, kapkodtam a tetoválásokkal. Máskor kidolgozattabb lesz, ígérem - mondtam komoly arckifejezéssel. - Pedig igyekeztem mindvégig valósághűen lerajzolni téged, de a tetoválás kifogott rajtam, holott szerintem kivehető, hogy az tetoválás akar lenni, és nem egy utalás a szénbányászatra, pedig a középkorban, amikor a boszorkányok kora volt, akkoriban lendült fel a bányászat is. Így ez alapján is lehet párhuzamot vonni a jelenkor és a múltkor között, és az okkultizmus köré, ami napjainkban is rejtély.
Ecseteltem ugyanúgy komolyan, pedig világi baromságokat hordtam össze. Bár megérdemli, ha már ennyire belement a rajzom elemezgetésébe, és ilyen megállapításokat tett.
- A kézfejre és az ujjakra is nagy hangsúlyt fektettem, ezért is felelnek meg az alapvető anatómia kritériumainak - magyaráztam. - Nem mellesleg nekem a varázspálcád a kedvencem.
Amikor ezt a mondatot kimondtam, már meg is bántam, főleg, hogy pont az a félénk osztálytársnőm állt felettünk, akit megvédtem. Zavartan pislogott, és láttam a száján, ahogy megismértli a pálca szót. Tényleg azt fogják hinni, hogy a rajztanárral szexszelek szabadidőmben.
Sóhajtottam fel, amint pironkodni kezdett a lány. Ezt követően hebegett-habogott, majd nehezen kinyögte, hogy mégis miért jött ide hozzánk.
- A ruhád... Izé, meg tudnám szárítani - kicsit elhallgatott, de nem végül folytatta. - Tudom, hogy te védtél meg... - jegyezte meg csendesen. - ...csak nem mertem idejönni. Nem fogok szólni, hogy...
- Mégis miről? - vontam fel a szemöldökömet.
- Erről.
Jaj, tényleg azt hiszi, hogy én meg Cassian...? A fejemet fogtam, és csak csóváltam lemondóan. Valóban a legjobbkor jött. Ettől félreérthetőbb nem is lehetne. |
A bőrleszedésre ingattam a fejemet és elgondolkoztam egy picit hogy kettőnk közül ki démonibb ha már a lány ilyet remél. Mondjuk abban igaza van, hogy valóban megérdemli a srác, hátha tanul most már belőle végre.
- Egy ideig biztos szenvedni fog vele...ki tudja milyen eszközökhöz nyúl majd, hogy eltávolítsa a remekművedet - vigyorogtam egy picit. A reflektorfényes és feketelistás mondataira picit sóhajtottam, hiszen pontosan tudom milyen ez. Inkább csak óva intettem hiszen tudom, hogy némelyik barom képes elvetni a sulykot. Ekkor jött az apjával meg a pátyolgatásával mire vállat vontam:
- Valamilyen szinten ez a feladatom is - hiszen mint tanár kell vigyáznom minden diákra. Ezért is volt veszélyes ez a patakba döntős dolog. Ha rosszul esik és meghal akkor én lettem volna a felelős. Ez nem pusztán elnézhető dolog mint az alkoholos filc. A további magyarázatára sóhajtottam egyet mondva:
- Mindig lesz olyan egyén aki durvább módszerekhez folyamodik idővel. Megunja a szóbeli bántalmazást és később inkább fizikailag próbál hatást gyakorolni. Én is keveredtem verekedésbe emiatt, ezért mondom hogy ezzel óvatosan. Ha rossz időben kap az illető vérszemet akkor annak nem lesz jó vége - az utolsó mondatommal pont arra próbáltam rávilágítani, hogy ha nem lesz ereje hozzá és rosszkor jön ez. Mivel nem hülye, így szerintem felfogta a figyelmeztetésemet. Ezzel a végszóval hagytam ott, hogy szemrevételezzem a többi diák alkotásait is. Voltak kisebb hibák, de összeségében mindenki ügyes volt, kivéve az alfahím brigádot akiknek kiosztottam az észt. Sosem tudom megérteni, hogy miért jó ez a viselkedés amit tanusítanak. Egyszerűen szánalmas. A legvisszafogottabb lányt kinézni maguknak és baszogatni beszólogatni mindenféle módon, főleg szexuálisan...egyszerűen gusztustalan. Mondom ezt úgy, hogy én egy fél-succubus vagyok és a szexuális energiákból gyűjtök erőt. Még szerencse hogy nem függök ettől, hiszen csak félvér vagyok. Egy ideje nem részesültem ilyen örömökben, de érzem hogy valamilyen szinten hiányzik az a plusz löket nekem.
