|
Témaindító hozzászólás
|
2020.11.13. 01:38 - |
dr. Rachel Denhart & Javen Bolton |
[6-1]
 Mikor megjegyezte a nő, hogy lehet pszichológiai képességeim vannak egy kicsit elvigyorogtam magam. Attól nagyon távol állok azért. Mondjuk tény, hogy simán elmehetnék annak, hiszen ennyi év után már könnyedén kiismertem az embereket. Egy a nagy probléma: magasról teszek az apró-cseprő gondjaikra. Minden napom úgy telne, hogy előtte beveszem a leszarom tablettát. Nem éppen pszichológusra jellemző dolog ez, akitől pont azt várná az ember, hogy valami irányt mutat. Jobb is, hogy nem ilyen pályán helyezkedtem el. Mindenki jobban jár a könnyed és semmire sem vezető beszélgetésekkel és az italokkal amit felszolgálok. Ha pedig eléggé lerészegednek esetleg akkor meg nem is fognak rám emlékezni. Mondjuk a vendégeimet mindig figyelmeztetem, hogy nem kéne sokat inni, de a végső döntés az ő kezükben van. Mindenki nagyfiú, nagylány, azt csinál amit akar.
- Hm, kényelmesebb lenne bőrfotelben csücsülnöm és úgy tennem mint aki bőszen jegyzeteli, hogy az ügyfelem mitől érzi magát egy rakás szarnak, de nem így hozta az élet. Talán jobb is - vigyorogtam majd hozzáfűztem - ...nos valóban nem különös eset ez. Ha ön is ezt csinálná akkor hamar hozzászokna ehhez, hogy nincs új a nap alatt - vontam vállat könnyedén. A mély depresszióra csak szórakozottan elmosolyodtam, hiszen erre is volt már példa, hogy valaki itt a pulton kezdett el bőgni ilyesmi miatt. A szokásos mondatok persze mindig elhangzanak.
“Jaajj, miért köcsögök a pasik? Miért hagyott faképnél mondja?” Honnan a faszból tudjam? Nem is ismerem a csávókat szóval totálisan felesleges a véleményformálás. Igazából nem is várnak ezekre válaszokat hiszen hamar telefon kerül a kezükbe ahol kipanaszkodja magát másnak. Barátnő, szülő, testvér és még sorolhatnám. Én meg szerencsére megmenekülök. Ha meg mégsem akkor csak bedobom a sablonszövegeket, hogy igen, mekkora bunkó paraszt aki faképnél hagy egy nőt...esetleg nem volt hozzá illő, jobb is ha elengedi blablablaaa…
- Jobban is jár az életben ha változóak a tervei. Semmit sem lehet biztosra venni - jegyeztem meg végül. Felhozta a társkeresős témát és az erotikus tartalmú képeket, ám a szavaimat kiforgatta egy kicsit, de több se kellett, hogy totálisan fapofával rávágjam:
- Ó, hogyne. Nagyon sok olyan képet kapok, vegyesen nőktől és férfiaktól is. Bár...olyat még nem kaptam, hogy a nőnek volt farka, vagy éppen fordítva - kissé felvont szemöldökkel vártam a reakciót, ám mielőtt még teljesen bekajálta volna a dumámat akkor sóhajtottam egyet helyesbítve:
- Amúgy nem, nem használok ilyeneket. Bőven eleget találkozom emberekkel nap mint nap. Szabadidőmben inkább embermentes nyugalomra vágyom - szerintem ez teljesen érthető. Eleve a néha éles nyelvemet itt kordában kell tartanom, szóval valamilyen szinten visszafogom magam, elvégre a vendég a fontos és nekik mindig igazuk van. Nate a pöcsömnél fogva lógatna fel ha megbántanék egy vendéget, mondjuk ez nem csak rám igaz. Mindannyian tudjuk, hogy vannak idióták, de sajnos udvariasnak kell lennünk, hiszen az étterem hírneve nem csorbulhat. Nem szeretem az emberi hülyeségeket, de mégis kénytelen vagyok elviselni. Úgy vélem érthető, hogy amikor nem melózom akkor nem kérek a napi agyfaszból egy újabb adagot.
