|
Témaindító hozzászólás
|
2021.01.18. 13:06 - |
Roscoe Mayhew x Wade Ilvermorny x Sonia Jeskow x Rose Howell |
[10-1]
 Legalább abban egyetértettünk a fekete hajú lánnyal, hogy azért vannak normális egyedek is a suliban, bár tény, hogy nem az a fajta a leghangosabb. Valamiért a sötét és buta emberek szeretik nagyra nyitni a szájukat és ömleszteni magukból a fekete lyukat. Jobban tesszük ha az ilyen egyedeket figyelmen kívül hagyjuk, jómagam is ezt csinálom. A tipikus macsó izmos állat vagyok és nem értek semmi máshoz csak a sporthoz típus különösen a kedvencem. Ők még a szarkazmust és az iróniát sem értik, bár sokan nem képesek ilyeneket felfogni. A művészlelkes dologra csak hümmögtem egyetértően:
- Valóban, bár a túlzott magány nem túl jó, de kicsi belefér ahogy mondod - persze bagoly mondja ugye...vagyis bagolymedve. Nos, én papolok miközben rohadtul egyedül vagyok mindennap és igen, valóban magányosnak is érzem magam itt ebben az elfuserált iskolában. Sok emberrel vagyok körbevéve, de mégis ezt érzem. Senki sem áll hozzám igazán közel, csakis felszínes ismertségek. Ám sokat nem rágódtam ezen, hiszen meg is érkezett az újdonsült tanárúr így hamar mentek is a témázgatások. Persze taktikai szempontból én is bedobtam egyet, hogy elrágcsáljanak rajta a többiek, de hamar a szavamon lettem fogva hiszen egyből érdeklődően lestek, hogy mégis melyik tanárról van szó:
- Nem tudom pontosan hogy hívják csak annyit tudok, hogy közelharcot tanít. Engem az az óra nem mozgat, egyáltalán nem veszek részt rajta és mentesülök is alóla szerencsére - tudtam beszélni az igazgató fejével, hogy nekem erre nincs szükségem. Nem akarok harciállat lenni, csak kontrollálni akarom a dührohamaimat, ahhoz pedig nem ez kell. Végül meggyőztem az igazamról és ilyen jellegű órákra nem kell bejárnom. Lehet szerencsém volt, ki tudja. Ám azt is el tudom képzelni, hogy csalódott volt, hogy egy bagolymedve nem akar beszállni lelkes harcosnak. Nos, én kérek elnézést de különösebb képzettség nélkül is bárkit szét tudok kapni ha nagyon akarok. Akár félig átalakulva is, gyakorlatilag két és négy lábon járó ön és közveszély vagyok, ezért is fontosabb nekem a kontroll. Még így is vannak gyengébb pillanataim de legalább a közeli erdőben gyorsan le tudom vezetni, már nem tartanak sokáig és feltűnő pusztítást se végzek már. Szerintem ez igenis haladás és ez is ennek az iskolának a lényege, hogy a velem egy cipőben járó diákok így haladjanak előre. Nem pedig azzal, hogy ki a legnagyobb pusztítógép.
Remélhetőleg ezzel lezárult a téma ám jött is a következő meglepetés, hiszen a csaj akinek most már farkasa lett a macska meg a madár után jött és szagolgatott is. Konkrétan mindenkit ami már kissé zavaró volt számomra, bár ezt betudom a fajtámnak is hiszen belül feszültnek is éreztem magam. Ám a tanár már annyira nem értékelte, hiszen a hosszas magyarázat után végül kiosztotta nekik a lapokat, hogy jobb lenne ha egy helyben maradna az állat. Mondjuk azon kicsit kiégtem, hogy az a farkas még beszélni is tud. Húúú basszus. Jó, tudom már hozzászokhattam volna minden furcsa lényhez de azért ez egy kicsit kiégetett az agyamban egy idegszálat. Hamar elengedtem ezt az egészet így végül eljöhetett az óra lényege mire kelletlen halk sóhajt ejtettem meg. Nem tudom, hogy menni fog-e ez nekem, de igyekszem majd azért. Nem akarok ebből a tantárgyból bukni, mennyire gáz lenne már.
Tűnődtem egy picit, hogy mégis mi a fenét rajzoljak, hiszen sok minden nálam nem volt. Összegyűrt alufólia, sok tankönyv, füzet, tollak, ceruza...igazából teljesen átlagos dolgok. Ám a nagy elmélkedésből egy irtózatos csörömpölés rángatott ki, így oldalra is néztem szemöldökráncolva, hogy mi a fene borult, tört össze, robbant fel. Hamar konstatáltam, hogy a beszédes csaj szabályosan kiborította a táskája tartalmát a padjára amin pillogtam egy nagyot. A padomra tettem közben a mobilomat ahogy a tanár kért erre minket majd azért ránéztem a gyorsan kialakult zsibvásárra hátha mégis megihlet valami ahogy mondta a lány:
- Nos, ne haragudj de tampont nem fogok rajzolni, te sokkal nagyobb hasznát látod majd kényesebb időkben - nyögtem be fapofával szinte reflexszerűen. Ingattam picit a fejemet és inkább tovább néztem a padon szanaszét szóródott tárgyakat mire felkaptam a sok kulcstartó közül az egyiket amin Grinch csüngött a tipikus sunyi vigyorával (kép itt). Nem túl nehéz, de mégis jobb mint a semmi igazából:
- Remélem nem gond ha ezt nyúlom le a célra. Természetesen csak az óra erejéig, utána visszaszolgáltatom - remélhetőleg nem kellett ezen a kis tárgyon összevesznünk, így neki is álltam felvázolni kicsit suta mozdulatokkal a figurát ám szépen lassan de végül elvesztem abban a kevés részletben is amit ez a kis műanyag lény nyújtott. Idővel kicsit alaposabban is kidolgoztam, bár olyan elemeket is raktam rá amúgy igazából nem volt rajta, mint például szőrrel borítottam be, hiszen mindenki tudja, hogy egyébként szőrös a karakter. Mint egy zöld sunyi Chewbacca. Mellette egy kezdetleges karácsonyfát is kezdtem kialakítani, hiszen a pózból adódóan szinte ott volt a lehetőség neki mintha ajándékokat akarna lopni, esetleg magát a fát, vagy a díszeket szétrombolni. Végülis...miért ne lehetnének már széttört díszek a fa alatt? Nem is rossz ötlet! Kicsit meg is lepett, hogy mennyire el tudtam merülni ebben a feladatban. Amennyire nem fűlött hozzá a fogam most annyira jól is ment basszus. Lehet, hogy jól jött ez a kis változatosság nekem meg plusz normális társaság is. |
 - Jaja, a többség. – nevetett fel. Sokakat nem ismer még annyira, hogy erről valós véleményt állítson ki, de biztosan így van, ráadásul Sonia szereti a pozitív oldalt inkább figyelembe venni.