Miután kiosztottam végül az észt az idióta brigádnak is, visszafele még adtam pár tippet annak aki igényelte és így értem vissza a helyemhez Cassie mellé aki láthatóan nagyon belebújt a rajzba. Picit összeráncoltam a szemöldökeimet, hiszen a teljesen elkészült műve az ott volt mellette, így gyakorlatilag innentől már lógathatta is a lábát ám inkább rajzolt tovább. Ám legyen, nekem aztán édes mindegy mit csinál, hagytam is azzal foglalatoskodjon. Hamarosan landolt is a papír a rajzomra amíg azzal tovább dolgoztam, ám tüzetesen nem tudtam megnézni, hiszen már vissza is kapta magához, hogy valami eszméletlen fontos részletet hozzátegyen ami egy vonalban merült ki látva a ceruzájával firkantott határozott mozdulatot. Egy pillanattal később már vissza is kaptam a csodát mire pillogtam is egyet. A következő mondatára már fel is vontam a szemöldökömet. Aha. Szóval én ilyen faj vagyok szerinte? Természetesen hamar leszűrtem, hogy a boszorkányságra gondol, de azért vigyorogva játszottam egy kicsit a hülyét:
- Hm, érdekes Harry Potter fanartot készítettél. A kis Harry zűllött korszakában - ám mielőtt még kiakadt volna, hogy nem ismerem fel saját magamat így kicsit kuncogva hozzáfűztem - Amúgy nem is tudtam, hogy tábla Milka csoki hasfalam van. Báááár… - kis hatásszünet után folytattam - ...most hogy jobban megnézem inkább Mercy csokiválogatás. Végülis mindkettő finom - eléggé gyerekrajzra hajazott ez a műve, de az biztos, hogy vicces volt így tüzetesen végignéznem. - Ráadásul még Voldemort kígyója is tekeredik körülöttem, na az a nem semmi - vigyorogtam el magam. Bár a boszorkányok és a démonok valamennyire összefüggnek azért mégsem ugyanazok szerencsére. Ha boszorkányvér lenne bennem akkor lehet tudtam volna segíteni az vizes pólós dolgán, ám nekem teljesen más erőm van és félig csak ember vagyok anyámnak hála.
- Amúgy nem talált, se Harry Potter nem vagyok se varázsló. Illetve a szénbányában sem dolgozok napi 12-ben - vigyorogtam el magam. Igen, ezzel a sötét karjaimra utaltam a rajzon. Kicsit arra hajaz na.
- Egyébként nagyon kreatív lett a rajzod, főleg a kézfejem tetszik ami tűpárnának a rokona lehet - az ujjaim ahogy kiálltak belőle egyszerűen csodálatos volt. A gombostűk össze-vissza, parádés. |
Kicsit mintha elgondolkozott volna Cassian, amikor az osztályomtól érdeklődött, hogy tud-e valaki segíteni nekem. Nem különösebben rázott meg. Mindig próbáltam alkalmazkodni, noha ez leggyakrabban a helyzetre volt igaz. Azt az arcomat mutattam mindig, amivel egy szócsatát, netán egy konfliktus könnyebben tudhattam lezárni. Jobbik esetben, pedig én jövök ki diadalittasan a szituációból. Szóval magamat kifejezetten életképesnek tartottam, pedig nehezen tudtam kompromisszumot kötni másokkal. Ebben eltértem a családomtól, mert ők próbáltak úgy viselkedni - többnyire -, hogy a békesség megmaradjon.
A volt barátom szavai jutnak eszembe ilyenkor, mert ő nyíltan kimondta az igazságot. Szó szerint kijelentette, hogy a legrosszabb utat választottam az érvényesüléshez. Az apám is utalgatott erre, viszont a heves viták ellenére sosem kényszerített bele abba, hogy hajtsak fejet bárkinek is. Hiába szerette volna rám erőszakolni az akaratát, de a végén mégis elcsendesültünk. Talán azért is, mert sosem a hatalomgyakorlás volt a lényege a vitáinknak, hanem az, hogy félt és aggódik miattam. Ez igaz volt a testvéremnél, Neronál is. Igaz, őt lazábban kezelték a szokásos, elcsépelt felfogás miatt, miszerint ő fiú. Bár gyakran mégis azt éreztem, hogy vele többet foglalkoznak, ez leginkább a kiskorunkban volt jellemző. Sosem értettem, hogy a szüleink miért szentelnek neki nagyobb figyelmet, de természetesen ez mostanra már értelmet nyert.
- Hátha nagyon fog szenvedni vele a végén lemarja magáról a bőrt is - ingattam meg a fejemet.
Én is tudtam milyen a filc. Egyszer apám íróasztalából kicsempésztem a szövegkiemelőt és az alkoholos filcet. Kifestettem velük a körmömet, amire szegény szüleim majdnem sírva fakadtak. Kellett jó pár nap mire lekopott. Mentségemre szóljon, hogy voltam vagy három éves.
- Sűrűn kerülök reflektorfénybe - sóhajtottam fel. - Gyakori, hogy feketelistás vagyok egyes körökben. Megszoktam, csupán az vigasztal, hogy tudom, amit tettem az helyes, és amit mondtam az igaz.
A figyelmeztetésre felnevettem halkan. Vicces volt az ő szájából hallani. Nehéz volt attól elvonatkoztatnom, hogy mit beszélgetünk a parton, illetve a külseje még mindig hozzátett a dologhoz.
- Végén pátyolgatni fogsz, mint az apám - mondtam szórakozottan, miközben el kezdtem satírozni a rajzot. - Amúgy valahogy sejtettem, azért remélem, ettől durvább nem lesz. Engem amúgy hidegen hagynak, csak ez idegesített fel és késztetést éreztem, hogy rendet rakjak.