Hamarosan kettesben maradtunk a nővel, hiszen a nyálát csorgató kopaszodó házas apuka lelépett, hiszen a nő kiosztotta neki a lapokat elég rendesen. Csak a hülye nem fogta volna fel az utalását, esetleg egy kutya. De még a kutya is előbb felfogja, hogy mit szabad és mit nem. Nem kellett sok idő, hogy a társaságom nekem is kiossza a nyílt lapokat, bár nem elutasítás formájában:
- Nem vagyok a kapcsolatok híve, a legutóbbi házasságom óta ezt nem erőltetem. Szóval ha komolyabb dolgokat szeretne akkor nem én vagyok a maga embere bármennyire is kellemes az ön társasága - ingattam egy picit a fejemet majd csináltam az újabb rendelését. A feltett kérdésére nem válaszoltam, hiszen már kijelentettem, hogy igen volt házasságom ám annak vége. Szerintem nem kell ezt rizsázni. Nem is állt vele szándékomban megosztani, hogy mégis miért ért véget.
- Becsiccsentés? Már fél üveg boron túl van és a második whiskey-kóla kört gurítja le. Ez már attól egy kicsit messze van. Persze ha jól bírja az alkoholt… - nekem édes mindegy igazából. Az biztos, hogy más nő már itt viháncolna lassan fekve a pulton, szóval ő tényleg vagy bírja, vagy lény és emiatt ez nem hatja meg. Esetleg mindkettő. Könnyen elképzelhető opció. Mióta itt vagyok párszor akadt már dolgom lényekkel akik vendégek voltak és nem a személyzet. Hamarosan megéreztem felőle az energiákat ami számomra egyértelmű volt, hogy mégis mire vágyik mindennél jobban, így tudtam, hogy nem igazán ember. A többi emberi vendég vágyódása nem ennyire erőteljes, mint bárki másé.
Átnyújtottam neki a megrendelését amibe hamar bele is kortyolt ám egy része kicsordult, de nem zökkentette ki nagyon, inkább csak erotikusabbá tette a pillanatot. Hamarosan elő is állt a következő kérdésével amivel egyéjszakára utalgatott. Picit meglepő fordulat volt ez, hiszen a nők többsége azért megy bele ilyesmibe, hogy másnap reggel többet reméljen. Nem mintha ez engem érdekelne. Nála sem fog ha ilyesmire kerül sor. Nekem már egyáltalán nem kellemetlenek az olyan reggelek ahol a szememre hányják hogy mekkora fasz voltam, hogy csak úgy meghúztam őket. Ahogy a többieket így őt is figyelmeztettem. Komolyat ne várjon tőlem, nekem az az egy kapcsolat a volt feleségemmel elég volt. Bőven elég számomra az, hogy született belőle egy fiam akit nem tudtam a fajtám miatt rendesen felnevelni.
- Én szívesen benne vagyok, de csak akkor ha ön is tényleg ezt akarja - ha nem, akkor is. Csak pont nem fog érdekelni a sírása. Az órámra néztem és konstatáltam az időt:
- Hm, két óra múlva végzek, ám ha önnek ez mégsem jó akkor lehet jobb lenne ezt a kellemes programot más éjszakára tenni - ingattam egy kicsit a fejemet. Igazából másfél óra mire véget ér a műszakom, de a zárásban segítenem kell és az bizony fél óra. Nincs mese. Ugyanúgy el kell számolnom a kasszával és mindent rendben kell hagynom magam körül. |
 A bartender nyomban nekilátott a koktélhoz, amit pár perc alatt meg is csinált. Felhajtottam egybe a whiskey-kólámat, ezután a rám vadászó férfit igyekeztem elhessegetni a közelemből. Az ostromot végül feladta a házas férfi, aki elvonult. Nem toleráltam a férjeket, főleg, ha belegondoltam, hogy lehet élve nem jut ki a karmaim közül. De ilyenkor nem a férfiak iránt éreztem szánalmat, hanem a feleségük, esetleg a gyerekük iránt. Az egyedülálló édesapákat is kerültem, ha kicsi gyerekük volt. Ennyire kegyetlen én sem voltam, hogy egy ilyen embert öljek meg.
- Akkor semmi különleges nincs az esetemben. Végén kiderül, hogy magának van pszichológusi végzettsége - mondtam szórakozottan, miközben pár kósza, göndör tincset a fülem mögé tettem. - Bár azért mély depresszióba nem fogok esni. Ahogy minden, így a terveim is változnak folyamatosan.
