|
Témaindító hozzászólás
|
2021.01.13. 16:10 - |
Colten Navarro x Amaris Middleton |
[14-1]
 Az biztos, hogy nagyravágyó lehet a fazon, hiszen ő nem kicsiben játszik mint azt közölte. Akármivel is foglalkozik abban valószínűleg sikeres. Egy pillanat erejéig eljátszottam a gondolattal, hogy akár több évre is megátkozom puszta szórakozásból, hogy visszavegyen az arcából, ám egyelőre ezt elvetettem. A maga módján azért szórakoztató társaság a hülye beszólásaival, így csak annyi a szerencséje hogy normális arc. Ha kőbunkó faszfej lenne akkor biztos kapna tőlem olyat amit nem tenne zsebre. A Google témás morgására elvigyorogtam magam, de sajnos az ennyire speciális keresésre a jó öreg kereső nem adott pontos választ, így mindenki megmenekült a kávézóban a kicsusszanó barna macitól szerencsére. Megadóan felemeltem a kezeimet mikor ecsetelte, hogy neki nagyon nincs szüksége erre, főleg online nem:
- Nos, akkor ilyenkor van az, hogy az ember a maga módján próbálja meg megoldani a problémáját. Vagy hagyja a fenébe, de az később vissza fog ütni - ugye mindannyian tudjuk, hogy a homokba dugom a fejem effektus sokáig nem tartható állapot. Idővel a családja még jobban megorrolna rá az biztos. Hamar kiderült, hogy igazából az említett rokon utálja őt mint a szart, szóval egyáltalán nem lesz egyszerű a téma mint olyan:
- Az szép, nem elég hogy nem könnyű a szituáció, de még élből is mínuszból rajtol? - az biztos, hogy nem kispályás, főleg ha a saját megutáltatásáról van szó. Minek ide szerencsétlenség mikor ő is generál magának egy nagy adagot pluszba? Persze ettől függetlenül nem sajnáltam meg, hiszen valószínűleg van annak oka, hogy a családja rühelli jelenleg mint a szart. A hozzáállásával tett érte, hogy ezt szépen kiérdemelje ugye. Hamarosan érdeklődött is a környéken fellelhető italozó helyek felől amiben szerencsére a jó öreg Google már tudott is brilliózni. Nem hagyhattam ki azért a piással való cukkolást, mire vissza is vágott.
- Nem bántásként szántam csak heccelésnek - mosolyodtam el angyalian - Tőlem aztán akár minden este öntudatlanul iszogathatsz egy közeli árokban ha ehhez szottyan kedved - mégis ki lennék én, hogy ítélkezzek felette? Mondjuk ezt az apró dolgot is könnyedén szerencsétlenséggé lehet varázsolni, az erőmből lazán kitelik az, hogy megcsúszik a keze és a piás üveg majdnem a torkán akad. Visszafojtottam a feltörő nevetésemet még a csírájában, hiszen sajnos a lelki szemeim előtt ott lebegett a kép ahogy ezt a jelenetet elképzeltem. Jajj, fájdalmas. Ám sokkal fájdalmasabb volna az amit kapott ezután a nyakába. Körülötte sokan vagy vissza próbálták fogni a röhögésüket, vagy szimplán ámultak, hogy mégis mi a fene folyik itt. Egyszerűen parádés néznem ahogy az erőm szivatja őt keresztbe ahogy azt már nem illik lassan. Mikor meg már azt hittem hogy véget ért az egész..még csak akkor kezdődött igazán.
Ó, igen. A drágalátos mosógépe is megadta magát egy váratlan pillanatban. Egy picit azért ez engem is meglepett ami azért nagy szó. Ennyire senkihez se ragaszkodott még a szerencsétlenség. Úgy tűnik a karma mint mindig egy nagy ribanc és most adott neki egy akkora sallert, hogy csak lestem még én is. Mondjuk az általa emlegett sorsnak sok köze nincs ahhoz a szerencsétlenség cunamihoz amit most a nyakába kapott, de még mindig nem kötöttem az orrára. Igazából nem is állt szándékomban.
- Nos, ha prostituált lennél akkor nem válogatnál amúgy sem, hogy bejön-e az illető vagy sem. Akkor csakis a pénzért csinálnád a dolgokat valószínűleg - nagy tapasztalatom ebben nincsen, de azért olvastam pár cikket ebben a témában és hát igen. Kevesek engedhetik meg maguknak, hogy válogatnak. Valószínűleg a luxus szférában lehet ilyen, de a többség nem abba a kategóriába tartozik, eleinte meg pláne nem. Ám mielőtt szerencsétlen faszit kiállítottuk volna a sarokra a testét árulni inkább a zene került szóba, hiszen a környékünkön ülő delikvens rendesen bealudt.
- Oh, Justin Bieber? Egy nyávogó tinisztár...khm izé énekes. Valamiért oda meg vissza vannak érte, főleg a nálam is fiatalabb korosztály. Biztos hallottad már az agyonjáratott számát legalább egyszer a rádióban - a csapból is ez folyik szóval nehéz elkerülni. Mondjuk jó ideje nem is hallgattam rádiót. Idegesít a sok reklám, így inkább összedobtam magamnak párszáz számból álló listát és azokat hallgatom inkább. Olvasás mellé tökéletesek, ráadásul vegyes a felhozatal is, nem csak a manapság népszerű zenék vannak benne. Közben a totálisan bedöglött mosógépének az ostromlását is abbahagyta a férfi, ám egy másik taktikához folyamodott ami szintén nem jött neki össze, hiszen a lopásra már felébredt az eddig szunyókáló társaságunk. Végül mentettem a helyzetet azzal, hogy adtam annak a hülyének szerencsét és a tervem be is vált, hiszen úgy pattant fel a padról mintha magát az ötös lottót nyerte volna meg, pedig nem.
- Őhm...valamit nyert Facebookon? - kérdeztem vissza bizonytalanul de inkább el is engedtem azzal a lendülettel, hiszen jobban jártam így. A konstans beszopást jól értelmezte viszont a társaságom, ám azért mindenkinek nincs kurva jó világ, ennek az előző idiótának is csak azért lett mert én adtam neki. Aztán ki tudja, hogy mit nyert végül. Ledobtam a nagy kupac kimosott göncöt, így hamarosan egy turkálóban is érezhettük magunkat, bár én ezek közül nem fogok válogatni. Mondjuk itt csak pizsamát tudnék magamnak találni, mert a pólók körülbelül olyan méretűek.
Ám ekkor megláttam egy csodálatos pólót amire azt kellett mondjam instant hogy KELL. Unikornis és macska minta egybeötvözve basszus. Sok-sok macskával a szivárvány színeiben (minta itt), egyszerűen csodálatos volt. Szórakozottan néztem a pólót magam előtt felemelve, ám amit talált a férfi...na az aztán maga volt a rémálom. Sűrűn pillogtam ahogy jellemezte a felsőt és valóban igaza volt:
- Még ezt a pólót is megkérdőjelezem, hogy mégis miért hordhat ilyet egy férfi...de basszus, az mi?! - akadtam ki egy kicsit a szivárvány minden színében pompázó szakadt darabon. Gyorsan eltettem a sötétkék pólót amit szereztem mielőtt még meggondolná magát a társaságom, hogy neki pont az kell mert a minta ellenére normális alapszíne van. Ezt már nem adom az biztos! A cicák mindenek felett nálam ez nem kérdéses. Tökéletes lesz ez nekem laza viselethez vagy akár alváshoz is. Végül felöltözött a társaságom is abba a borzalmas szerelésbe és a jellemzésére picit felprüszköltem a visszatartott röhögés miatt. Te jó ég!
- Mondanám, hogy ez a divat manapság...de őszintén szólva nem értek hozzá. Mondjuk láttam manapság faszit tigrismintás pólóban és két számmal kisebb gatyában is. Természetesen ecsethaj dukált még mellé. Szóval én aztán nem ítélkezem - vigyorogtam rá és vállon is veregettem.
- Így néz ki egy igazi divatdiktátor kérem, a tökéletes mai trend ismérve - és közben át is adtam neki egy jó nagy adag szerencsétlenséget ezzel a megmozdulásommal, hiszen vele érintkezve huzamosabb ideig tart ez a borzalmas állapot. Egy-két hétig biztosan el fog ez tartani. Legyen másnak is egy jó napja azért mert ő teljesen balszerencsés.
- Na de lépek lassan, még sajnos vissza is kell érnem a suliba aztán ki tudja mikor indul a vonat. Majd a Google bácsi megmondja. Addig is neked jó és feltűnésmentes visszautat! Egy élmény volt - vigyorogtam el magam és otthagytam a mosodában. Remélhetőleg visszatalál majd. Bár ki tudja, hogy keveredik-e akkor bármiféle hülyeségbe a kis megújult átka miatt. Könnyen elképzelhető, hogy a visszaút se lesz egyszerű neki. Simán kinézem belőle, hogy melegek is betalálják őt, ha már szakadt prideos pólóban flangál. Már a gondolatra is önkéntelenül kaján vigyor ült az arcomr és ez végig is tartott amíg be nem értem a szobámba. Ám hamar vissza is lendültek a napjaim az unalomba, hiszen a szobatársam egy cseppet se lett szórakoztatóbb.
[ LEZÁRT KÖR |
folytatás...
- Ugye? Kurva bizarr szerintem is. Olyan, mint egy rossz vígjátékban, ahol a főhős szerencsétlen események láncolatának áldozata lesz. – magyarázta fél kezével gesztikulálva hozzá. - A valóság általában nem produkál le ilyesmit, kivéve persze ha hiszel a sors rizsában és az azt mondja, na, ez a faszi egy geci, megérdemli! – legalábbis nem zúdít egyszerre az ember nyakába mindent, és most szó szerint is véve. Colten nem sokszor hálás valamiért, és a köszönete is ritka, de most úgyis bizarr nap van, ahogy azt már fentebb elnevezték, úgyhogy ma már minden lehetségessé válhat. Akár még maga Micimackó is kopogtathat később a szobája ajtaján, hogy nem-e szívnak el együtt egy füves cigit, aztán ketten kézen fogva elrepülnek Sohaországba vagy a Százholdas Pagonyba vagy hova a faszba. Amilyen jó kedve van, komolyan megfogná a sárga félpucér medve kacsóját, hogy egye fene, húzzunk a francba! Legalább rákérdezne egy régóta égető kérdésre, hogy Róbert Gida fiú-e vagy lány. Rohadtul nem tiszta még máig sem.
A divat dologra nem igen volt mivel jönnie. Annyit tudott, hogy a modellek mindg űrlények, így aztán az általuk bemutatott öltözékekben sem kell keresni a földi értelmet. A bdsm sem volt a pályája, bár egyszer volt egy nője, aki megpróbálta abba az irányba terelni a dolgokat. Később kiderült, hogy a nő nem is volt igazán nő, de ezt inkább hagyjuk is. Vad idők voltak azok, olyan, mint a vad vadnyugat.