Bólintottam, amikor mondta, hogy elmegy megnézni mi a helyzet a többiekkel. Mivel mondhatni végeztem a rajzolással, így vettem még egy lapot és megcsillogtattam a minimalista stílusom. Szórakozottan kinyújtottam a nyelvem, és néztem Cassian-t. Skiccelgettem, színeztem, ám amikor visszajött hozzám, akkor takargatni kezdtem a rajzomat.
Pár perc múlva végeztem is vele, majd átnyújtottam. A rajzlapon egy eléggé ropi végtagú emberke volt, akinek volt némi ovális hasa. A hasnál szándékosan jóval több kockát rajzoltam, mint ami lehetséges. Talán volt is tíz-tíz a jobb- és baloldalon. Valami tetoválásszerű kígyót is rajzoltam ide-oda, a keze meg olyan volt, mintha tövig belenyúlt volna a koromba. Túlságosan ki volt varrva, és így egyszerűbb volt megvalósítani. A kézfeje egy kör volt, amiből öt-öt vonal állt ki, ezek lettek volna az ujjai. A feje szintén ovális volt, és az arcszőrzetet, a hajat egész jól lerajzoltam. A szemüveg az nem volt nehéz, csak egy-egy négyzetet rajzoltam, amit összehúztam, egy másik vonallal pedig a kissé esetlenre sikerült füléhez kötöttem.
A szemöldöke felett valamivel, a homlokára egy villámjelet rajzoltam, erre utalva Harry Potter-re. Ha okkultizmus, akkor nem tartottam kizártnak, hogy netán boszorkány.
Ezután a nadrágot sem hagytam ki, azért felfirkantottam, hiszen mégsem voltam olyannyira perverz, hogy esetleg egy vonallal és két körrel illusztráljam a nemi szervét. A nadrágot kissé szakadtasra rajzoltam, amit végül graffittal végigsatíroztam. A cipője pedig bakancs volt, ami ki volt kötődve, csakhogy masnival se kelljen bíbelődnöm.
Ahogy átnyújtottam neki, gyorsan vissza is kaparintottam, mert kihagytam még egy fontos elemet. A kezébe egy határozott mozdulattal egy varázspálcát rajzoltam. Igen, ismételten egy vonalban merült ki. A pálca köré még gyorsan pöttyöket nyomtam a ceruza hegyével, mintha csillámlana. A boszorkányom mellé odaírtam a monogramomat, mintha olyan nagy mű lenne.
Bár, szerintem Leonardo da Vinci-t megszégyenítő precizitással rajzoltam le egy embert. Az anatómia egyszerűen tökéletesre sikeredett.
- Szerintem ilyen faj lehetsz! - jelentettem ki, miután a kész rajzot átadtam.
Ezt követően megint jobban összehúztam magamon a kabátot, mert picit dideregni kezdtem. Remélem hamarosan vége ennek a nyomorult órának. De legalább nem voltam teljesen lemerülve. Ha sokáig használom az erőmet, akkor el is ájulhatok. Szerencsére eddig nem jutottam el erre a szintre, csupán csak elálmosodtam és lefeküdtem aludni... Vagy jelenesetben a padra dőlve szunyókálok, ha úgy adódik. |
Unottan néztem a lány osztálytársára majd vállat vontam:
- Amilyen Darwin-díjasok a haverjaid belőlük is kinézem, hogy ők fickálták szét az arcodat. Nem mellesleg...elég dekoratív fasznyuszit kaptál! - vágtam vissza neki vigyorogva és közben játszottam a hülyét. Szerencsére elkotródott messze tőlünk, bár az érzékeimnek hála éreztem a hátamban a gyilkos tekintetét. Nem ma jöttem le a falvédőről szóval pontosan tudom milyen reakciókat várhatok egy ilyen “alfahímtől”. Ismerem a fajtájukat, sajnos az iskola emberek közt rendesen kioktatott velük kapcsolatban. Még verekedésig is fajult a helyzet egyszer ám szerencse nem öltem meg a szipolyommal az illetőt. Pedig nagyon közel álltam hozzá, hogy a terjedő düh miatt ezt megtegyem. Sosem szerettem az ilyen embereket, azzal fitogtatják az erejüket, hogy gyengébbeket aláznak meg és bántanak. Találjanak embert a maguk súlycsoportjában és akkor verjék a mellüket. Ó, hogy ez nehezebb? Szívás!
Azért nem semmi, hogy Cassiet ennyire kiközösítik az osztálytársai, hiszen biztos voltam benne, hogy valaki tudott volna neki segíteni legalább a ruhájának a megszárításában ám süket fülekre lelt a kérdésem. Picit a régi önmagamra ismertem a lány személyében hiszen én sem voltam akkoriban az osztály kedvence. Bár én idővel megutáltam az egészet és inkább a lógás mellett döntöttem. Vele ellentétben én nem vívtam felesleges szélmalom harcokat. Mindig pont annyit hiányoztam amivel nem küldtek azzal a lendülettel pótvizsgára, szóval eléggé kimaxoltam ezt. Nem véletlen, hiszen minél kevesebb időt akartam az iskolában tölteni. Az a kevés is amit bent voltam még az is sok volt számomra. Maga a tortúra és otthon sem volt jobb a különböző félévente változó nevelőszülőknél.