- A művészlelkeknek jár a szünet és sokszor szükségük is van az áldott magányra. – tette még hozzá gyorsan, mert a tanár már csatlakozott az osztályhoz közben.
Mondandója végeztével, amit a helyettesítő tanár szokatlan kérdésére adott, elégedetten dőlt hátra. Ez még nem is volt semmi, ahhoz képest amennyit ténylegesen szokott fecsegni, sőt ez igazából csak a bemelegítés lehetett volna. Roscoe tanár úr közben szépen sorra véve a felvetéseit, lereagálta a dolgokat, megosztotta a saját gondolatait is. Szép dolog az, ha a tanárral lehet beszélni és nem csak arra vágyik, hogy a diákok kussban meghallgassák és elfogadják szentírásnak minden szavát.
- Hm, csak a magam nevében beszélhetek. – mondta. Persze túlzás volt csak a részéről az alma körte dolog, bár nem felelhet a szavaival minden társa helyett, akik között lehet lapul valaki, aki tényleg ebben a szorult helyzetben van.
Hah, valaki igazi rejtett pusmogó itt nini! Lesett oldalra a srácra, aki eddig egész visszafogottnak tűnt a beszélgetésük alatt, s most hirtelenjében kinyílt, mint a virág, és csak úgy szórta a pletykapollenjét. Bizarr tanárok, hah! Ez megmosolyogtatta a lányt, sőt kicsit fel is kuncogott az orra alatt. Bár nem igazán kirívó eset, hiszen sok normális diákokkal megtömött iskolában is furcsák a tanárok, nem kell ahhoz egy másik dimenzióba átlépni vagy az X-birtokra járni. A pedofil dologra viszont már hallhatóan felhümmögött. Ez nem olyasmi, amivel ok nélkül mindenkit meg lehet vádolni, úgyhogy biztos volt alapja a feltételezésnek. Mondjuk nem kizárt dolog a rossz indulatú híresztelések elindítása sem, hogy aláássák egyes emberek nevét és helyét. Ki tudja, bár jobb remélni, hogy nem igaz a dolog, mert ha Soniát valamitől rázta a hideg, akkor az egy pedofil seggfej. Hozzá merne úgy közeledni, vagy látná, hogy valakire mászik egy, biztos, hogy burkot képezne a fütyköse köré és szétdurrantaná. Mint a sokáig mikrózott virsli. A pedofil dologra aztán már tényleg mindenki, aki eddig esetleg aludt, vagy a saját világába bújva elvolt is, felkapta a fejét. Roscoe tanár úr visszakérdezett, meg aztán a vörös hajú csaj is, hát ő már nem áll be harmadiknak, hogy NA, KI AZ ÖREGEM? A választ biztosan megkapják így is úgy is, vagy csak elködösítve, vagy csak úgy, hogy aki eléggé ismeri a tanári kart, az tudjon tippelni. Mondjuk ha tényleg igaz a dolog, akkor cselekedni sem ártana az ügyben.
Sonia végül, hiába ő volt az első, aki felszólalt, most maradt a csendnél, mert ha hirtelen mindenki beszélni kezdene egyszerre, felrobbanna a feje. A srác felvetett egy új pletykát is, hogy Cassian tanár úr is egy diákjával kavarhat. A sötét hajú lány már csak csettintett a nyelvével. Nem mintha baja lenne ezzel, ha nincs nagy korkülönbség a dologban, vagy a diák már nem számít gyereknek.
- A tanár úr nagyon kíváncsi fajta, hm? – kérdezett vissza. Ezt már nem tudta magában tartani, ahogy a kis bűbájos, ám sunyi mosolyát sem. Persze ő is kíváncsi fajta volt, sőt igazi elméletgyártó, ha nem kapta meg a válaszokat.
Amikor a lány társa farkas alakban kezdett körbeszaglászni mindenkit, csak felvonta fél szemöldökét, s amikor hozzá ért csak sóhajtott. Most nem is róla van szó, mert igazából nem nagyon érdekli a dolog, de ha esetleg valaki a csoportban félne a farkasoktól, nos, bármi, nem igazán kellene ezt erőltetni azért, akkor is, ha alapvetően nem veszélyes lény.
A lány hosszas magyarázatára a daimonról, Sonia csak hátradőlt, közben a hajával kezdett szórakozni, mint például a ceruza köré csavart egy-egy tincset és egyéb kreatív amatőr fodrászati megoldások. Úgy érezte ezt ki kell várni, amíg végetér, nem nagyon van mit tenni. Bár szerinte jobban tenné, ha a vörös hajú inkább írásba adná és minden új, eltöltött óra előtt kiosztaná szórólapként tájékoztatóul. Nem lenne belőle félreértés és kínos magyarázkodás mindenki előtt. Lehet, hogy oda is veti majd neki tanácsnak, mindenki jól járna, mindenki nyerne. Meg aztán nem lehet valami kellemes, ha folyton az életet egy részét kellene kitálalnod csak azért, mert másképpen mindenki ferdén nézne rád, esetenként elítélne valamiért, amiről nem tehetsz, vagy éppen a lényed része.