- Hát sok minden vagyok, de a prostituált nincs közöttük. Pech a felszolgáló pipinek, hogy amúgy sem jött be. – egyébként is kapott belőle eleget, miután megnyomorgatta a golyóit, holott nem lett volna feltétlen kötelező ott küzdeni az egyensúlyáért.
Következőleg már az erősen hallgatásba temetkező, harmadik fél fejhallgatójában szóló valamire terelődött a téma. Felmerült már itt néhány lehetséges dolog, igazából csak arra volt jó, hogy addig szórakozzanak valamin, amíg a gép végez a ruháival.
- Ki a pöcsöm az a Justin Bieber? Ha valami nyávogós kis buzi, nem csoda, ha nem villan be az áramköreimbe. Mindegy is, inkább ne válaszolj, mert úgy érzem az a maradék IQ-mat is száműzné az agyamból. Akkor már előbb a kecskeáldozós vagy a poresz. – megannyi dolog van még, amit jobb, ha az ember fia inkább a saját magányában hallgat és vagy néz.
Nos, a gép végzett a ruháival. Meg magával is. Egy mukkanás nélkül állt, és ajtajának üveges részében visszatükröződött Colten savanyú képe.
- Igen, azt! – vágta rá a lány pezsgős kérdésére, aztán máris hadjáratot indított a mosó masina ellen. Rövid időn belül rájött, hogy hiába az egész és kihasználva a gyorsan pörgő agyát, máris beugrott a megoldás. Egyszerűen elveszi annak a mamlasznak a kész öltözékeit, ránézésre nagyjából megegyezett a méret. Addig mindenképp jó lesz, amíg visszaér a szállására és hív magához egy papot. Úgy tűnik tényleg szükséges is lesz egy csuhás illető, miután a pasas pontosan akkor nyitotta ki a szemeit, amikor ő a géphez lépett, hogy elszedje a ruháit. A magyarázata ugya egész jó és logikus is volt, a csóka nem tűnt túlságosan meggyőzöttnek. Colten viszont meggyőzött volt arról, hogy agyhúgyköve van és ha valaki nem hívja menten Dr.Bubót hozzá, akkor bajok lesznek. A lány kezdte aztán győzködni a palit, méghozzá bevágva egy tipikus Csizmás Kandúr galaxis szemes nézést villantva. Colten ferde szemmel hallgatta társaságát, aztán óvatosan rálesett a csávóra. Hát az nem vágta magát hanyatt a sajnálattól.
- Hagyjad már azt a világi faszkalapot te lány! – szólt rá már kifakadva, egy oktávval feljebbcsúszott hangon, mert már a torka is attól félt, ha Col tovább hallgatja ezt a hisztis majmot, aki egy kibaszott gatyát nem tudott spórolni, akkor bepancsol neki egyet.
A helyzet akkor változott kurvára bizarrá, amikor a csávó telefonja megszólalt, aztán az meg, mint egy gyerek, akinek nyalókát nyomtak a kezébe, ujjongva felugrott.
- Miről hadovál ez a barom? – kérdezte értetlenül, amikor az valami facebook nyereményjátékot említett. Mondjuk annyi is elég volt, hogy nyereményjáték, hogy megegye a fene, hogy ennek a porbafingónak bezzeg mázlija van. A mi a fasz? Kérdése tökéletesen passzolt ahhoz, amit Col is érzett.
- Beléd is te seggfej! – intett utána egy kapd be jelet, miután az elviharzott az anyjába és ott hagyta maga után a halom ruhát.
- Ah, remek! Én is álljak neki örömömben ugrálni? Vagy tapsikolni esetleg? Mert úgy látszik itt mindenkinek kurva jó világ van csak én szopom be konstans. – morgolódott idegesen tépve a hajába.
Lenézett a ruhahalomra, arcán fintor terült szét, de hát jobb választása nem akadt.
- Nem szorulok rá, hogy így szerezzek ruhát! Csak addig kellenek ennek a csicskának a cuccai, amíg vissza nem érek a hotelba. – dühösen kezdte átnézni, hátha akad valami normális gönc, de hát mit is várt? A fickó egy igazi idióta volt és ez bizony keményen meglátszik az ízlésén is. Valami buzis tapadós, szakadt gatyája volt, ami megfelelt, a felsőkről inkább nem is szólva.
- Istenem, ezt megtépték a kutyák és lehányták az unikornisok? – kérdezte inkább már csak magától. Felszerelkezve, hát, nos, jobb lett volna, ha inkább marad alsó gatyában.
- Ne, inkább ne szólj semmit. Tudom, ha most lemennék a bányába, akkor feljönne a bányarém, mert azt hinné váltás van, annyira randa ez a cucc. – előzte meg a kommenteket, amiket társasága mondhatott volna most rá és bizony lett volna jó pár ezer szó arra, ahogy jelenleg kinézett. Megfáradtan tette ujjait orrnyergére, hogy megmasszírozza azt. |
 Colten boldog volt attól, hogy nem volt az ex témának további firtatása kettejük között, elegendő volt az is, hogy a lány láthatóan jól szórakozott azon, amit az átok kérdésére válaszolt. Persze kit nem szórakoztatott volna egy olyan történet, mint amiből éppen most osztott meg csekély részletet, s még csak nem is a legínyencebb falatokat, amiken aztán órákat lehetne elrágódni meg nevetni, amíg a hasad úgy érzed felrobban. Olivia tehát letudva, Col pedig a biztonság kedvéért keresztett vetett rá és még el is mormolt magában egy miatyánkot, hogy elzárva is maradjon a nő emléke. A biztonság kedvéért azért bemagolt néhány ördögűző szöveget.
A lány egy igazán általános mondással kívánt élni a férfi kapzsiságára, aki szerint nem éri meg fáradni a kicsi összegekért, ha van annál nagyobb és busásabb is, ami sokkal jobb életet ígér. Szája egyre szélesebb mosolyra húzódott és folytatta:
- ...az okos ember és inkább mindig a nagyra hajt. – fejezte be a mondatot egy vigyorral, nem a várt és nem is a helyes, megírt módján, hanem a saját filozófiája szerint. Aki annyi évet él úgy, mint ő, megtanulja, hogy mire érdemes áldozni a szimatát és mire nem. A kicsire semmiképp sem éri meg áldozni, hisz hosszú, de még rövid távon sem tesz boldoggá, akkor meg mi értelme van? Becsüljék a kicsit azok, akik nem mernek kockáztatni azért, hogy jobb életük legyen.
Később, a Google tudásának mérése folytán felmerült benne ismét az unokahúgával való találkozásának kérdése, az, hogy mégis miként kellene odaállítania és előadnia, hogy Ő az, aki, nos, az anyjának rég elveszett testvére, egy mohó pöcs. Nem egészen így szándékozik bemutatkozni, de az előbbi téma fejében bizony nagyon is igaznak bizonyult. A baj az volt, hogy Col rohadtul nem értett a családhoz. Amióta elhagyta a szüleit és a testvérét, nem voltak igazi, mély kapcsolatai, csak felszínes vagy elmérgesedő összefonódások, amik hamar elfoszlottak. Különben is hogyan legyen kedves valakihez, akit nem is ismer? Ráadásul tényleg nem ért a fiatalabb korosztály női nemű tagjaihoz. Ismeretlenebb terep az, mint az 51-es körzet, vagy a mélytengerek. Az bizonyára nem kelt jó benyomást, ha mondjuk félig delíriumos állapotban állít a lány elé, bár az megoldaná a nyelvét csak nem biztos, hogy a jó dolgokat mondaná és nem landolna egy erőteljes ütés valamely pontján a testének.
- Beszarok, ha erre tényleg kiad valamit. – mormolta az orra alatt, megpróbálva a nyakát nyújtóztatni, mint egy gúnár, hogy átlásson a túloldalra a telefon képernyőjére, bár egyértelműen sikertelenül. Megvolt a hatásszünet, Colten résnyire szűkült szemekkel leste a szemben ülő arcát, hátha abból kiolvas valamit, ám a lány végül is olvasni kezdte a keresés eredményét.
- Lehet, hogy nem vagyok a család téma szakértője, de azért a rokonsági viszonyokkal még tisztában vagyok, mármint a száraz tényekkel. – mondta, előtte magában konstatálva a dolgot. - Átvitt értelemben száz év, de jó, kihagyom, kösz a tippet, és nem, nincs szükségem online terapeutára, elég volt élőben is egyszer, nem kell még online is zaklasson egy. – mondta, ujjával megpöccintette a csészét, ami csoda volt, hogy nem kapott ettől valamiféle rohamot, mondjuk Col veszettséget és esett szét az előzőek fényében. Persze nem átvitt értelemben értette a száz évet sem, de hát úgy látszik a lány amúgy is komolyan vette, mármint az emberek szoktak viccből dobálózni ilyesmivel nem? Mint a piros hó, meg a fehér holló dolog. Néha az ember tréfásan jön azzal, hogy mondjuk már 1000 éve vár, ha valaki csigalassan ér oda egy találkozóra meg ilyen szarságok. A terapeuta említésére meg a hátán is felborzolódott minden egyes szőrszála. Úgyis azt állapítaná meg az összes, amit már magától is tud, mint, hogy betegesen imádja a pénzt és a piát és a szórakozást, meg, hogy túl sokat káromkodik és ez ártó a környezetnek, mintha körülbelül szemetet hányna ki a bolygóra valahányszor szóra nyitja a száját.
Colten nem számított arra, hogy a Google barátunk bukása, akinek így nem csókol sem digitális kezet, sem lábat, és az ajánlott Wikipédia rokonsági viszonyok ecsetelésén kívül kap majd valami használható és érdemleges tanácsot a kérdésére, ám mégis megtörtént. Tegyük hozzá, nem kis meglepetésére. A lány szemben vele pedig csak beszélt és beszélt és csak beszélt és Col úgy érezte egyszerre túl sok újdonság lesz ez neki. Ismeretlen fogalmak csokra. Sajnálat? Ahha. Bűntudat? Hogy mi tetszik? Őszinteség? Már megbocsáss drágaságom! Ez a lány most direkt sértegeti őt? Persze biztos nem tudja, hogy a férfi számára ezek nem releváns dolgok, tulajdonképpen olyan idegenek, mint egy UFO.
- Ugyan, ennyire ne szaladjunk előre. – kezdett védekezésbe, megpróbálva megfékezni a lányt abban, hogy öt perc leforgása alatt adjon magának egy pszichiáteri diplomát. – Elég lesz odáig is, hogy utál, mint a szart én pedig tovább adok neki valamit, ami egész életére hasznos lesz és hálás lesz érte. – az, hogy érdeklődjön iránta, az túl macerásnak tűnik, és különben sem érdeklik a nagyon szentimentális beszélgetések. Már csak abban reménykedik, hogy a kis rokon inkább rá ütött és ő sem lesz olyan, aki nagyon vágyik a lelkizésre.