Átadtam végül neki a kabátomat meg használtam egy picit az illúziós képességemet hiszen ennyi látnivaló bőven elég volt mára. Hiába vagyok féldémon, tüzes képességekkel nem áldott meg engem az élet, vagyis a drága jó apám aki ki tudja kicsoda, de nem is érdekel különösebben. Valószínűleg nem csak anyám volt az egyetlen hasonló jellegű áldozata így biztos vagyok benne, hogy sok féltesóm létezik a nagyvilágban. Lehet ők kaptak valami hasonló erőt, ki tudja. Közben a háttérben már hallottam is az éktelen szitkozódást amin csak vigyorogtam és mondtam is a lánynak:
- Jó döntés volt az alkoholos filc. Remélem pár napig rajta fog virítani, mert szimplán tusfürdővel azt nem vakarja le magáról egyhamar.
Hamarosan meg is tudtam a lánytól, hogy mégis miért ekézi ez az idióta őt, hiszen ahogy elvett pár dolgot a felszerelésemből amit felajánlottam neki már el is kezdte mesélni rajzolás közben a háttértörténetet. Némán végighallgattam és nem szakítottam közbe, de persze természetesen figyeltem is hiszen a harcore melegpornó említésére egy kis kuncogást megengedtem azért magamnak:
- Sosem értem meg ezeket az embereket. A saját súlycsoportjával nem akar kikezdeni mert akkor nem ő lenne a kakas azon a bizonyos szemétdombon. Ettől nem vagy borzalmas, csak megleckéztetted ám ki tudja, hogy jó döntés volt-e hiszen ezzel reflektorfénybe kerültél - ingattam picit a fejemet. Mondjuk valószínűleg ezt megszokta, hiszen akit kiközösítenek az gyakorlatilag minden nap meg van áldva ezzel. Nálam is csak akkor tanultak belőle mikor alaposan meg lettek verve. Nem kéne, hogy idáig fajuljon a helyzet. Nem mintha félteném a lányt ettől hiszen az erejével könnyen meg tudja magát védeni, ám ha sokáig használja akkor el fog fáradni és akkor gyengébb sajnos. Most sem tudta visszatekerni a ruháján az időt és ahogy mondta ehhez egy picit pihennie kell.
- Azért óvatosan, ezek a vadbarmok súlyos módszerekhez is tudnak folyamodni. Tapasztalat... - figyelmeztettem őt, amit sejtettem, hogy ezzel tisztában van de mégis...tanárként is kötelességem ez mondhatni, illetve enélkül is tenném. Eleve hivatalosan nem vagyok tanár, papírom nincs róla, de ezt nem hangoztatom természetesen. Kis idő elteltével felálltam és mondtam Cassienek:
- Picit körbenézek, hogy haladnak a többiek - így is tettem. A lány munkájával semmi probléma nem volt, így nem kellett neki tippet adnom. A körülöttem lévő embereknek csak apró tanácsokat kellett adnom, hogy picit mossák el a háttérben a fákat, hogy ne ugyanolyan tónus legyen mindenhol és még sorolhatnám. Ám ekkor meg is érkeztem a kedvenc brigádhoz ahol a “tökös” fiúk csücsültek egy körben és röhögcséltek vidáman ám ahogy néztem a rajzukkal sokat nem haladt egyik sem. Mindegyik csak halvány vázlatnál járt, holott a többiek már réges-rég a részleteket dolgozták ki amennyire tudták.
- Uraim örülök, hogy fergeteges a kedvük, ám sajnos nem látom, hogy járna a kezük! Érik az egyes is az igazgatói látogatás mellé - csak hebegtek-habogtak mire vállat vontam és szó nélkül ott hagytam őket. Útközben ahogy visszatértem a helyemre még akadt egy kérdező diák akinek készségesen segítettem majd amint végeztem vissza is tottyantam a helyemre.
Ránéztem az órámra és konstatáltam, hogy a fele már eltelt. Még van idő mindenkinek értékelhetőt csinálni, bár a többséggel nincs gond, csak a tesztoszterontól túlfűtött brigádnak akadnak gondjai, hiszen az agyukat arra használják, hogy másokat szívassanak. |
Én is hülye voltam, hogy az osztálytársaimra több időt szenteltem a kelletténél. Minden egyes mondatom falra hányt borsóval ért fel. Nem szeretek feltétlen másokat megalázni, de ilyenkor mindig eldurrant az agyam, noha kívülről sosem mutattam. Igyekeztem higgadt maradni minden körülmények között és úgy apró darabjaira szedni az antipatikus egyéneket. Sosem kifizetődő a hevesség, vagyis az eszetlen szófosás, netán kiabálás.