Végre elérkeztek az óra lényegéhez, ami ugye a rajz lett volna, ha bár lassan elment volna a dolog pletyka szemináriumnak, vagy pszichológia szakkörnek is ugye. A lelkiválság megoldó központ alapítása sem tűnt egyébiránt rossz ötletnek vagy elfuserált célnak. Sonia szívesen nyújtana segítséget vagy tanácsot bárkinek némi körítéssel a maga módján. Roscoe tanár úr kiosztotta a feladatot, Sonia pedig becsücsörítette az ajkait, amikor elkezdte átvenni, mi is van a táskájában. Mondjuk egyszerűbb volt kiborítani a tartalmát, de lehetséges, hogy mégis kár volt. Ahogy megtette, megnyílt a zsibvásár. Sonia szemei elkerekedtek, felnézett, körülnézett, hátha nem vette észre senki, de ez persze nem volt opció, túlságosan hangos volt a csörgés ahhoz.
- Hoppá! Azt hiszem ami a táskátokban van dolog, nos, mindenkinek juthat valami kedvére való. – mondta és azzal kénytelen kelletlen lemászott a padlóra, leült, hogy válogatni kezdjen. – Nyugodtan jöhet, akit nem ihletett meg eddig semmi. – szólalt fel invitálóan a kacatjaiban könyékig túrva. |
 Nem tudom honnan jött az, hogy ma éppen pletykálni akarok. Igaz, elég sokáig távol voltam, hogy érdekeljen mi is történik a többiekkel. Bár azt mindenképp be kell valljam, hogy amúgy nem vagyunk akkora puszipajtások, igazából sokukat nem is értem miért pont tanárnak ment, de ez legyen az ő dolguk. Én tényleg azért lettem tanár, mert őszintén imádom ezt csinálni, még ha a tinédzserek sokszor idegesítőek is tudnak lenni. Valaki a pénzért csinálja, amit valamennyire megértek, valamiből meg kell azért élni, de vannak, akiknél fogalmam sincs hogy jutottak ide. Nem lehet úgy órákat tartani, hogy gyűlölöd azokat, akik ott ülnek és hallgatnak.
Nem arra számítottam, hogy kérdésemre ilyen válaszokat kapok, kijavítom magam - ilyen hosszúakat. Azt gondoltam, hogy ez az egész le lesz rendezve egy-két jelzővel, mint a jó és az okés. A rövid, fekete hajú lány szája úgy tűnt, mintha sose akarnak megállni. Nem mintha annyira bánnám, csak ha túl pörög, akkor nem is lesz képes az órára figyelni. Vagyis nekem ez a tapasztalatom. Ez még a jobbik eset a véleményem szerint, legalább az ő energiáját lehet is valamibe foglalni. Tény, hogy most már emlékszem mi az oka annak, hogy ennyire imádtam a művészeteket, itt azért szabadabb lehet az óra, mint például biológián.
- Igen, annak örülök, hogy kihagyja a hülye büntetéseket - mosolyodtam el. Jómagam is találkoztam ezzel még az árvaházban. Mondjuk a nevelők főleg azt szerették, ha ráverhetnek a mi seggünkre. Lehet ez valamilyen fétisük volt. Engem mai napig nem izgat az ilyesmi, akárhogy is nézzük ezt. - Azért remélem nem olyan veszélyes a helyzet - ráncoltam össze a szemöldököm. Valóban, Eros se egy mester, ha ilyenekről van szó, de vele lehetett erről beszélni, anno meg is egyeztem velem, reménykedem abban, hogy a barátom is betartja ezt, könnyebb így, ha máshogy lenne akkor az száz százalék, hogy kiégne rajta.
- Cassian tényleg az az a tanító, aki ért az ilyesmihez - bár sose bízott ebben annyira, de hittem benne, hogy hozzám hasonlóan tudja kezelni az új helyzeteket, és lám csodát, igazam is lett. - Pedofil? - húztam meg a szót, kissé komolyabbra vettem az ábrázatom, ha lehetne, akkor mindent felírnám magamnak, szépen adva nekik a saját gyógyszerükből. Ugyan szintén voltam nálam fiatalabbal, de az az egyén azért nem volt kiskorú. Azt még én megvetem, ez számomra eléggé undorító tud lenni, pedig amiket néha leműveltem. Talán azután lettem ilyen, hogy engem is kihasználtak, de az ilyesmit igazán nem veszi be a gyomrom.
- Oh? - lepődtem meg, amikor a srác felszólalt, hogy a barátomnak azért van viszonya valakivel, lehet pletyka az egész, de ez tökéletes arra, hogy sose hagyjam majd békén őt. - Minden megeshet egy ilyen helyen már, nem is kéne már meglepődnöm - nevettem fel. - Esetleg nem tudod a nevét?
A következő pillanatban már egy farkas szagolgatta a cipőm, amire néztem egyet, de nem tettem szóvá. Ami azt jelenti, láttam már ennél rosszabbat is, inkább az zavart, hogy ugyanezt teszi a diákokkal. Akármennyire szerettem csevegni, azért órát is akartam volna tanítani. A mutató meg szépen jelezte, hogy ebből egyre kevesebb az időm, az elején vagyok még, de azért zavart.
Sóhajtottam egyet, amikor a lány felszólalt. Nem nagyon voltam oda azért, hogy egy állat... vagy egy lélek, ahogy a tanuló magyarázta, itt járkál, főleg, hogy inkább szeretem a csendesebb osztályokat, amikor egy zene alatt beszélgethetünk, de most ezzel nem fogok én próbálkozni.