Jobb is volt, amikor társasága végre felfedte előtte hová mehet majd ellazulni a későbbiekben, lehetőleg azok olyan helyek lesznek, ahol nem egy fakezű Pinokkió által ragasztott korsókban adják a sört.
- Kislány, ha valaki becsüli a jó italt, az nem piás, hanem egy normális, jó ízlésű ember. Tudod, megízesíti az embert. – mondta egy kacsintással, végül a száját elhúzta és lassan megcsóválta a fejét, hiszen valószínű, hogy az ifjonc ezt úgysem értheti. A feltételezés egyébként nem egészen téves, mármint tényleg szeret inni, de nem szokta magát minden este tudatlanra piálni, azaz nem volt részeges alak. Van egy kis határ aközött ami ő és ami a részeges vadbarom és csak néha lépi át azt a vadbarom felé.
Szerencsétlenségnek mestereként, kapott az ölébe néhány rendelést, aztán a felszolgáló pipit is, akitől végül nehezen, de megszabadult, ellenben a különféle kávék okozta foltoktól és nedves érzettől már nem volt ilyen egyszerű menekülni. Addigi társasága, a fiatal lány ajánlott neki egy mosodát a közelben és azt is, hogy elkíséri, amire nem mondott nemet, elvégre jól jött az önkéntes segítség.
- Azt tekinteném, ha eleve nem tettem volna be ide a lábamat. – tette még hozzá a szerencse dolgához egy fals mosollyal. Az autója, ha itt lenne, úgyis megoldaná valami zacskóval, amit az ülésre terít ilyesmi, lenne rá kreativitása, hogy ne bassza össze az üléshuzatot, úgyhogy igen, még mindig hevesen baszta az ideg, hogy neki gyaloglásra volt ingere.
A mosodában már úgy tűnt végül is megoldódik a nyomorúságos helyzete. Elsült egy mondata arról, hogy konkrétan agyfasz állapotban van és a józan énje inkább ellépett vakációzni, a lány persze rákontrázott azzal, hogy vajon haza is tér-e néha, vagy úgy egyáltalán valaha? Ha haza is tér, akkor valószínű a következő állomása a rehabon lesz, ha a pia nem válik be.
A következő felhozatal már a kokózós hősök voltak, amire Col ráhümmögött, amíg karbatett kezekkel várt. Tőle aztán az szívja agyhalottá magát, aki csak akarja, legyen az hős, vagy nem hős. Igazából ez az egész hős faszság nem izgatta, mind egy álszent pöcsfej volt a számára. Különben meg kinézte belőlük, hogy mind szedett valami gyogyót, azért öltöznek be mindenféle szarságnak, mert éppen lázálmodnak.
- Ugye? Kurva bizarr szerintem is. Olyan, mint egy rossz vígjátékban, ahol a főhős szerencsétlen események láncolatának áldozata lesz. – magyarázta fél kezével gesztikulálva hozzá. - A valóság általában nem produkál le ilyesmit, kivéve persze ha hiszel a sors rizsában és az azt mondja, na, ez a faszi egy geci, megérdemli! – legalábbis nem zúdít e |
(teeeeekiiis mocsooook fúúúúúú rohadj el gp, kívánom hogy rohadjál el a levágásaiddal együtt :'D)
- Nos, láttam már borzalmasabb szereléseket különböző divatheteken. Jobb mint egy kukászsák, vagy valami bdsm szerű borzalom ami rendes ruhának közel sem nevezhető - igen, ilyenek is vannak, nem is értem ezeket a divattervezőket. Lehet őket látogatta meg az a bizonyos bekokózott hős - azokkal már nem a kávézót hirdetnéd, hanem magadat egy kicsit más jellegű szolgáltatásokra. Mondjuk lehet a pincérnő igénybe venné - vigyorogtam a végére ahogy cukkoltam egy picit. Kiszúrtuk hogy a csávó aki velünk volt eddig aludt az rendesen szunyókált, hiszen a gép hangos prüttyögésére sem kelt fel amit persze magyaráztam az új társaságomnak, hogy mégis miért. Különösebben nem érdekelte, de lehet később ez az információ jól fog neki jönni. Az oldalba bökésére elkuncogtam magamat majd megszólaltam:
- Talán jobb is valóban. Ki tudja, lehet valami borzalmas Justin Bieber jellegű dolgokat hallgat. Az még a sátánistás kecskeáldozós death metalnál is rosszabb - fintorogtam egy picit a végére. Persze vannak ennél rosszabb dolgok is amiket lehetne hallgatni. Mondjuk akár pornót is benyomhatott volna magának az igaz. Remélem azért valamelyik sarokba nem rejszolgatott el magának mielőtt úgy döntött volna, hogy álomba szenderül inkább. Sokat nem tudtam ezen gondolkozni, hiszen a gép amit nemrég elindítottam tropára ment. Hiába csináltam vele bármit...a kijelző meghalt most már teljesen így feleslegesen nyomogattam. A férfi megjegyzésére csak kérdőn felvontam a szemöldökömet:
- Miért, azt hiszed hogy valaki itt vár téged pezsgővel a kezében? - mondjuk a kávé után már tök mindegy lenne jogos, de ezt inkább nem mondtam ki hangosan. Belül konkrétan a férfi szerintem már rendesen meghalt ahogy a mosógép is nemrég. Belerúgott a gépbe egy irdatlan nagyot, de én meg se rezzentem, számítottam rá, hogy ilyen lépése lesz, én is azt tettem volna a helyében. Próbáltam még nyomogatni a kijelzőt, hátha életre kel ezt a dög, de nem tette. Franc! Kíváncsian a társaságom felé fordultam, hogy mégis mit akar tenni ám ahogy a másik tag mosógépe fele lépett már le is esett, hogy el akarja lopni a ruháit. Nos, mondanom se kell még mindig tartott a balszerencséje, így egyértelmű, hogy lebukott amit azért sikeresen kimagyarázott. Pillogtam egy kicsit ahogy egy szál alsóban karjait széttárva várja körülbelül a meteort is az arcába mire megcsóváltam a fejemet és odaléptem a pároshoz. Elővettem a legcukibb legkérlelőbb arcomat és mondtam a nemrég szundikáló embernek:
- Kérem, szánja meg a férfitársát! A mosógépe szegénynek behalt és gyalog jött, kocsiba se tud ülni ebben a hidegben. Adjon már neki pár ruhát amit utál. Mindenkinek vannak olyan ruhái, ne tagadja. Naaaa… - tettem össze a két kezem imádkozva szinte, hogy szánja már meg ezt a szerencsétlent.
- Én ugyan nem, vegyen magának! Amúgyis el akarta lopni! - puffogott magában a férfi mire morogtam egyet:
- Mégis hogyan vegyen magának? Sétáljon be majdnem pucéran és lazán válogasson a kirakatban? Ezt maga sem gondolta komolyan! Ön se tenne ilyet, mástól se várja el. Kéreeem…! - próbáltam meggyőzni ezt az idiótát. Bár a színészi játékom tökéletes volt, mégse tudtam meggyőzni így adtam neki egy kis szerencsét. Hátha jobb belátásra bírja. Pittyegett a telefonja mire örömében felugrott és az összes ruhát körülbelül ami volt a gépben felkapta és a nyakamba vágta egy nagyot kurjantva:
- Úristen, nyertem egy Facebook nyereményjátékon! - és ezzel a lendülettel ki is sprintelt a mosodából én meg pillogtam nagyokat és a kupac ruhától alig láttam ki:
- Mi a fasz?! - most már kimondtam teljesen bár nem nagy meglepetésemben csak a hatás kedvéért. Levágtam a ruhákat a padra azzal a hévvel amivel megajándékoztak engem ezzel a kupaccal.
- Nos, válogathatsz, mert a csávó turkálót csinált. Ki tudja lehet találsz pár jobb darabot is benne! - vigyorogtam el magam a végére. |
(most már direkt két részletbe másolom mert úgyis tudom hogy le fogja vágni ez a buzi mert két és fél oldalt írtam wordbe :'D)
Kicsit elnevettem magam ahogy kommentálta ezt az átok dolgot, hiszen ahogy leírta, nos...nem lehetett felhőtlen az a kapcsolat. Valószínűleg az ő hibájából is, hiszen a nők normális esetben nem szokták elhordani a csávójukat minden szarnak. Ilyen rosszakat kívánni meg pláne nem sűrűn tesznek úgy vélem. Na nem mintha sok tapasztalatom lenne az ügyben, hiszen egy kapcsolatom sem volt még, eleve nekem ebből a szempontból nehezebb elvégre nem a férfiakat részesítem előnyben. Mégis hogyan mondja meg az ember lánya a másiknak, hogy amúgy tetszel…? Eleve mindig félek akkor hogy a reakció csak némaság és tücsökciripelés lesz a háttérben. Tudom mindenkinél probléma ez, ám nálam sokszorozódik a helyzet hiszen könnyen elképzelhető, hogy az illető amúgy a barátságon kívül többet nem gondol bele az egészbe. Nőként nőnek sem egyszerű az ilyet közölni. Nekem meg még semmi bátorságom nem volt hozzá. Nem fűztem tovább a témát végül, hiszen tudom hogy az emberek életében az exek többsége kényes téma. Ha rossz volt akkor meg pláne. Amúgy sem tudtam volna mit mondani erre. Azt nem mondhatom, hogy tudom milyen, tapasztalat. A magyarázatát persze elsőre is megértettem, hiszen valóban egy ötös lottó sokkal jobb pénzügyileg mint egy négyes ez kétségtelen.