Nemsokára Cassian is közbeszólt, így egy darabig elhallgattak és békén hagytak. Ám ezt nem sokáig élvezhettem, mert Tim részéről következett a bosszú. Nem értem, hogy mit várt ezek után tőlem a diáktársam. Talán fogom hagyni, hogy jobban megalázzon? Netán fogom tűrni, hogy könnyű prédaként tekintsen visszahúzódóbb tanulókra? Ha ez kell, akkor megmutatom, hogy mi a rend.
A rajzom egyes körökben elnyerte a tetszéseket, más körökben, nos, nem igazán. Timothy egyből utánam szaladt, és megragadta a karomat.
- Már kezdek kiakadni, hogy folyton a karomat szorongatják! Szállj le rólam, seggfej! - mordultam rá.
Ezzel kirántottam a kezemet a fogásából. Ekkor csatlakozott be Cassian is, aki rendesen letámadta a jó madarakat. Csak hevesen pislogtak, ahogy leteremtette őket a tanár.
- De használta az erejét...! Ez fix! - fakadt ki az egyik osztálytársam.
Tim ezután ismételten gyanakvóan kezdett minket méregetni.
- Remélem Cassie, jól leszoptad! - morogta oda nekem, de csak úgy, hogy én halljam.
Nem reagáltam rá, csak hagytam, hogy elhaladjon mellettem. Végül visszanézett rám, és a szemem sarkából láttam, hogy engem néz. Képes lett volna megölni a tekintetével. A hátam mögé tettem a kezeim, majd a nemzetközi jelet beintettem, épp olyan diszkréten, ahogy ő mondta miként elégítettem ki szájjal a rajztanáromat. Fintorgott egyet, aztán a haverjaival valamit próbáltak kezdeni az alkoholos firkálmányommal. Szitkozódást és káromkodást lehetett hallani, mert hamar rájöttek, hogy az nem fog éppenséggel lejönni... Vagyis egy könnyen biztos nem.
Követtem Cassian-t és mellette foglaltam helyet. Egyelőre nem nagyon voltak barátaim, csupán Kieran-nal haverkodtam össze jobban, de ő talán tőlem is borzalmasabb. Tudnánk versenyezni, hogy kinek van nagyobb szája vagy éppen melyikünk tud cifrábbakat mondani.
Nem kellett sokat várnom, hogy úriember módjára rám terítse a bőrdzsekijét. Erre a gesztusra halványan elmosolyodtam, és a szabadkozására csak a fejemet ingattam meg.
- Ez is több, mint a semmi. Majd én rendbe teszem magam, csak kell némi idő, hogy újra használhassam a képességem.
Igazából nem hatott meg, hogy az osztálytársaim nem segítettek. Eléggé különc voltam, és amellett, hogy jó tanuló voltam, azért gyakori volt, hogy a tanárok felkeresték a szüleimet a viselkedésem miatt. Nem tudok sehovás beilleszkedni a nyers sítlusomból adódóan, de már elengedtem.
Jobban összehúztam magamon a kabátot, mert picit meg-megborzongtam, amikor lágy szellő kezdett fujdogálni. Az egész testemben áramvonalasan végigfutott a hideg, amitől libabőrös lettem.
- Kösz - viszonoztam a mosolyát, amikor felajánlotta a rajzfelszerelését.
Elvettem ezt-azt, ami szükséges a rajzoláshoz, ezután gondoltam beavatom a történetembe, hogy miért orrolt meg ennyire a diáktársam rám.
- Történelem órán előttem ült ez az idióta, és kinézte magának a leggyengébb láncszemet, aki konkrétan egy visszahúzódó lány. Róla úgy kezdtek el beszélni, mint egy utolsó lotyóról, illetve kritizálták a külsejét, netán mi az, ami izgató nekik. Szóval ilyen szexuális töltetű megjegyzéseket tettek rá. A lány hallott mindent, mert kiszúrtam, hogy zavartan viselkedik, idegeskedik, mert a pad alatt a lábait jobbra-balra rakosgatta és a haját birizgálta. Én meg gondoltam élek az igazságszolgáltatással, és megállítottam az időt. Kikotortam ennek a baromnak a táskájából a telefont, és elindítottam rajta egy hardcore melegpornót maximum hangerővel. A tanár pedig kibukott és tanárban kötött ki. Oké, direkt felhívtam rá a figyelmet, hogy nála szól a telefon, de csak azért, hogy ne érezzen olyan jól magát.
A ceruzát megpörgettem az ujjaim között, ezután satírozni kezdtem. Amíg meséltem, addig is járt a kezem, noha kicsit ki-kirázódtam a flowból.