- Értem és köszönjük a magyarázatot - szólaltam fel, amikor végzett a mondanivalójával. - Azonban jobb lenne, ha egy helyen maradna, csak azért, hogy a rajz közben ne terelje a figyelmet a többieknek - biccentettem egyet. - Mert igen, tervezek órát tartani, szóval elő a padra a telókat, valszeg nálatok van - nem vagyok érte oda, ha sunyiban nyomogatják, a bioszon el is szoktam kérni. Amúgy ehetnek, ihatnak, elkéredzkedhet a mosdóba, csak ezt ne csinálják. - Annak örülnék a legjobban, hogyha a mobilt vagy a számológépet próbálnátok megörökíteni, de nekem az is jó, ha bármit lerajzoltok, ami a táskátokban vagy a tanteremben található. |
 Amint társamra, szúrós tekintettel bámultam még egyszer-kétszer a szárnyával csapkodott csak hogy leálljon velem vitatkozni. Persze telepatikusan kommunikáltam vele, amit más szerencsére nem hallott meg. De megzavart minket a tanár úr aki közben bemutatkozás közben felém intézte első kérdését. Nagy szemekkel néztem a tanárra, majd a többiekre akik egyből rám terelték tekintetüket. Zavaromban hirtelen nem tudtam mit csináljak, de valamit muszáj volt kinyögnöm. - Igen, bocsánat. - Nyögtem ki végül, majd mikor már néhány osztálytársam annyiban hagyta a dolgot és a tanár felé fordultak vissza egy jó nagy sóhaj hagyta el a számat. Néha értékeltem hogy Sil mindig feltűnést kelt.
Szerencsére az a srác, akihez hozzá repült nem hordott el minket mindenfélével, mondhatni teljesen jól fogadták a lánnyal együtt. Legalább is azt hiszem. Sil időközben megunta madár kilétét így leugrott a padomról és felvéve most már farkas alakját szépen lefeküdt a lábam mellé, és a tanárt illetve a diák társaimat bámulta. Sokszor eszembe jut néha mennyi mindent köszönhetek neki, akárhányszor is rápillantok. Hiányzott a régi életem, de tudtam már nem csinálhatom vissza azt ami miattam keletkezett, és sajnos még a szüleimet sem. Egy halvány mosollyal megsimogattam Sil fejét, Sok mindent nem csináltam most jelenleg, én csak csendben meglapultam a többiek között.
A tanár akinek később már a nevét is megtudtam, egy másik tanárról kérdezett aki elvileg eredetileg ő tartotta volna az órát. Hát az ilyen általában megesik a tanárok között így ezen én nem vetettem rá nagy figyelmet. Azt már nem is mondom hogy sem őt, sem Cassian tanár úrat nem ismertem még, nem volt még rá alkalmam. - Hát azt hiszem én vagyok jelenleg itt az egyetlen aki nem ismeri Cassian tanár úrat. - Szólaltam meg végül hiszen nem tűnhetek egy néma lánynak az osztályban. - De amit a többiek mondanak, biztosan nem lehet rá panasz. - Fejeztem be a mondatom. Csendben hallgattam a többieket, de a fiú mondatai megleptek hogy valamelyik tanár pedofil. Elég nehezen tudtam elhinni. A lány, igen érdekes stílussal vetette fel ötleteit a tanárnak. Érdekesnek találtam ezt az osztályt. Így elsőre nem is tudnám hova tenni a dolgokat. Az hogy mit pletykálhatnak még nem lehet igaz... nem? - Melyik tanárra mondták, hogy pedofil? - Tettem fel kérdésemet a fiúnak, kicsit meglepetten de még is csak azért hogy ha lehet biztonságos helyen legyek, mint az ő óráján.
Sil eközben felállt, és szépen végigment az osztályon hogy mindenkit megszagolhasson vagy hogy megismerje őket. Kezdve a tanárral aki elé leült és a cipőjét kezdte el szagolni, majd szépen sorban ment végig a többieken. Úgy voltam vele, csak hogy ne keltsek rajtuk pánikot aki esetleg félnek tőle ideje volt megmagyaráznom a többieknek hogy ő ki nekem.
- Elnézést tanár úr miatta, meg magyarázom. - Szólaltam meg kissé félve, hiszen nem tudtam milyen reakciót várhatok a többiektől. Sokan beszólnak, mert így akarják csillapítani a félelmüket. Megköszörültem a torkom, majd neki fogtam. - Ő itt Sil. - Mosolyogtam el halványan. - Ő egy Daimon. Az emberi lélek, valamelyik állatformájában megtestesült része. - Álltam meg egy pillanatra. - Mint ahogy farkas = magányos. - Futott át a gondolatomba amitől kissé szomorú lettem de csak egy pillanatra. - Össze van kötve a gazdájával, ugyan úgy érez mint ő, ugyan azt a fájdalmat érzi. És képes beszélni. - Sil ekkor szólalt meg a többiek felé. - Sziasztok, nagyon örvendek. - Amire el is mosolyogtam. - Ahogy egy daimon felnő, megállapodik egy állatnál ami a gazdája jelenlegi tulajdonságát fejezi ki. Így tökéletesen tükrözi gazdája személyiségét. - Fejeztem be végül, majd zavartan megvakartam a fejem búbját.
- Úgy voltam vele, hogy ezt jobb ha elmondom mivel sokan nem ismerik ezt a fajta lelket. De nagyon barátságos, és nem támad meg senkit. Ha érzi hogy bajban vagyok, akkor szokott csak mindenképp megvédeni. - Magyarázkodtam de most már a többieknek, főleg a srácnak akihez odarepült Sil bámulni. Reméltem hogy a tanár nem haragszik meg, amiért itt van. |
Sokáig nem tudtam elmerülni a gondolataimban és a telefonomban aminek a nyomkodását amúgyis untam, hiszen hamar egy szárnycsapkodásra lettem figyelmes. Összeráncoltam a szemöldökeimet, de mire bemértem volna a célpontot addigra egy vörös szemű macska ugrott elém.
- Őhm...szia cica…? - lehet egyáltalán behozni az órára állatokat? Meg úgy eleve az akadémiára? Mondjuk engem aztán nem érdekel különösebben hogy ki mit csinál na. Csak meglepődtem. Kicsit ijesztő volt ez a macska, főleg hogy úgy nézett mintha a lelkembe akarna látni. Haver, hiába lesed, ott most jelent állapotomban lófaszt se találsz. Hamarosan meg is szólalt egy lány aki valószínűleg a lény gazdája lehetett. Bár lehet ez a macska akár egy diák, de talán akkor nem szorulna nevelésre. Igaz ebben az iskolában bármi előfordulhat. Szóval azon se lepődnék meg ha a macska egy újabb csoporttag lenne.