- Nos ezekre van egy klisés mondás: Aki a kicsit nem becsüli… - félbehagytam vigyorogva, hiszen valószínűleg nem kell tovább folytatnom neki. Az biztos, hogy mohó és nagyravágyó ember lehet ezek alapján ha a négyes lottó nyereményével se elégedne meg teljes mértékben. Mondjuk a dupla pofon magyarázása is vicces volt. Egyik pofon se jobb, de én úgy vagyok vele, hogy bőven elég egy nagy saller izomból, nem kérek többet köszönöm. Ő meg azt akarja hogy inkább zsibbadjon el az egész feje kettőtől. Nos, ahogy érzi, én nem vitatkozom ezzel. Kicsit pillogtam ahogy valószínűleg felhozta a saját esetét ami meglepő volt, hiszen állítása szerint már 100 éve eltűnt és szart a családja fejére. Ó, szóval ő nagy valószínűség szerint lény. Ingattam a fejemet mosolyogva, majd elkezdtem bepötyögni gyorsan a telefonomba a mondatait:
- Hogy magyarázzam meg hogy valakinek a nagybátyja vagyok aki eltűnt hosszú időre, mert szartam a családomra? - kis várakozás után be is töltött a Google barátunk majd egy rövid szünetet tartottam, hogy növeljem a várakozás izgalmát:
- Nos, sok tippet nem tud adni, de a Wikipédia szívesen elmagyarázza a rokonsági viszonyokat. Ám, vannak online terapeuták akik szívesen adnak tanácsot bármilyen nehézséggel küszködik az ember az életében. A száz évet azért hagyjad ki a felsorolásból - válaszoltam végül komoly arccal, már-már hivatalos tekintettel, de sokáig nem tudtam tartani az arckifejezésem. Megráztam egy picit elnézően a fejemet majd sóhajtottam:
- Igazából ha eljön a találkozó ideje valószínűleg egyikőtöknek sem lesz könnyű pillanat. Neked sem és neki sem. De jobb előbb vagy utóbb túlesni ezen és mindent elmondani neki nemde? Persze mondhatod azt is, hogy sajnálod, ám csak akkor tedd ha tényleg így érzed. Még úgy is ha esetleg később jön majd neked elő a bűntudatod emiatt. Bármikor értékelni fogja, hiszen az őszinteség sokkal fontosabb két ember közt, pláne családban - adtam végül neki pár tippet. Igaz nem kérte, illetve az őszinteséggel én se vagyok kibékülve ugye. Ám én most nem a családom egyik tagjával beszélek, így úgy gondolom végülis lényegtelen dolog ez. Nem fogom bevallani, hogy igazából a Fortunának semmi köze hozzá amit én művelek - Ha látja rajtad, hogy azon vagy, hogy helyre hozd a hibádat akkor idővel meg fog békülni és neked is könnyebb lesz. Valószínűleg eleinte utálni fog mint a szart de azért ne add fel, érdeklődjél iránta, ha kell akkor találj valami közös hobbit ahol mondhatni megismerkedhettek rendesen és idővel normálisan értelmes emberek módjára viselkedhettek egymással - az biztos, hogy ilyen tanácsokért más pszichiáter kemény pénzeket elkért volna, ám szerencséjére én nem ilyen ember vagyok. Csak jó megfigyelő képességgel rendelkezem. Ezért is tökéletesen a színészi játékom mindig. Illetve nagyon is beérem azzal, hogy balszerencsét okozok neki és nevetek rajta, hogy mennyire szerencsétlen. Hamarosan az opcionális piálási lehetőségek felől érdeklődött és valószínűleg jól elraktározta az említett helyeket az agyában, hogy mikor szüksége van rá akkor eszébe jusson:
- Piás! - cukkoltam vigyorogva mikor mondta, hogy neki egyáltalán nem okoz gondot, ha esetleg távolabb esik a kocsma. Nos kapott is italt a nyakába csak éppen nem alkoholosat. A wellnesses búcsúszövegét nem kommentáltam, hiszen szerencsétlen pincérnő magában így is azt kívánta, hogy nyíljon ki alatta a föld és nyelje el a fenébe. Annak ellenére, hogy amúgy a férfi nem kiabált. Elég lesz majd a főnöke is. Kifele menet a nem létező fehér lóra egy picit felnevettem, főleg hogy utána még fel is hozta a szerencséjét amit most egyáltalán nem ismer. Ó igen, mondjuk lehet hogy ő pont szerencsés alkat ezért szivatja őt ennyire az erőm. Embert nem láttam még ennyire szívni eddig:
- Nos, akkor végülis tekintheted szerencsésnek azt, hogy nincs itt a kocsid. Össze-vissza kávéznád most, később meg morognál ha mosni kell ki a kárpitot. Bár jogos...van tisztító, ott el tudják intézni pikk-pakk. Nem szóltam! - emeltem fel megadóan a kezeimet mikor rájöttem, hogy valójában a kocsi hiánya sem olyan szerencsés mint azt eleinte felvázoltam. Végül inkább a közeli mosodába mentünk ami mintha neki lett volna kitalálva, hiszen nagyon közel esett a kávézóhoz. Valószínűleg tényleg gondoltak a hozzá hasonló szerencsétlenekre akik a nyakukba öntik a kávét. Mondjuk neki öntötték, de vonatkoztassunk el ettől szerintem. Az agyfasz mentes énjére csak felvontam a szemöldökömet vigyorogva:
- Ó, örökké vakációzgat lazán koktélt szürcsölgetve vagy néha haza is tér? - tettem fel a költői kérdést amire nem vártam azért választ. Elvégre idegenek vagyunk egymásnak azért, szóval nem kell alaposan kiismernünk egymást. Természetesen nem hagyhattam ki azért a poénkodást sem a szódabikarbónával sem mikor megtaláltam, a férfi reakciója pedig különösen szórakoztató volt. Az a kínos nevetés és savanyú pofa majd csuklani is kezdett. Még a végén az emlegetett ex szidja a pofáját rendesen ha már olyan jó kapcsolatban voltak ugye.
- Ah, kis bekokózott vagy speedezett hősnél nincs is jobb - mondjuk a Hancock film is hasonló jellegű volt. Legalábbis az első fél órája, utána átment családi drámába. Csak ott a pasi nem kábszerezett hanem piált. Még a végén ez a férfi is olyan lesz ha a mosókaland a végére ér. Azt a piálós megmozdulást azért nem akartam megvárni, hiszen lehet én is kapnék a szeszes áldásból mert annyira szerencsétlen.
- Valóban nem mindennap lesz az embernek olyan társasága a kávézóban aki leforrázza magát kávéval, majd a pincérnő is a nyakába esik az az összes megrendeléssel együtt. Végülis...fogalmazhatunk úgy is hogy bizarr - nagyon enyhén szólva. A kurvára szerencsétlen talán közelebb áll a megoldáshoz, bár van ez olyan érzésem, hogy ennek a leírását ő bőven tudná még fokozni ha akarja.
- Alap dolog - mosolyogtam halványan a köszönetére, de még mindig nem kötöttem az orrára, hogy miattam szerencsétlen. Érezze csak azt hogy hálás valamiért, legalábbis a segítségért mindenképp. Meglengettem poénkodva azért előtte a pólót amit természetesen tetőzött is egy újabb parádés megszólalással mire vállat vontam:
- Nos, láttam már borzalmasabb szereléseket különböző divatheteken. Jobb mint egy kukászsák, vagy valami bdsm szerű borzalom ami rendes ruhának közel sem nevezhető - igen, ilyenek is vannak, nem is értem ezeket a divattervezőket. Lehet őket látogatta meg az a bizonyos bekokózott hő |
itt a folytatás...
– Ja, igen majd mindjárt ki is lépek benne az utcára, meg az egyszál kisgatyámban, hogy lejtsek benne egy táncot az utcán. Akkor már csak a tábla hiányozna a nyakamból, hogy hirdethessem azt a fasza kis kávézót, ahol a szerencse macska foltot kaptam. – mondjuk úgy, hogy ez egy nagyon körülményesen leírt nem volt és béke és csók. Mindezt követően lehuppant az egyik székre, nem sokkal később a lány is követte, amikor minden ruha bekerült a gépbe. A figyelem megint az egyedüli személyre terelődött rajtuk kívül a mosodában.
- Aha, jó neki. – mondta Colten ráemelve a tekintetét a palira, közben tovább gondolta a dolgot, mint, hogy a faszomat sem érdekli mit hallgat a csávó, tőle aztán maxon is bőgetheti a pornót, aztán most meg az álmában veri ki valami dögös csajra azért játssza itt a hullát. – Talán jobb is, ha nem halljuk, hm? – bökte oldalba a lányt egy kaján, bár talán inkább egy idióta vigyorral, aztán vissza hátradőlt a székén ellazulva. Amikor a mosógép egy kattanással úgy döntött megdöglik, mert ugye miért ne most vonuljon nyugdíjba? Később már biztos kevesebb lesz a nyugdíj pénz, úgyhogy még most kell menni nem? Coltenben tényleg eltört valami. Csak bambulta, ahogy a lány odalép a befosott géphez és a végsőkig szerette volna elkerülni, amit aztán nem kerülhetett, mert jött is az igazság. Behalt. Be.Halt.Az.A.Kurva.
- Csak félve kérdem, hogy ez ugye nem valami kibaszott prank műsor, mert, ha igen, akkor szétszedek itt mindent, ha nem mondjuk akkor is. – állt fel a helyéről és egy jól irányzott rúgással, na, nem olyan erőssel, de azért tényleg ki volt a töke az egésszel, szóval egy kisebbet belebikázott abba a szarba. De hát nem indult, mert egy buzi, nem is, egy BUZI.
- Jó, hát akkor az álmaiban nyálát csorgató faszinkánk ma igen rosszul jár. – gondolt egyet és odalépett a géphez, aminél már régen lejárt a program. Neki aztán nem esik nehezére az eltulajdonítás és már kezdett tényleg pánikrohamot kapni attól, hogy a következő csapás is a nyakába liheg. De már amikor nyitni akarta azt a cseszem mosógépet, hirtelen fészkelődés érkezett a háta mögül, a pali kurvára felkelt és kurvára ott állt mellette kérdőn lesve rá, hogy mi a rák van.
- Öhm...ez az enyém... – mondta összevont szemöldökkel, mire Colten szívesen betenyerelt volna neki. Ja, persze, hogy ennek is most kell véget érjen a pipis álma és persze és persze és persze....
- Ja, igen, csak hozzád akartam vágni, mert van egy tíz perce horkolsz és a cuccod meg itt áll. Gondoltam miért ne? Mindenki nyer nem? – magyarázta már komoly agyhúgykővel küzdve.
- Jó, tudod mit? Leszarom. Telibe. Így megyek vissza a hotelba és lefog fagyni a seggem, de egy hétre bezárom magamat, az a kis geci meg tartsa meg a cuccait, az a szemét szar meg az én cuccaimmal legyen boldog a bendőjében. – fakadt ki, nem kiabált meg semmi, csak kitárta a karjait és mint aki megbékélt azzal, hogy Fortuna már pisil, de barnát ereget rá, úgy gondolta itt az ideje elfogadni, aztán csá. |
Hogy hisz-e az átkokban? Erős kifejezés. Hogy hisz-e az exe által rászórt átkokban? Naná! A magyarázat erre pedig a következő: a konkrét, hétköznapi átkozódásokban hisz, mint a rohadj meg, vagy remélem valaki lecsavarja a golyóidat, esetleg rád zuhan az égből egy hajnali járat, és tudod, megtörténik, mert valaki igen erősen koncetrált arra, hogy kár essen benned.