- Tudom, borzalmas vagyok - böktem ki szórakozottan. |
Vártam türelmesen a diákokra hogy visszatérjenek hiszen ahogy számoltam is ezzel egy csomóan elfeledkeztek arról, hogy kint lesz a rajzóra. Lehet felesleges küldenem email-t, egyszerűbb lenne közölnöm, hogy nagyon egyszerű a felállás. Ha jó idő van kint leszünk és akkor gyülekező a csarnokban, ha rossz akkor pedig értelemszerűen bent tartom az órát a rajzteremben. Na nem baj, majd óra végén közlöm akkor velük a tényeket. Lassan az utolsó emberek is befutottak és ekkor vettem észre Cassiet akit igazából nem volt nehéz kiszúrnom a tömegből a jellegzetes hajával. Ám nemsokára egy nagypofájú már meg is szólalt, hátha beégeti a lányt de szerencsére az állta a sarat én meg a szemeimet megforgattam majd megszólaltam:
- Egy kicsit lejjebb a hangerővel, nem a helyi kocsmában vagyunk ahol részegen lehet óbégatni mert elnézik - vigyorogtam rá a delikvensre majd azzal a lendülettel vezettem is előre az osztályt szépen. Bár útközben hallottam ahogy szótvált még a lány az idióta osztálytársával aki már egyből kombinál, erre még Cassie rá is tett egy lapáttal. Az igen jó tudni, hogy viszonyunk van! Egyelőre ezt nem kommentáltam inkább vezettem a brigádot a patakhoz. Szépen vázoltam is a feladatot majd hagytam hogy kibontakozzanak és egy kicsit önállósodjanak.
Egy ideje a vázlatommal voltam elfoglalva, ám letettem, hogy egy picit körbejárjak, hogy kinek mi az elképzelése a mostani feladattal kapcsolatban. Először a távolabb lévőket szemrevételem, néha kis tanácsokat osztogatva, ám hamarosan megérkeztem Cassie közelébe és fél szemmel láttam, hogy valami nem lesz itt jó mert a nagyszájú fiú furcsa volt. Nos, hamarosan szemtanúja is lettem annak, hogy mire ment ki a játéka, hiszen a patakban kötött ki a lány és ment is a hangos nevetgélés és a deszkázás, így mérgesen már a közelükbe is akartam lépni. Ám hirtelen furcsa érzésem támadt, mintha teljesen lefagytam volna, igazából nem tudtam, hogy mi a fene történik. Egy pillanat töredéke alatt meg is szűnt ez az érzésem és hamarosan a tagnak a fején ott virított egy Hitler bajszú fasznyuszi, ráadásul faszt is kér a szájába. Hamar leesett a tantusz, hogy ezt Cassie csinálta bosszúból, így sóhajtottam egy nagyot és mondtam az idiótának mikor elkapta a karját:
- Ha udvarolni akartok egy lánynak ne így tegyétek. Illetve...ahelyett, hogy az osztálytársatok megalázásával foglalkoztok, inkább rajzoljatok. Mert nem csak büntetést kaptok óra végén hanem egyest is. Veszélyeztettétek az osztálytársad testi épségét, hiszen centikkel mellette volt egy nagy kő a feje mellett. Bele se gondoltatok ti észlények, hogy mi lenne ha oda esne? Megsúgom, a tarkóját éri az ütés és bele is hal. Óra végén szépen sétáltok az igazgatóhoz. Takarodjatok a szemem elől és csináljátok a feladatot amit kiszabtam! - mondtam hidegen az utolsó mondatot - Most pedig ereszd el amíg szépen mondom.
Sóhajtottam és a lányhoz fordultam majd a közelembe vezettem, bár ment ő magától is. Ahogy leült gyorsan életre is keltettem egy illúziót ám a múltkorival ellentétben most egyáltalán nem extrém volt, hanem csak a ruháját “varázsoltam” szárazzá, hogy ne látszódjon, hogy vizes a pólója. Bőven elég volt ennyi ennek a hülye bagázsnak. Levettem végül a bőrdzsekimet is majd a vállára terítettem, hogy valamennyire melegítse legalábbis felgyorsítsa a száradást. Picit hűvösebb szokott lenni itt, hiszen a fák elég jól takarják a napfényt, ezért is vettem fel a bőrdzsekimet. Ha a tengerparton lettünk volna akkor nem lett volna rá szükségem. Mondjuk a lány ott gyorsabban megszáradt volna.
- Tessék, sajnos nincs olyan képességem amivel tudok ruhát szárítani, de ha valakinek van akkor várom az önkéntes segítőket - pillantottam az osztályra, ám sajnos senkinek nem volt ilyen ereje állítólag. Megcsóváltam a fejemet és úgy döntöttem, hogy inkább folytatom a vázlatomat ám ekkor leesett, hogy lehet a lánynak odaveszett mindene a patakba, így átnyújtottam neki papírt meg elé tettem pár ceruzát, vagy akvarellt amihez volt kedve:
- Nyugodtan szolgáld ki magad, akár a tiéd is lehet, nekem vagy egy csomó - ingattam a fejemet, majd egy biztató mosolyt villantottam felé, hogy annyira ne kedvetlenedjen el. |
Az utolsó előtti órám matek volt, ami után egyből kerestem egy eldugott helyet, ahol a vásárolt nassolnivalóimat szemrevételeztem. A végére elcsábultam, és egy tábla csokit kezdtem el eszegetni. Az alacsony párkányra kiültem, és a lábaimat lóbáltam, miközben az édességet majszoltam. A diákok susmékolását kizártam, mint mindig, most is a fülemben volt a fülhallgató és zenét hallgattam. A gondolataimba merültem, és úgy néztem a kint lévő osztályt, akik valahova készülődnek. Sok idióta meg futott a kolihoz. Nem is értettem, hogy miért törik magukat. Ekkor tűnt fel Cassian. Ó, a francba! Teljesen elfelejtkeztem az időről és a rajzóráról is, így gyorsan szedelődzködtem. Most már én is az idióták csoportjába tartoztam. Király!