- Semmi gond, csak meglepődtem - motyogtam vissza a lánynak majd néztem ahogy a macska madár formájában visszarepült a lányhoz. Oké, mi a fene ez? Macsmadár? Vagy alakváltó? Én már nem vágom, de van egy olyan érzésem hogy bonyolult ez. Illetve egyáltalán nem is rám tartozik. Én is egy bagolymedve vagyok, nem kell csodálkoznom semmin sem. Lehet hogy a kis lény a természetnek egy újabb fajtája vagy a fene se tudja. A mellettem lévő csaj már azt hitte, hogy megbántottam a macskát mire pislogtam egyet:
- Ah, most látok ilyen...lényt először - gyakorlatilag esélyem se volt még megsérteni. Hamarosan megérkezett egy új tanár akiről gőzöm se volt, hogy kicsoda, így érdeklődtem az egyik padtársam felől aki viccesre vette a figurát:
- Nos, mindkettőt megértem - vannak azért kiakasztó diákok na, illetve a bankrablás mindig jól jönne az emberek többségének, hogy új életet kezdhessen, esetleg egy jobb mederbe terelje a mostani életét - Ám azért remélem nem az előbbi miatt. A többség azért normális nagyjából amennyire ez lehetséges lehet - ingattam egy picit a fejemet mikor ahogy hozzáfűztem a mondataimat. A többet ér a művészetes szövegre csak elmosolyodtam halványan:
- Ah, ez is érthető lenne, ő eleve elég nagy művészlélek. Ki tudja, lehet kioltottuk volna a benne lévő művészetet ha több időt tölt itt el... - tovább nem tudtam beszélni, hiszen az idegen tanár már be is mutatkozott így figyelmesen hallgattam a magyarázatát. Hamarosan érdeklődött a vörös hajú lány hogyléte felől, szóval lehet, hogy feltűnt már neki a madár. Mondjuk a szárnycsapkodást elég könnyű meghallani a néma csöndben basszus. Ha nem akar lebukni akkor lehet jobban jár ha jobban megneveli a kis lényt.
Roscoe tanárúr kérdésére csak pillogtam, hiszen egy kicsit olyan hangsúlya volt mintha Cassian tanárúr maga a megtestesült rossz kölyök lenne. Válaszoltam volna egy bizonytalan aha-t, de a fekete hajú csaj megelőzött egy bő kifejtéssel. Szóba került már a sarokba állítás, körmös meg minden egyéb fenyítési forma ami természetesen egyszer sem esett meg az órák folyamán. Persze még tovább húzta a csaj, mire csak fogtam a fejemet. Az igen, a csoport szócsöve megszólalt az biztos. Na nem mintha bánnám, legalább rá terelődik a téma és könnyen tudok sunyulni csendesen. Azért is szólaltam most meg, hogy egy ideig ne kelljen megint:
- Szerencsére jól tanít Cassian tanárúr, panaszra nem lehet okunk. Más tanárokkal ellentétben ő normális. Megbocsásson, de Önnek pár kollégája nos...elég bizarr, már ha igaz amit hallottam egy ideje - tűnődtem el egy picit de folytattam - ...némelyik kissé pedofil - nem, direkt nem mondtam pedomacit, mert félig medve vagyok és én kikérem magamnak hogy nálam jóval fiatalabbakkal kikezdjek basszus. Szép dolog az ártatlanság meg a többi de hagyjuk meg a bemocskolást az illető saját korosztályának szerintem.
- Igaz Cassian tanárúrról is hallottam pletykákat, hogy egy diákkal kavar. Bár könnyen lehet, hogy csak rosszindulatú sutyorgások ezek. Legalább az illető nem tizenöt évvel fiatalabb nála, az is valami - vontam vállat könnyedén. Őszintén szólva engem nem érdekel a tanár-diák kapcsolat, de szerintem egy harminc pluszos egészséges férfi kerülje már a nagyon fiatal tinikorosztályt. |
Már kora reggel fent volt, de képes lett volna délig is az ágyában henteregni, fejét a puha párnájába nyomni és a testét minél inkább belecsavarni a finom paplanba, és persze elfelejteni, hogy ma órái is lesznek. Sajnos az ébresztóra egyszerre berregni kezdett, méghozzá eszeveszettül pattogva az éjeliszekrényen, Sonia pedig nem volt rest képzeletbeli villámokat szórni a szerkezetre, hátha véletlenül tényleg belecsap valami és elkussol. Nos, spoiler, nem tette, így kelletlenül kászálódott ki, bújtatta lábát a szőrös mamuszába és elcsoszogott a fürdőbe rendbe tenni magát.
A következő, ami jelentőségteljesebb esemény volt, az a reggeli. Sonia imádta a napnak ezt a szakaszát, s ma sem volt másképp, miután két pofára tömte magába a gabonapelyhek változatos világának legkülönfélébb fajtáit. Szerette őket keverni, úgy voltak igazán ütősek. Kaja után ideje volt belevágni a napba.
Az órák nagyja eltelt, Sonia fogjuk rá, hogy aktív volt, már amennyire éppen kedve volt valamelyik tantárgyhoz és ahhoz, hogy lelkesedjen értük. Igazából szívesebben lett volna kint, vagy szórakozott volna, kissé nehezen ült meg a seggén egy helyben, mintha be lett volna sózva. Rajz volt a következő, így hát szépen bevágódott a terembe, lehuppant egy neki tetsző helyre, lábait felhúzta törökülésbe a bakon és várt. Gondolataiból egy kérdés szakította ki a szomszédból egy sráctól, akire aztán nagy szemeket meregetett.