- Abban hiszek, hogy egy olyan nővel voltam, aki mostanra mindennap elmondott egy imát azért, hogy a nyakamat szegjem. Szóval mínusz az anyós. – eresztett szélnek egy széles mosolyt, mert bár viccesnek nem volt vicces, az ember ilyenkor már nem irányítja az arcizmait, csak beletörődik, hogy olykor azon is grimaszol kínjában, ha mondjuk a tökeit égetik szenesre. Az anyós témát meg már hagyjuk is. Manapság túl sok már az egyébként jogosan teremtett anyós vicc, de Colten tapasztalata az volt, hogy Oliviánál csak két Olivia lehet rosszabb, az anyja meg inkább volt a mentsvára a nő elől, ha tombolt, mint a fúriafűz. Mindenesetre szerette volna maga mögött hagyni ezt a témát, különben eléri azt az állapotot is, hogy már saját magának kezd ártani, csak ne hallja a fejében a volt nője hangját.
- Lehet, de ez olyan, mint a második hely. Szarabb érzés, mint a harmadik mert csak eggyel maradtál le. Vagy, ha így jobban érted, ha már kapsz balról pofont, kapjál jobbról is, mert ha mindkét oldal zsibbad, akkor már nem is érzed. Esetleg a dupla vagy semmi. – magyarázott elképesztő hasonlatokkal dobálózva. Ő biztosan nem elégedne meg egy négyessel és most nem a sulis órán adott négyesre kell gondolni, mert ott bőven büszke volt a kettes hármassal is. A valós élet azonban más, főleg, ha úgy élsz meg, mint Colten, nos, mások kirablásából meg átveréséből.
- Miért Google barátod netán tudja azt is, hogy hogyan kell valakinek megmagyarázni, hogy a soha nem látott nagybátyja vagy, aki 100 éve eltűnt és nem tudott róla a család, mert tett rájuk magasról? Ilyen funkció is van? Mert akkor kezet és lábat csókolok Google barátodnak. – nézett a lányra felvont szemöldökkel, aki aztán sorolni kezdte a lehetséges piázó helyeket a városban. Hát nem tudja, hogy merjen-e meglátogani egyet is, de bár miért ne? A kihívás élteti az embert, meg Coltent is. – Jól van, feljegyeztem. – mondta. Névről már könnyebb megtalálni, valaki biztos tud ebben a tetves városban is irányt mutatni, ha kell, de bár általában a belső iránytűje is jól vezeti. – Nem különösebben. – adta meg a választ egy vigyorral.
Mindezt követően jött csak a ráadás, ami betette a kaput a mai napnak. Csodás volt vízben, kávéban ázva ülni, amíg körülötted majd megpukkadnak, hogy ne törjön ki a nevetés láz mindenkin.
- Kivéve, hogy a wellness központból jó eséllyel jó kedvvel is távozol, de ide csak jó eséllyel nem jövök vissza, főleg nem jó kedvvel. – magyarázta, de azért meglepő módon nem kiabált, nem verte magát és paprikavörös sem volt a feje. Alapból egészen majrémentes fickó egy bizonyos határig persze, meg aztán a végén már megsajnálta a felszolgáló csajt, aki teljes összeomláson ment most keresztül.
- Semmi gond nincsen, ne aggódjon, túlélem. – nyugtatta ezekkel a szavakkal lehagyva a tréfálkodást. Mondjuk örült is, hogy megszabadult a golyónyúzó kezeitől a nőnek, akit nagy nehezen sikerült lerázni és elindítani a pult irányába, hogy összeszedjen néhány takarítószert és felnyalja a káoszt, amit ő okozott. Colten még elnézett utána fejcsóválva, szemeiben a hitetlenkedés merészen kikacsintott.
- Úgy érted a nem létező fehér lovamat? – fordult vissza a hozzá beszélő leányzóhoz. Egyébként tényleg nem volt mit összefoltoznia, mert gyalog jött és ezért már most kitépte az összes szál bajszát, mert akkor legalább visszaszáguldhatna a hotelba seperc alatt és bezárkózna a nap további részére, sőt saját magát kötettné ki egy székhez, hogy biztos ne történjen semmi gebasz. - A szerencse, hah? Az mi is pontosan? Nem ismerem a definícióját. – kérdezett rá viccesen, ahogy kiértek a helyről és friss levegőt szívhatott.
Sokat tényleg nem kellett baktatni a mosodához, mintha csak neki találták volna ki annó, akik idetették, hogy egyszer lesz még egy balfasz a jövőben, aki a kávét nem issza, de fürdik benne ruhástul. Haha. Nevetett is egyet magában, meg sírt is, mert azért még mindig fájt az az égés, főleg most, hogy mozgott is. Belépve az ajtón nem sok minden fogadta őket. Valami fickó elpunnyadva szuszogott az egyik széken, de hát Coltent hidegen hagyta így is úgy is, akkor is, ha katonásan ült volna ott és a tekintetével kikérte volna magának a köszönést, de még a nevét, meg a hova tartozását, meg anyja kínját is. A lány közben profi módján kezdett ügyködni a helyen, Col meg csak nézegetett zsebrevágott kezekkel, mint akit nemrég büntett az egyik szülője.
- Mi, hol, mi? Ha a józan, agyfasz mentes énemet keresed, az biza most vakációra ment és nem jön ki játszani. – közölte egy szarkasztikus mosollyal, de már a következő pillanatban hallhatta is, hogy semmi köze nem volt a keresésnek az ő jobbik feléhez. Ehelyett a lány előállt valami fura szöveggel, mintha az egészről kiderülne, hogy egy prank és bármikor előugrik valaki valamelyik mosógép mögül, hogy Héééj, öregem, benne leszel a tv-ben! Az sem kizárt, hogy az egész egy reklámfilm forgatás és valamikor a múltban elvállalt egy szerepet. Direkt szarrá locsolják kávéval, aztán meg jön a hős megmentő szerepében a termék, ami huss, seperc alatt eltünteti a legmakacsabb foltokat is. Mint az a buzi plüssmedvés mosóporos reklám, az a Cocain...ja, nem az egész más, bár az is fehér por és szippantás, csak hát nem az illatot ugye. Mindegy hát a savanyú pofán kívül most inkább csak kínosan nevetett, de lehet, hogy csuklott, mert már emlegeti az ördög a pokolból, hogy mikor tér le hozzá egy kis égésre. Oh, ég ő eleget itt a földi pokolban is. Mondjuk így az elmúlt fél órában pl.
- Fehér poros hős, ez azért elég bizarrul hangzik, ugye tudod? – somolygott a bajsza alatt, amíg lehámozta a kabátját és félretette, aztán meg a zsebeiből kiszabadította a dolgait, a kulcsokat, néhány papírfecnit meg a medált, amitől aztán nem akart megszabadulni. Még mindig szar volt ránézni, meg is akadt egy kicsit a vetkőzésben, ahogy az ujjai közé akadt a dolog, de tényleg csak pár másodperc erejéig. – Mondjuk ez az egész kurva bizarr. – nem a vetkőző showra értette, amit most hirtelen előkellett adnia, mert rohadtul nem volt szégyenlős, meg komolyan le is szarta, inkább úgy összességében minden volt a bizarr. Az, hogy ez a lány is milyen lelkesen, meg ismeretlenül segít neki, bár akárhányszor az arcára nézett mindig volt valami önelégült sunyi kifejezés rajta, mintha amúgy bazi jól szórakozna itt az egészen. Mondjuk, ha Colten őszinte akarna lenni magához, ő is pontosan ezt tenné, úgyhogy ja, végül is vállrántás meg minden. Szóval ja, végül lehámozta magáról az összekávézott cuccokat, a kabátját meg visszavette csak mert éppen azért fázott és nem volt a legjobb idő manapság.
- Kösz az önkéntes segítséget. Azt hiszem, ha rajtam múlt volna, ez most egész másképp alakult volna.
Colten arcán megrándult néhány ideg a konkrétan tökéletes macska kávéfolt láttán, közben állt, mint fasz a lakodalomban, amikor a lány megemelte a pólóját, hozzá még lengette is itt nyilvánosba, mint a bikaviadalon a vörös palástot, hátha lesz olyan rohadt dühös, hogy tényleg nekimegy. De még nem tartott a teljes összeomlásnál, inkább csak kezdett nagyon vágyni egy üveg whiskey-re.
- Mi a pöcs? – érdeklődött teljesen szofisztikáltan. – Ja, igen majd mindjárt ki is lépek benne az utcára, meg az egyszál kisgatyámban, hogy lejtsek benne eg |
* megint levágta a végét a gp természetesen, hát mit is várhattam volna tőle :'D *
- Úh...hát ez… - kis hatásszünet után megszólaltam - ez szerintem...behalt - böktem ki a végére. Próbáltam kinyitni az ajtaját, de a gép lezárta magát automatikusan és esélytelen, hogy azt kinyitja magától úgy, hogy be se akar indulni egy pillanatra.
|
Az átkos megszólalására csak pillogtam, majd hitetlenkedve felvontam a szemöldökömet:
- Ah, te hiszel az átkokban? Csak nem egy vén szipirtyó anyós szeretett annyira? - boszorkányt mégse mondhattam na. Bár tudom, hogy léteznek, az akadémián is vannak hasonló képességűek, akik médiumok is, de az átlagember ezt az átok dolgot megszokásból mondja mitsem azért mert tisztában van annak a létezésével. Végülis ami én is csinálok az tekinthető egyfajta átoknak, de valójában köze sincs hozzá mivel csak mutáns vagyok. Csak a szerencsét befolyásolom, legtöbbször csakis az én javamra és szórakoztatásomra.
- Hé, azért a négyes lottó se rossz summa - tártam szét a karjaimat mosolyogva mikor a férfi magyarázta a dolgokat nekem. Az biztos, hogy elfogadnám azt az összeget ha velem ilyen történne. Lehet abból a pénzből is jövőt tervezni maradjunk annyiban. Végül inkább a csészémet tanulmányoztam a tökéletes színjáték és megtévesztés kedvéért ám ehhez is hozzáfűzött a férfi magyarázatot.
- Ó, valóban. Bár talán lehet találni hajszálrepedéseket, csak azért nézem - motyogtam majd feltűnt hogy azért ő is tüzetesen megnézi a sajátját elég csúnya arckifejezéssel. Nem lepődök meg ezen, de szórakoztató volt ez tény. Ám ami még mulatságosabb volt az az, hogy a nemrég leforrázott családi ékszerével és kávétól csatakos nadrágjában is csak a bárra tudott gondolni. Sunyi rókavigyort villantottam mondva:
- Ó, hogyne, Google barátom mindent IS tud - előkaptam a telefonomat gyorsan és már pötyögtem is be az adatokat majd ingattam a fejemet a végeredményre - Nos, igazából kettő ivászati lehetőség is van ebben a kis városkában. Az egyik egy Molloy's Kocsma nevezetű hely, a másik pedig Dave & Buster's bár és étterem ahol lehet enni is illetve játékterem van még benne pluszban. Nagyon szeretik kihangsúlyozni, hogy van itt nekik biliárdasztal és darts is - mutattam fel neki a telefonomat mindegyik helyszínt megmutatva - A kocsma egy kicsit távolabb van, de gondolom ez egyáltalán nem okozna problémát - mosolyogtam el magam angyalian. Ha nem tévednek a következtetéseim akkor ő nagyon szeretheti az alkoholos tartalmú italokat, hiszen nemrég azért rendesen felfedte a prioritásait. Előbb legyen pia, később ráér a gatyeszt kimosni...végülis. Ki vagyok én, hogy ezzel vitába szálljak vele? Nem is akarok, hiszen eleve rajta szórakozom. Ha elmegy egy helyi lebujba ott még rosszabb lesz neki.