A kollégiumba szó szerint betörtem és felszaladtam a szobámba. Összeszedtem a rajzórához szükséges felszerelést, majd egyből szaladtam is vissza. A nagy futkározás alatt összetalálkoztam más későkkel is, így már kevésbé leszek feltűnő, noha a társaim hajkoronája sötét, és akadt egy-két fiú is.
- Mi az Cassie? Késtünk? - szólalt meg nagy hangosan az osztálytársam, hogy hallja a tanár is.
- Nem fog beírni - vontam meg a vállamat. - Hiába akarsz bajba sodorni - replikáztam.
- Ezt mégis honnan veszed?
- Normális tanár.
Egyre gyanakvóbban nézett rám a fiú osztálytársam, aki eddig rossz színben akart feltűntetni. Az volt a problémája velem, hogy beégettem történelem órán ízléstelenül viccelődött a nőkről. Az egyik félénk lányról úgy beszélt, mint egy utolsó cafkáról, én meg megjutalmaztam eme megnyilvánulását. Pár percre megállítottam az időt, megkerestem a telefonját, és kerestem neki melegpornót. A telefon max hangerőn volt, így a csattogó hangtól kezdve a "Basszál meg keményebben!" szintű dialógusig mindent lehetett hallani. Lehet a folyosóra is kihallatszódott. Pedig eleinte mindenki nevetett, még ő is, amíg le nem esett neki, hogy a melegpornó nála megy. Én voltam olyan aranyos, hogy a tanárnak beköptem őt. Ennek hála a történelem tanár feje vörös lett, és egyből leráncigálta a tanáriba.
- Gyakran késel. Szünetekben senki sem lát.
- És? - értetlenkedtem.
Ekkor gondolkoztam el, hogy ebben a csoportban mindenki új és most kezdte az évfolyamot. Hamarabb járt a szám, mint az agyam, és a kretén osztálytársam már kombinált.
- Igen, kitaláltad. Viszonyom a rajztanárommal. Fenomenális agymenéseid vannak. Hány évet készültél erre? Minek köszönhetem, hogy erre a következtetésre jutottál? Pro Tipp: Majd a kollégium zárt falai között megírhatod te is a saját Mein Kampfodat, amiben én lehetek a főszereplő. Megengedem, de a jogdíj felét kérem.
A tekintete szikrákat szórt, ami engem hidegen hagyott. Végül kicsit még tetéztem a mondadómat a következő zárómondattal.
- A fajelméleted alapja lehetne a homoszexualitás és a homofóbia, ha már a történelem órán remekeltél belőle.
Egy-két osztálytársam elnevette magát, és megint Timothy jött ki rosszul az adott szituációból. Igazából most is csak azt kapta, ami kijárt neki. Utáltam az ilyen embereket. Azt hiszik, de humorosak, közben pedig csak a vicc-reléjük abban merült ki, hogy a pina szó vicces.
Ezután Cassian elmondta az óra menetét, amire bólintottam. Mentem is letelepedni az egyik száraz kőre, hogy onnan szemléljem a tájat. Grafit mellett döntöttem, és épp skiccelgettem, amikor ez a nagyon vicces osztálytársam gondolta, hogy belelök a patakba. Mivel fehér póló volt rajtam, így a halvány rózsaszín, csipkés melltartóm átlátszódott. Arról nem is beszélve, az eddig elkészült rajzomat a patak elnyelte. A fiúk nevettek, és a levegőt markolászták, mintha egy mellet fogdosnának. Utána Tim megszólalt, hogy deszka vagyok. Konkrétan érett férfinak nem is kellenék, amilyen kicsi melleim vannak.
Felidegesítettem magam, és megállítottam körülöttem az időt. Kivettem a táskámból az alkoholos filcet, majd az osztálytársam arcát vettem kezelésbe. Egy nyilat rajzoltam a szájához, majd a következő feliratot pingáltam fel: "Ide kérem a faszt!"
Ezután a homlokárá rajzoltam egy fasznyuszit, amit Hitler inspirált. A nyuszinak az orra alá bajuszt rajzoltam, illetve oldalra fésült hajat is.
Elindítottam az időt, közben pedig Cassian-hez sétáltam. Mivel több időt vett igénybe a bosszúm, így kellett némi idő, hogy újra használhassam az erőmet. Nem tehettem róla, de teljesen feldühített és ezt előrébb valónak találtam, mint a szárítkozást. Nehezen tudtam megemészteni a megaláztatást, de szerintem ezzel az emberek többsége így van.
- Tim! Mi a fasz?! - szólalt meg az egyik barátja ennek az idiótának.
Belenézett a patakba, és ekkor látta meg a remekművemet. Egyből jött is utánam, és épp a rajztanárhoz értem, amikor elkapta a karomat.
