|
Témaindító hozzászólás
|
2020.11.16. 00:49 - |
Kirrin Barlas x Sylvan |
[3-1]
 A halál lohol utánam, mint egy vérengző korcs. Gyakran láttam az emberek és lények halálát, de legkínosabb akkor tud lenni, ha mondjuk szexnél ugranak be ezek a képek. Nem különleges eset nálam, hogy egy-egy alkalmi partneremnél jelent meg a haláluk pillanata. A könnyűvérűtől messze álltam, de nekem is vannak szükségleteim, ezért néha belementem az ilyesfajta viszonyokba. Megőrjítene a tudat egy rendes kapcsolatnál, ha tudnám a párom halálát és én semmit se tudnék tenni. Ezért sem akarok senkit se közel engedni magamhoz, mert idővel meglátnám a kaszást a hátuk mögött.
Ezért sem hatott meg, ha egy-egy szexpartnerem halálával találkoztam, csak az erekciónak nem tesz jót. A munkám emiatt is remek, hiszen egyszerűbben képes vagyok az emberekkel beszélgetni. Noha olykor agyvérzést kapok az értetlenkedő kollégáktól, viszont minden más kárpótolt.
Mivel rendezvényszervező vagyok, így mindig jelen szoktam lenni különböző eseményeken. Ezeket általában kihasználtam, ha úgy volt kedvem és felszedtem egy-két nőt... Netán férfit. Sajnos el kell szomorítsam az embereket, de azoknak, akik a saját neműkhöz is vonzódnak nincs buzidetektoruk. Tudom, szinte hihetetlen, hogy én ezt megállapítottam. Sajnos ír vagyok, nem brit, de talán érhet valamennyit a szavam.
Megint korán keltem, hogy időben beérjek a munkahelyemre és belevessem magam a telefonok lebonyolításába. Egy gála lesz majd az étteremben, ráadásul két hlt múlva, ezért nem ártana összekapni az embereimet. Szerettem mindent a helyén tudni, időben végezni a munkával, hogy ne kelljen kapkodni az utolsó percekben.
Miközben a kocsimat vezettem, addig néha a karórámra lestem, illetve fejben tovább rendezgettem a napokat, hogy mikor mit kell elintéznem. Holnapután a gála házi gazdájának a lányával fogok találkozni, aki maradjunk annyiban fogamra való. Talán emiatt elviselhetőbb lesz ennek a tudatában a szervezés.
Már éppen be akartam menni az étterem ajtaján, hogy az étteremtulajdonossal beszéljek, mert lenne egy-két extrémebb elképzelésem, amire valaki megragadta a karomat.
- Sylvan? - szaladt fel a szemöldököm.
Nem értettem miről pofázik, milyen ünneplés és mi a francért ráncigál el az étteremtől, ha egyszer...
- Ember, mit csinálsz? - rántottam ki a kezemet a fogásából. - Nekem munkába kell mennem, ha nem tűnt... volna... fel... - közben elgondolkoztam. - Mi a francot műveltél már megint?
Legszívesebben behúztam volna neki, hogy eltűnjön az az önelégült mosoly az arcáról. Az életemre mertem volna esküdni, hogy valami hülyeséget csinált az étteremben.
- Mondd, hogy nem rúgattál ki a melóhelyemről! - morogtam ingerülten. - Amúgy egy másik kérdés, mit ünnepeljek egy dráma szakkörön? Nem várhatott volna?
Néha bánom, hogy vele jöttem. Mennyivel nyugodtabb életem lehetne nélküle. Nyugodt, békés... Kissé magányos... Mindegy, akkor sincs joga ehhez!
|
 A napom bombasztikusan kezdődött, végre átvehettem a drámaszakkört. Néha be szoktam ülni, hogy lássam, melyik régi művet gyalázzák meg. El kell mondanom, hogy mindet. Persze, itt nem a paródiáról, szatírára gondoltam, azokat magam is terveznék. Csupán fáj olykor látnom, hogy amit egyes emberek itt hagytak, azt már kezdik elfelejteni a mai népség. Tény, nem minden művész érdemli meg azt a kiváltságot, hogy rájuk emlékezzünk, de már az életkorommal megtanultam, hogy mi pusztán így maradunk fent. A tetteink azok, amik sokakban megmaradnak akár örökké is. Ezek az elmélkedések talán furán hangzanak egy matektanártól. A diákok is nézni fognak biztosan, hisz arra gondolnának, hogy egy ilyen kört, egy művészetis vagy irodalom szakos tart, de most nem az lesz.
Az öregember, vagyis kinézetre az volt, nem foglalkozott ezzel, azt is kétlem, hogy egyáltalán tanított is rendesen. Való igaz, rásegítettem, hogy kidobják. Szépen elloptam a jegyzeteit, a tantervét, a dolgozatokat, azaz minden papírt, ami nála van. Meg is tépkedtem egy kicsit a madár alakomban, hogy egy halovány bizonyíték legyen, hogy felelőtlen volt, mindig nyitva hagyja azt a rohadt ablakot. Szerintem neki is jót tettem, ami azt jelenti. Most már nyugodtan töltheti az idejét a semmittevéssel, valószínűleg egy otthonban. Olyan szép, amikor mindenki megkapja a megérdemelt véget.
Ünnepelni szerettem volna, ehhez pedig csakis egy ember volt jó. Természetesen tartom a családommal a kapcsolatot, viszont ők nem azok a fajták, akik szívesen kijönnének ide, csak azért, hogy megigyanak velem valamit. Mondjuk, megértem, miután én, többször is, megsérültem, kissé óvatosabbak ezekkel. Apám azt is elmondta, hogy csalódott bennem, annyira megbíztam az itteni halandókban. Ez csak féligazság, de nem vitatkoztam vele, úgyis ő nyerne ebben. Vannak olyanok is a világon, akik hozzánk hasonlóan gondolkoznak, azonban a kötelékek is fontosak nekik. Azt is bevallom, hogy kíváncsi vagyok, két ezer év egy helyszínen túl sok tudott lenni. Meg akartam volna tapasztalni a világot.
Szóval Kirrin. Ő volt most a célom, tudom, nagyon jól is, mennyire az agyára megyek néhanapján, csakhogy nem vagyok képes csak úgy ott hagyni őt. Kell neki egy kis társaság, ami azt illeti, nekem is. Neki aztán nem mondtam meg, ki tudja hogyan reagálna, de nélküle magányos tudok lenni. Nem fogom ezt sose hangosan kimondani, mégis kimutathatom azzal, hogy őt keresem meg állandóan, ha velem történik valami. Az volt az egyetlen probléma, hogy ő is dolgozik ugyanúgy, mint jómagam. Nekem kicsit több szabadidőm van, mivel igyekeztem valahogy minél több lyukasórát szerezni magamnak, mert tizenévesekkel foglalkozni még mindig fájdalmas tud lenni.
Azt vettem a fejembe, hogy pihenőnapot veszek neki ki, így az ő alakját felvéve, eljátszottam, hogy beteg vagyok. Gondoltam arra, hogy esetleg rá kéne köhögni a munkatársaira, de nem voltam oda azért a gondolatért, hogy megutálják őt. Mégis sikerült elérnem, hogy szabadot kapjon.
Mielőtt Rin bement volna az étterembe megragadva inkább arra felé irányítottam, amerről jött, nagy mosollyal az arcomon.
- Gyere, ünnepelj velem - üdvözöltem köszönés nélkül - végre megkaptam a drámakört! Esetleg ihatnánk valamit az egészségemre. |
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