A segítségemre nem mondott nemet, én meg csak könnyedén vállat vontam a megszólalására bár nem kommentáltam. Valóban azt csinálok a szabadidőmmel amit akarok. Például az egyik feledtébb szerencsétlen áldozatomat boldogítom. Mondhatni szadista lehetnék és kárörvendő is, de valójában csak unatkozom. Ezért is szivatom néhanapján a saját szobatársamat is. Nincs mindig mellettem Arsen, így le kell vezetnem a feszkót és mi sem jobb dolog mint másokat szerencsétlenné tenni. Hamarosan akadt társaságunk a pincérnő személyében aki szép ívesen landolt a férfi ölébe egy kicsit sikkantva. Ó, jajj hát csak nem elcsúszott egy ott marad kávépocsolyában! Szinte lassított felvételen keresztül csodálhattam ahogy borulnak előre a megrendelések tele kávéval és vízzel...egyenesen a férfira. Konkrétan egy darab se ment félre, mindegyik a felsőjén kötött ki. Néma csend és hullaszag uralta a kávézót, gyakorlatilag mindenki lefagyott bent és senki se mert megszólalni, esetleg felröhögni. Bevallom az utóbbi engem kicsit kerülgetett, de jobban lefoglalt az, hogy eljátszam a teljesen meglepődött kislány szerepét a számat eltakarva.
Természetesen időben kapcsoltam és segítséget nyújtottam a nőnek és ezzel a társaságomnak is, hogy végül megszabaduljon az ölében rekedt pincérnőtől aki lefagyott mint a Windows rosszabb napjain. Hamar ékes beszédbe kezdett a férfi, hogy sehol nem hirdetik azt, hogy fürdőnadrágot is kéne viselni itt bent. Persze azért rákontráztam vigyorogva:
- Végén kiderül, hogy ez nem is egy kávézó hanem wellness központ. Egy kis kávés fürdő és masszázs belefér a vendégek teljes körű ellátásáért nem? - a pincérnő csak rázta a fejét némán a fehér járgányos javaslatra ami egy kicsit másféle dolgot takar mint egy szimpla kocsikázás.
- Szerencsére nincs messze a mosoda, így nem kell teljesen összekávéznod a karosszériát - vigyorogtam a férfire és vezettem is magunkat kifele pár méterrel arrébb az emlegetett helyre. Még a végén eltévedt volna nekem ez a szerencsétlen teljesen véletlenül a közelebbi bárba. Jobb megelőzni a piás terveket totálisan kávésan úgy vélem. Bőven elég ha csak piaszaga lesz nap végére, nem kell mellé a kávéval keverednie na. Hamar be is léptünk a helyiségbe ahol csak egy férfi tartózkodott rajtunk kívül, ő is csak zenét hallgatott és aludt így vállat vontam és különösebben nem erőlködtem a köszönéssel. Gyorsan szinte gyakorlott mozdulatokkal beprogramoztam a gépet, ami remélhetőleg egy fél órás mosással és plusz szárítással el fogja intézni a makacs kávéfoltokat. Ám rájöttem hamar, hogy nem csak egyszerű mosást kéne indítanom:
- Hm, merre vaaan… - szólaltam meg tűnődve. Igazából plusz tisztítószereket kerestem, hiszen gondolnak azokra akiket boros vagy kávés balesetek érik - ...á, meg is van! Szódabikarbóna a nap hőse, ki megszabadít a csúnya kávéfoltoktól kíméletesen - mondtam szórakozottan mintha csak egy borzalmas reklámszlogen lenne. Egy kis agyrohasztás bőven belefér a férfinak ezek után úgy vélem. Persze komolyra váltottam a hangnememet:
- Na kérem a ruháidat, előbb kis vízzel meg a fehér poros hősünkkel be kell dolgozni egy kicsit - különösebben nem érdekelt engem hogy szinte majdnem meztelenül lesz előttem, mivel hogyan is mondjam...nem az esetem. Sajnos vagy nem sajnos én a női nemhez vonzódom erre már egy ideje rájöttem. Amint megkaptam a ruháit munkához is láttam majd idővel megakadtam:
- Ó, de cuki cica foltos lett a felsőd! - vigyorogtam egy picit cukkolva ezzel és lelkesen mutogatva neki - Még meggondolhatod, hogy maradjon-e így a pólód vagy sem. Még a végén tiszta divatdiktátor lennél ezzel a darabbal - mivel (valószínűleg) nem óhajtotta a férfi, hogy így flangáljon így hamar kezelésbe is vettem a pólót is és miután mindkét anyagon kis ideig hagytam hogy hasson rendesen, csak utána dobtam be a mosásba. Kis kézmosást követően végül leültem mellé szórakozottan és hallottam, hogy kattan és zenél a távolabbi gép. Picit pillogtam a távolabbi férfit lesve aki rá se hederített, hogy lejárt a mosása és szárítása:
- Áh, zárt hangrendszerű fülese van a csávónak azért nem hall semmit sem az ég világon - ingattam a fejemet szórakozottan majd hozzáfűztem magyarázatként - jól szigetel és teljesen kizárja a külvilág zajait. Ha nyitott hangrendszerű fejese lenne akkor mi is hallanánk, hogy mit hallgat pontosan - úgy gondoltam érdemes ezt a teljesen alap dolgot elmagyarázni a társaságomat, hiszen jómaga még Googlel se keresett rá a város neves helyeire mint például a kocsmára ugye. Bár lehet én vagyok a hülye, hogy ha új helyre megyek akkor mindig megnézem a térképen mik vannak arra. Akár virtuális séta keretében is ahol már sok mindent megfigyelhetek mielőtt egyáltalán oda tenném a lábamat. Ám azt hittem a férfi balszerencséje elmúlt ami igazából normális lett volna, viszont hamar kiderült, hogy hozzá még mindig ragaszkodik ez, hiszen a mosogép amit elindítottam nemrég az most egy hangosat kattant.
- Mi a f…? - mondtam majdnem csúnyát és szinte lefagyva nézhettük azt, hogy a gép hirtelen abbahagyta a lassú pörgetést és mint aki teljesen lefulladt úgy állt meg az egész a fenébe. Ki is kapcsolt az egész teljesen, így gyorsan felpattantam, hogy a kijelzőt újraindítsam, de az ég világon semmit nem csinált, hiába nyomkodtam tövig a gombot.
- Úh...hát ez… - kis hatásszüne |
- Hiába kopognám, valószínű, hogy egy régi ismerősöm szórt rám átkot, azon a kopogás nem segít. – ahogy az sem, hogy nincs az az ár, amiért feladná a jelenlegi életét, hiába okozott neki eddig hosszú listát elfoglaló kellemetlen, kínos, vudus, Oliviás élményeket is. Egyébként az egész csak egy savanyú tréfa volt, nem igazán hitt ezekben a sors dolgokban, a szerencse az más, az csak úgy járna neki. Kivéve amikor nem.
- Igen, mindjárt kitöltöm a lottót is, hátha pont elvétek egy számot. Akkor csak félig kellene szarul éreznem magamat, mert csak épphogy balfasz voltam. - nevette el magát, persze nyilván maga is érezte azt, hogy jól járt azzal, hogy nem döntött a Fehér Gandalf stílus mellett. Na, nem mintha az annyira az ő pályája lett volna.
- Nem a Mariana-árkot kell keresni rajta kölyök, nem, ezek sunyi rohadékok, meglapulnak. - magyarázta, szemeivel erősen fixírozta a még épségben levő, fekete dzsúzzal teli csészét, ami, bár természetéből adódóan képtelen rá, most mégis mintha izzadt és reszketett volna a fickó gyilkos pillantásai alatt. Ha eltörsz bazd meg csak azért is összelegózlak, hogy aztán én törhesselek el újra. Szórták a villámokat Col barna íriszei és óvatosan ráfűzte ujjait a fülre. És ivott. És nem történt semmi rossz. Még.
- Na, és ez a te barátod, Google Maps, tud egy jó bárt is ebben a városban? – mondjuk most, hogy a lány említette a mosodát, mert persze rögtön a piára gondolt előbb, azt sem lesz rossz ötlet felkeresni. – De ja, a mosodát sem ártana meglátogatnom. – tette hozzá, poharát a társaságára emelte.
- Hát kislány, azt csinálsz, amit akarsz a szabad időddel. - tárta szét a karjait. Ha a csaj kávétól csöpögő nadrágos palikat akar kísérgetni a mosodába, akkor kávétól csöpögő nadrágos palikat fog kísérgetni, Coltent nem fogja zavarni a társasága, de most hirtelen tapsikolni sem fog az örömtől, mint egy betanított fóka. A kedve valahol még ott nyugszik békében a törött, öngyilkos csésze teteme mellett.
A felszolgálónő visszafele tipegett, kezében tálcával, arcáról még olvasható volt az imént történtek okozta kellemetlen kifejezés. Koránt sem olyan kellemetlen, mint mondjuk a leforrázott Colten képe, ami mondjuk már kezdett kisimulni most, hogy az égető érzés is alábbhagyott a kényes tájékon. Még mintha mosolyogni is mert volna csak, hogy aztán a sors, karma, végzet, nevezze úgy mindenki, ahogy tetszik neki, egy nyaklevessel átgondoltassa vele 150 év minden szélhámosságát. Ne mosolyogj baszod, itt a ráadás! Komolyan, a csörömpölések és a pincérnő sikkantása mellett hallani lehetett az ádáz csészék és poharak ördögi kacaját, amint kihányják Colten felsőjére a tartalmukat és aztán egy vizuálisan nem látható, de nyitott elmével nagyon is észrevehető kapd be jellel alázuhannak a padlóra. Az már csak tényleg a ráadás volt, hogy a női bájak és illatok forgataga is rátehénkedett a férfira, akinek a reakciója jelenleg annyi volt, hogy behunyta a szemét és telepatikusan ráírt a dalai lámára, hogy nyújtson neki lelkitámaszt eme nehéz időkben. A kávézóban a történteket követően csend uralkodott. Kínos, kellemetlen csend, s míg némelyek együttérzően lestek, addig másoknak már lila-zöldben játszott a fejük, hogy visszatartsák a feltörő hahotát. Col a feltörő vulkánt taszajtotta éppen vissza.