- Mégis mi a picsát képzelsz te magadról?! |
A tengerpartos dupla rajzórám után másnap már megint tarthattam órát megint más osztálynak. Valószínűleg ismerve a diákokat már híre ment annak, hogy Rossy tanár úr le lett cserélve és tegnap a tengerparton volt tartva a rajzóra. Nos, a mai nap sem lesz különb, csak a helyszín lesz másabb. Nem árt a változatosság. Utolsó órák környékén jöttem én, így úgy döntöttem még tegnap este, hogy küldök emailt az osztálynak, hogy az előcsarnokban várakozzanak rám, mert ma is szabad terepen leszünk. Figyelmeztettem őket, hogy még véletlenül se menjenek előre a parthoz mert most nem ott leszünk. Délelőtt nem volt órám, így foglalkozhattam a papírmunkával beírkáltam a jegyeket és onnantól semmi dolgom nem volt konkrétan. Nem mintha bántam volna. Visszamentem a szobámba és összepakoltam a dolgaimat, hogy a közelgő újfent dupla órámra mindenem meglegyen. Bepakoltam a szokásos rajzlapokat, ceruzákat festékeket meg a vázlattömbömet majd egy picit le is dőltem, de igazából csak pihentetni a szemeimet.
Ha akartam volna se ment volna az elalvás mivel konkrétan a szemembe sütött egyenesen a nap. Egy idő múlva ránéztem a telefonomra és ki is keltem, hiszen rájöttem, hogy nem árt ha a rajzteremben megint felírom a táblára, hogy az előcsarnokban gyülekező. Gondolni kell a későkre is kérem. Szórakozottan el is indultam végül, hogy várakozzak az emberekre. Könnyedén neki is támaszkodtam az egyik oszlopnak és onnan figyeltem a diákokat. Szegények, még csak nem is sejtik, hogy én leszek a tanáruk. Bár páran megnéztek, de tovább is haladt a tekintetük keresve a tanárt. Biztos szokásos begyöpösödött embert kerestek. Ránéztem az órámra és konstatáltam, hogy most már felfedhetem magam, így eléjük is sétáltam halványan mosolyogva:
- Üdvözletem! Cassian Warren vagyok az új rajztanár - meghökkent moraj keletkezett a térben amin elvigyorogtam magam de nem kommentáltam. Inkább folytattam is tovább a beszédet mondva:
- Ma kimegyünk az erdőbe és ott fogunk rajzolni, szóval remélem mindenki úgy készült… - félbe is szakított nyávogva az egyik diák, hogy jajj neki kéne olyan cipő ahhoz meg a többi, így legyintettem: - ...nos úgy tűnik nem. Menjen mindenki vissza a szobájába a szükséges dolgokért ha kell, megvárunk mindenkit - el is tűnt pár ember, így a maradékkal türelmesen várakoztam amíg vissza nem értek. Természetesen befutott pár késésben lévő diák is, köztük a távolban megláttam egy ismerős hajkoronát amiből pontosan tudtam, hogy mégis kicsoda. Bizony, vele találkoztam itt az első napomon, mikor még nem tartottam órákat. Ahogy közelebb ért biccentettem a fejemmel halványan mosolyogva üdvözölve őt. Természetesen egyelőre nem szólítottam a keresztnevén, hiszen nem akartam esetlegesen beégetni őt ezzel, hogy engem már ismer.
Amint mindenki visszatért már vezettem is az osztályt előre egyenesen az erdőbe amit még tegnap délután picit felfedeztem magamnak, így pontosan tudom milyen helyre fogom őket vezetni. Ha valaki megszólított útközben akkor válaszoltam a kérdésére, de amúgy inkább lépdeltem előre meg figyeltem az embereket néha hátranézve, hogy nehogy elkallódjanak. Megérkeztünk végül egy patakos részhez amiben iható víz is folydogált. Bár a kövek vizesek voltak a közelében, szerencsére sok nagyobb és szárazabb kő volt távolabb amikre mindenki le tudott ülni ha akart. A fű is kellemesen puha volt, szóval bárki megtalálhatta a számára ideális terepet a rajzoláshoz:
- Érthető módon az a feladat, hogy rajzoljatok. Szabad kezet kaptok, bármit rajzolhattok itt a környéken ami a természettel kapcsolatos. A fák lombozatát, leveleit, virágokat, patakot...bármi ami megtetszik nektek. A technikát is rátok bízom: lehet grafit, akvarell, tollrajz akármi. Hajrá! - ha kellett a diákoknak rajzlap esetleg eszköz, tudtam nekik adni, hiszen gondoltam az ilyen kifogásokra is. Nem ma jöttem le a falvédőről, így a “szobámban felejtettem” nem kifogás nálam. Pár diák ezzel be is próbálkozott. Nos, nem ismernek még. Mikor lezavartam velük a kötelező köröket le is ültem az egyik nagyobb kőre és én is elkezdtem alkotni velük együtt, bár a többség még keresgélt alapanyagot, hogy mégis mit rajzoljon. Jó magam már tegnap kitaláltam, hogy a patak távolabbi folyamát a nagyobb kövekkel fogom papírra vetni, így gyorsan fel is vázoltam. Most egyszerű grafitra esett a választásom, hiszen tegnap akvarellel alkottam, ma nem volt hozzá kedvem. |
Cassandra L. Moreau x Cassian Warren |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