- Megunta a banánt, nem bírta már tovább elviselni a hülye fejünket és vagy éppen egy bankot rabol ki. – vont vállat könnyedén, aztán vissza elhelyezkedett a rajzbakon a srác mellett, közben az agyának tekervényei nagy serények pörögtek további elméletek után kutatva elméjének zegzugos kis rejtekeiben, amit a túlzottan nagy hülyeségek, baromságok és fantázia birodalmának is lehetne hívni. – De az is lehet, hogy rájött, a művészet többet ér annál mintsem itt töltse el az életét olyanok tanításával, akiknek a fele sem érdeklődik úgy a rajz iránt, hogy azt bármikor is többre használja, mint egy pálcika ember firkantása. Megsúgom én, ha csendéletet látok, inkább megenni akarnám a gyümölcsöket, semmint skiccelgetni. – közben a terembe már rég belépett a helyettesítés, aki ma Cassian helyett vállalta a stafétabotot. A lány szemei egyszerre felcsillantak, ahogy vizslatta a férfi járását és belehallgatott mondandójába, bemutatkozásába és a magyarázatába, hogy miért is van ő Mr.Warren helyett. A férfi amilyen hanglejtéssel volt képes beszélni és ahogyan mosolygott, hirtelen újabb dolog villant be neki, a nem teljesen ép áramköreibe. Vigyorgott is, mint egy veszett róka, ahogy odahajolt vissza a fiúhóz, arca elé téve a kezét és suttogott. - Az sem kizárt, hogy Roscoe tanár úr bevetette Bambi szerű bájait, hogy... – és ekkor csapódott a képbe, mármint a srác képébe egy madár, aki aztán macska volt, de Sonia szeme hirtelen káprázott és megdörzsölte azt. Nos, talán mégsem egészen káprázott. Az állat még mindig ott volt és szúrós tekintét előbbi beszélgető partnerére meregette, mintha megvádolná a bűnök bűnével és valahonnan a bundájáből elő nem kerítene egy bilincset is.
- Netán megbántottad valamivel a cirmost? Elvetted a halát ebédnél vaagy ilyesmi? – érdeklődött felvont szemöldökkel, szájával balra kicsücsörítve, a srác felé intézve a szavakat, hátha a macska nem hallja meg és mondjuk nem ugrik ezért az arcába. A dolog nem sokáig volt ennyivel lezárva, vörös hajzuhatag csapódott most a társaságukba és ragadta magához az állatkát, aki nos, megint átváltozott. Sonia nem tudta miért lepődik meg ezen annyira, amikor a barátnője is alakváltó és a múltkor is nyúllá változva reszketett fűben. Ez a suli már csak ilyen.
- Közvetlenül ítélkezik felettünk. – kuncogott fel halkan, persze csak viccnek szánta a dolgot. A saját padjához visszahúzódva, csendben kukkolta a további eseményeket, tekintetét hol a lányra, hol a tanárra járatva, akinek már nyilván feltűnt ez a kis zűrzavar, és nem sokkal ezután kérdéssé is formálta azt. Mondjuk ami inkább érdekesebb volt, az a következőnek feltett kérdés.
- Attól függ honnan nézzük. Úgy jó-e, hogy nem állít minket a sarokba, vagy nem csap vonalzóval a körmünkre, esetleg nem térdeltet minket kukoricára? Vagy úgy jó-e, hogy rendesen tanít minket és változatosak a feladatok, s ha egyikünk béna, mert nem tud különbséget tenni egy körte vagy egy alma között, akkor helyreigazít? – igazából az utóbbi az igaz, mert Warren tanár úr rajzórái legalább azért mindig egész érdekesek, s nem arról szólnak, hogy a papír fölött poshadnak, amíg ki nem csengetnek. |
Miamiben mindenki hülyének nevezett engem azért, mert visszakívánkoztam ide, az Akadémiára, jönni. Próbáltak le is beszélni erről, főleg amikor az ölemben ültek, de nem hatott meg, egyszerűen visszavágytam. Nem is lehet azt mondani, hogy az a kifogásom, hogy ott tanultam. Ha az történt volna, akkor mindenképp más életem lenne, mint most. Az a nagy igazság, hogy mindig is szerettem tanítani, nem voltam olyan önző sose, hogy a saját tudásomat nem osszam meg másokkal. A fiatalokat igyekeztem valamilyen irányba terelni, azt nem állítom, hogy állandóan a jó felé, de a helyüket azt biztosan megtalálták általam. A többi már az ő döntésük.
Örömmel ajánlottam ezt a helyet a barátomnak is, Cass-nak. Tudtam, hogy el tud helyezkedni itt, még ha sokfajta diák riasztó is lehet. Nekem az volt, minden bizonnyal, bár ez hamar átváltozott kíváncsisággá és izgatottsággá. Nem volt részem abban, hogy mutánsokkal, félistenekkel, vagy ilyesmikkel találkozzak. Pokolban vagy démonnal vagy démonnal találkozol, és ennyi volt. Itt vannak olyanok is, amiről talán csakis a rokonai hasonló fajúak. Ez érdekelt engem, valahogy meglep engem, hogy mit nem rejt ez a hely. Na meg így máshogy is kell állni a diákokhoz, fene se számít rá, hogy egyszeriben valamelyik lepörkölné hajadat, de itt bármi megtörténhet, s ezért vagyok óvatos.
Azért el kellet mondanom, hogy a rajz azért hiányzott. Persze, szabadidőmben azért festettem, ami általában éjjel volt, de próbáltam azért megmutatni azoknak a tanulóknak, akiket érdekel, hogyha gyakorlással eleget képesek elnyerni. Akik meg olyan balkezesek voltak, hogy egy pálcikaember se ment, azokat meg megnyugtatni, hogy ez még nem a világvége, másban tuti tehetségesek. Munka volt a mindenem a szex mellett. A közülés néha csupán annyi nekem, hogy energiát viszek be, aztán vége, élveztem, de a szívem akkor is a tanári lét felé és a művészetek iránt húzott engem. Valamiért ezzel nem volt bajom, ha más kell, azt megkapom úgy is.
Azért is fogtam rá a kollégám vállára, masszírozva, hogy megérdemli azt, ha most elmegy szépen kávézni egyet, vagy csak olvasni. Én úgy is szívesen átveszem, amikor kell a menekülés a kölyköktől. Jól bánok velük, de azt még én is bevallom, hogy van egy-két egyed az osztályokban, akik idegesítőek, nem hajlandóak hallgatni, ezek pedig aztán le is képesek vinni az ember fia, esetem démon fia, energiáit. Biztos voltam, hogy Cass is találkozott már ilyennel. Főleg egy ilyen iskolában, ahol ki tudja melyik hősnek vagy gonosznak a gyereke, ez pedig könnyen a fejükbe szállhat, bár megtanultam, hogy ezt nem szabad hagyni.