A pincérnő egy perc elmúltával még mindig Colten ölében heverészett, mintha az volna a legkényelmesebb szék közel, s távol még az Óperenciás-tengeren is túl, itt Daly Cityben. Kezeivel; a jobb merésszel kis híján az imént leforrázott mogyoróit dögönyözte, a szerény ballal csupán a combján egyensúlyozott. Ah, mert az sokkal jobb érzés volt, hogy az éles karmait úgy belemélyeszti, mintha egy kibaszott sast tartana magán. Kinyitotta a szemeit – mert eddig arra várt, hátha érkezik még egy bödön moslék is, aztán a lány kérdése felébresztette -, végre-valahára és bár a legtöbb lötty a mellkasán landolt, az állára jutó néhány csepp cappucinót lenyalta.
- Ja. - felelt előbb röviden, a saját nevében csak. - Mondjuk arról senki nem szólt, hogy a helyi kávézóba fürdőgatyába kell jöjjek, mert az ittenieknek van egy kinkje a vendégek benedvesítésére. Vagy, hogy a forró fekete fürdő mellé jár egy intenzív masszázs is. - vigyorgott le az ölében kővé dermedt csajra, aki most először végre életjelet is adott, megrezzent.
- Ha csak a hölgy nem kívánja, hogy az ölembe kapjam, felültessem a kint parkoló fehér lovamra és elvágtázzam vele a naplementébe, akkor igen, hát mondhatom, valami kurva hálás lennék, ha felállhatnék. Nem mintha nem élvezném a vendéglátást extrákkal, de azt sem szeretném kivárni – most majdnem elbotlott a nyelve, hogy a kivárni helyett valami egész mást mondjon egy magánhangzó váltással – amíg egy újabb rendelés borul rám. Mára már kiélvezkedte magát a kávé perverzióm. - sőt, egy életre is, mert, hogy ezután nem teszi be a lábát egyetlen ilyen rohadt helyre sem, az is biztos. A nő mondjuk nem volt rossz, aki mellesleg már olyan régóta van rajta, hogy ezzel rekordot döntött a közte és a legutóbbi „kapcsolatai” közötti mennyi időt töltöttünk is együtt versenyben. Nagy nehezen aztán végre felsegítette magáról, a fiatal lány segítségével és kezdődhetett a végeláthatatlan bocsánatkérések ideje, amihez Colten már sajnos túlságosan nagy agyfaszban volt. Azt sem vette volna észre, ha egész véletlenül egy macska alakú kávéfolt ékeskedne a felsőjén, s most, hogy a kabátját is magára vette végképp nem.
- Jól van kislány, ha tényleg jössz jössz, ha nem nem, én egy percnél több időt nem töltök el itt tovább. Bár, ha engem kérdezel, jobb nem kockáztatni, hogy a plafon is leszakadjon. – gyanús pillantásokkal lesett körbe, majd vissza le a lányra. |
Majdnem felprüszköltem a nevetéstől ahogy a férfi velem szemben lehordta az ölébe esett bögrét. Az biztos, hogy nem a megszokott kurvaanyázás volt, ám egy mamóka mégis úgy gondolta, hogy feltétlen muszáj beszólnia ami csak még inkább komikussá varázsolta a helyzetet. Szerintem hallott már mindenki életében sokkal cifrább ékesszólást, de csak szóvá tette ezt. Egy pillanat erejéig elgondolkoztam azon, hogy rajta is használom az erőmet, ám végül megkíméltem. Van elég baja neki, ráadásul lehet egy apró szerencsétlenségbe is belehalhat. Szeretem az embereket szivatni, de azért van szívem is. Végül inkább a férfire tereltem a figyelmemet és a következő megszólalására már egy picit sziszegtem is együttérzően. Pörkölődik a családi ékszer? Húha, érzékeny területre löttyent a forró fekete az biztos. Kész csoda, hogy nem üvölt és még próbál rajta nevetni is kínjában. Azért elfogadta a társasága a szalvétát és bár sokat nem ért vele mégis nagyjából sikerült elrendeznie magát. A szék összeszakadásra csak megcsóváltam a fejemet majd mondtam:
- Lehet jobb lenne ezt lekopogni. Úgy tűnik már az itteni csészékben sem lehet bízni - elkezdtem azért alaposan megvizsgálni az enyémet kissé gyanakvóan, nehogy velem esetleg valami hasonló történjen mint a férfivel. Természetesen ez is csak a színjáték része volt, hogy gyanakvásra se adjak neki okot. Nagy előnyöm még pluszba ez mellé, hogy teljes mértékben ártatlan arcom van, így ez elég hatásos kombó hogy bárkivel elhitessem, hogy nekem az égvilágon semmi közöm sincs ezekhez. Az évek során már tökéletesre fejlesztettem a színészi képességemet, szóval bárki bele tudott sétálni a csapdáimba úgy hogy konkrétan fogalma sem volt róla.
- Annyira azért talán nem fog látszódni ez az ágybavizelés mert sötét a nadrág. Ha fehéret vett volna fel reggel...nos akkor kínosabb pillanat lenne ez. Megkérdőjelezhető helyen lenne az a barna folt - köszörültem meg egy picit a torkomat miután halványan utaltam arra, hogy világos nadrágban olyan látvány lett volna mintha elkapta volt őt a hígfosás csak éppen elől. Talán így már előnyösebben tekint a szerencsétlen helyzetére, még ha kellemetlen is és jómagam generáltam amiről tudomása sincs. Intett a férfi a pincérnőnek aki hamar konstatálta is a borzalmas helyzetet, majd sűrű elnézést kérve eltakarított a dolgokat. Természetesen hozott még egy kávét és plusz papírt is ám az újabb adagjára már gyanakvóan nézett a férfi amire egy picit összepréseltem picit az ajkaimat és vele együtt tanulmányoztam a bögréjét.
- Nem látok rajta repedést innen - jegyeztem meg neki, bár a morgásából ítélve még mindig nem békélt meg a dologgal ami teljes mértékben érthető. A következő kérdésére egy picit ingattam a fejemet majd válaszoltam végül:
- Nagyjából fél éve ismerem, bár az utcaneveket fejből nem tudom, de a Google Maps jó barátom. Tudok ajánlani egy mosodát ami nincs olyan messze. Mosó és szárítógépek is vannak benne, szóval el lehet intézni ott ezt a problémát ha efelől érdeklődnél - nyújtottam neki segítséget. Igaz sosem használtam ezt a beülős mosós dolgot, de ahogy észrevettem népszerű az emberek körében. Viszik magukkal a szennyest és leülnek olvasni, zenét hallgatni amíg nem végez a gép - Ha szeretnéd szívesen elkísérlek, ráérek - fűztem hozzá végül. Kis idő múlva visszatért a pincérnő a társaságunkba akire mondjuk nem számítottam, de hamar rájöttem, hogy lemaradt a víz kávé mellé amiket mindig szoktak adni:
- Tessék uram a víz ami… - mondta volna tovább, ám ahogy haladt előre a férfihez közeledve hirtelen megcsúszott a még földön maradt kávé pocsolyában és borult minden. Először a tálcája a nőnek az összes megrendeléssel ami rajta volt - kávé, cappucino víz vegyesen - majd ő is egyenesen a férfi ölébe esett. Talán nem lett volna nagy gond ez, azon kívül, hogy kínos...ám az összes ital gyakorlatilag a társaságom felsőjén kötött ki. Ráadásképp a nő keze valószínűleg közel járt kényes helyekhez, csak azért mert ő meg akart kapaszkodni.
A kezeimet a szám elé tettem nagy elcsodákozásomban amit természetesen csak eljátszottam. Pontosan tudtam, hogy még mindig működik az erőm, egy ideig még hatni fog rá ez a szerencsétlenség. Ha pedig hosszabb ideig érnék hozzá akkor akár hetekig is tartana neki ez az állapot. Alig lenne nyugta, bármihez nyúlna hozzá már gyanakodva tenné mindazt mert ki tudja mikor romlik el vagy sül el balul bármit is csinál. Akármi a foglalkozása, az is maga lenne a földi pokol neki. Végül inkább sietősen megpróbáltam a pincérnőnek segíteni, hogy feltápászkodjon valahogy a férfi öléből, bár igazából mindkettő teljesen le volt fagyva még mindig ami be kell hogy valljam számomra baromira komikus volt. Akár egy borzalmas vicces romantikus film alapja is lehetne ez a szituáció, de ebbe nem akarok belegondolni mert menten elröhögöm magam ami nem éppen helyzethez illő reakció lenne.
- Minden oké? - kérdeztem aggódva, igazából a pincérnőtől, bár mindkettejük válaszolhatott volna rá. Egyik sem fest most jobban a másiknál. A nő aggódik, hogy a vendég kiakad rá, majd nemsokára a főnöke és lehet elveszíti az állását. Szerencsétlen férfi magában meg valószínűleg azon gondolkozik, hogy mégis mije nem kávés még.
- Öhm...azt hiszem most már tényleg ajánlott az a látogatás abba a mosodába amit az előbb említettem - jegyeztem meg, hogy megtörjem a vihar előtti csendet. Hamar kiszúrtam amúgy amit eddig a férfi még nem. A felsőjén a hatalmas kávé paca egy macskát alkotott. Ó, igen az ördögi részlet a képességemben. |
Alig néhány napja tartózkodott Daly Citybe és élt nyugodt, abszolúte balhéktól mentes életet – hát őszintén, nos, egy vagy két kisebb csínytől eltekintve -, de már most viszketett a hátsó fele mert az unalom, mint a halál lebegett fölötte a kaszájával.
Végül jobb híján a hotelban való szórakozásnál maradt, ahol, éppen pont kapóra is jött, pont járt egyfajta legenda egy kísértetről, aki a folyosókat járja és a frászt hozza a vendégekre. Coltennek nem volt nehéz alakváltóként ebbe a szerepbe bújnia és a szart is jéggé fagyasztania egyesekben. Mulatságos volt, ha pénz nem is jött belőle és hát kellett is valami, ami terelte a gondolatait a húgáról, meg arról, hogy amúgy az unokahúgát még ebben az évszázadban meg kellene keresnie és látogatnia. De annyira baromira rossz volt a családi kötelékek kialakításában meg ápolgatásában, hogy estére már egy üveg whiskey mellett próbált értelmes szavakat összerakni a fejében amikkel majd előadhatja magát. A csodálatos nagybácsi, aki majd száz évig tojt mindenki fejére, most hirtelen Barbie babát akar venni...ah, igen Heloisa a neve. Bár lehet a babás korszakáról már lekésett, elvileg már elég idős...elvileg. Szóval akkor mit is szoktak akarni a nagyobb lányok? Hát a régi magazinjait biztos nem kérné. Ruhák, ékszerek, meg ilyen baromságok. Kicsit ütősebb volt a pia és már érezte, hogy saját magának is égő, nos, saját maga. De ha a csajszi elég idős, talán ráveheti arra, hogy tartson vele néhány balhéra. Nem sokra, csak néhányra, meg mellette tanítaná is erre meg arra, hiszen tudni kell megélni úgy, ahogy azt a profik csinálják.
