|
Témaindító hozzászólás
|
2020.10.29. 17:31 - |
Yoona S. Yuri&Noji |
[2-1]
 Mindig is érdekelt milyen lehet a városi élet éjszaka. A sok fény, standok... és a sok ember. Na meg a finomabbnál finomabb ételek. Mind ezt egy évfolyamtársamtól hallottam, hogy mik vannak ott ilyenkor. Csodálkozva és nagy szemekkel pislogtam az előttem álló fiúnak miután vége volt az óráimnak. Szinte csillogott a szemem ahogy elképzeltem azt a rengeteg ételt, vagy italt amit láthatok. Vagy esetleg üzletekben nézhetek körül. Mindez nagyon felcsigázott és egyre szorosabban szorongattam meg a tankönveim a mellkasomhoz.
- Szóval arra gondoltam hogy mi lenne ha... - De mielőtt befejezte volna, gyorsan kikerültem és futva elhaladtam mellette a folyosón. De hogy ne tűnjek szemétnek, menetközben felé fordulva intettem neki egyet. - Neharagudj, de nem érek rá. Szia. - Azzal a lendülettel ott is hagytam faképnél a srácot. Nem igazán bírtam, és a szaga se vonzott ráadásul nem ez az első alkalom hogy nemet mondok neki. Mindig elakar hívni valahova... egyszerűen nem érti meg hogy nem akarom tőle semmit sem. Pláne nem találkozgatni vele. Sokszor gondoltam apámra, és anyámra. És az ő szerelmi életükre. Hogy én is ugyan azt akarom átélni mint ők.
A szobámhoz érve, ledobtam a könyveket az asztalomra és azon nyomban lezuhantam az ágyra, karjaimat és lábaimat szétterülve. Sokáig a plafont bámultam és csak gondolkoztam, majd végül elaludtam. Kifárasztott a mai nap, és a sok óra. A leckékről meg ne is beszéljünk.
Amikor felriadtam az ágyamból rápillantottam az órára. Este 22:30 körül volt. Azt hiszem nem is kicsit aludtam el. Megdörzsöltem a szemeimet hogy jobban lássak aztán neki álltam készülődni. Ugyan is elhatároztam hogy ma kimegyek a városba körül nézni. Éppen háromnegyedkor indul az utolsó busz a város fele. Lehet nem fogok tudni vissza jönni... de mást nem elindulok gyalog róka alakban. Talán gyorsabban haza érek majd. Ehhez az alkalomhoz kicsit "lazán" öltöztem fel. Egy combig érő szoknya térdig érő zokni és egy jó meleg bundás pulcsi, hogy ne fázzak. Legalább is remélem nem lesz hideg. Mosolyogva jöttem el a tükörtől ahogy a szobámból léptem ki. Amikor kiléptem az iskola főkapuján egy nagy levegőt vettem, ahogy felnéztem az égre.
De nem volt sok időm bámészkodni ugyan is hallottam ahogy a busz bekanyarodik. - Ne.. ne ne ne - Kezdtem el rohanni a buszhoz, nehogy itt hagyjon. Szerencsére elértem és megköszöntem a sofőrnek, hogy nem ment el hanem megvárt. Valamelyik embertelen és simán ott hagyja az embert a megállóban. Leültem egy nekem tetsző helyre az ablak mellé, hogy figyeljem az utat.
Talán egy fél óra után megérkeztem a buszállomásra, ahol velem együtt rengeteg ember szállt le. Azonnal körbevettek az emberek, amire kicsit meg is ilyedtem de megfogadtam magamnak hogy nem fogok félni. Mióta anya eltűnt... azóta egyedül vagyok. Persze vannak olyan emberek az iskolában akik kedvesek számomra, de még is az nem ugyan az.
Nem tudtam merre menjek, ezért megindultam a belváros fele. Igazából csak a tömeget követtem, akik "elhoztak" kis idő után a belvárosba. Kicsit megdöbbentett mennyi ember van itt ilyenkor is, de nagyon tetszett a hely. Később megláttam egy szimpatikus kávézót, ahol nagyon jó illatok fogadtak amikor beléptem. Amikor észrevettek az eladók, rögtön köszöntek is amit egyből viszonoztam is. Odalépve bámultam fel a táblára gyorsan elolvasva mik is vannak. Nem is tudtam mit válasszak hirtelen, igazából mindet megkóstolnám milyen lehet. Félbe szakítottak, mert hát... igen a mögöttem lévő ember türelmetlen volt. - Bocsánat. - Szólaltam meg kissé félve. Kikértem egy sütőtökös kávét, és egy epres sajttortát. Amint megkaptam őket, gyorsan kifizettem és leültem egy szabad helyre. Bele is kortyoltam a forró kávémba. Kissé megégette a nyelvem, amire fel is sziszentem és gyorsan oda is kaptam a kezemet. Körülnéztem közben a helyen. Nagyon jó kis hely volt, és nagyon hangulatos is tele emberekkel. Végül nem bántam meg, hogy ide jöttem. |
[2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