Miután eleget rágtam a fülét, belement. Szívesen teljesítem majd minden kívánságát ezután, jövök neki. Annyira azért nem fogom kihasználni a szerencsétlent. Nekem is kellett a kikapcsolódás, mivel a biosz azért nem egy könnyű tantárgy, néha pedig igazán betalálnak a hülye kérdésükkel. Mint például, hogy a csajoknak miért fáj a szex. Ilyenkor csak azt mondanám, hogy azért, mert vadbarom voltál, de elengedem már a fülem mellett. Nem érdemes a bohócoknak figyelmet adni.
Így hát örömmel léptem be a tanterembe, kissé meglepve, hogy kevés a diák, de így jobban tudok velük foglalkozni. Bár a Seaborn fiú hiányzott, imádtam, hogy míg ő fejből fújta az elméleteket fejből vágta, egy kört se tudott rendesen megrajzolni.
- Roscoe tanár úr vagyok, ha valaki nem ismerne - mutatkoztam be, azért nem vagyok olyan öreg, hogy a vezetéknevemet használjam, csak harminc leszek. - Most Mr. Warrent helyettesítem, de ne aggódjatok. Én is tartottam rajzot - mosolyogtam rájuk. Azt nem kell tudniuk, hogy kikönyörögtem. - Minden rendben ott? - szólaltam meg gyengéden ahogy neszelést hallottam a vörös hajú lány padjának. - Mielőtt kezdünk... Cassian tanár úr jó hozzátok, ugye? - igazából pletykákra voltam kíváncsi, de azt nem kérhetem így a tanulóktól, pedig szívesen hallgatnám őket. |
- Anya... ne! - Riadtam fel az ágyamban az éjszaka közepén. Ijedten tekintettem körbe a szobán, a szívem szinte a torkomban kalimpált. A takarómat kezeimmel az arcomig emeltem, és igyekeztem megnyugodni. Még egy-két könnycseppet is éreztem az arcomon. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül, hiszen itt van Sil aki fel is riadt a kiáltásom miatt. Macska alakját vette fel hogy kényelmesen elférjen mellettem az ágyon. Rögtön oda is jött hozzám, és vérvörös szemeivel tekintett át az érzéseimen. Nem kellett mondanom mi történt hiszen jól tudja. A napokban egyre többet álmodok a szüleimről, amik egyre durvábbak és már kezdenek elviselhetetlenek lenni. Bár itt van Sil, de így is egyedül érzem magam néha. Barátokat se nagyon szereztem amióta itt vagyok. Mintha egy átok lenne rajtam és mindenki riadva menekül tőlem, amint meglátnak. A rémálom után próbáltam vissza aludni. Sil farkas alakját vette fel, átkarolt, bújt ahogy tudott. Talán így akart megnyugtatni. A szobatársamat még nem láttam. Nem tudni mi van vele, de ilyenkor örülök mert nem riasztom fel az éjszaka közepén az álmokkal.
Reggel elég rosszul keltem fel, fájt a fejem és iszonyatosan kómás fejjel ébredtem. A hajam az egekbe állt és el is feküdtem. Igyekeztem rendbe hozni magamat és gyorsan el is végeztem a teendőket. Nem volt sok kedvem most emberek közelébe menni, és nézni azokat az elítélt pillantásokat. De hát nem tehettem mást, még egy jó pár évig ide fogok járni szóval bele kell hogy törődjek. Amikor már mindennel megvoltam, és összepakoltam el indultam Silel az első órára. Gondosan bezártam a szoba ajtaját, közben Sil mellettem repkedett egy jégmadár alakjában, majd úgy szállt le a vállamra. Ilyenkor ha órára megyek, mindig átváltozik hogy a többieket ne zavarja a farkas képe mert sokuk félnek tőle. Pedig csak akkor támad, ha úgy gondolja bajban vagyok és védelmeznie kell. Megsimogattam a kis fejét a mutatós ujjammal egy halvány mosoly keretében, majd meg is indultam a terem felé.
Az első pár órám igen unalmasan telt, de igyekeztem mindent lejegyzetelni vagy ha úgy akartam megválaszoltam az órán feltett kérdéseket. Olykor játszadoztam a ceruzámmal, hogy apró lyukakat fúrtam a radíromba hogy egy kis minta ki rajzolódjon rajta. Aztán végül elérkezett a rajz óra ami az utolsó volt. Örültem hogy lassan vége lesz a napnak. Elkezdtem gondolkozni mit csináljak órák után. Tudom még messze van az az idő amikor szabad leszek. A terembe érve még csak egy-két emberke volt bent. Megakadt a szemem egy fiún, aki nagyon bújta a telefonját. Nem tudom mért de egy pillanatra megtorpantam. Éreztem valamit felőle, de fogalmam sincs hogy mi lehet az. Nem nem volt szerelem első látásra, ne tessék félre érteni csupán valami azt sugallja hogy talán nincs jó kedve. De persze Sil, mint minden mást ezt is túl reagálja és félre érti a dolgokat ugyan is oda repült a sráchoz majd a srác előtt felvette macska alakját és vörös szemeivel úgymond gyanúsan kezdte el pásztázni a padon. Mintha ki akarná deríteni milyen ember akarna lenni. - Sil...! - Förmedtem rá, ahogy siettem hozzá és felkaptam az ölembe. Ő ijedségében vissza változott madárrá úgy röpült körülöttem. Kissé kínosan éreztem magam hiszen a többiek is egyből ránk néztek és egyben dühös is voltam a társamra. - Megmondtam neked, hogy ezt nem szabad csinálnod... mikor tanulod meg... ha? - Kezeimet csípőmre tettem, amíg a kedves lelki társamat fegyelmeztem. Majd odafordultam a fiúhoz. - Kérlek bocsáss meg... még fegyelmezésre szorul ugyan is nagyon közvetlen. - Mosolyogtam el zavaromban, és azzal a lendülettel gyorsan megfogtam Sil szárnyát hogy, ne repüljön el és leültem egy szabad padra. Azért még igen szúrós tekintettel néztem a társamra miközben letettem őt a padra, hogy azért érezze a törődést. |