Másnap enyhe fejfájással ébredt, ezért és mert a szomszédban a nő még mindig rítt a férjének, hogy lépjenek le, annyira ráhozta a frászt tegnap – mondjuk itt belefért egy szarházi mosoly, ahogy ajtó előtt elhúzott -, úgy döntött kilép friss levegőért. Egy jó órát keringett elveszetten az utcákon és csak aztán vetődött be egy kávézóba random. Annyira random volt a döntése, hogy miután becsukódott az ajtó mögötte kiment és megnézte mi áll a táblán, csak aztán vágódott be újra egy vállvonással. Hát a kávéért világéletében nem rajongott, de most jó lesz egy hosszú fekete a változatosság kedvéért. Hely az nem nagyon volt, az asztalok majd mind megtömve emberekkel, illetve, ahogy beljebb lépett sikerült kiszúrnia egy még üresen levő részt. Hát mázli, bár azért sem ejtett volna krokodil könnyeket, ha nem lett volna szék, akkor hasta la vista baby! Itt sem lett volna. De hát ilyen a szerencséje, mindig az ő javára dönt.
Így gondolta ezt egészen addig, amíg a rendelését nem kapta kézhez, az pedig nem ömlött teljes tartalmával az ölébe, miután a csésze füle úgy döntött, hm, baszom, eltörök, meguntam, hogy minden idióta kézbe vesz.
- Anyád, hogy a rothadás állna beléd! – szólt az a bizonyos visszafogott szitkozódás és hát persze, hogy a szomszéd nyanyának a bagólesőit kellett rámeregetnie meg elejtenie egy „Hé, vigyázz fiacskámat”, mintha egy kecskét hágott volna meg a leforrázott büszkeségével mindenki előtt. Coltentől végül is csak annyira futotta, hogy zavartan somolyogva odabiccentett – a nő még makogott valamit, de ha komolyan gondolta volna, hangosabban mondta volna nem? -, aztán már messziről tett is rá, főleg mert szemből megszólították és vissza kellett fordulnia a hang irányába, hogy felelhessen. A hang a fiatal lányhoz tartozott, akivel korábban csak annyira lépett kapcsolatba, hogy a megkérdezze szabad-e a hely.
- Ó, uram, istenem... – sziszegte a választ szemeit a plafonra szegezve, félig már imádkozva, pedig azt ritkábban teszi, mint bármilyen jó cselekedetet, és hát azt nem éppen könnyű alálicitálni. - ... hát nem vagyok jól. Vagyis a családi ékszer nincs jól, éppen megpörkölődik. – nevetett fel, mert most mi jobbat tehetne kínjában? Sírjon? Az nem lenne túl férfias megnyílvánulás, hogy itt vinnyog, mint egy kisiskolás köcsög. Meg aztán nem ez lenne az első, hogy veszélyeztetik a jövőbeni kis potyautas Navarrokat. Két hete például olyat kapott, hogy azt hitte a golyói felszállnak az agyába. Akkor aztán mondhatták volna, hogy csak azzal tud gondolkodni.
- De azért kurvajó, hogy ilyen szarral traktálnak, legközelebb a szék szakad össze aladtam? – emelte fel a a megcsonkított csészét a ronggyá ázott nadrágjáról. Hát körülbeül, mint aki most hugyozta össze magát. Csúcs. Ha Olivia, a volt barátnője most látná, biztosan azzal jönne, hogy na ugye te agyhalott fasz, mondtam, hogy létezik olyan, hogy karma, te pedig most lettél a ribanca. És még a fejében, a saját hangjával előadva is pontosan ugyanolyan idegesítő volt, mintha élőben hallotta volna a nőt prédikálni.
Elfogadta a felajánlott szalvétát, bár úgy igazából sokat nem ért vele, inkább az a mázli, hogy fekete farmer volt rajta és nem fog sok látszódni. Hát csak az érzés rossz, oh, de még mennyire.
- Nem kell, ezek talán megteszik, nem mintha egyben ki is mosná, ami egyedül lenne a megoldás. – az ő szalvétája és egy-két zsebkendő talán elég lesz és aztán úgyis egyenest visszamegy a hotelba. – Így is úgy is olyan, mintha ágybavizeltem volna. – ennyit az istenadta szerencséről. Colten odaintett a felszolgálónak, aki miután meglátta a baleset nyomait, a törött csészét csak pironkodva elnézést kért és ő maga nyomott a férfi kezébe még néhány szalvétát, mintha azzal a gatyája újjá születne vagy mi a paszuly. Ha ez még nem lett volna elég, még egy újabb csészével is kapott, amolyan „béke” ajánlat, ahogy Col magában fogalmazott, bár ezt az újabb feketét már csak ferde szemmel méregette.
- Hát ezért nem leszek én jóban a kávézókkal és a kávéval sem. Sunyi egy dög. – morogta a bajsza alatt, mint egy megbántott kóbor macska.
- Te ismered ezt a várost? – nézett a lányra, mint aki komoly segítséget vár. |
Sosem gondoltam volna hogy ilyen sok különleges ember létezik a Földön, ám az akadémián töltött időm mindig rávilágít erre. Igaz eléggé háttérbe vagyok szorulva itt is mint mindenhol hiszen a többségnek - és a legnagyobb szájúaknak - látványos ereje van én meg mit tudok csinálni? Láthatóan sok mindent nem, csak balszerencsét okozok általában. Ám amilyen csendes vagyok az erőm annál jobban meglepi az embereket, hiszen hiába próbálnak edzés során is kárt tenni bennem egyszerűen nem sikerül nekik és sosem értik meg miért. Én pedig egyértelműen nem magyarázom el, csak mosolygok ártatlan arccal mint mindig. Az évek során az angyali “semmit sem tettem” kifejezést már könnyedén elsajátítottam, még a saját anyánkat is át tudom ezzel verni.
Egyedül Arsen tudja hogy mikor sántikálok rosszban hiszen mi ikrek vagyunk. Persze kétpetéjűek, de mégis olyan közel állunk egymáshoz mintha egypetéjűek lennénk. Érezzük ha a másik használja az erejét, bajban van és igen, tudunk egymással gondolatban kommunikálni. Így persze hogy tisztában van azzal, hogy mit művelek. Sokan ezt nem tudják, igazából még a szüleinknek se mondtuk el, megmaradt ez a közös titkunknak ahogy sok minden más is. Elképzelhető hogy azért van ez a szoros kapocs köztünk mert mindkettőnknek van képessége. Egyedül ezt találtuk nagyon is elképzelhető logikus magyarázatnak, hogy nagyobb távolságban is képesek vagyunk egymással beszélni.
Egy újabb napnak néztem elébe de szerencsére most kezdődött a hétvége, így úgy döntöttem, hogy kellemes semmittevéssel fogom tölteni a napomat, ami csak egy óráig tartott. Sajnálatos módon a szobatársam Abigail meglehetősen unalmas társaság számomra, így természetesen mindig jól kicseszek vele amit egyértelműen nem is sejt szerencsétlen. Az az idióta nekiállt fogat mosni és lenyelt egy adag fogkrémet aminek az lett az eredménye, hogy elkezdett köhögni de úgy, hogy majdnem lenyelte a fogkeféjét is. Milyen nagy szerencséje van, hogy itt vagyok ÉN a figyelmes és kedves szobatársa aki észreveszi, hogy éppen megfulladni készül annyira durván súrolja a fogait.
- Jajj, minden rendben? - kérdeztem aggódva mintha tényleg a puszta létezését félteném. Persze minden rendben derült ki, amire megkönnyebbülten sóhajtottam. Hú, milyen szerencse, hogy a szobatársam nem fulladt meg a reggeli készülődés közben. Mondjuk vicces felirat lenne ez a sírkövén:
“ Itt nyugszik Abigail F. Lehnsherr ki fogmosás közben vesztette életét. Nyugodjék békében. A mennyországban már nem kell fogkefét használnia ”
Oké, az utolsó mondatot csak én vésném rá. Borzalmas temetkezési vállalkozó lennék az biztos. Hála égnek ilyesmiben nem gondolkozom egyelőre, de tény hogy elég morbid dolog lenne ez. Végül úgy döntöttem, hogy eleget szórakoztam szerencsétlen szobatársamon, nem szabad nagyobb dózisban kapnia a szerencsétlenséget, még a végén gyanút fog. Csak kicsi adagokban kapja az áldást tőlem, csakis azért mert unatkozom miatta és a saját szórakoztatásomért csinálom ezt. Ha nem lenne málészáj akkor nem művelnék vele ilyeneket. Talán!
Inkább kiruccantam a legközelebbi városba ahol sűrűn szoktam tölteni az időmet minden hétvégén. Bediliznék ettől az idióta bezártságtól ha mindig a szigeten és csak az akadémián lennék. Nanáhogy a hétvégenkénti szabad kijárást kihasználom. Be is ültem az egyik kellemes kávézóba ahol legalább meleg volt, így nem kellett kint a hűvösben mászkálnom. Szeretem a kabátos időket, de úgy nem ha eső van. Már pedig most az közeleg, ezért is akartam menedéket találni ami fűtött is. Rendeltem egy forrócsokit magamnak és szerencsére találtam is szabad helyet. Igaz páros asztal volt pont az ablak mellett de különösebben nem zavart. Akárki ül ide Az nagyon meg fogja járni. Pár korty után már akadt is társaságom aki még egyáltalán nem tudja mi fog vele történni.
Természetesen halványan mosolyogva megengedtem neki, hogy velem szemben helyet foglaljon mikor ő ezt megkérdezte. Milyen kár, hogy tele van a kávézó és máshova nem tud leülni szerencsétlen. Persze ő ennek kifejezetten örülhet, hogy sikerült kifogni egy üres széket. Nos, sokáig nem fog tartani az öröme. Szórakozottan kortyoltam a forró italomból és hagytam, hogy kellemesen átjárjon a meleg, ám nemsokára szegény férfi is megérezhetett valami meleget, ám nem úgy ahogy ő azt gondolta volna. Éppen félúton volt a csésze a szájától amikor annak a füle nos...letörött. A forró kávé egyenes úton kötött ki a férfi ölében aminek az eredménye visszafogott szidkozódás és sziszegés lett egyértelműen. Én meg persze a látványra el is csodálkoztam és újból felvettem az aggódó kislány szerepét:
- Ó, uram, jól van? - természetesen nagyon nincs jól, hiszen valószínűleg égeti a forró lötty a combját, ne adj Isten akár kényesebb testrészét is, ezt természetesen nem tudom, hiszen nem látok rá. Segítőkészen átnyújtottam gyorsan a szalvétámat neki:
- Hozzak még egy adaggal? - érdeklődtem tőle készségesen. Ha kell még neki papíros amivel felitathatja a nadrágját akkor még tudok kérni a pultnál. |
Colten Navarro x Amaris Middleton |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