Most egyelőre a pultost akartam meghódítani, csak néhány apró falat a húsából. A szokatlan illat ellenére csábító volt a férfi, talán emiatt is szeretném mindenáron megkóstolni.
- Miért? Maga már kapott péniszekről képet? - kérdeztem tőle halkan kuncogva. - Mármint női nemi szervekről képet. Él ön ilyen társkeresőkkel?
Az ujjamat körkörösen mozgattam az üres poharam száján, miközben próbáltam felvenni a pultossal a szemkontaktust. Mivel egyelőre mondhatni kettesben maradtam vele, ezért gondoltam merészebb leszek.
- Tudja, akármilyen furcsán hangzik, de maga kifejezetten vonzó a számomra. Önnek mi a benyomása rólam?
A férjemnél volt igazán nagy, mindent elsöprő vágy és szerelem, akkor éltem át először... Valószínűleg utoljára is. A második komolyabb kapcsolatomból ugyan született két fiam, de az inkább megfontolt volt. Kedveltem őt, ám sosem mondanám azt, hogy mély szerelmet éreztem iránta. Átvitt értelemben két szerelmem van, és az pedig a két fiam. Ő értük élek még.
- Remélem ön nem házas, mert ilyenekben nem vagyok partner - jelentettem ki.
Hagytam, hogy ülepedjen kicsit a számból elhangzott mondatok. Egyes férfiakat ez a fajta őszinteség, magabiztosság elriaszthat, de a pultos tapasztaltnak tűnt. Az illatából kiindulva az is lehet, hogy valami lény, netán több száz éves. Talán tud valamit kezdeni az alakításommal, ami alatt a csalódott, ámbár szexre vágyó nőt testesíti meg.
- Addig kérnék még egy whiskey-kólát. Nem árt némi becsicsentés és ellazulás.
Ha kikevertem az újabb italomat, akkor azonnal belekortyoltam az italomba. Kicsit a számsarkán kifolyt az ital, amit játékosan töröltem le a számról. Végighúztam a mutató- és középsőujjamat az alsó ajkamon, hogy a matt vörös rúzsom csillogjon az alkoholtól. Azért úgy csináltam, hogy ne kenjem el a sminkemet, hiszen bohócot mégsem akartam magamból csinálni.
- Benne lenne velem egy ilyen éjszakába?
Azért jó lenne, ha munka után el tudnánk vonulni. Az étterem mosdója veszélyes lenne az akciómhoz, és könnyen lebukhatnék. Ilyen helyeken már mindenhol kamera van, a mosdóban is. Igazából bármi megfelelne, amit nem figyelnek. Kocsi, park, sikátor, netán az ő lakása. |
Régóta létezem és a Föld sem új dolog számomra, így a napjaim kissé szürkék, bár aláírom, hogy mióta ebben az étteremben dolgozom mindig van új dolog. Az emberek már nem szoktak meglepni, igazából a régi varázs elmúlt a feleségemmel együtt akit kénytelen voltam idővel elhagyni. Feltűnő egy nőnek ha több ránca van az évek múltán mint a férjének. Ha tovább húztam volna ezt csak még rosszabb lett volna a helyzet. Pedig tényleg nem akartam volna otthagyni, pláne hogy a fiamat is szeretem, de egyszerűen muszáj volt akkor. Tudom jól, hogy valószínűleg ezt Gabe sosem fogja megbocsátani nekem...de idővel talán megérti. Nem szeretném ha ő is a saját bőrén tapasztalná meg azt amit nekem kellett de ez sosem az én döntésem lesz hanem az övé. Mondjuk az sem lesz tudatos döntés ha ilyesmi bekövetkezik. Lényegtelen, egyelőre inkább próbálok vele bepótolni minél több kimaradt időt amire csak hétvégenként adódik lehetőségem lévén hogy bentlakásos akadémián tanul ahol hétvégenként kimozdulhat, így akkor mindig nálam aludhat ha szeretne. Elmozdulunk mindenfele és beszélgetünk. Kész röhej, hogy a fiam, de a múlt miatt gyakorlatilag még mindig ismerkedési fázisban vagyunk, hiszen több éve nem láttam. Fontos dolgokról maradtam le ami miatt mindig bűntudatom lesz. Bár tény, hogy tömérdek idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy jobban jóban legyünk, de a gyerekkorát sehogy se tudom visszacsinálni, hogy újból részese legyek annak. Így maradt a felnőttkor.