Mostanában rendesen alkotói válságban szenvedek mondhatni. Sokszor érzem magam úgy, hogy semmihez sincs kedvem legyen az bármi. Azt hittem, hogy csak a gitározásra untam rá, ezért egy ideje gondoltam egyet és beiratkoztam rajzszakkörre hátha kapok valami ihletet és legalább más művészi vonalon talán eredményeket érek el. Nos, nem jött össze ez a próbálkozásom igazából, hiszen hiába rajzoltam le amit akart Cassian tanárúr, mégis hiányzott a lelkesedés és a flow élménye számomra. Valahogy mintha befásultam volna és egyszerűen nem tudok ezzel mit kezdeni és napról napra egyre rosszabb ez. Lehet undorom van a művészetektől? Pedig próbálkozom eskü, de egyszerűen nem megy. Gőzöm sincs mitévő legyek. Tartsak egy hosszabb szünetet? Esetleg egy teljesen más ágazatban próbáljam ki magam amit még a büdös életbe nem csináltam? Talán lehet az utóbbi jó ötlet lenne...esetleg mindkettő is. Az biztos, hogy sokáig nem mehet ez tovább mert bele fogok őrülni. Így is sokszor meghülyülök a saját gondolataimtól ahogy folytonosan a múltban merengek. Gyűlölöm néha magam emiatt, hogy nem tudok ezektől elszakadni és végre tovább lépni. Sok idő eltelt és mégis, amint nem csinálok semmit és nem terelem el a figyelmemet mással mindig oda lyukadok ki. A szobatársam sem segít sokat ezen az állapoton, na nem mintha tőle bármi figyelmet meghallgatást elvárnék. Csak néha jó lenne valakivel dumálnom ezekről, ő pedig rohadtul nem az a kategória. Hiába vagyok jóban úgy általában az emberekkel, osztálytársaimmal meg a többi, igazából senki sem áll hozzám igazán közel. Nem azért mert én akadályoznám, egyszerűen csak pusztán senki sem érdeklődik komolyabban, a többség beéri a felületes beszélgetésekkel, amolyan “mi van veled, semmi” kategóriával. Nekem ez édeskevés, hiszen jobban szeretem a szorosabb kötelékeket, legyen ez barátság vagy szerelem.
Tűnődve néztem ki az ablakon miközben a zenetanárom próbált magyarázni, de különösebben nem érdekelt őszintén szólva. Hiába éreztem a tekintetét magamon amivel legszívesebben leordította a fejemet...konkrétan hidegen hagyott. Lazán lógattam a karjaimat a gitáromon és meredtem ki a semmibe ahogy mostanában szinte mindig. Valahogy egy ördögi mókuskerékben érzem magam és bár a sok tanulnivaló lefoglal, mégis elemészt lassan. Hiába jutott el az agyamig, hogy a többiek zenélnek egyszerűen telibe tojtam az egészet konkrétan. Végül megunta ezt a tanárom és mondta, hogy ha nem csinálok semmi értékelhetőt ma az órán akkor távozzak. Én pedig könnyedén otthagytam az egészet a legnagyobb meglepetésére. Azt hitte, hogy megijedek és észbe kapok, hogy össze kéne szednem magam. Őszintén? Én is meglepődtem a saját lépésemen ahogy tudat alatt mozdultam. Talán most tényleg jobb így, nem erőltetem azt ami nem megy.
Ránéztem a telefonomra és konstatáltam, hogy fél óra múlva kezdődni fog a rajzórám. Basszus! Még egy olyan óra ahol valami érdemlegeset kéne csinálnom. Mindegy, ez az utolsó órám, valahogy csak végigszenvedem cseszem. Megpróbálok legalább most effektív lenni. A flowról mint olyan lemondtam, megcsinálom majd mint a gép és kész. Aztán legyen most már hétvége, hogy végre egy kicsit szüneteljek. Bár az se tudom mennyire jó igazából, mert akkor megint azon fogom magam kapni sokszor, hogy a múltban rekedtem és egyedül vagyok. Komótosan felbattyogtam a tanterembe ahol lesz a következő órám és mivel senki nem volt bent, így könnyedén letottyantam a székem mellé helyezve a gitáromat. Amíg várakoztam addig unottan telefonoztam és játszottam rajta de még ehhez sem fűlött a fogam. Borzasztóan unatkoztam és rohadtul semmilyennek éreztem magamat. Igazából elég gyorsan eltelt az idő ebben az állapotban is, hiszen úgy éreztem mintha csak öt perc telt volna el és már ki is csengettek.
Pár diák szállingózott befele de különösebb figyelmet nem szenteltem nekik, holott mellém is ültek. Megszoktam már, hogy alig szólnak hozzám, így nem különösebben érdekelt a dolog. Ráadásul nem is az osztálytársaim a többség, így alig fogom őket látni. Mindig vegyes a csapat ezen a napon, így jön ki a tanítási rendszer. Talán még a szakkörön szoktam pár résztvevőt viszontlátni, ám aki nem gondolkodik a művészeti irányban azok nem vesznek ilyesmin részt ami teljesen érthető. Igaz jómagam sem gondolkozom hosszútávon ilyesmiben elhelyezkedni, de mint hobbi teljesen jó számomra, ám mostanában kínszenvedés mert semmi ihletem és bevallom egy rakás szarnak érzem magam egy ideje. Legalább magamnak beismerem ezt, az is haladás na. Felvontam a szemöldökömet mikor bejött a tanár aki számomra ismeretlen egyén volt:
- Cassian tanárúr felmondott vagy mi a fene? - kérdeztem az egyik hozzám közel álló sötéthajú csajtól hátha ő tud valami fejleményt. |
Roscoe Mayhew x Wade Ilvermorny x Sonia Jeskow x Rose Howell |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