Ezért is tettem meg mindent, hogy legalább ez jobb legyen neki. Nem véletlenül intéztem el, hogy az akadémián tanulhasson, hiszen ott megtanulja majd idővel jól kontrollálni az erejét és teljes életet élhet később mindenféle gátlások nélkül. Arról nem is beszélve, hogy sok korabeli gyerek is ott van akik szintén erővel rendelkeznek, így könnyebben beilleszkedhet. Ráadásul az új élményei újabb beszélgetés téma lehet. Természetesen nem csak emiatt akartam, hogy ott legyen. Ez az egész csak róla szól, jobb lesz úgy neki később ha nem kell aggódnia az ereje miatt. Megtanítottam volna neki ezeket mikor gyerek volt, de ebből kimaradtam sajnos. Most is tanítgatom ha kéri esetleg a segítségemet, ám igazából sok mindent nem kell neki magyarázni, hiszen ahogy látom a fejlődését jó kezekben van. Persze a gyakorlás sosem árt.
Egy újabb műszakot kezdtem másnap miután találkoztam a fiammal, így el is merülhettem a munkában. Na nem mintha számomra ez megerőltető lenne, bár tény, hogy napról-napra egyre több vendég érkezik. Szerintem egy nap sem zártuk úgy le a napot, hogy elestünk volna egy valag bevételtől. Sőt, igazából minden nap sikeresnek könyvelhető el. Arról nem is beszélve, hogy érdekes módon sok a női vendég. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni: a személyzet elég hívogató számukra. A drága főnökünk is biztos fogukra való, ahogy az egyik pincérünk is az angol akcentusával hozza lázba a gondolataikat. Más kérdés, hogy ő nem tudatosan csinálja ezt. Velem ellentétben, hiszen én ha nagyon akarom akkor könnyedén be tudom vetni a sármomat, hiszen tudom jól, hogy az ír akcentusomat is szeretik a nők. Dean ahogy észrevettem inkább nagyon visszafogott. Ki nem nézné belőle az ember, hiszen mindegyik ujjára találna nőt, de van egy olyan érzésem, hogy a múltjában van valami ami gátolja őt. Szépen lassan eltelt ez nap is és már rám is esteledett ahol szolgálták fel a vacsorákat, így akadt most is dolgom de inkább a pincérekkel kommunikáltam főleg a rendelések terén. Ebben az időszakban főleg azok jönnek ide akik randit beszélnek le és hasonló dolgok, nem szokása az embereknek ilyenkor bárpult elé ülniük. Ám innivaló nélkül így sem maradnak. Mint ahogy most sem, hiszen bár előttem iszogatott egy pasas, de az asztalnál lévőknek nekem kellett szolgáltatnom a borokat, pezsgőket.
Egy idő múlva megéreztem a faszi energiáját ami a szokásos bűnből eredés. Ó igen, a drága paráznaság! Ahogy a tekintetét követtem láthattam is az egyik asztalnál egy dekoratív nőt akin nem csodálkozom, hogy megakadt a tekintete. Mondjuk hamar leszűrtem, hogy jó ideje egyedül lehetett az asztalnál a nő mert az üveg bor fele elfogyott már. Nem kellett sok idő neki, hogy felálljon hiszen nagyon úgy tűnt, hogy társaság nélkül maradt. Ám távozás helyett inkább a bárpultnál kötött ki amin jót somolyogtam magamban, hiszen a férfi egyből még nagyobb nyálcsorgatásba kezdett. A nő intésére csak bólintottam és közelebb is léptem hozzá majd a rendelését hallva végül hamar kiszolgáltam, hiszen mondjuk úgy, hogy nem a legbonyolultabb koktél összedobására kért meg engem:
- Parancsoljon hölgyem - adtam át neki az italt. Fele-fele arányba kevertem, hiszen nem kérte külön töményen. Másokkal ellentétben én meg nem spúroskodok, hogy direkt jobban felhigítom a kólával. A sóhajtására felvontam a szemöldökömet kérdően:
- Ó igen? Mégis miért? - mosolyodtam el halványan. Persze sejtettem, hogy mégis miért annyira borzalmas ez az este, hiszen faképnél hagyták. Nem ez az első alkalom, hogy ilyennek vagyok szem és fültanúja. Hamarosan ecsetelte is a megszokott felállást amiben semmi újdonság nincs. Már éppen szóra nyitottam volna a számat mire a mellette ülő férfi meg is kapta a számára kellemetlen megszólást. Érthető hiszen házas de azért szívesen megfektetné a nőt. Legközelebb ilyen mókánál nem árt levenni a gyűrűt. Bár ahogy észrevettem egyes nőknél manapság már ez inkább csábító kellék. Ingattam a fejemet végül a társaságom kérdésére majd sóhajtottam:
- Nos, ha ez vigasztalja Önt, nem ez az első eset. Ráadásul fordított esetben is meg szokott történni ugyanez. Nem egyszer látok ilyet. Mondjuk azt nem értem, hogy miért kell lefotózni kényes testrészeket. Bár sokszor az eredetüket is kétségbe vonnám ha rajtam múlna. Az interneten bőven lehet csemegézni ilyenekből ugye. Lehet, hogy a valóságtartalma egyenlő volt a nullával amit Ön kapott, így nem volt pofája az illetőnek megjelenni - ebben az esetben a logikát sem értem, hiszen akkor mégis mire fel volt ez jó?! Elengedem ezt és meghagyom azoknak akik ezzel az ismerkedési formával élnek.
- Házas emberek meg hát...gondolom kalandra vágynak - vontam fel a vállamat egy kicsit - ...más kérdés, hogy szerintem ez gerinctelen dolog. Mikor házas voltam eszembe se jutott félrelépni - én nem néztem szikrázó szemekkel a férfire, hiszen az ember mindig is bűnbe szokott csábulni. Engem pedig bukott angyalként ez nem zavar, hiszen nekem is ez lett mondhatni a vesztem. Valamilyen szinten megértem, mondjuk házasságot ezért felrúgni...én az angyali létet dobtam el magamtól és váltam korrupttá ezzel. Azért a kettő közt is van különbség. |
A tanári és a szülői kötelezettségektől megválva határoztam úgy, hogy belevetem magam a vadászatba. Ritkán szakadtam ki a szürke hétköznapok fogságából, mert meg kellett felelnem mindenhol. Ám amikor szabadjára engedem a bennem lakozó vérszomjas démont, akkor töltődik be a bennem tátongó üresség. Az emberi mivoltomról lemondtam még akkor, amikor az éhség úra felém kerekedett és kannibalizmushoz folyamodtam. Valójában a férjem mellett lett volna a helyem, ahol férgek, kukacok és más rovarok zabálják fel rothadó húsunkat. De én itt vagyok. Félig éltem. Félig meghaltam. Ám mégis itt vagyok. A számból ömlő, vas ízű vér, ami elbódít, a roppanó csontok hangja és a hús, amit a fogaimmal tépek bőszen. Gyakori, hogy az ember, akiből éppen lakmározok nem éppen csendes, de ez ugyanúgy édes zene füleimnek.
Ezt szerettem volna átélni, azzal is megelégedtem volna, ha csak picit csonkítom meg az áldozatomat. Talán annyira képes vagyok kontrollálni a démoni oldalam, hogy ne feltétlen élve kibelezzem az illetőt. Erről már régen leszoktattam magam. Veszélyes játék lenne, ha állandóan vadásznék és sorra ölném meg az embereket. Ezért is áldás, ha az embernek vannak alvilági kapcsolatai, akiktől lehet venni testrészeket és szerveket, akárcsak egy piacon. Ez is egy piac, vehetjük annak.
Most viszont az eléggé konzervatív, maradi felfogásomat legyőzve a társkereső oldalak világához fordultam, hogy egy-két férfi fejét elcsavarjam, majd a leggyengébb pillanatukban lecsapjak rájuk. Eddig a legdurvább esetem egy pénisz leharapás volt, de ott sajnos meghalt a prédám. Rossz helyen kezdtem a csonkítást, és akkor nagyon ki is voltam éhezve... Nem éppen a szexre. Noha ilyesfajta élvezetekben is rég volt részem. Bár erről tehettem, hiszen megrögzötten a gyerekeimnek élek. A szeretőm halála után az ismerkedés kimaradt az életemből, vagy éppen abban merült ki, amit fentebb is említettem. A szexuális energia hasonló az éhséggel, a vérszomjjal, amit folyton elnyomok magamban. Szinte egybemosódik, elkülöníthetetlen ez a két érzés a számomra. Birtokolni, uralni és felfalni.
Ezen gondolatok mentén haladva szálltam ki a taximból kifejezetten kirívóan, csábosan öltözve. A fekete ruhámat a dekoltázsánál megigazítottam mielőtt beléptem volna az étterem ajtaján. Az épphogy combomat eltakaró szoknyarészt is picit lejjebb húztam, a fenekemnél is eligazgattam, majd csak ezután mentem be. A pincérnek bemondtam a nevemet, ezt követően az asztalhoz vezetett. A telefonomat unottan néztem, miközben lassan fél üveg bort eliszogattam. Az alkohol rám kevésbé hat, mint egy emberre, más fajra. Nehezen részegedem le, holott halálom előtt egy pohár pezsgőtől is becsicsentve viháncoltam. Emiatt nem is aggódtam, hogy netán részeg leszek és a világomról nem fogok tudni.
Eközben az idő telt-múlt, de a partnerem sehol sem volt. Egy óra elteltével feladtam a várakozást, és a bentlévő emberekre terelődött a szemem. Méltóságteljesen, lassan sétáltam az asztalok között, hogy sugározzam valamennyire az elérhetetlen nőszemélyt.
A bárhoz ültem közvetlen, ám az elején picit vészkelődtem, hogy a ruhám alól minden mégse látszódjon ki. A kezemet feltettem a bárpultra, ezután intettem a bartendernek.
- Kérnék egy whiskey-kólát.
A mellettem ülő férfire néztem, aki igencsak bámult engem. Leszűrtem a nézéséből, hogy tetszem neki. Ekkor végigsiklott a tekintetem az említett férfin. Nem tűnt ínycsiklandozó falatnak, a szaga sem tetszett, ellenben a pultoséval. Ő finom falatnak tűnt, bár magam sem tudom mi volt benne más. Kissé ismeretlen volt a szaga. Csak ebből tudtam egyelőre konklúziókat levonni, viszont be tudtam annak, hogy csupán biológia és a szokásos hormonkoktél. Az úgynevezett kémia, amiről minden ember áradozik. Bár itt szó szerinti értelemben van. Egy fontos kérdés merül fel, hogy vajon mennyire vágyik egy nő társaságára a kiszemelt áldozatom. A férfiak legalját könnyű elcsábítani egy-két praktikával.
- Borzasztó eddig ez a mai este - sóhajtottam fel.
Felkönyököltem a pultra, amit követett az a megmozdulásom, hogy a mellemet jobban kitoltam. A ruha erőssége a dekoltázs volt, így ezt ki is használtam. Minden férfi tekintét vonzza, még ha csak pár másodpercre is. A házas férfi az kapott a pillanaton, bár ő a legkevésbé sem érdekelt.
- Annyira szánalmas, hogy elhívtak randevúra, lehazudták nekem a csillagokat. Kaptam perverz képeket, illetve csodás éjszaka lett ígérve, és felültetéssel, elfecsérelt órákkal lettem gazdagabb.
Igen, gyakori volt, hogy a férfiak a drága, egyetlen kincsükről, legnagyobb tanácsukról küldtek képet, hogy lássam az ő szerszámuk a világ nyolcadik csodája. Nem mintha az igaz szerelmet vártam volna az ilyen oldalaktól. Egyértelmű, ezek nem szóltak másról, mint szexről, alkalmi partnerségről. Ritkaság lehet, ahol valóban komolyabb kapcsolat szövődik.
- Bár az is kiábrándító tud lenni, ha randevú alatt derül ki, hogy akivel több napja beszélek az házas.
Szikrázó szemekkel néztem rá a mellettem ülő férfira, aki vette a célzást. Az italával messzebbre vonult. A nézésem legtöbbször szigorú és durva, néha bújkál mögötte más érzelem. Ha megerőltetem magam, akkor tudok igézően, erotikusan szemezni, de ezek mögött gyakran nincs más, mint a vadászösztön. Egy csapda, amibe belesétálhatnak az emberek. Idővel pedig a képességemet is használom, pusztán kell hozzá némi erő.
- Maga hogy vélekedik erről? - kérdeztem a pultostól. |
dr. Rachel Denhart & Javen Bolton |
[6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
